Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-29 / 100. szám

2 KELETMAÜY AKORSiZAG 1958. Április 29. kedd A pártmunka tapasztalataiból Képesség és RATER METTSEG SZERINT ISagvon fontos, hogy az emberek. képességeihez, adottság gaihoz mérten mérjék ,a párt­munkát. Helyes, ha a megbízás­kor számolnak az illető élvtár­sak rátermettségével, kedvével es 'bizonyos kérdésekben váló jártasságával. A falu szocialista átalakításában fontos szerepet töltenek be a szocialista szek­torokban dolgozó értelmiségiek. Ha helyesen, képességüket fi­gyelembe véve bízzák meg őket feladatokkal — mint ahogy ezt a Nyírbátori Gépállomáson is teszik —, akkor tudásukat meg­felelő módon tudják hasznosí­tani. A statisztika szerint ezen a gépállomáson nyolc olyan be­osztásban dolgozó kommunista és pártonkívüli vezető tevékeny­kedik, akiknek egye'emi, főis­kolai vagy középiskolai végzett­ségük van. Ismerkedjünk meg néhánnyal közelebbről és vizs­gáljuk meg: milyen megbízatást kaptak a pártszervezettől és- ho­gyan dolgoznak?“ hadár Mihály üzemgaz­dász. 32 éves, nőtlen ember. Le­velezőként végezte el a mező- gazdasági technikumot, úgy. hogy közben dolgozott. Hosszú ideig brigád-agronómus volt. Sok jó — különösen üzemszer­vezési — tapasztalata van. Kópis Lajos brigádjában minden traktorost ismer. Ezt a brigádot irányította. A pártszervezet na­gyon helyesen cselekedett, ami­kor ugyanennek a brigádnak a segítésével bízta meg pártmun­kaképpen. Ezzel az volt. ; cél. hogy nemcsak a tervek, a hitel­igénylések és a szerződésköté­sek által adjon segítséget a ter­melőszövetkezeteknek, hanem, hogy közvetlenebbé váljék a kapcsolat. Szükség volt erre. mert míg Kádár elvtárs brigád- agronómus volt, rendszeresen lá­togatta az encsencsi Virágzó, és a piricsei Új Élet, termelőszö­vetkezeteket. Az utóbbi hóna­pokban viszont csupán egy al­kalommal volt a területen. Igaz; mint üzemgazdász jól dois!oz!k és hasznosítja a tanultakat az irodában. Most azonban még gyümölcsözőbbé válik munkája, mert tud segíteni a brigádnak, az :tt dolgozó.agronómusnak a szer­vezésben, a gépek kihasználásá­ban a termelőszövetkeze!ek fej­lesztésében. Kádár elvtárs maga is elismeri, hogy 10 éve dolgo­zik a mezőgazdasági szakmában és a földeken többet tudna segí­teni. Mégis ezt mondja: „Jobb az irodában dolgozni. Nemcsak azért, mert négy évig ezt csinál­tam, hanem a fizetés miatt is. Így kevesebbet költők, az étke­zés is rendszeres, a hazautazás nem probléma”. Nos, ebből ki­tűnik, hogy van nála bizonyos fokú kényelmesség. Egy kom­munista merőgazdasági szakem­bernek többet kell tenni a kázt®.__ ügy érdekében. Remélhető, hogy így is lesz. a rábízott pártmun­kát nem tártja majd tehernek és becsületesen ellátja. < I ttjai Gyula főmérnök. Könnyű gépipart szakosként kezd­te pályáiét, de a kommunista kö­telességtudat a mezőgazdaságba szólította. így lett* gépállomási főmérnök. Gyakorlatlan volt. Sokat tanult, míg megismerke­dett ^ mezőgazdasági gépekkel. Jól irányítja a • műszakot, az emberek szeretik és ő is megbe­csüli azokat. Kölcsönös, valóban elvtársi segítő kapcsolat van az idős szakmunkások és a fiatal mérnök között. A pártszervezet­től igen fontos megbízatásként kapta, hogy a termelőszövetke­zetek gépeinek javítására nagy gondot fordítson. Van bőven tennivaló, de Vajai elvtärs nem sajnálja az időt. Sokszor még munkaidő után is dolgozik. Pre­cíz munkát végeznek — főjaví­tást — a nvírgyulaji Petőfi TSZ G. S. traktorán. Az ő irányítá­sával látnak majd hozzá az ön- itatós berendezésék szereléséhez az encsencsi Ifjúság és a nyír­bátori Kossuth tsz éknél. A fiatal mérnök kapta párt- megbizatásként a helyes, cél­szerű, vonzó hatású gépjavítási versenyfeltételek kidolgozását is, miután megjelent a munká­sok javaslatára a pártszervezet felhívása. Vajai elvtárs becsü­letesen végezte el ezt a munkát. Nemcsak az az eredménye en­nek, hogy minden traktoros bri­gádnak meghatározod területe van és „saját” gépparkkal ren­delkezik. A traktorosok ezután évről évre ugyanazokat a gépe­ket javítják majd. amelyekkel egész évben dolgoznak A acpek hibáit figyelembe véve állapí­totta meg a , szükséges jatí'ási időt. Így óráról órára értékel­hető volt a verseny. Az ered­ményt a műhelyben kifüggesz­tett grafikon mutat-a A legjobb brigádnak ezer forint cél.iutal- mat tűztek ki. S hogy ne legyen „megtámadható'” az értékelés. javaslatára úgy döntötlek, hogy} a jutalom másik felét, az 500 } forintot akkor fizessék ki. ami-X kor a nyertes gépek elvégzik at 60 normálhcdnyi munkát. j A képességéhez mért párt- } megbízatás serkentőleg hatott } Vajai elvtársra. Növekedett a* munkakedve. Olyan módszere­ket vezetett be, amelyekre az­előtt nem volt példa a gépállo­másokon. Ma már a verőlécaket. a traktor-körmöket előregyárt­ják és ha szükség van rájuk, nem kell kapkodni, Egyes fon-t tos, kényes munkákat speciali-} zált. A csapágyak beillesztéséit és a szabályozók beállítását csak} Kelemen József szerelő végzi.» Máris nagy előnyei vannak azt így szervezett munkának. És J most azon dolgozik Vajai elv-| társ, hogyan szerettesse meg} azokon a helyeken a gépeket. } ahol még nem kedvelik azokat. t Ez most a másik legfontosabb» pártmegbizatása. melyben ért ist el eredményeket. Nyolc új Ze-} tort libasorba állítva indított} útnak, amelyek bejárták azt a* brigádterületet is. amelyért ő ♦ a felelős a pártszervezet előtt.} Az első lépés sikeres volt. J Kocsis Albert a legfiata-J labb értelmiségi nemzedékhez} tartozik. Alig húsz éves. mégis} tíz erőgép, és három község tar-} to^;k hozzá. Brigád-agronómus.t Különösen a nyírvasvári Vas­vári Pál TSZ-ben szeret dol­gozni. Szakmáját szereti, és so­kat tanul Koleszár József tsz agronómustól. A gépállomás pártszervezeté bátran bízza meg feladatokkal: Jelenlég az Ajtai- féle kukoricával kísérletezik. A^ három hold 200 öles parcellán} ő és barátja végeztek el minden } munkát. Ezek a fiatal emberek* tapasztalatlanok még. De sokat* akarnak. És ez nagyon fontos.} Kocsis Albertban sok jó tulaj-} donság van. Él-hal a mezőgazda-} ságért, különösen az állatte-Z nvésztést szereti. (Jó volna ilyen} jellegű feladatta] is megbízni!)} Elmondotta, hogy bár kapott* me.gbíza'ást, de többet akar ten-} ni. És elvárja, hogy a pártszer-} vezet vezetősége többet foglal-X kozzon vele és a többi fiatalok-* kai. } Valóban csak a rendszeres ne-| velés. segítés, a feladatokkal} való megbízások eredményekép-} pen válnak majd a szocialisj.p.} mezőgazdaság megteremtésének* hűséges munkásaivá. } » F. K.l Jl Jl jL L L il íl a rú, minket zavartak a tüzvo- nalba. ok meg hátul „vitézkedő tek” dorbézoitak. Békét aka­rok, hogy ezt a szép életünket építhessük tovább. Tóth Lajos rokkant, 5 holdas paraszt így fakadt ki: — Hány és hány embert tett tönkre a háború anyagilag, szel­lemileg és testileg? Hányán haltak meg nyomorultul, ártat­lanul, gyermekek, asszonyok, öregek is? Az elmúlt háború után a feleségem az ágyról szedte 1© a vászonlepedőt és abból varrt alsóruhát, mert szégyeltük a bőrünket mutogatni. Elég volt ebből! Fekete Lajos református lel­kész többek között ezt mondta: — Ma kétszer is elhangzott a templomban s „Békesség nek­tek!” Ismerem Vasmegyer né­pét, tudom, hogy békét akar. tiltakozunk mindnyájan az atombomba-kísérletek ellen! Ha Nyugat-Németországnak 6 ilyen bomba kellene, nekünk egy is elég volna ahhoz, hogy elpusz­tuljunk .. . Szabó Kábnán ~ holdas pa­raszt többek között arról bes szélt, hogy a béke ügyét leg­jobban a tét meló munkával, tanulással, egymás megértésével szolgálhatjuk. Bcszámo't egy Ids cpi'.odróL 10 éves Adám nevű fia tapsolt, amikor Hruscsov elvtárs ittjár- takor beszélt a rádió' an. Apja megkérdezte, miért tapsolt. —* „Megérdemli Hruscsov elvtárs, hogy tapsoljak — felelte Adóm. Ka nem segítettek volna ne­künk, talán már én sem él­nék ...” — Lehet — tette hozzá Szabd Kálmán — megtörténhetett vol­na. A bomba, a gyilkos golyó, a gáz nem válogat gyermek és felnőtt között, kommunista és nem kommunisták között. Hagyja abba a Nyugat a fegyverkezést, amint Kelet ezt őszintén akarja. Nekünk béke kell! Hasonlóan nyilatkoztak Nagy József pártlitkár, Erdei Imre iskolai igazgató, Viderkér Kor­nélia és Balogh Mária nevelők és még sokan. A nagygyűlés táv­iratot küldött az Országos Bé- kctanácsnaU, hogy tiltakozásun­kat juttassa a világ közvélemé­nye elé. Van-e mindennek értelme ? Igen, van! Hadd tudják meg odaát azok a kevesek, hogy mi­lyen sokan vagyunk szerte a nagyvilágon békét akarók. S ha mégsem okulnának belőle — nagy áldozattal járna ugyan — de az biztos, hogy velük mind­örökre leszámolnánk! BÁTHORY ISTVÁN vb. elnök. Zalka Máté emlékezete Bensőséges ünnepélyen vettünk részt diákottho­nunkban. Ugyanis ezen a napon emlékeztünk még diákotthonunk név­adója, Tátika Mitíé í ü- letésének évfordulójáról. Kedves vendégelt is megjelentek ünnepsé­günkön a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség­től, akik Budapestről re­pülőgéppel érkeztek vá­rosunkba. A Himnusz után Hostisocki Júlia szovjet, majd a bevezető előadást Szakácsi Anna ‘örténelemszakos tanár­nő tartotta Zalka Máté 'letérői, forradalmi mun­kásságáról. Aá érdeklődés fokozó­dott, amikor kedves ven­dégünk . Basch Anna Mária emelkedett szó­lásra. Ez a finomarcú. hófehér hajú asszony személyes élményeit be­szélte el abból az idő­ből, amikor nemcsak a spanyol szabadságért, hanem az egész világ dolgozóinak szabadságá­ért küzdöttek Spanyolor­szágban Zalka Mátéval. Elmondotta személyes élményeit, milyennek is­merte Lukács táborno­kot, hogyan ismerked'ek meg. Ügy ismerte meg Zalka Mátét, mint igaz hazafit, aki bátorságát, vezető képessegét, katonai ügyességét, harci szer­vező képességét, katonai tudását. írói készségét és egész emberi magatar­tását nagyszerű telteivel bizonyltot a be. Sok !:ed- vcs epizódot beszélt el Basch Anna Mária Zal­ka. Mátéról. A lányok szinte ott érezték ma­gukat a spanyol lövész­árkokban. ahol Zalka Máté nó'azo t a magyar brigáddal, vagy amikor egy lovas bravúrját me­sélte el. Szerettük vol­na még tovább hallani ennek a nagyszerű sza­badsághősnek a történe­tét. Káliói Zsuzsa szava­latával, illetve a. DIVSZ- irtduló hangjaival éri véget az ünnepség. Pa­gonyi Lajosné, a diák­otthon igazgatója kö­szönte meg Basch Anna Mária elvtársnőnek él­ményt nyújtó előadását. A kis teher repülőgép, mely visszavitte kedves vendégeinket, egy kört írt le városunk felett ma-jd eltűnt szemürk elől. De utasai örök em­léket hagytak mindegy ISO nyíregyházi diák­lány szívében. Zalka Máté emlékét — egr olyan példaképet, mely kiapadhatatlan hazasze­retetre, szabadságszete- tetre nevel. BILKAY GIZELLA. Helyes k esd ein ényesés J i vada r on A tivadari KISZ fontos felada­tának tartja tagjai cs a szerveze­ten kivüii liatalok neveleset. En­ne k eredményes szolgálata érde­kében programot készítettek, amelyben érvényesültek a közsé­gük fiataljaira jellemző sajátossá­gok. Május 1-re színdarabbal részűinek. Ebben a hónapban is­mertetik a legfontosabb párthatá­rozatokat a fiatalokkal. Liszkay Lász ó pedagógus irányításával előadást rendeznek ,,KISZ-tagok viselkedése, a lányok és fiúk kapcsolata” címmel. Az eiőadás során megismerkednek a kommu­nista erkölcs néhány vonásával, a fiúk és lányok közötti helyes kapcsolat alapvető segítségével tanácskoznak: milyen soron kö­vetkező mezőgazdasági feladatok állnak az ifjúság előtt, hogyan lehet eredményesen végrehajtani ezeket. Ezúttal növény- és gyü­mölcstermelési kérdésekkel fog­lalkoznak. Májusban ifjúsági bri­gádot' alakítanak, a nagyüzem^ gazdálkodás eiőn\ eivel ismerked­nek, egészségügyi, tisztálkodási és gyermeknevelési előadást szer- v eznek. A közeljövőben segíte­nek gyomtalanitani a legelőt, és segítik a falubeli idős özvegyek munkáját. Liszkay László peda­gógus vezetésével előadást hall­gatnak irodalmi est keretében haladó költőkről, írókról. A program megvalósítását meg­kezdték. Reméljük, az alapos és körültekintő tervezés, a követke­zetes • munka meghozza a várt eredményt. r3íkéta oiL Jőpár nappal túl vagyunk már azon a vasárnapi bekegyil­lésen, de nem tudok attól a képtől szabadulni, ami akkor belém vésődött, nem tudom fe­ledni azokat a szavakat, ame­lyek akkor elhangzottak ... Április 13-án talán az első tavaszias nap virradt Vasmc­gyerre a bosszú tél után. Már kora reggel tarka felhők úsz­káltak a kék égen. Talán ez a látvány és az ébredő tavasz' kö­zelsége csalt mosolyt a faluban a járókelők arcára. De ha job­ban bcle-belenézctt az ember egy-egy szembejövő arcába, gondterheltséget, töprengést 'is láthatott azokon tükröződni. E szorongó érzéseknek az okát csak a délutáni békegyűlésen ér­tettem meg, amikor Pivarnyik János, a járási pártbizottság ki­küldötte beszélt a nyugati im­perialisták háborús mesterkedé­seiről és a szocialista tábor bé­ketetteiről. A gyűlésen a mi falunkban sohasem látott tömeg jelent meg. Korra, nemre, pártállásra, vallásra való tekintet nélkül tódultak a kultúrházba, vagy álltak a bejárathoz, akik nem fértek be. Ahogy az előadás ide­jén végig pillantottam a tömött sorokon, ugyanazt a szorongó érzést vettem észre, mint a dél­előtti járókelők arcán. Az'Vlö- adás befejezése után dörgő taps hangzott fel és sürgető kiáltá­sok csattantak el: Bekét aka­runk! Aztán — mintegy meg­ijedve a hangzavartól — elné­mult a terem és fegyelmezetten rciszólalást kérő karok emelked­tek a magasba. Az előadó meg­kísérelte a jegyzetelést, de a felszólalók ostromló szavait nem győzte lejegyezni és mosolyogva tolta el a papírt maga elől. — Nem egy ilyen kis írás, de az egész újság kevés volna arra, hogy számot adjon a háborúra spekulálók elleni vádakról, az otthonok féltéséről, a múlt há­borúk borzalmairól, a jövő há­ború kimondani is rettenetes szörnyűségeiről szóló sok fel­szólalásról. Idézzem talán Márton Gábor 4 holdas paraszt szavait, aki magából kikelve ezzel kezdte szavait: — Békét a világnak, de nem olyat, mint nekem azelőtt volt! 13 éves koromtól kora reggeltől késő éjszakáig senyvedtem vi­téz Kántor János uraság jóvol­táért. Éjfél után két órakor, amikor a mulatságból tért haza, fülemet, orromat csavarva, „auf ”-ot ordítozva ráncigáit ki az ágyból. .Dologra te, mihasz­na rongyosa!'. Ha jött a hábo­

Next

/
Oldalképek
Tartalom