Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-16 / 64. szám

Kl.LtI MAU» AKOU&ZAO 1958. MÁRCIUS 16. VASÁRNAP A tárgyalóteremből Csak a cigaretta, oaxpi ap r< .. ? AZ ITALBOLT előtt látszó­lag minden csendes volt. Csak arrébb, a falut ölelő csatorna Iáján ácsorgott néhány suhanc. Két fiú és egy leány. Ha lett volna valaki a közelben, köny- nyen feltűnik a viselkedésük. Miért bújtak így össze? Mi dol­guk akad? Mi rejlik a, kócos fürtök alatt? A fiú, aki egy fél fejjel ma­gasabb volt társainál, zsebébe süllyesztette kezét. Hosszú ideig keresgélt Míg keze lázasan ku­tatott, szeme gyakran odaté­vedt az árván unatkozó ital­boltra. Az „apáit boltja“ üres volt, öreg csend lapult a füstös falak között. A fiú felkapta fejét — Az istennek se találok egy cigarettát...!? — Üres zsebét kifordította, az­tán gyorsan elbújtatta, szeren­csét próbálva a lajbiban is. Itt sincs semmi, — ott sincs sem­mi! Csak dohány por sárgállotta körme alatt. Ez még jobban megbolondította. Egész nap nem szívott egy szippantást sem. Rá­adásul még a szerencse is el­pártolt tőle. Rosszul forgott a pénz. Bukott a „griccelésen”. A mai nap egyáltalán nem jól kezdődött. Mindössze annyi pénze maradt, amivel holnap megpróbálja majd visszanyerni a veszteséget. Igen kínozta a vágy a cigaretta után, Azt se bánta volna, ha most az egyszer finánclábakat is találna. Csak ttt lenne a markában. Legalább egy ,., KÖZBEN ALIG vette észre, hogy a fiú és a leány már ré­gen elmaradtak a íázós akácok mögött. Csak az italbolt rácsos ablaka nézett a szemébe mé­lyen, mintha hipnotizálni akar­ná. Az ablakon nem volt üveg, ritkás rácsok futottak kereszt­be és hosszába — Nicsak! Valóság ez, vagy csalóka játék? Bent a vastag hordókon cigaretták hevertek tucatszámra. Mélyet lélegzett, majd nagyot, nagyon nagyot fújt. Utána még egyet szippan­tott a hideg, párás levegőből, nyugodtabban, nagyobb gond­dal és lassú élvezettel. Szeme a rácsos ablákra tapadt. Keze megmarkolta a durva vasal. Közelebb lépett. Beillesztette fejét a nagyobbacska résbe. — Nyomban megrezzent. A falu végén felvonított egy kutya. — Visszalépett, szétnézett. A há­zak szenderegtek. —’ Be kellene nyúlni egy ka­róval — egyenesedett fel. így biztosabb is. Lehajolt, felemelt egy sáros karót. Az utat nemrég javították. Visszamaradt né­hány lapát szurok. Belemártotta a karót a ragacsos feketeségbe. Lábujjhegyre állt és kinyújtot­ta karját. Nem ért el odáig. A cigarettahalmaz beljebb volt... — Nem ragad a karó? Majd ragad a kezem! —• bátorította magát az első kísérlet után. Le is vettte az ujjasmellényt, a. sapkát. Feltornászta magát a rácsra. Sikerült! öt doboz Kos- suth-cigarettával bújt ki. Ma­gához vette ruháit és szedte a lábát. Már későre járt... EDDIG NEM IS lenne külö­nös ez a történét. Csakhogy K. J. néhány nap múlva másod­szor is ellátogatott a nyírtéti italboltba. Másodszor rajtavesz­tett. Mielőtt távozni készült, tettenérték. Tüstént leltárt ké­szítettek. Furcsa számok kandi­káltak a fehér papírról. A leltá­rozók szerint ugyanis az öt do­boz Kossuth-cigarettán kívül négyezer forint is hiányzott. A gyanú mindjárt K. J. 18 éves fiúra terelődött. Így került a bűnügy a nyíregyházi járásbíró­ság elé. Kárbaveszne az egész este. Azok megcsak jön­nek. Valamit cipelnem. Zsákot? Attól hosszabb. Mi lehet? Még jobban a falhoz lapul. Előre p .egyet, kettőt. Megái). Újra lép. Átoson a kazal mellé. Onnan jobban látni. Oda hamarabb el­érnek. Ott megfognit ja őket. Nem zsákot hoz­nak. Fát. Fát az erdő­ből. Az ő 24 holdas kö­zös erdejükből. Na, meg­áll ja tok! Süvít a szél, ropog a hó. Két szál derék em­ber, jó nagy darab tál­kái közelednek. A ku­tya már szaladna, ha­rapna. Nem engedi. Fél kézzel kutyáját, másik­kal botját szorítja. Már csak pár lépás. „Mi lesz. ha nekem támadnak? Náluk biztosan fejsze van! Nálam csak bot. De ők lopnak! Velem az igazság.” Már azt is gondolja, nem szól. Meg­ismeri őket. s majd szól az elnöknek. És ha le­tagadják?! „Ejnye! Ta­lán csak nem félek?!” Már ott is vannak mel­lette. Az öreg nagyot kiált. Nos, mit állapított meg aj bíróság!? Csak a cigaretta, vágyj pénz is? Miről mesél a néma} italbolt és mit mondtak a meg-J kérdezett tanúk? I — K. J. mindig * aprópénzzel j fizetett és sok cukorkát vásá-j rolt. Honnan ve.te a pénzt, haj nem az naiDoit kasszájából? —f Ezt az itaiboltos takács Ve róni- $ ka erosí tgette, mondván, hogy J neki soha nem volt egy fillér J hiánya sem. } Mit mondtak a töbiek? A fiú| szeretett „griecelni” es sokszor j töboet nyer t, mint a felnőttek. ♦ innen a sok aprópénz. De mire J konovte vonta nénany nap alatti azt a sok pénzt? Es hol volt a 4« ezer forint, nogy ilyen könnyen t hozzá lehetett jutni? A TISZTÁZ A A LAN kérdések-J re a bíróság adta meg a felele-* tefc Bizony a pénz nem kassza-1 ban, hanem csukatlan asztalfiók­ban vesztegelt. Állítólag az ital- boltos egy alkalommal észrevet­te. hogy száz forint hiányzik a fiókból. De arra nem tudott vá­laszolni: miért nem csukta el a pénzt, s miért nem csináltatott zárható ablakokat? A fiatalkorúak bírósága ebben J a jelentéktelennek tunó, de ~ — mégis tanulságos — bűnper­ben igazságos döntést hozott Nem látta bizonyítottnak, hogy K. J. lopta el a pénzt. A bíró­ság K. J.-t, mint megtévedt fia-* talt egy évi próbaidőre elbo- csájtolta. És indítványozta: in­dítson az ügyészség büntető eljá­rást az italbolt vezetője ellen, a társadalmi tulajdon hanyag ke­zelése miatt. Ez az eset is bizonyíték, mi­lyen károkat okozhat a hanyag­ság, gondatlanság. S, hogy alka­lom szüli a tolvajt. Ha nincs a kínálkozó alkalom, K. J. való­színűleg nem kerül a bíróság elé és nem éri „kellemetlenség” az italboltost sem. (P. G.) ß agolyka Leopold fő­könyvelőről sokáig az voll a közhiedelem, hogy filozófus lelkületű egyén. Ennek az volt az alap­ja, hogy őszülő vén fejjel beiratkozott az egyetemre. Itt találkozott a filozófia tudomá­nyával. Ezzel kapcsolatban nem egyszer tett olyan mélyértelmű megjegyzést, amellyel méltán érdeklődést keltett maga iránt, lía Bagolyka szót kéri az osz­tályfoglalkozáson, vaoy más be­szélgetések alkalmával spontán nyilatkozatot tett, társai jelen­tősen néztek össze. — Ez igen! Ennek van hajla­ma a filozófiára — mondogatták kajánul. No és aztán jött a fél­évi vizsga. De ne vágjunk a dol­gok elé, hiszen Bagoly ka egy egész álmatlan Éjszakát áldozott a filozófia oltárán a vizsga sike­réért. Ügy indult a dolog, hogy Ba- golyka — mint a többi hallgató is két heti tanulmányi szabadsá­got kapott a vizsgára. A szabad­ság első napján azonban így szólt élete párjához: — Szivi, ilyen fáradtan nem kezdhetek a tanuláshoz. Ma pi- hengetek. B agolykáné nem bánta. Kezébe nyomta a kávé- dará’ót, majd a portör­lőt és hasznosan foglal­koztatta maga mellett, közben rájöttek, hogy nincsen aprófa a fáskamrában. így ezen a napon is elodázódott a filozó­fia tanulása. De így volt ez 11 napon át. Végre is a 12. napon Bagolyka férfiasén szembené­zett a tényekkel. Nagyot sóhajt­va íróasztalához ült és beporoso­dott filozófiai jegyzetei fölé ha­jolt. (Íme, a hajlam kétségtelen jele!) Mély „tűnődésbe” merült, hogy miképpen is oldhatná meg valami hatásos és gyors mód­szerrel a 40 tétel feldolgozását. Közben az idő múlott. Felesége azzal a csípős meg jegy léssel in­vitálta ebédelni, hogy merítsen egy kis erőt az alvás folytatásá­hoz. — Mi? Hogy én aludtam? Horkoltam? Azt mondod? — méltatlankodott Bagolyka. Minő viszonylagos dolog ez az állítás! Meglehet, a hitvány test eler- nyedhetett, de a szellemem.. ? Majd holnap megtudod, új móa- szeremmel miként brillírozok. Rövidesen a kisvjjamban 'esz az egész filozófia... A délutáni órák gyorsan peregtek. Bagolyig .,el- merülésében" észre sem vette hogy az ablakra pókhálót szőtt az esti szürkület. Akkor riadt fel (.sah, mint a tettenért gyerek, amikor felesége vacsorázni hívta. — Hű, már este van? Tudod, szivi, most 1nélyedtem cl a leg­jobban, de megérte. Kész a mód­szerem. Vacsora után magamon próbálom ki először. A felesége váltig kérlelte, hogy ne kínozza magát. Bagoly- ka erősködöt: — Jól tudod, szivi. miről ven szó... Mégis csak más az egye­temi végzettség. Nem■ jobb Ic-z-e magasabb besorolással nyugdíjba menni? — Azt nem vitatom. De nem vagy Leókám egészen mai le­gény. Hiszen tudod te is... ■— Lárifári! Ma éjjel tanulok és punktum! Bagolyka vacsora után tény­leg kivonult a konyhába jegyze­teivel együtt, hogy ne zavarja a feleségét az alvásban. Szokatlan energiával látott új módszeré­nek kivitelezéséhez. Legelőször is a konyhaajtóra akasztotta dunyháját, hogy ne szűrődjék ál semmi zörej a nálószobába. A hangnak ugyanis nagy szerepe volt Bagoly ka módszerében. Mi­ben állt ez a módszer? Negyven irkalapra felírta az egyes tétele­ket, a legfontosabb idézeteket, fogalmakat, sót különféle egyéni ■jelzéseket, ábrákat Szamokat is rajzolt oda színes ceruzákkalL tíítre ezzel végzett, éppen deren­gett. Ezután a cédulákat rajz- szögekkel felerősítette körbe a konyha falára. Egyik irkalaptol a másikig sétált, mint valami ki­állításon és enekelte, vagy skan­dálta az idézeteket. Elve alvóit, hogy minél több érzékszervet foglalkoztassa, mert így jobban rögződnek agyában a tudniva­lók. A z okság törvényénél szereplő teleológiai rög­zítésére például a kö­vetkező módszert alkal­mazta: Az irkalapra raj­zolt egy falusi házat, egy virágzó akácfát, alá ja egy macskát és egy egeret. Amikor a körséta fo­lyamán ideért, érzelmesen el- zummögte: „Tele van a város akácfavirággal...” Utána „Egy cica, két cica...” Ezek után ősz- szegezte a tudnivalókat: Tele- olögia egyenlő célszerűség tana. Azért teremtette isten a macs­kát, hogy megegye az egeret, Azért van egér, hogy megegye a macska. Többi érzékszervének bekapcsolásához is hasonló „el­més” módszert alkalmazott. Másnap aztán a vizsgán sze­gény Bagolyka egyéni „módsze­re“ teljesen csődöt mondott, Amikor kihúzta tételét és meg­próbálta maga elé idézni a kony­ha falára kifüggesztett illusztrált irkalapot, semmi érdemleges kép nem tükröződött az agyában. Bármennyire meresztette a sze­mét, táncoló tüzes karikáknál egyebet nem látott. A füle zú­gott, a keze reszketett, a nyelve megbénult, még az orra is elcsa­varodott az erőlködéstől. Két zsebkendője merő egy víz lett, pedig inge nyakát is kigombolta. A vizsgabizottság tagjai moso­lyogva igyekeztek megnyugtatni, segítő kérdéseket adtak fel, mindez nem használt. Az. elnök végül azzal próbálkozott, hogy félig megmondta a választ. Ilyenkor Bagolyka felélénkülve helyeselt: — Igen, igen, már dereng előt­tem saját speciális vázlatom, Meg is mutatnám, ha itt volna, de én biztosra mentem. — Gondolkozzék még kérem, amin a többi lefelel... L efelelt az összes hallgató. Ekkor Bagolyka újra a bizottság elé ült. Kezdő­dött újból az előbbi. — No, ez nem sok — mondta az elnök. Válasszon talán önként egy tételt. Mintegy 5 percnyi töprengés után Bagolyka örvendezve fel­kiáltott: — Megvan! Mély basszusán, tele az öröm érzésével, halk nótába kezdett: „Tele van a város...” Majd egy pattogósat: „Egy cica, két ci­ca...“ A bizottság tagjai elné­zően megtapsolták Bagolyka hangját, de kissé döbbenten néz. tek össze: — Ennek baj van az agyával — azt mondta ez az összenézés. — Hát elég, kérem, Tessék talán két hét múlva megismé­telni a vizsgát. Bagoly ka azonban megelé- gelie a filozófiát. Arra a végkö­vetkeztetésre jutott, hogy mégis csak jó lesz az a nyugdíj filozó­fia nélkül is. Zajtai Antal \ r v v v v tt w * v w v ▼ v r ^ W p őrségen Az öreg máris kint van. A falhoz simul. Néz jobbra, balra. Hallgat. Nincs-e valami gyanús nesz, ismeretlen veszély? Csitítja a „Mester”-!; mert az biz’ nem akar hallgatni. Az meg nem jó, ha folyton csak ugat. így nem jön „csőbe az ipsze”, a hivatlan ven­dég. Hogyis jönne, ha hallja a kutya nyüszíté­sét. Így hát kéri a pu­lit, hallgasson már. El is hallgat végre. Tomko- vics bácsi pedig figyel, meg sem mozdul. Egyszer csak, nem is messze, két alakot vesz észre. Megszorítja kanr- pós botját, ujjai való­sággal ráfonódnak a bot véknyabbik végére. Nem ismeri a közeledőket. Azok meg bátran jön­nek, mintha mindenki aludna a környéken. Kutyája nyakát fogja, nehogy elvakkantsa ma­gát, nehogy ugatni mer­jen. Még csak az kelle­ne! Meghallanák, vissza­fordulnának, elszaladná­nak. Az ő lábai meg nem bírják már a szala- dásf, nem érné Utói ókel. H oldvilágos éj­szaka volt. messzire lehe­tett látni. Tomkovics bácsi be­gombolta nagykabátját. Ez az átkozott szél meg­keres minden rést, be­lekapaszkodik az ember­be, belebújik az ujjas ujjába, a gallér alá, a nadrágszárba. Mindenü­vé, álról nyílást, rést ta­lál. Hasogatja a csonto­kat, rázza, zörgeti az aj­tót, csapdossa, recsegteti a gallyakat. Más behú­zódna a meleg szobába, a dunna alá, a kemence mellé, de ő ott van kint. a „József-háza” tanyán. 7 kilométerre Tiszavas- váritól, a Haladás TSz tanyaközpontjában és vigyáz, őrködik. Le s alá sétál, körbejárja az is­tállót, a magtárt, a kaz­lakat, a méheket, a ju­hokat mindent, amit gondjaira bíztak. Benyit az istállóba, körülnéz, nincs-e valami tennivaló, nem kell-e rendet csinálni, nem ke­rült-e gúzsba valamelyik jószág. Alig, hogy körül­néz, jelez a puli. Előbb csak vakkant. Majd újra kezdi, sűrűbben, erőseb­ben, merészebben, fi­gyelmeztetve gazdáját: valaki jár a közelben. — Állj! Állnak, földbe gyöke­rezett a lábuk. Mozdu­latlanok. Alig jut eszük­be, hogy ledobják vál­lukról a fát. Fárad ak. Súlyos terhet hoztak. De aztán hirtelen eszmél és baltához kap. — Rajta „Mester” — 1 szólt az öreg a kutyájá- < nak és ő is magasba < emel e a botját. Bátor- ; sága, no meg a kutya J segítsége mozdulatlan- J ságra kényszcrífcette A. ! A. és A. T. fiatalokat. < A fa ott maradt. Az ; öreg meg sietett a tele- ; ionhoz. Mert az is van J a tanyán. Hívta az iro- J dát. Ott csak hallgatják. ! amit mond az öreg. Hit- ! ték is. meg nem is. Reg- < gél azonban elhitték, j mert ott volt a két da- ; rab fa. A zsiványok ne- < vét is megmondta ... A következő tag gyű- ; lésen a pártíitkár csak < annyit mondott: dicséret ! illeti Tcmkovics János ; elvlársat, amiért meg- í állta helyét az őrségen. ; A 63 éves János bácsi. ; aki 10 éve szövetkezeti ; és még régebben párt- ! tag. csalt hallgatott. Jól- i esett az elismerő szó. < Jól, mert a taggyűlésen < mondták. J Nagy Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom