Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

KELETMAGYARORSZÁG 1958. MÁRCIUS 2. VASÁRNAP Tanácskozik a magyar szakszervezetek \ÍX. kongresszusa Mint lapunk tegnapi számában jelentettük, megkezdődött Buda­pesten a Magyar Szakszervezetek XIX. kongresszusa. A kongresszus első napján Gáspár Sándor elv- társ, a SÉOT főtitkára tartotta meg a SZOT. beszámolóját. A Szakszervezeti Tanács beszámolója Bevezetőben a XIX. kongresszus jelentőségéről beszélt, utalt arra, hogy a beszámolási időszak ese­ményekben gazdag és politikai összefüggésekben igen bonyolult öt esztendő volt. A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa helyesen ér­tékelte azokat a történelmi vív­mányokat és eredményeket, ame­lyeket a munkásosztály, az egész dolgozó nép a felszabadulás óta elért. E történelmi vívmányok el­érését a magyar szakszervezeti mozgalom segítette. A termelés emeléséért folyó harc mellett azonban a szakszer­vezetek nem fordítottak elég fi­gyelmet a dolgozók mindennapi szükségleteinek jobb kielégítésé­re, a társadalmi és az egyéni ér­dek helyes összehangolására. A társadalmi gazdagság növekedésé­vel — egyes években — nem járt együtt a dolgozók életszínvonalá­nak megfelelő ütemű emelkedése. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa nyo­mán. jl MDP 1956. július 18-i ha­tározata után megkezdődött a hi­bák kijavítása. Ezt a határozott törekvést tükrözték a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa IX. ülé­sének határozatai is. A fejlődést azonban megszakította az 1956. októberében kitört ellenforradal­mi lázadás. A demagóg jelszavak megzavar­ták a dolgozók sorait, de A' szakszervezeteknek ügyel­niük kell arra, hogy az anyagi és erkölcsi megbecsülés a termelés szerény, mindennapos hőseinek jusson, azoknak, akik az üzemi feladatok megvalósításából a leg­eredményesebben veszik ki ré- Az üzemek törzsgárdája, a sze. szűkét, akik takarékoskodnak az anyaggal, szerszámmal, akik ta­nítják az új munkásokat, akik át­adják tapasztalataikat. a munkások, parasztok, ér­telmiségiek nagy többsége hű maradt a szocialista rend­szerhez. és ki korábban, ki későbben felismerte a demagóg szólamok mögött az ellenforradalom népel­lenes céljait. A szakszervezetek nem vettek részt az ellenforrada­lom eszmei és politikai előkészíté­sében. A maguk eszközeivel konstruktív módon igyekeztek ha­tást gyakorolni a régi pórt- és kormányvezetésre, a felismert hi­bák gyors és hatékony kiküszö­bölése érdekében. Az ellenforradalom nyílt kirob­bantása után a szakszervezeti vezetés a zűrzavarban — helyte­len taktikai elgondolásokból — olyan lépéseket is tett, amelyek később súlyos politikai hibává fa­jultak. A legsúlyosabb hiba a Szakszervezeti Világszövetségből való kilépés volt, mert az nem­csak a magyar munkásosztálynak, hanem az egész nemzetközi mun­kásmozgalomnak is károkat oko­zott. November 4-e után a szakszer­vezeti mozgalom az első perctől kezdve a forradalmi munkás-pa­raszt kormány mellé állt és min­den erejét felhasználta a meg­mentett proletárhatalom, a prole­tárdiktatúra erősítésére. V szak szervezetek felelősek az életszínvonal megvédéséért A szakszervezetek lielye, szerepe a szocializmus építésében Gáspár Sándor ezután arról be­szélt, hogy a szakszervezetek sze­repét és helyét a szocializmust építő társadalmunkban az hatá­rozza meg. hogy a szakszerveze­tek az új társadalom megvalósítá­sáért legkövetkezetesebben küzdő osztály, az uralmon levő munkás- osztály legnagyobb tömegszerve­zetei. A szakszervezeti tevékenység egyik központi kérdése a tár­sadalmi és egyéni érdek egy­behangolása. Szüntelenül a szocializmus építé­sének távlataira kell irányítaniok a dolgozók figyelmét, az abból adódó konkrét feladatokat kell is­mertetniük, mindig szem előtt tartva a dolgozók élet- és munka- fcfirülményeinek állandó javítá­sát A szakszervezetek alapvető funkciói — állapította meg az előadó —, hogy a dolgozók észre­vételeit. bírálatát közvetítsék az állami vezető szervekhez. A bírá­latnak ez a módja szocialista fej­lődésünk egyik hajtóereje. A beszámoló ezután rátért a szakszervezetek feladataira a munkáshatalom gazdasági erősí­tésében. A munkáshatalom erősí­tésének legfőbb kérdése ma az ellenforradalmi támadás következ­ményeinek felszámolása, gazdasá­gi nehézségeink leküzdése, az el­ért életszínvonal biztos alapjainak megteremtése. Ez határozza meg az 1958. évi gazdasági terv és a most készülő hároméves terv cél­kitűzéseit. Az 1958-as terv arra épül, hogy ebben az esztendőben lényegében már saját erőnkből kell megáll- nunk a lábunkon. A terv szerény. Teljesítése mégis sokkal fegyel­mezettebb, jobb munkát követel. Le kell vonnunk a tavalyi gazdál­kodás során elkövetett hibák ta­nulságait. Az 1958-as terv eredményes teljesítésének legfontosabb feltétele, hogy mindenütt a gazdaságossági szemlélet jus­son érvényre. A szakszervezetek ma már ren­delkeznek azokkal az eszközökkel — nagyjából kialakultak azok a módszerek is —, amelyekkel ered­ményesen segíthetik a feladat megoldását. Az. első helyen áll ezek között az üzemi demokrácia fejlesztése. Ennek fontos eszköze a termelési értekezletek további javítása. E tanácskozások alkalmasak arra, hogy érthetővé tegyük a dolgozók előtt egyéni érdekeiknek és a munkásállam törekvéseinek szo­ros összefüggését. Az üzemi tanácsok az üzem va-1 lamennyi dolgozójának •• fórumai. I Az üzemi demokráciának ez az új I szerve az általános szakszervezeti i célkitűzések megvalósításának és az egész szakszervezeti munka ha. I tékonyabbá tételének * is eszköze. I Az előadó ezután megállapítot­ta: a szakszervezetek felelősek a bérből és fizetésből élők életszín­vonalának alakulásáért. Az életszínvonal alakulásáért való felelősség a mai helyzetben mindenekelőtt azt jelenti, hogy a jelenlegi életszínvonalat védeni, biztosítani kell. Bár az életszínvonal emelé­sében nagy lépést tettünk előre, lehetőségeink a továb­biakban korlátozottak, és ez egy sor valóban sürgős, fon­tos probléma megoldásának elhalasztását teszi elkerülhe­tetlenné. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a megoldás módjával ne foglalkozzunk — mondotta Gáspár elvtárs, majd rátért a nyugdíjkérdésre. Hang­súlyozta, hogy nyugdíjrendsze­rünk egészében és alapjaiban megfelelő, de még nagy az arány­talanság a regi és az új alapon megállapított nyugdíjak között. Másik fogyatékossága, hogy nem veszi eléggé számításba a mun­kában eltöltött éveket, ugyanak­kor rövid a várományi idő. Jelenleg 600.000 nyugdíjas van, s így a rendezés hatalmas össze­geket igényelne. Csak a legége­tőbb problémák megoldásához is több mint féimilliárd forintra volna szükség. Figyelembe véve mindezt — helyes volna, ha a kongresszus úgy foglalna állást, hogy a hároméves tervben az éiet- és munkakörülmények javítására rendelkezésre álló alapokat min­denekelőtt erre a célra használ­nánk fel. Társadalmi összefogással a kérdés megoldását előbbre le­hetne hozni. A továbbiakban arról beszélt, hogy bérrendszerünk jónéhány régebbi hiányossága megszűnt és ma már sokkal jobban érvénye­sül a szocialista elosztás elve. A jelenlegi bérarányokban már in­kább kifejeződik az egyes ipar­ágak népgazdasági fontossága.— Néhány helyen vannak ugyan még arány la’ar.ságck feszültsé­gek. Például a könnyűipar egyes ágainál az adminisztratív, az egészségügyi dolgozóknál, peda­gógusoknál. A következő évek feladata, hogy a rendelkezésre álló eszközökből ezeket az aránv- talansá gokat csökkentsük, majd teljesen kiküszöböljük. Ezután a munkaruha elosztását szabályozó kormányrendeletről majd a dolgozók legszélesebb re- legz't érmtő lakáskei dísről be­szórt. Az utóbbi 2—3 évben sok­kal több lakás épült, mint az azt megelőző években. hogy az ismert nehézségek kö­vetkeztében az utóbbi egy-két évben nem eszközölhettünk kellő mértékű beruházásokat, máris éreztette hatását a fiatalok elhe­lyezkedésénél. A iiiuukúsállam törvényei minden* kire kötelezőek A szakszervezetek nem tűrhe­tik az élet és munkakörülmé­nyeket érintő törvények és rende­letek megszegését. A törvényte­len eljárások jó része a munká­sok és az alkalmazottak elbocsá­tásával kapcsolatos. Nem ritka az önkényeskedés, a személyi bosz- szú. Ilyen eseteket nem szabad eltűrni. A törvényeket és rende­leteket a munkásállam alkotta és ezeket mindenki köteles végre­hajtani. Sok a tennivaló még a túlóra­rendelet, a fiatalkorúak, a nők védelmében hozott intézkedések, a balesetvédelemre vonatkozó óvórendszabályok érvényesítésé­nél. Jelenleg is még a miniszter feloldhatja a munkavédelmi fel­ügyelő intézkedését. Javaslatunk szerint: a jövőben erre csak a szakszervezet központi vezetősé­gével egyetértésben legyen a mi­niszternek joga Ezután részletesen foglalkozott a társadalmi tulajdon védelmével. Az üzemi tolvajok túlnyomó ré­sze a iumpenproletár és a deklasz- szált elemek soraiból került ki. \ Az ügyészség csupán 1957. III. negyedében 130 millió fo­rint kárt okozó ügyben indí­tott eljárást. Ebből az ősz- szegből ezernél több lakást lehetett volna építeni vagy egy 15 ezer lakosú város tel­jes lakosságát egy évig el­látni. vezett munkásság nem tűrheti to­vább az ilyen kártevő cs bűnöző elemek garázdálkodását A beszámoló részletesen tár­gyalta a szakszervezeteknek a proletárdiktatúra politikai erősí­tésére irányuló munkáját . A szakszervezetek politikai te­vékenységénél első és döntő fii­adat a mindennapi felvilágosítás. Ha jól intézik el egyik vagy má­sik panaszos ügyét — ez már munkáspolitika. Ha megmagya­rázzák a megoldás módját — ez már felvilágosító munka. Ha ösz- szekötik a mindennapos ügyeket az ország vagy a vállalat előtt álló problémák ismertetésével —< ez már a munkáshatalom erősí­tése. A munkásosztály ideológiájától Idegen, nacionalista, soviniszta nézetekről szólt ezután. E nézetek terjesztői ellen nagyon határozot­tan fel kell lépni. Akik pedig a hatásuk alatt állnak, azokat tü­relmesen, nevelőmunkával kell a helyes útra téríteni. Gáspár Sándor ezután a prole­tár nemzetköziség erejéről szólt: A magyar dolgozók nevében kö­szönetét mondott a külföldi mun­kástestvéreknek, a baráti, szocia­lista országok dolgozóinak — el­sősorban a szovjet népnek —, va­lamint a Szakszervezeti Világszö­vetségnek, mert mellénk álltak a megpróbáltatások súlyos óráiban és segítséget nyújtottak. A beszámoló a továbbiakban aláhúzta, hogy a magyar szakszervezeti moz­galom szervezeti ereje na­gyobb, mint bármikor volt. Soraikban tömörítik a felnőtt lakosság egyharmadát, a bér­ből és fizetésből élők 82 szá­zalékát, összesen mintegy két­millió embert. Am a szakszervezetek tömegbe­folyása sincs arányban azzal a szervezeti erővel, amelyet képvi­selnek. A fejlődés tendenciája egészséges ugyan, de a szakszer­vezeti munka leegyszerűsítéséből, szűk értelmezéséből fakadó sú­lyos hibákat még nem hevertük ki teljesen. Meggyőzés és nevelés Súlyos lakásgondjaink enyhí­tése érdekében távlati terv kidolgozása szükséges, min­denekelőtt Budapest és az ipari központok részére. A jó mnnka megbecsülése Az anyagi ösztönzés helyes al­kalmazása. a szocialista elosztás elvének következetes megvalósí­tása igen nagy szervező erő — hangsúlyozta a továbbiakban Gás­pár Sándor. — Bérpolitikánkban továbbra is arra kell töreked­nünk, hogy az mindinkább se­gítse a gazdaságosabb, termeléke­nyebb munkát. A nyereségrészesedés célja az egész társadalom érdekeit szol­gáló termelés gazdaságosabbá té­tele, A munkások pedig ilyen módon közvetlenül is részesednek a gazdaságosabb termelés anyagi eredményeiből. A munkaversenyről szólva a SZOT főtitkára hangsúlyozta: A múlt években a szocialista verseny élelmezése és gyakorlata sok vonatkozásban helytelen volt. A szocialista munkaverseny nem cél, hanem a gazdaságo­sabb termelésnek, az önkölt­ség csökkentésének, az anyag- takarékosságnak és a minő­ség megjavításának eszköze. I A dolgozók élet- és munkakö- | rülmenyeinek javításával ko.pcso- I latban gyakran figyelmen kívül hagyják az adoiij lchcti.s-_i-.v-i. az egész közösség érdekelt. Az ellenséges elemek pedig szítják a követeléseket, s a munkáshaialom elleni bizalmatlanság ébresztésé­re, demagóg hangulat kialakítá­sára törekszenek. A szakszervezeteknek köteles­ségük a legnyiltabban és Icg- őszintébben feltárni, hogy mire van lehetőség és mire nines. A nemzeti jövedelem bizonyos részét feltétlenül a termelőerők fejlesz­tésére kell fordítani. Az a tény. Ezután arról beszélt, hogy job­ban ki kell fejleszteni a szakszer­vezeti munka mozgalmi jellegek A szakszervezeti mozgalom belső élete a mindennapos meggyózé- ! sen, a vezetőknek a választóik iránti mélységes felelősségérzetén és a társadalmi munkán alapszik. Ez megköveteli a parancsolgatás felszámolását, a bürokratikus, hi­vatali munkastílus megváltoztatá­sát. A szakszervezeti vezetőknek, aktivistáknak, bizalmiaknak a környezetükben dolgozó munka­társaikat — a szakszervezeti moz­galom adta lehetőségek felhaszná­lásával — mindennapos ügyes­bajos dolgaik elintézése útján kel» meggyőzniük a munkásosztály igaz ügyéről, történelmi hivatásá­ról. A szakszervezeti mozgalom cél­ja és értelme éppen az, hogy a dolgozók legszélesebb tömegeit képessé tegye az ország kis és nagy problémáinak intézésére. Így tanulja meg ezer és ezer munkás a gazdálkodást, a vezetést, az irá­nyítást. Így válik eredményesebbé a szakszervezetek munkája, igy járul hozzá a szakszervezeti moz­galom a szocialista építés meg­gyorsításához. Soha nem voltak olyan nagy lehetőségeink, mint ma, hogy a magyar dolgozó nép szebb, boldo­gabb szociális'a jövőjének megte­remtése érdekében, a békéért, a szocializmusért és a’ társadalmi haladásért munkálkodjunk — fe- j jezte be beszédét Gáspár Sándor, A továbbiakban Harustyák Jó­zsef ismertette a SZOT számvizs­gáló bizottságának jelentését, ta­pasztalatait. A beszámolót vita követte, amelyben felszólalt Ma­rosán Györgye elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. (Folytatás az 5. oldalon)! 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom