Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-15 / 63. szám
4 AELETMAGYAßURSZAU 195«. MÁRCIUS 15, SZOMBAT *848. március 15«c visszhangja Szabolcsban Szemelvények Kossuth írásaiból 1847 novemberében, mikor Pozsonyban a refotmországgyűlés megkezdte ülésezését, még a rendi alkotmány volt életben hazánkban. A nemzet rendekre tagozódott. „Nemzetalkotó” tényezőnek jóformán csak a nemesség számított, — a jobbágyok ki voltak rc-kesztve a politikai jogok ból. Az ország politikailag és gazdaságilag függő helyzetben volt Ausztriával szemben. — Ez állapot megváltoztatására, a feudális rendszer megdöntésére s a nemzeti önállóság kivívására az első erélyes roham 1843. március 15-én indult meg. És pedig két irányban is. Pesten a nép Petőfi, s a többi „márciusi ifjú" vezérlete alatt forradalmi megmozdulással nyomban kivívott s birtokba vett bizonyos szabadságjogokat. Pozsonyból pedig ugyanezen a napon hajózott Bécsbc V. Ferdinánd uralkodóhoz a nádor elnöklete alatt, de Kossuth szellemi vezérletével egy 72 tagból álló országgyűlési küldöttség a nemzet kívánságainak előterjesztése, a reformok jogi úton való gyors megvalósításának követelése végett. Vajon milyen hatást keltette* e sorsdöntő események városunk s megyénk akkori lajtosaiban? Régi könyvben a még régebbi aktában lapozgatva kaphatunk erre választ. I. Lukács Ödön „Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története” című könyvének 278. oldalán a következőket olvashatjuk: Az 1848. ,,márc. 15-i nagy események híre villám-szárnyakon járta be a várost, mindenfelé élénk csoportok alakultak, — a köz-helyek megteltek estvénkint, s a közeli nagy események elősejtelroe s márc. 15-ének igézete alatt forron- póban voltak a kedélyek. A könyvet 1386-bnn nyomtatták. A ..Bevezetés" 1886. januárjában kelt. A könyv írásakor Nyíregyháza 1848-as lakosságából még számosán lehettek életben. Így Lukácsnak a tárgyra vonatkozólag közvetlen tanúk állhatták rendelkezésére. n. A megye hangulatát és érzelmeit tükrözi a nyíregyházi Állami Levéltárban „48 Csomó 484 D 1848” szám alatt található akta. Ez egy megyei közgyűlési jegyzőkönyvi kivonat. A következők olvashatók benne: „Kossuth Lajos Pest megyei követnek Posonyba Tisztelt polgár társunk: Országgyűlési követeinknek folyó hó lő-éről a 131.132. és 133-ik sz. iratokat közló jelentésük tárgyában tanácskozva az ország gyűlésének eddigi mű ködösével i teljes megelégedésünket, midőn nyilvánítottuk: nem meilőzheténk egy szívvel és lélekkel kimondani, hogy ön nemzetünk becsületét és bizalmát ki crdcmlette. Fogadja azért ön hazafi rokon kebellel tollúnk e’ tisztelet teljes bizalom nyilvánítását, —• melyet a’ polgári érdem cserkoszorújaként ezen levelünk által hozzája juttatunk. A kik egyéb iránt állandó jó indulattal maradtunk. Kelt Nkállóban, 1848. mártius 21-én tartott köz gyűlésünkből rokon érzésű polgártársai Sznbolchvármegye Közönsége.” Szabolcs megye székhelye akkoriban Nagy- kálló volt, — Az aktában említett 131, 132. s 133. sz. országgyűlési iratok a reformkövetelésekkel kapcsolatosak. III. Végül lássuk még, hogyan ülték meg Nyíregyházán 1849-ben március 15-e el3Ő évfordulóját. A szabadságharc ekkor még javában tartott. Lukács Ödön említett könyvének 283. oldalán idevonatkozólag a következőket olvashatjuk: 1849. „márczius 15-e ez évben oly fénnyel és lelkesedéssel ünnepeltetett még Nyíregyházán, minővel sem azelőtt, ecm azóta soha. — Á templomokon, tornyokon, köz és magén épületeken nemzeti zászlók lobogtak. Az ünnepély isteni tisztelettel kezdődött, a templomokba nem fért be a lelkesült, kokárdás közönség'; a lelkipásztorok gyújtó szónoklatokat tartottak; a nemzetőrök, sorhadi csapatok, katonai díszben kiállíttattak, örömriadal, lelkes „éljenzések“ között hullámzóit a lelkesült közönség, — a mozsarak, egy és két fontps ágyúk folytonos dörgése között” ünnepelt Nyíregyháza közönsége. (Kreskajr) 3*****-ítete»? % „A magyarnak a románnal s a románnak a magyarral testvéries egyesülésében van mindegyiknek boldog jövője, I-, nem pedig, ha az egyik elhagyja magát émíttatni a másik- ■* r.ak elnyomására, mert ölekor oly fegyverhez nyúl, amellyel % magát is sújt a.” * (1648. augusztus 26.) x * „A nemzeteknek, kik szabadok akarnak lenni, egymás iránti barátságban kell cink” (1848. szeptember 15.) ó' + *j* A nemzetiségi kérdés megoldása csak azáltal nyerhet állandóságot és biztonságot, ha Magyarország őszintén barátságos politikát köret azon szomszédok irányában, melyeknek függetlensége és szabadsága Iránt román és szerbajkú polgártársaiknak, mint fajrokonaiknak, meleg rokon- szenvet kell természetesen táplálniuk.” (1867) A „Ila van két szomszéd ország a világon, mely függetlenségének érdekei által vedszövetségre van utalva, Magyarország és Kománia az.” (1871) ★ „Csehország autonómiája nemcsak nem ellenkezik a magyar érdekkel, sőt Magyarországnak egyenesen érdekében áll. Mégpedig nagyon, igen nagyon.” (1871) „Bizonyos, hogy Ausztriának okvetlen ül bekövetkező megsemmisülésénél fogva nagy feladat vár mind a magyar nemzetre, mind azon nemzetiségekre, melyeknek földrészeit a Duna habjai mossák. Át kell hatva lennünk szabadsági szenemétől a kornak, amelyben élünk. A világművoltség kívánalmaival szemközt éreznünk kell különösen nekünk magyaroknak nagy kötelességeket, melyeket hazánk viszonyai ruháznak ránk. Beható figyelemmel szükséges kísérnünk délkelet» szomszédainknál a haladási törekvések erős áramlatát. És mindezekkel szemközt hivatásunk tevékenyen munkálkodni és vezérszerepet vinni a szabadság és jogegyenlőség nagy kérdéseinek úgy politikai, mint társadalmi téren való megoldása körül. Hivatásunk elül menni azon munkában, melynek feladata a Duna mentében kifejteni s megszilárdítani a szabadságnak és a népek békés együttélésének erőteljes alakzatát« (A közős ügyek hálója. Dunai Népek.) A vajai jobbágyok sorsa 1848 előtt KÉT MÁRCIUS Vaja kfleság helytörténetének adatgyűjtése sorén sok olyan levéltári anyagra akadtam, amely községünk évszázadokkal ezelőtt élő dolgozó parasztjainak, jobbágyainak küzdelmes élétére, szociális helyzetére derít fényt. Ezekből szeretnék az alábbiakban néhányat közölni. ★ A föld használatáért sokféle szolgáltatással tartozott a földesúrnak a jobbágy. Etek között talán a „robot” volt a legnehezebb. Minden egész telek után köteles volt a jobbágy hetenként egy napot napkeltétől napnyugtáig dolgozni, Szántáskor négy, egyébként két igás állattal kellett kiállnia, saját szekerét, ekéjét, boronáját használni.». Az egy napi „marhás munka” helyett két napi kézimunkát tartozott végezni. Kaszáláskor, aratáskor, szüretkor mind a kézi, mind a marhás hetiszolgálatot duplán vehette igény-- be. A fél- és negyed-telkes jobbágyoknak arányosan kevesebb munkát kellett végezniük. A házzal rendelkező zsellérek évi 13 napot, a házzal nem bíró lakosok ávi 12 napot tartoztak kézimunkával szolgálni. Mivel az Urbariom rendelkezése értelmében a jobbágy az urasag erdejéből szedhetett tűzrevalót és válogathatott épületfát, ennek ellenében tartozott az egész helyes és igás állattal rendelkező paraszt az uraság erdejéből a gyalogszeresek által kivágott egy öl fát a házhoz vagy majorsághoz hazaszállítani. A A különféle robotokon kívül egyéb adózásokról is intézkedik az Urbariom, Minden jobbágy és magános házzal bíró zsellér esztendőnként 1 forint adót fizetett. Ennek egyik felét Szent György napra, másik felét Szent Mihály napra tartozott leróni. A „lakó- sok”»nak, vagyis a máa házában lakó zselléreknek ezt az adót nem kellett fizctniök. Minden egész telek után fizettek meg: két csirkét, két kappant, 12 tojást, egy icze kifőzött vajat. •— Ezenkívül harminc egész telkes jobbágy közösen esztendőnként egy borjút vagy helyette egy forint 30 krajcárt tartozott adni. Egyes robotmunkát meg lehetett váitani. A használt földek terméséből, valamim a mihekbőí, « bárányokból és gidókból évente kilencedet kellett adniok. E kilencedet pénzzel megváltani nem lehetett. Lenitől és kenderből is kellett kilencedet fizetni, de ezt fonással is meglehetett váltani. Mégpedig minden egész telek után 6 ;,funt”-ra való íonást kellett végezni. Kilencedet adtak borbeü is, ha egyik évben nem telt ki a termésből, meg keUetl adni a következő esztendőben. Voltak még u. n. rendkívüli] kötelezettségei, is a jobbágyoknak.! Pl. ha a íöldesúr háborúban fog-] ságba esett és készpénzzel kívánható volt, akkor az „Urbariom rendelkezése értelmében a jobbágyoknak a kiváltáshoz „becsületes "és mértékletes” segítséget ke.-j lett adniok. M. M,3 A ? 1843—49-es szabadságharc emlékező megünneplése mindig már* eius 15-én történik meg. A mostani előkészületi időben rendezte meg a TTIT megyei szervezete azt az ankéto.t, amelyet Mód Aladár egyetemi tanár vezetett b,e „Két március" című előadásában. Ez az előadás, igen m lyen járó fejtegetésekkel, széleskörű dokumentációval mutatott rá azokra a kérdésekre, amelyek az utóbbi időben általában foglalkoztatták az ország közvéleményét, s különösen az októberi ellenforradalmi események után gyakran helytelen megvilágításban kerültek elő. A két március azt jelenti, hogy a mai időben éppen úgy érvényes az a tétel, hogy — mint annak idején a Horthy- faeizmus idején harcaiban az illegális életet folytató kommunista párt — szocialista építésünk föltétlenül támaszkodik .1848 forradalmi hagyományaira és tanulságaira, &s ettől még az a tény sem riasztja vissza, hogy az 1956. októberi ellrnfon'ada’oiTi egyenesen ki akarta magának sajátítani 1843 hagyományait, s úgy tüntette fel magát, az ellenforradalom, mintha kizárólag az ő látszólagos ideológiájukat támogatnák 1843 harcai. De nagyon helytelen és egyoldalú dolog kizárólag 1848 márciusát emlegetnünk, amikor a szocializmust építő kommunisták harcainak magyar hagyományait keressük, Á negyvennyolcas március a ’ nemzett múltunkra való támaszkodásnak. csak egyik térültté. 1848 hagyományainak kellő megismertetését kívánja pártunk és kormányunk megannyi tudományos munka útján és kutatási csoport segítségével, hogy pontosan felderítsék azokat a nagy tudósokat, tanulmányokat, gyakorlati és elméleti könyveket, útmutatásokat, amelyele ideológiailag helyes úton járva segítették elő inai győzelmeinket. Ilyen például Széchenyi Istvánnak olyan mély megismerése, amelyet nem tett lehetővé a Horthy-konszak szándékos ferdítésekkel eltorzított sok szemel- vényes kiadása, vagy közismertté tenni olyan tudósok müveit, mint például Lukács Móric vagy Erdélyi János, Nem helyes tehát 1848 máreiusát lisztén arra a néhány napra korlátozni, hanem szükséges megismerkednünk annak előkészítését, és szellemi, politikai utóéletét is. Még elengedhető! lenebb azonban a mdsodik nagy március kellő megismerése; 1919. március 21-ének és következményeinek beható tanulmányozása. Föl'étlenül helytelen »mH az, hogy az elmúlt időkben szinte kizárólag 1848 márciusával, foglalkoztunk. s legfeljebb elszigetelten foglalkoztak — tudósok ős politikusok is egyaránt — 1919 márciusának értékelésével, forradalmi hagyományainak lelkesítő példájával. S a legkevésbé sem sikerült meggyőző mó lon kimutatni ,hogy a két március mennyire szoros kapcsolatban 'van egymással. Ez pedig marosak azért is föltétlenül szükséges, mert a 48-as márciusi nagy napokban éz a szabadságharc idején is megvolt ennek » forradalomnak a megf sL’13 nemzetközi visszhangja, támogatása, s ugyanakkor a nagy proletár március 21-ének is nagyon erős nemzeti alapja, támogatása látT lu’tó annak idején siette az egtsz országoan. Főleg ez utóbbiak a bizonyítására sok idézetet olvasott fel Mód professzor az 1919-beli országos tanács- kongresszus anyagából, az egyszerű fővárosi és vidéki munkás és paraszt küldöttek lelkes felszólalásaiból. S bizonyí'.óan láthatta a közönség annals az országos méretű támogntásn-k, megmozdulásnak odaadását, amellyel támogatták a munkás és paraszt tömegek — mint annak idején őseik 1848 márciusát — most: a Tanácsköztársaság márciusi születése után kiadott programját, nem ze ii'e Iszabacl í tó harcát. Az előadást több hozzászólás követte, s az ezekre adott válaszok közben még szélesebben bizonyította Mód Aladár elvtárs. hogy a helyes nemzeti felfogás csak együtt fogadhatja el a kát márciust, mert ahogy 19111 föltétlenül támaszkodott 1018 hagyományaira, ugyanúgy kell — és csakis így lehet előrehaladni, ha támaszkodunk egyaránt 1848 és 1919 márciusának tanítására, fényes történelmi hagyományaira.