Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-08 / 57. szám
KKLETMAGYARORSZAG 1558. MÄRCIUS 8, SZOMBAT A MAMA amikor reggel a vonat lassú pöfö- géssel elindult a kéki állomásról 24 tagú kirándulócsoporttal. Nem kis izgalommal és érdeklődéssel teltek meg az „idős” diákszemek. A vonatban termékeny vita indult a termelés néhány kérdéséről, nagy- és kisüzemi termelésről ahol a szót többnyire a tanácselnök vitte. Alig vettük észre, s megérkeztünk a kisvárdai kisál- lomásra. A kísérleti gazdaság fogatai már vártak ránk, s egykettőre megérkeztünk a kisvárdai „rózsa”, az „aranyalma”, s több másfajta szabolcsi burgonya hazájába, szülőfö djére. A Kísérleti Intézet kutatói ismertették az Intézetben folyó munkát, eredmény eket. Felhívták a dolgozó parasztok figyelmét a helyes csiráztatásra, a vetőmag- termesztés módjaira, a szelektálásra, szárfelhúzásra, burgonyabetegségekre és felismerésére és ellenük való védekezésre stb. Bemutatták a szép szarvasmarhaál4 haza, de ez volt a kevesebb. Ugyanis « fiatal házaspár, nem lévén lakása, odaköltözött, Két szobás volt a ház. Most már az egyik szoba lett a fiúké, a másik a házasoké, egy leány elment kollégiumba. A mamát hitették egy kamarába, amely csak fából volt,, éppenhogy hozzáépítve az épülethez. Figyelted? Ez az asszony egész életében csak áldozott a házért, de nem élvezhette benne a nyugalmat. Azt hiszed, csak egy szót is panaszolt? Nem. Két esztendő telt el, a fiatal házasoknál megérkezett az első gyerek. Szigorú tél volt, s a tüzelő kevés. A férj mind ingerültebben figyelte, mint fogy a szén. Előbb csak a fiúkkal tűzött össze, és majdnem verekedéssé fajult a dolog. „Aki melegedni altar — ordította a férj —, az vegyen magának tüzelői!” Nagy káromkodások közt a fiúk szereztek is valamennyit. Egy reggel a szenespincében találta a férj az öreg mamát. Kis kosárba szedte az apraját. „Mama! — fakadt ki a férj dühösen. — Magának is szól!” „Micsoda, fiam?” —• cso- dáikozott az asszony. „Nem tartozom fűteni az egész istenvilágát! Kérjen a drágalátos fiaitól szenet, ha melegedni akar.” Jszonyú volt. A mama csende- sen kiborította kosarát s azontúl farkasordító hidegben kucorgóit a kamrájában, ahová még talán a szél is befújt a zord télen. A lánya4kérte a férfit: ne legyen olyan pogány kegyetlen. „És a gyerek? Fagyjon meg az talán? Honnan vegyek annyi pénzt, hogy az egész családnak fűtőzzek? Ott varrnak a drágalátos fiai, mért nem gondoskodnak azok róla? Zabáiul jó volt a. mamánál? Ki- ruházkodni?” A fiatalasszony sírt, lopva vitt is szenet, de az asz- szony... az nem, fűtött be egyszer sem, A tél végefelé járványosán megbetegedett az égési ház. Feküdt mindenki, csak az egyik fiú nem. Na, mama, gyerünk ki a kuckóból, ápolni, dolgozni nemcsak a nagyok, de még a csecsemő körül is! És a mama dolgozott. Rettentő robot volt, még a teje is elismerte. Tíz nap után ezt mondta: „Mama, most- már pihenjen meg. Maga azóta még nem is aludt." — A mama i csak mosolygott foghíjas szájával, 'és kínálta a levest, erőltette a vedének: „ Egyél édes fiam, kell az ’.erő, a férfiembereknek! Jó kis ; leveske ez! Engem hagyj, nekem ’.semmi se árt.” ! fis csak akkor hagyta abba | a munkát, amikor m-fiatal\asszony is teljesen talpraállt. Akikor befeküdt a jéghideg kamrába, [és nem is kelt fel többé. [ — Meghalt? — hökkent meg a í kövér. í — Meg. Súlyos mellhártyagyul- lladása volt egész idő alatt, ö volt >mind között a legbetegebb. Ügy lkait meg, túlhajszolva lázas szerkezetét, lerombolva és félig megfagyva rettenetes börtönében, a íkamrában. Ügy, hogy senki, senlci [nem volt mellette, aki csak vizet t is adjon. ► — Gazemberek! — morogta a [kövér. í — A bajuszos nagyot sóhajtott. ► •— Hát ilyenek a nők. Ezek ők. ‘Itt, és másutt. Az egész világon. • Pedig látod, ez az asszony... az ,anyósom volt. * — A te? Szóval'te...? ► — Na, szervusz — nyújtotta a !kezét a bajuszos, s otthagyva la döbbent kövéret, elballagd a [ködös mellékutcába. i SIPKAY BARNA. az éjszakai munkáktól. Hajnalban már a disznó körül találtad, és este tizenegykor még wirrogatott. Sokszor láttam, ha éjszaka jöttem haza a fiaival. Tudod te mit jelent az, hogy negyven élet élni, es még egyszer se enni csirkemellet, combot? Mert ő nem evett. Csak ült rövidlátó szemével az ablaknál, ha üres volt a ház, és járt a kezében a tű. Mert a munkája egyre több lett. Nőttek a lányok is. Az apa ... igen, hát róla nem sokat tudók. Alig volt otthon, dolgozott a gyárban. Azt hiszem, megtette, ami kötelesség reá hárult. Nem így a fiúk. Keresve se lehetett volna hálátlanabbakat találni, mint az a három. Rosszak nem voltak éppen. Csakhát... A legnagyobb bajt mindig a ház okozta. A ház. amit akkor építettek, amikor még csak egy gyerek volt. De terhelte olyan bankkölcsön, hogy annak az asszonynak egész élete azzal telt, hogy a kölcsönt és a kamatot nyögte. Amint nőttek a fiúk, és nyílt a szemük, úgy élesedett otthon a viszály. Minek kellett a ház? Hogy most már nekik ne jusson cipőre se? Űj cipő kell! Ruha! Bálba nem járhat akárhogy az ember. „Mama! Minek építtetted? Engem nem érdekel! Pénz kell, ha nincs, teremtsd elő!” Hogy honnan teremtette az a kicsi asszony, nagy visszereivel agyonstrapált lábán? Ma sem tudom. Enni sohasem látták, hogy mi tartotta mégis éleiben? Nem tudom. Talán a munka. Ttanem egyezer aztán az idő* '■ sebbik lány férjhez ment. A férj legelőször bútort, staférun- got követelt. „Miből édes gyermekem?” De a lány sirt, és a bútor meg is lett.. Egy hétig minden éjszaka veszekedett a. mama az apával, aki alvatlanul ment reggelente a gyárba. A veszekedés eredménye lett, hogy külön munkát vállalt, este és éjjel is dolgozott egy asztalosnak. Talán ez vitte el egy félesztendő múlva. A mama is talált magának munkát, hímzett és ingeket varrt hajnalokig, Ma is látom, mint viszi a tűt egész az orrához, hogy lásson valamit nagy, kék szemével.. A fiúk különböző időben jártak I» ► fi dt férfi ült a villámoson, $ t beszélgetett, Az egyik hat juszos, a. másik kövér és derült- l képű, mint aki csak most állt fel [az ebédtől. Szabad ülőhely egy lsem volt. Két állomás után fel- ‘ szállt egy asszony. Soványka, törtszemű, középkorú nő. A bajuszos azonnal átadta a helyét. A két férfi között a társalgás megsza- {kadt. Í Bent a városban ledöcögtek a [meredek lépcsőn. Ködös, tavaszi leste volt. Sétálva ballagdáltak a [sárga kirakatok alatt. ► — Mi a fenének ültetted le a [nőt? — kérdezte egyszerre a kölner. — Tudott volna az még állni. k — Miért? — tűnődött a baju- kszos. Csontos arca mélyén sötéten [bámult lába elé a szeme. — TuÍ dod, én nagyon tisztelem a nőket. A kövér felkacagott. [ — Romantikus lélek! k Sokáig csendben maradtak, csak * cipőjük koppant. f — Furcsa dolog — kezdte aztán la sovány, tétován rágva a bajusszá csüngő szálait —, éppen ma Ireggel gondoltam arra az asz- f szonyra. ► — Kire? í — Kicsi, tagos, fürgemozgású * asszony volt. Olyan, akinek ég a •keze alatt a munka. Szeretett khangoskodni, hátba is veregette a [fiait okkal-móddal. De a szíve ... {az arany. t — Kiről beszélsz? — firtatta a. fderültképű, s lopva két szem cu- ► korkát ügyeskedett a szájába. [ A sovány erre se felelt, hanem [folytatta. k — Négy fia, két lánya volt, [ismertem valamennyit. ► /,' ettentő sokat dolgozott ez C ’ asszony, mert a lányok isemmi házimunkát nem vé^fztek, [a. fiúk meg... hiszen tudod, hogy ► is szokott lenni; amíg kicsi, addig [ kedves, utána, meg az iskola, az- í tán a mesterség, vagy a másik [iskola, éshát a lányok, a bál... ; — Jó is lesz az... ■— morgott a 'kövér, s köhögni kezdett, mert [nyál szaladt a légcsövébe a szopo- I gatás közben. k — Az az asszony alig volt mozidban, s még életében színházban >soha. Halálosan szeretett volna lolvaspi, de nem tudott, mert gyermekkorában tönkrement a szeme (Születésének 70. évfordulójára) f«araolt. Itt már tökéletesebben dolgozlak; az előző telepről hozott „maggal” már sokkal könnyebbéi sikerült tökéletes közösséget kialakítani. Erről a munkáról az „Igor és társai” címé könyv számol be. PEDAGÓGIAI EGYÉNISÉGÉT a humanizmus és az optimizmus ragyogja be. így összegezi erre vonatkozó véleményét; „A jót mindig fel kell tételezni az emberben, és ez a pedagógus legfőbb kötelessége. — Mindig optimista feltevéssel kell közeledni az emberhez, akár azzal a kockázattalis, hogy esetleg tévedünk.” Ezek az alapelvek, bármilyen egyszerűen is hangzanak, nem érvényesülnek általában a pedagógiai rendszerekben, a szabad nevelés, a pedagógia és más irányok munkád jában, de hiányzik ez a fontos kiindulási alap nagyon sok pedagógus egyéni munkájából is. és nagyon sok szülő felelős nevelési eljárásaiból is. Mintája Makarenko a szocialista embernek abban is. hogy amit ő követelt munkavégzésben, helytállásban, pedagógiában, azt elsősorban saját magán is alkalmazta, magától is megkövetelte. Egész életével, tevékenységével megmutatta, hogy milyennek kell lennie egy igazi szocialista nevelőnek. Életéről, munkájáról —- könyvein kívül — színdarab és film- feldolgozások Is hírt adnak, s terjesztik ezek a művek hallatlan nagy érdemeit, péld.át mutató eljárásait. A Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya is meg kívánja ünnepelni Makarenko születési évfordulóját, s ezért szerdán, március 12-én d. u. 6 órakor ünnepi ankétet rendez Makarenko pedagógiai elveiről Nyíregyházán, a József Attila Művelődési Házban. 1888. MÁRCIUS 1-én született a szocialista gyakorlati pedagógia legkiemelkedőbb egyénisége A Tito n Sieinjonovlcs Makarenko, Az új század első évtizedében már megkezdi pedagógiai működését mint néptanító, de folytatja tanulmányait, s az első világháború idején kitüntetéssel végezte el a poltavai tanítóképző főiskolát. Tanítási s főleg nevelési munkájának eredményességére hamarosan felfigyeltek, s a szovjet koriakban el Is következett képességeinek teljes kibontakozása. Ennek első állomása volt az, amikor 1920-ban megbízták egy immka- lelep megszervezésével. Poltava közelében lényegében a semmiből kellett ezt a telepet megszerveznie az odaküldőtt kiskorú csavargók, elhagyott gyermekek, sőt bűnöző gyerekek segítségével, olykor azok ellenére. A rendkívül szívós, kitartó fizikai cs pedagógiai munka azonban győzedelmeskedett, s alig négy esztendő múlva a Gorkijról elnevezett munkatelcp igen fegyelmezett közösséggé vált, ezenkívül híressé vált termelékeny gazdaságával is. Munkájának lényege két alapra helyezkedett: a közösség cs a munka segítségével nevelt, mert a rábízott gyerekeknek éppen a közösség, a meghitt, családias környezet, hiányzott, s nem voltak hozzá szokva a következetes, rendszeres munkához, nem ismerték ezek a gyerekek előzőleg a munka örömét. Nincs itt tér arra, hogy Makarenko munkásságát teljes részletességgel ismertessük, mindössze nevelési elveiből Szedünk össze egy csokorra valót. Ezeket egyébként nálunk is közismert művel tartalmazzák. Az „Ü j ember kovács a”, ez a pedagógiai hősköltemény számol be az első telep munkájáról. Ez marad mindig »'leghasznosabb kulcs Makarenko pedagógiájához, mert ebben a ne-, velői rendszer kialakulását, a sok' nehézség adta sok-sok kompli-: kált eset során megmutatkozó; helytállást, rugalmas pedagógiai; eljárásokat mutatja be, amelyek; cgyikcről-másikáról maga Maka-! renko is megállapítja, hogy olykor; kudarchoz vezettek. De éppen ez! ebben a könyvben a nagyszerű,; hogy nem lakkozva mutatja be! mesterségét: művészetét, hanem! úgy, ahogy mindaz történt, ahogy; sikerült neki a sok elhagyatott,; elrugaszkodott gyerekből hasznos; állampolgárokat nevelni. • Éppen; ezért rendkívül hasznos olvas-; mány ez a könyv pedagógusnak; és gyermeket nevelő szülőnek; egyaránt: mert a mi életünkben; is nagyon sokszor vannak neve-; lési nehézségeink, s ilyenkor kül-J só körülményekben, a gyerekben,; az iskolában keressük a hibát.! holott csak éppen az alkalmazott! eljárást nem választottuk meg! helyesen. Őszinte könyv ez, s ép-! pen ezért nagyon hasznos, nem i-! beszélve arról, hogy művészi nyel ! ven, érdekes cse'ekmcnybonyolí • tissal ír Makarenko. A második nagy telep, a Har-; kov melletti Iizserzsinszkijről el-: nevezett kommuna már őöO föl Siketen mezoyazdáiz tanfolyam DCékett lományt, megnéztük a gépi fejéit és megcsodáltuk, a napi 35 liter tejet adó tehenet. — Majd mihroszkópi vizsgálatot tekintettünk meg. A homoki lucerna és szaporítási eljárásainak ismertetései után többen kifejezték óhajukat, hogy bár már nagyobb mennyiségben kaphatnának belőle vetésre. A csillagfürt-termesztés előnyeit, a zöldtrágyázás hasznát, talajjavító szerepét ugyancsak megfigyelték, mert a mi határunkban is van sok javítani való homokos talaj. Amikor az előadók olyan témát érintettek, amely ismerős volt a tanfolyamról, örömmel csillantak fel a szemek, elárulva, hogy ezt is és azt is ismerjük, hallottuk, tanultuk. De igen sok újat is láttak, tapasztaltak, s megtanulták megbecsülni azt az értelmiséget a kutatók fáradságos .munkájában, akik a dolgozókat sesítik. Daliaí Anlalné ♦ Majdnem három hónapon át ♦ szerda és péntek estéken szorgal♦ másán hallgatták az agronómusok I és pedagógusok előadásait a dol- igozó parasztok. Akadt közöttük J néhány fiatal is, de nagyrészük | már a negyvenes korhatár felé $közeledik, sőt résztvettek 50 éve- jsek is, apa és fia együtt tanult a S hosszú teli estéken. ♦ Legkedveltebbek voltak az ál♦ lattenyésztési és növénytermelési ♦ előadások, melyeket termékeny ♦ vita követett. Számtalan gyakor♦ lati kérdésre kaptak felviláror- ttást a dolgozók. De szívesen hall- igatták a történelmi előadásokat |ts, és a számtan órák alatt komo- tlyan törték fejüket a gyakorlattól; után feltett gondolkodtató. ♦ érdekes feladatokon. » A részvételi díjból kirándulást ♦ terveztek már a kezdet kezdetén, |s a terv megvalósult, mert a na- ipókban meglátogattuk a kisvárdai I Kísérleti Gazdaságot. ♦ Csepergős, lucskos idő vo1t,
