Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-15 / 63. szám

4 AELETMAGYAßURSZAU 195«. MÁRCIUS 15, SZOMBAT *848. március 15«c visszhangja Szabolcsban Szemelvények Kossuth írásaiból 1847 novemberében, mikor Pozsonyban a refotmországgyűlés megkezdte ülésezését, még a rendi alkotmány volt életben hazánkban. A nem­zet rendekre tagozódott. „Nemzetalkotó” tényező­nek jóformán csak a nemesség számított, — a jobbágyok ki voltak rc-kesztve a politikai jogok ból. Az ország politikailag és gazdaságilag függő helyzetben volt Ausztriával szemben. — Ez álla­pot megváltoztatására, a feudális rendszer meg­döntésére s a nemzeti önállóság kivívására az első erélyes roham 1843. március 15-én indult meg. És pedig két irányban is. Pesten a nép Petőfi, s a többi „márciusi ifjú" vezérlete alatt forradalmi megmozdulással nyomban kivívott s birtokba vett bizonyos szabadságjogokat. Po­zsonyból pedig ugyanezen a napon hajózott Bécsbc V. Ferdinánd uralkodóhoz a nádor elnök­lete alatt, de Kossuth szellemi vezérletével egy 72 tagból álló országgyűlési küldöttség a nemzet kívánságainak előterjesztése, a reformok jogi úton való gyors megvalósításának követelése végett. Vajon milyen hatást keltette* e sorsdöntő események városunk s megyénk akkori lajtosai­ban? Régi könyvben a még régebbi aktában la­pozgatva kaphatunk erre választ. I. Lukács Ödön „Nyíregyháza szabad, kiváltsá­golt város története” című könyvének 278. olda­lán a következőket olvashatjuk: Az 1848. ,,márc. 15-i nagy események híre villám-szárnyakon járta be a várost, mindenfelé élénk csoportok alakultak, — a köz-helyek meg­teltek estvénkint, s a közeli nagy események elősejtelroe s márc. 15-ének igézete alatt forron- póban voltak a kedélyek. A könyvet 1386-bnn nyomtatták. A ..Beve­zetés" 1886. januárjában kelt. A könyv írásakor Nyíregyháza 1848-as lakosságából még számosán lehettek életben. Így Lukácsnak a tárgyra vo­natkozólag közvetlen tanúk állhatták rendelke­zésére. n. A megye hangulatát és érzelmeit tükrözi a nyíregyházi Állami Levéltárban „48 Csomó 484 D 1848” szám alatt található akta. Ez egy megyei közgyűlési jegyzőkönyvi kivonat. A következők olvashatók benne: „Kossuth Lajos Pest megyei követnek Posonyba Tisztelt polgár társunk: Országgyűlési követeinknek folyó hó lő-éről a 131.132. és 133-ik sz. iratokat közló jelentésük tárgyában tanácskozva az ország gyűlésének ed­digi mű ködösével i teljes megelégedésünket, mi­dőn nyilvánítottuk: nem meilőzheténk egy szív­vel és lélekkel kimondani, hogy ön nemzetünk becsületét és bizalmát ki crdcmlette. Fogadja azért ön hazafi rokon kebellel tollúnk e’ tisztelet teljes bizalom nyilvánítását, —• melyet a’ polgári érdem cserkoszorújaként ezen levelünk által hozzája juttatunk. A kik egyéb iránt állandó jó indulattal ma­radtunk. Kelt Nkállóban, 1848. mártius 21-én tartott köz gyűlésünkből rokon érzésű polgártársai Sznbolchvármegye Közönsége.” Szabolcs megye székhelye akkoriban Nagy- kálló volt, — Az aktában említett 131, 132. s 133. sz. országgyűlési iratok a reformkövetelések­kel kapcsolatosak. III. Végül lássuk még, hogyan ülték meg Nyír­egyházán 1849-ben március 15-e el3Ő évforduló­ját. A szabadságharc ekkor még javában tartott. Lukács Ödön említett könyvének 283. olda­lán idevonatkozólag a következőket olvashatjuk: 1849. „márczius 15-e ez évben oly fénnyel és lelkesedéssel ünnepeltetett még Nyíregyházán, minővel sem azelőtt, ecm azóta soha. — Á temp­lomokon, tornyokon, köz és magén épületeken nemzeti zászlók lobogtak. Az ünnepély isteni tisztelettel kezdődött, a templomokba nem fért be a lelkesült, kokárdás közönség'; a lelkipászto­rok gyújtó szónoklatokat tartottak; a nemzetőrök, sorhadi csapatok, katonai díszben kiállíttattak, örömriadal, lelkes „éljenzések“ között hullámzóit a lelkesült közönség, — a mozsarak, egy és két fontps ágyúk folytonos dörgése között” ünnepelt Nyíregyháza közönsége. (Kreskajr) 3*****-ítete»? % „A magyarnak a románnal s a románnak a magyarral testvéries egyesülésében van mindegyiknek boldog jövője, I-, nem pedig, ha az egyik elhagyja magát émíttatni a másik- ■* r.ak elnyomására, mert ölekor oly fegyverhez nyúl, amellyel % magát is sújt a.” * (1648. augusztus 26.) x * „A nemzeteknek, kik szabadok akarnak lenni, egymás iránti barátságban kell cink” (1848. szeptember 15.) ó' + *j* A nemzetiségi kérdés megoldása csak azáltal nyerhet állandóságot és biztonságot, ha Magyarország őszintén ba­rátságos politikát köret azon szomszédok irányában, me­lyeknek függetlensége és szabadsága Iránt román és szerb­ajkú polgártársaiknak, mint fajrokonaiknak, meleg rokon- szenvet kell természetesen táplálniuk.” (1867) A „Ila van két szomszéd ország a világon, mely független­ségének érdekei által vedszövetségre van utalva, Magyaror­szág és Kománia az.” (1871) ★ „Csehország autonómiája nemcsak nem ellenkezik a magyar érdekkel, sőt Magyarországnak egyenesen érdekében áll. Mégpedig nagyon, igen nagyon.” (1871) „Bizonyos, hogy Ausztriának okvetlen ül bekövetkező megsemmisülésénél fogva nagy feladat vár mind a magyar nemzetre, mind azon nemzetiségekre, melyeknek földrészeit a Duna habjai mossák. Át kell hatva lennünk szabadsági szenemétől a kornak, amelyben élünk. A világművoltség kívánalmaival szemközt éreznünk kell különösen nekünk magyaroknak nagy kötelességeket, melye­ket hazánk viszonyai ruháznak ránk. Beható figyelemmel szükséges kísérnünk délkelet» szomszédainknál a haladási törekvések erős áramlatát. És mindezekkel szemközt hivatá­sunk tevékenyen munkálkodni és vezérszerepet vinni a sza­badság és jogegyenlőség nagy kérdéseinek úgy politikai, mint társadalmi téren való megoldása körül. Hivatásunk elül menni azon munkában, melynek fel­adata a Duna mentében kifejteni s megszilárdítani a sza­badságnak és a népek békés együttélésének erőteljes alak­zatát« (A közős ügyek hálója. Dunai Népek.) A vajai jobbágyok sorsa 1848 előtt KÉT MÁRCIUS Vaja kfleság helytörténetének adatgyűjtése sorén sok olyan le­véltári anyagra akadtam, amely községünk évszázadokkal ezelőtt élő dolgozó parasztjainak, jobbá­gyainak küzdelmes élétére, szo­ciális helyzetére derít fényt. Ezek­ből szeretnék az alábbiakban né­hányat közölni. ★ A föld használatáért sokféle szolgáltatással tartozott a földes­úrnak a jobbágy. Etek között ta­lán a „robot” volt a legnehezebb. Minden egész telek után köteles volt a jobbágy hetenként egy na­pot napkeltétől napnyugtáig dol­gozni, Szántáskor négy, egyéb­ként két igás állattal kellett kiállnia, saját szekerét, ekéjét, boronáját használni.». Az egy napi „marhás munka” helyett két napi kézimunkát tartozott végezni. Ka­száláskor, aratáskor, szüretkor mind a kézi, mind a marhás heti­szolgálatot duplán vehette igény-- be. A fél- és negyed-telkes jobbá­gyoknak arányosan kevesebb munkát kellett végezniük. A ház­zal rendelkező zsellérek évi 13 napot, a házzal nem bíró lakosok ávi 12 napot tartoztak kézimunká­val szolgálni. Mivel az Urbariom rendelkezése értelmében a job­bágy az urasag erdejéből szed­hetett tűzrevalót és válogathatott épületfát, ennek ellenében tarto­zott az egész helyes és igás állat­tal rendelkező paraszt az uraság erdejéből a gyalogszeresek által kivágott egy öl fát a házhoz vagy majorsághoz hazaszállítani. A A különféle robotokon kívül egyéb adózásokról is intézkedik az Urbariom, Minden jobbágy és magános házzal bíró zsellér esz­tendőnként 1 forint adót fizetett. Ennek egyik felét Szent György napra, másik felét Szent Mihály napra tartozott leróni. A „lakó- sok”»nak, vagyis a máa házában lakó zselléreknek ezt az adót nem kellett fizctniök. Minden egész te­lek után fizettek meg: két csir­két, két kappant, 12 tojást, egy icze kifőzött vajat. •— Ezenkívül harminc egész telkes jobbágy kö­zösen esztendőnként egy borjút vagy helyette egy forint 30 kraj­cárt tartozott adni. Egyes robotmunkát meg lehe­tett váitani. A használt földek terméséből, valamim a mihekbőí, « bárányokból és gidókból évente kilencedet kellett adniok. E ki­lencedet pénzzel megváltani nem lehetett. Lenitől és kenderből is kellett kilencedet fizetni, de ezt fonással is meglehetett váltani. Mégpedig minden egész telek után 6 ;,funt”-ra való íonást kel­lett végezni. Kilencedet adtak borbeü is, ha egyik évben nem telt ki a termésből, meg keUetl adni a következő esztendőben. Voltak még u. n. rendkívüli] kötelezettségei, is a jobbágyoknak.! Pl. ha a íöldesúr háborúban fog-] ságba esett és készpénzzel kíván­ható volt, akkor az „Urbariom rendelkezése értelmében a jobbá­gyoknak a kiváltáshoz „becsüle­tes "és mértékletes” segítséget ke.-j lett adniok. M. M,3 A ? 1843—49-es szabad­ságharc emlékező meg­ünneplése mindig már* eius 15-én történik meg. A mostani előké­születi időben rendezte meg a TTIT megyei szervezete azt az ankéto.t, amelyet Mód Aladár egyetemi tanár vezetett b,e „Két március" című előadásá­ban. Ez az előadás, igen m lyen járó fejtegetésekkel, széleskörű dokumentációval mutatott rá azokra a kérdésekre, amelyek az utóbbi időben általában foglal­koztatták az ország közvélemé­nyét, s különösen az októberi ellenforradalmi események után gyakran helytelen megvilágítás­ban kerültek elő. A két március azt jelenti, hogy a mai időben éppen úgy érvényes az a tétel, hogy — mint annak idején a Horthy- faeizmus idején harcaiban az illegális életet folytató kommu­nista párt — szocialista építé­sünk föltétlenül támaszkodik .1848 forradalmi hagyományaira és tanulságaira, &s ettől még az a tény sem riasztja vissza, hogy az 1956. októberi ellrnfon'ada’oiTi egyenesen ki akarta magának sajátítani 1843 hagyományait, s úgy tüntette fel magát, az ellen­forradalom, mintha kizárólag az ő látszólagos ideológiájukat tá­mogatnák 1843 harcai. De na­gyon helytelen és egyoldalú do­log kizárólag 1848 márciusát emlegetnünk, amikor a szocia­lizmust építő kommunisták har­cainak magyar hagyományait keressük, Á negyvennyolcas március a ’ nemzett múltunkra való támasz­kodásnak. csak egyik térültté. 1848 hagyományainak kellő megismertetését kívánja pár­tunk és kormányunk megannyi tudományos munka útján és ku­tatási csoport segítségével, hogy pontosan felderítsék azokat a nagy tudósokat, tanulmányokat, gyakorlati és elméleti könyve­ket, útmutatásokat, amelyele ideológiailag helyes úton járva segítették elő inai győzelmein­ket. Ilyen például Széchenyi Ist­vánnak olyan mély megismerése, amelyet nem tett lehetővé a Horthy-konszak szándékos ferdí­tésekkel eltorzított sok szemel- vényes kiadása, vagy közis­mertté tenni olyan tudósok mü­veit, mint például Lukács Móric vagy Erdélyi János, Nem helyes tehát 1848 máreiusát lisztén arra a néhány napra korlátozni, hanem szükséges megismerked­nünk annak előkészítését, és szellemi, politikai utóéletét is. Még elengedhető! lenebb azon­ban a mdsodik nagy március kellő megismerése; 1919. már­cius 21-ének és következményei­nek beható tanulmányozása. Föl'étlenül helytelen »mH az, hogy az elmúlt időkben szinte kizárólag 1848 márciusával, fog­lalkoztunk. s legfeljebb elszige­telten foglalkoztak — tudósok ős politikusok is egyaránt — 1919 márciusának értékelésével, forradalmi hagyományainak lel­kesítő példájával. S a legkevésbé sem sikerült meggyőző mó lon kimutatni ,hogy a két március mennyire szoros kapcsolatban 'van egymással. Ez pedig mar­osak azért is föltétlenül szük­séges, mert a 48-as márciusi nagy napokban éz a szabadság­harc idején is megvolt ennek » forradalomnak a megf sL’13 nem­zetközi visszhangja, támogatása, s ugyanakkor a nagy proletár március 21-ének is nagyon erős nemzeti alapja, támogatása látT lu’tó annak idején siette az egtsz országoan. Főleg ez utób­biak a bizonyítására sok idé­zetet olvasott fel Mód professzor az 1919-beli országos tanács- kongresszus anyagából, az egy­szerű fővárosi és vidéki munkás és paraszt küldöttek lelkes fel­szólalásaiból. S bizonyí'.óan lát­hatta a közönség annals az or­szágos méretű támogntásn-k, megmozdulásnak odaadását, amellyel támogatták a munkás és paraszt tömegek — mint an­nak idején őseik 1848 márciu­sát — most: a Tanácsköztársaság márciusi születése után kiadott programját, nem ze ii'e Iszabacl í tó harcát. Az előadást több hozzászólás követte, s az ezekre adott vá­laszok közben még szélesebben bizonyította Mód Aladár elvtárs. hogy a helyes nemzeti felfogás csak együtt fogadhatja el a kát márciust, mert ahogy 19111 föl­tétlenül támaszkodott 1018 ha­gyományaira, ugyanúgy kell — és csakis így lehet előrehaladni, ha támaszkodunk egyaránt 1848 és 1919 márciusának tanítására, fényes történelmi hagyomá­nyaira.

Next

/
Oldalképek
Tartalom