Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-22 / 69. szám

1358. MÁRCIUS 3í, SZOMBAT

KCLETMAGTARORSZAG

Korlátok

(gyakran siófordul és falun sem ritka, hogy különböző vélemények hangzanak el egy-egy kérdésről. A vélemények kicseré lése aztán rendszerint vitához vezet, amely jó és hasznos, ha tisztázza, közös nevezőre hozza az elhangzott nézeteket. Sokszor azonban „nyitott kapuk’ vagy sebtiben megvilágított álláspon. tok is maradnak egy-egy ilyen vita után, ami viszont már a tisz tánlátást, s a dolgokban való he lyes _ eligazodást hátráltatja. Má- riapócson például úgy vélekednek a dolgozó parasztok (méghozzá Bem is kevesen): „Helyes, okos és határozott a párt politikája, csak az a baj, hogy sokat beszél tsz-ekről.”

Érdemes ezt a véleményt közelebbről is megvizsgálni. A dolgozó parasztság egyrésze ugyanis még ma is úgy érzi, — vagy legalábbis ilyen a látszat, — hogy a szövetkezés valami öncél, valami felülről elhatározott dolog, amit a Párt mindenképpen és minden körülmények között rá akar tukmálni a parasztságra. így nem egyszer elhalványodik, sőt háttérié szorul az a valóságos igazság Bogy a nagyüzemre való áttérést e parasztság legegyénibb és legsajátosabb érdeke kívánja meg. — Vagyis mi korántsem azért beszelünk a szövetkezetekről, hogy szövetkezetek legyenek (tehát nem öncélból), hanem mindenekelőtt azért, mert a falusi lakosság felemelkedése és tartós jóléte vsak így képzelhető el. (Természetesen a mezőgazdaság fejlettebb rendszerének az állam, a szocializmus építése szempontjából is döntő jelentősége van, mert közvetve és közvetlenül kihat az Ipar fejlesztésére, a nyersanyagéi látásra, a nemzeti vagyon gyara podására stb.)

A tőkés gazdálkodás körűimé nyei között a kisbirtok las sú pusztulásra van ítélve. A; egyenlőtlen versenyben, a gazdagabb és nagyobb birtokok párharcában mindig alul marad. Aztár « kisbirtokot az adó, a bankte- her stb is nagymértékben gyengíti, mivel a vezető úri osztály i terheket csaknem minden esetben a kisemberekre hárítja, llyer körülmények között a parasztgazdaság csak tengődik, vagy éppenséggel csődbe jut: nő az árverések, a kilakoltatások, a munkanélküliek és_ koldusbotra jutottak száma Közben a tehetősebbek megszedik magukat, a harcban alulmaradtak pedig keserves és kínzó robotra vannak kárhoztatva.

Mériapócson is így volt 1943-ig.

A földterület 35 százaléka a v,Szent Bazfl”-rend, továbbá a fatusi birtokosok, a Gergelyffyek sfb kezében volt; majdcsak minden héten pergett a végrehajtói dob, a napszámban pedig egy pengős fizetség járt. A mai kis- Js középparasztok a Pisák. Bla- oár Istvánok, a Májer Pálok nagyon is jól tudják, milyen nehéz, és keserves volt az élet az egyházi földek és a nagybirtok árnyékában.

íme ez volt a múlt. Az 1913-ös felszabadulás természetesen új helyzetet teremtett. Csak Mária- pócson közel hatezer hold földet osztottak ki a nincstelen- és dolgozó parasztok között, eldőlt az ősi per, a föld végre azoké lett, akik azt meg is művelik. Nincs már bankuzsora, boletta, éhség, vérszipolyozó ravaszság, a kis- és középparaszt gazdaságok izmosodnak, erősödnek. Az állam évroi- évre jelentős mennyiségű vetőmagot, műtrágyát, kisgépet stb. bocsát a falu rendelkezésére, és helyes politikával a termelési kedvet is növeli. Igaz, az utóbbi időkben voltak nehézségek, csorbítások is, a község azonban mindent egybevetve (akárcsak az ország többi faluja) még így is előre ment.

Számtalan kézzelfogható jele van ennek. Az előcsirázta- tott cs májusban már termést adó burgonya például holdanként legalább hat-hétezer forint jövedelmet biztosít a máriapócsi kis- cr középparasztoknak. A dohány és cukkorrápa is gazdagon fizet. A jó felvásárlási áraknak, valamint a szerződéses kapcsolatoknak megvan a foganatja. Hogy csak néhány példát említsünk, Zsemján István kisparaszt tavaly csupán dohányból 18 ezer forint jövedelemre tett szert. Tokár Mihálynak i» közel 30 ezer forint készpénz került bukszájába az őszi betakarítások után, — És ilyen példát tucatjával lehetne idézni. Közben faluszerte jelentősen nőtt a műtrágya, a minőségi vetőmag felhasználása, számosán vettek kisgépet, egyre jelentősebb területre terjed ki a traktorszántás sőt Máriapócson ilyenkor tavasz- tájt állandóan két-három vontató segít a trágya kihordásában. A valóságban tehát mind a terméshozam, mind az életszínvonal jelentősen nőtt, azonban ha a lehetőségeket egyenként, paraszt- gazdaságomként vizsgáljuk, nemi

I téveszthetjük szem elől az érem másik oldalát sem. Ez a másik oldal pedig a következőképpen fest:

— Míg egy-egy dolgozó paraszt eljut a betakarításig, vagyis a gazdasági év végéig, addig sok- minden történik. Maguk a mária- pócsiak tudják a legjobban, hogy 1836-bari például komoly jégverés érte a terményeket, ami családonként — biztosítás híján ,— bizony komoly jövedelemkiesést jelentett. Ugyanakkor a Máriapócsi Zöld Mező TSZ jóformán meg sem érezte a kárt, mivel biztosításuk volt, másrészt, nagyobb tábláról lévén szó, a jégverés annak csak egyrészét érte.

A z idő- és a munkaerö-felhasz- - nálás is másképen fest a nagyüzemben, mint tegyük fel egy hat-hét hold parcellán. Egyelőre ne vegyünk mást, csak a szántást. Egy hold terület megmunkálása (szántás) tehénnel legalább másfél napig tart, közben a dolgozó paraszt legalább 25—26 kilométert gyalogol.

De menjünk csak tovább. A nehéz és verejtékes munka ellenére állandóan fennáll az a veszély, hogy egy-egy aszályos év vagy más elemi csapás szinte jövedelme jórészétől megfoszthatja a dolgozó parasztságot. Aztán ha egy- egy máriapócsi gazda beteg lesz, vajon ki áll helyt a munkában, s kinek kell a gyógyszert, az orvosságot az utolsó fillérig megvásárolnia?

'll ég tovább menve: a korszc- 1 rű, nagy gépek sem alkalmazhatók kis parcellán (kombájn, burgonyasze-dögép stb.), aztán itt emlthetjük meg a föld további osztódását. Mert ez u lobbi sem lebecsülendő. Idős Gárdos Péter például 1945-ben öt hold juttatott földet kapott, de gyermekének — mivel a családban hatan vannak, — már 1400 négyei Nyivlugosi

A Ha mi Gazdaság*

három termelőszövetkezetet patronál

legutóbbi kormányhatározat szellemében intézkedési tervet készítettek. Az aiapszerveze# Puskás Béla elv társai, a gazdaság igazgatóját megbízta, hogy szervezze meg a hozzájuk legközelebb eső három termelőszövetkezet patronálását.

A beosztás már meg is történt. A nyírlugosi Üj Élet TSZ-t segíti az igazgató és a vezető mezőgazdász, a nyírbogát! Rákóczi TSZ-t a főkertész, a ayír- mihálydi Üj Életet pedig a fő- állattenyésztő. Valamennyien kötelesek az általuk patronálásra vállalt szövetkezetbe rendszeresen kijárni és agronómiái, állattenyésztési, valamint üzemszervezési kérdésekben segí tséget. nyújtani.

A gazdaság nemcsak a termelőszövetkezeteknek, hanem az egyénileg dolgozó parasztoknak is segítséget nyújt. Két tapasztalatcsere-értekezletet hívnak össze gazdaságukba: egy állattenyésztésit és egy gyümölcster- melésit, ahol a környező termelőszövetkezetek tagjain kívül számos egyénileg dolgozó paraszt is résztvesz. Ezeket a ta-. pasztalateseréket kettős céllá i szervezik: megtanítani a helyes módszerekre a parasztokat, másrészt bemutatni a nagyűzem- adía tágabb lehetőségeket.

Cs. B

cAz „apelláták gukúUia”

115 éves íaüitető

Jsz.g í'a-csun miao-nemzetiségű 115 éves aggastyán 90 éve foglalkozik faültetéssel. Kiangszu megyében, Kevicsou tartományban lakik és maga nyolc kopár, dombot ültetett be fákkal. 25 éves korában kezdte meg az ülíétést. Az ő faluját ma zöld övezet veszi körül. Családjának 127 tagja van. Jang Fa-esun jó egészségnek örvend, jól lát és egy foga sem hiányzik. Hatvan éve nem volt beteg ’ \

Hajdaniban mehetett panasszal a bokányi paraszt még az istenhez is. Nem volt apelláta. Ha egyszer szentenciát mondtak a. hatalmasok valamire, kútba esett az igazság. így járt B. Sándor János apja is.

Történt pedig, hogy az ezerkilcncszázhuszonki- lences esztendőben földet weft. Bevetette búzával. Az aratásra azonban nem kerülhetett sor, mert kifagyott a búza. Mit tehetet mást, mint vetőmagkölcsönt vett fel a banktól. Azt gondolta, hogy néhány esztendő alatt visszafizeti. Hát mm így történt. A kamat kamatot szült, a bolettákat elnyelte az adó. Hiába ment igazságot keresni. Az óvást, perlekedést dobpérgés követte. Elúszott a föld, a jószágállomány. Ki is segített volna a paraszt baján? A jegyző, a bíró vagy a csendőr? Azok aztán nem! A szegény parasztot még a.Z ág is húzta ...

— Ma más pennával írnak — mondják a parasztok Böltönyben. Ha baj van. menyünk a. tanácshoz, felkeressük a tanácstagot és segít az igazságot kijárni.

Való igaz, így van. Mert B. Sándor Jánoshoz így állított be az egyik paraszt:

— János öcsém., nézd már, mennyi diói vetettek ki rám

. Igazságtalan ez, hiszen egyszer kifizetem én!

Nézte, vizsgálgatta az írást. Ceruzát kotort elő zsebéből cs már irta is a levelet.

I dolgokkal foglalkozna-? a járási tanács tagjai Igaz, az utóbbi időbei egyre kevesebb a panasz, de akadnak olya | nők is. amelyekhez aztán ugyancsak fal kel kötni azt a bizonyost

— Valóságos fiskálisnak kell itt lenni az embernek — vélekedett B Sándor János. — Meri nézze csak, leérem. Földéi adópanasszal egyre kevesebben jönnek. Régen a beszolgáltatás miatt jöttek hozzám a fogadóórára, A beadás már megszűnt. De azért egészen érdekes dolgok is akadnak.

És elmondott egynéhányat.

— Egyszer eljött a fogadóórámra Derzsí Györgyné. Azt mondja: János, tudod, hogy p lányom férjhezment. Most arra panaszkodik, hogy az ura nem akar dolgozni. Beszéljen már a fejével, hogy ne kelljen a férje helyett dolgoznia szegény asszonynak.

A tanácstagnak össze kellett szednie minden tudományát, de rendbejött a dolog.

Idős Mile Mihály a lakásán kereste fel, régi, mór mások részéről feledésbe merült problémával. Valamikor a felszabadulás előtt elárverezték a földjét. Sérelmesnek érezte, hogy azt nem kapta vissza a földosztáskor. Itt aztán kellett magyarázni, érvelni. Rendel etekkel, törvényekkel bizonyítani az öregnek, hogy kérése — sajnos — már nem jogos követelés.

Hanem, egyszer fölöttébb furcsa ügyben mon! A nyírbátori járási pártbizoét- ; ság végrehajtó bizottsági ülésen I tárgyalta a Nyírlugosi Állami ; Gazdaság pártszervezetének a * termelést segítő munkáját.

Megállapították, hegy a párt- i szervezet jobb munkáját tükrözik a múlt évben elért eredmények. 1956-ban például egy kát. hold szántóra redukált terűéiről 3126 .forint termelési érték származott, míg 1957-ben 4293 forint. A 100 forint munkabérre eső új termék értéke is szépen növekedett. A növénytermelésben 1936-ban 311 forint volt az állattenyésztésben 342 forint, míg 1957-ben a növénytermelésben már 484 forint, az állattenyésztésben pedig 571 forint termelési érték esett 100 forint munkabérre. A gazdaságban az árutermelés mértéke is majdnem kétszeresére növekedett.

Sokat fejlődött ez a gazdaság. Természetesen sok még a teendő a mezsgyéken belül is, de most már arra is kell jutni erőnek, hogy „kifelé forduljanak“.

A múlt évben is vállalták már, hogy segítik a nyírlugosi Üj Elet TSZ-t. Ez azonban alig volt több mint vállalás, hiszen egyszer voltak ebben a tsz-ben „szétnézni“. Az idén ezen az állapoton változtatni akarnak. A termelőszövetkezeteket segítő

Í

szögö) szántó sem maradt. Végül j még egy tény: ha a máriapócsiJ Zöld Mező TSZ nem is tartozik | a legjobbak közé, mégis a szövet-* kezes hasznosságát b'zony.tja már. J A tagok közül Szkila Miklós ta-j valy például cäak egymaga 60| mázsa terményt, gabonát, kukon-* cát, egyebeket vitt haza, ami még* a nyolc-tízholdas középparasztokf jövedelmét is meghaladja. t

Mint láthatjuk, a kisparcellánakt a lehetőségek mellett is, erős kor-f látai vannak, amelyek szüntele-t nül hatnak és érvényesülnek ésl amelyektől csak a nagyüzemre? való áttéréssel lehet jnegszaba-X dúlni. Vagyis: a szövetkezés Má-J r'apócson sem öncél, hanem! egyetlen járható útja a paraszt-* ság boldogulásának. Még kőnkre-* (abban: a Pisák Istvánok és Mi-f huczFerencek legmindennapibb ér-5 deke, — csak jussanak el ennek | felismeréséig. *

Lenin elvtárs írta 1923-ban: a| szövetkezés sok bizonytalanságot,* korlátot kiküszöböl és a parasztit életközösség új, magasabb forrná-* ját teremti meg.

A mi pártunk is ezt vallja. —♦ Ezért tudatosítja országszerte a? szövetkezés fontosságát, hogy &% parasztság boldog holnapja, ésj tor Iá toktól mentes élete minél* lamarabb valóság lehessen. *

(K. T.)*

AAAAAAAAAÁAAAAAAAA

I dőlt salamoni Ítéletet I Két paraszt kereste fel i — No, mi a panaszuk; — fordult az egyikhez, oki vasvilla-szemekkel nézett a másikra.

— Hát csak az, hogy János 200 forintot kért kölcsön tőlem és nem akarja visszafizetni.

— Igaz ez? — kérdezte J. Jánostól.

— Nem egészen iga van, mert az úgy vo!t.~

B. Mihály a szavába vágott.

—• Ne kertelj, mondd meg az igazat!

Egymásnak estek, veszekedtek.

— Mit csináljak vel& tek? Egyezzetek kilNem vagyok én járdsblró, hogy ilyen dolgokban intézkedjek — magyarázott nekik.

— Azért jöttünk, hogy igazságot tégy. Te vagy rá a hivatott — vélekedett B. Mihály.

— Ha azt mondod, ám legyen.

Jó alaposan kibeszél- tette mindegyiket, aztán a perpatvarból végül békés kézfogás lett. yIgy van ez már mos tanában. A tanácstagoknak valóságos fiskálisoknak kell lenniük, ha igazságosan akarnak az ügyekben eljárni. Igaz, a komolyabb ügyek egyre kevesebbek. Ez nem. baj. De az sem, hogi! még a fentebb említett, érdekes panaszokkal is felkeresik a. tanácstagokat. Mutat ez valamit: bizalmat a tanácstagok iránt,

B. Sándor iránt is, akit tréfásan úgy hív - nak, hogy ez az „apelláták fiskálisa”.

(— s- K.

„Járási Tanács, Nagy- leálló. Meghallgattam X Y panaszát cs úgy látom, hogy igazságtalanul jártak el vele szemben. Kérem, hogy ügyit vizs- j gálják meg és értesítsenek az eredményről. B. Sándor János, járási tanácstag."

Megnyugtatta a parasztot. Néhány nap telt el, amikor újból felkereste a járási tanácstagot a sérelmező. Lobogtatta a levelet, amelyet < a járási tanácstól kapott.

Elintézték az ügyét. Nemcsak ilyen kérdé- ■ sekkel fordulnak a de- . rék, vigkedényű, szóki- i mondó, 9 holdas dolgozó paraszt tanácstaghoz az i emberek. Az egyik alkalommal D. Ács Mihály, j Csordás András, Sarkadi ( János, K. Terdi Mihály . és Derzs György állítot- 1 lak be hozzá. 1

— Nagy bajban vagyunk, János — szeli- tóttá meg az egyik,

— Üljenek csak le,

aztán adják elő. ,

Elsorjázták, hogy járják meg az egyik kőmű- i vessel. I

— Házat akarunk cpi- J

teni, ezt te is tudod, Beszéltünk az egyik mes- ■ 1 térrel. El is vállalta, j t Igen ám, de előleget is f kért. Felszedte a sok r pénzt, de nem t-lt még j egy szalmaszálat sem r keresztbe — mondták i többen is. 1

A járási tanácstag c munkától nehezült kézé- l be ceruzáit vett, levclat l írt. Sikeresen intézke- r dóit. Visszafizettették a c mesterrel a jogtalanul s felszedett pénz. 1

Nehogy azt gondolja valaki, hogy csak ilyen *