Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-05 / 54. szám

K ELET M A G Y A RO US Z A G 1958. MÁRCIUS 5, SZERDA Nemzedékek mintaképe ♦ 1 való bútoraival. Meg kellene men-* ♦ i tem... J Folyammá dagad a sok-sok ap-• ‘ rócska patak. Mossa a partot. Kúti keltene L:get-tanyának; áram-J ! mérő a? apagyi Újtelepnek ahol * i tsz-tagok és kisemberek élnek. J i Három éve várnak.rá. Uszkán öt-* j szőr adott be nyugd'jkérelmet * egy idős asszony. Még egyre sem* érkezett válasz ... * l Igen. Nem kis gondok ezek.} de a jólndu’at révén lásson } oszladozni kezd a gondok fe’hő-t ic. mert a hűséges ceruza nem-* : csak jegyzi az egyszerű sorokat,} hanem gazdája jótanácsot is ad.* : A nép képviselői egyenes szóval ♦ megmondják, a kérésekből mi tel-* jesíthető. Persze, ami sürgős, az { nem várhat. Vagy talán mégis?* [No igen. Elvétve erre is tartogat-i nak . példát a hétköznapok. S/c-1 rencsóre nem sokat. Ugyanis esc- } lenként a kérések kétharmadát a * községben, vagy pedig a járásnál * el lehetne intézni. És amit nem? ; Arról természetesen magasabb fo-! ken gondoskodnak. Vajon így« van-e mindig? Előadódik olyan♦ helyzet is, hogy a képviselők szór- * galma megakad. A járásnál, a * megyénél, vagy a minisztérium- * ban. Rajta hagyják a feledés pe- * csáljét. A faluban pedig várják ♦ az eredményt cs megnyugodnak. * Hiszen- a képviselőjük itt járt... * lí izory ez elgondolkoztató. Márcsak azcj't is idekíván­kozik a képviselők szerény kéré­se. Munkálkodásukat csak úgy kí­séri az elismerés és a szeretet ba­bérja. ha legalább‘annyi bizalmat tapasztálnak a tanácsoktól is, m’.ht az egyszerű munkásembe- , rektől... P. G a szerény ember. Soklízezcr ilyen tagja van a mi pártunknak is. A társadalom dolgozói tisztelik, becsülik ezeket a névtelen hő­söket. Elismeréssel adóznak az olyan munkás, paraszt, orvos, mérnök, pedagógus pártmunkás­nak. akik a hivatali munkán túl sokat láradoznak a társadalom érdekében. Sok párttitkárunk, munkásigazgatónk, pedagógu­sunk van, akik járják a falva­kat, tanyákat és bekopogtatnak a házakba, hogy az emberekhez eljutassák a párt szavát, igazát. Ezek a pártmunkások — lehet ősz, vagy tél, eső, sár, éjszaka vagy forró napsütés, kerékpá­ron, gyalog, vonaton róják a kilométereket. Minden fizetség nélkül tevékenykednek. D? nem is kérik, hogy fizessen nekik va­laki ezért. Nem követelőznek, mégcsak nem is dicsekszenek, hogy ennyit vagy annyit dolgoz­nak, éjszakáznak. Nem kell ne­kik jutalom sem. Néni, mert mindennél nagyobbra, többre értékelik azt, hogy fontos párt- megbizatást teljesíthetnek, ame­lyért cserébe a nép szeretetet és megbecsülését vívják ki. Ez pe­dig a legtöbbet érő jutalom. Ilyen szerény, az emberek ál­tal megtisztelt pártmunkásasz- szony Csengeren Bíró Tiborné. Nem gőgös, nem hivalkodó ter­mészetű. Nem mondogatja lép- íen-ryomon — mint egyesek, — hogy ennyit vagy annyit dolgo­zik a pártért, az cmboerkért. Pedig ha valaki sokat dolgozik és becsülettel ellátja a reábízott pártfelad atókat, akkor ez az asszony igazán elvégzi munkáját, Mint pedagógus, , jó munkát vé­gez. „Cij érmékéi” szüleinek há­zánál rendszeres vendég. Járja a falvakat, segjii az úttörőket mint a járási úttörő szövetség elnökségének tagja. Jól ismerik az emberek s az úttörők Csen- gerújfaluban, urán és Ilozsá- lyon. Az ellenforradalom leverése után azzal bízták meg, hogy se­gítsen az úttörőszerxezst újjá­alakításában. Vállalta. Nappal a ,, hivatalában” dolgozott, többi idejét pedig a járás községei­ben töltötte . Egy fillér nélkül látta el hosszú ideig a járási ultürőtitkári teendőket. A szer­vezetek részére híradót szer­kesztett, amelynek ma is ő a Vezetője. Nincs talán egyetlen iskola sem, ahol ne ismernék a kis pirosnyakkendős úttörők Bíró Tibornét. Szép eredménye­ket értek el titkársága a'att az úttörő szervezetek. És neki mégis furcsán esik, ha ezért őt • d.ícsérik. Pedig Bírónő elvtársin* sokat tett azért, hogy a gyer­mekszervezetek újra életképe­sek legyenek a csengeri járás­ban és elinduljanak a helyes úton. Amikor meg akarták ju­talmazni kiváló munkájáért, nem fogadta cl a jutalmat. — „Nem azért dolgoztam, hogy ju­talmazzanak” — mondatta. A párt bízta meg cs ő, mint kom­munista, becsülettel teljesített í feladatát. Sok ilyen önzetlen, szerény, a pártmunkát becsület­tel teljesítő asszonyra van szük­sége a mi pártunknak. Sok Biró Tibornékra. akiket — éppen azért, mert szerények, önzetle­nek cs elvhűek — szeret-tt?! övez a nép. A névtelen tár­sadalmi munkások, a nemzedé­kek mintaképei. (F. K j Sokáig beszélgetek Már útjára bccsáj tolta az ég az első csillagot., akker elbúcsúztak ... ★ 1 j gvancsak sokasodlak ám a hópe’yhek a fák koronáján. Odak’nt a suhogó szélben hó­dunnával takaróztak a kis .falusi házak. Az úton léptek rajzolód­tak. Nyílott az ajló. Befogadta a látogatót a meleg szoba. Tűzadó­ban. Hodászcn, G’-örteMken Nvír- oarasznván és másutt. A képvise­lők családokat Intogattfk. S meg­nyíltak a, máskor csöndes ajkak és papírra serakoztak a gondola­tok. De miről is hallhatott a képvi- "?’ő ezekben a kis maleg fészkek­ben? Megoldhatatlan rejtélyek­ről? Aligha! Inkább hétköznapi visszásságokról. Hodászcn és Nvír- parasznyán és még néhány haj­lékban sok a panasz a terményfel­vásárlókra. Becsméri !k az árut A valónál gyengébb minőségben akarják átvenni a terményeket. Porteleken, Hodászcn, Sző­kébben és egyebütt az össze­kuszált, kiismerhetet’en földnyil­vántartások csiholnak olykor ha­ragos villámokat. Ezek bizony- nem könnyű ügyek. Másutt az ígérgetés vetette el a bizalmatlan­ság magját. — Villanyügy. Ma­rokpapi, Beregsurány és Gulács petróleummal világít. A megye megígérte a villanyfényt. A falube­liek biz’ elő is teremtenék a föld alól is a pénzt, de az erre szóló ígéret a megye részéről hallga­tásba hullott. No, egy másik; Az idő foga emészti Vaján a hírét műemléket, a nevezetes várkas­télyt, értékes freskóival1, csodá'.ni­Szamosbecsen megfosz­tották trónjától az ör­dögkirályt. Ez pedig tör­tént: február havának utolsó hetében a közsé­gi tanács hivatali helyi­ségében. A dolog úgy esett, hogy ifjú Páti La­jos — akinek különben ifjú előneve ellenére is fehér már a haja — be­tért egy kis beszélgetés­re a titkárhoz. Ott talál­ta az elnököt is. Csak­hamar megjelent két fiatalember és egy asz- szonyka is. Egy ideig csendben ültek, aztán — elunva a néma darvado- zást — azt mondja az asszonyka: — Üjitson már vala­mit Lajos bácsi. — Az ördög tud min­dig újat. — Hát maga hisz benne? — mondja ka­csintva az elnök. Páti Lajos it: gondol­kodóba esik. Ezt még nem tisztázta, pedig sok történe'ei elmondott már egyszer, másszor. Valamikor volt is baja az ördöngös dolgokkal. Felelni azonban n-’nt fe­lelt most sem, hanem tréfát villant a szeme. — Miért, tán nincs? — Kinek, kinek... — felel az elnök. — Hát akkor erre én mondok egyel — kezdi az öreg. — Élt egyszer ilí nálunk egy kovács- mester. Ez még abban az időben volt, amikor gyermekkoromban ide­kerültem ... A kovács felesége oda volt bába­Az ördög bukása képző iskolán és a mes­ter maga élt a háznál. Éjszaka azonban soha­sem aludt egyedül. — No ugye ... kópé volt biztosan ... — Az nem, hanem biztosan félt... Leg­többször engem hívott át. Egyszer éjféltájban nagy zörgésre, dörömbör lésre riad a kovács. Ott jártak ez ördögök. Na­hát, aztán amit azok csináld’:.... Lehányták a polcról a kenyeret, a kredeneröl a findzsákat. a falról a serkentő órát... Törtek, zúzta’-, de csodaképpen reggel, mégis minden a helyén volt. Egy pillanatnyi csend. — Hát akkor e’ mi volt, ha nem az ördög? — kérdezi Pó i. Először az elnök tér meg az elképzelt éjsza­kai mulatságról. — És maga is hallot­ta? — Én nem íb'edten fel rá. reggel mondta ti a mester, hogy kit jár­tak ott az éjszaka. — Fel' az a ko-ncs .. képzelődött... Púit ravaszéi moso­lyog és nézi. ‘igyzh. ki mit mond, kit hogy lo­goit meg a történet, az­tán’ azt mondja. — Nahát, uckor el­mondok én még rali­cA partéiét hírei A vámosatyai Lenin Termelő-! szövetkezet pártszervezetében nagy gondot fordítanak a pártr i építési munkára. Legutóbb báron. ; kiválóan dolgozó termelőszövetke­zeti tagot vettek fel a párt so- i raiba tagjclöPekir k. így most 13 \ taggal dolgozik a termelőszövetke­zeti pártszervezet, zösen beszélték meg á Nemzet­közi Nőnap programját. Ebből az alkalomból nagygyűlést tar­tanak a járási tanács nagyter­mében. majd küldöttséget szer­veznek, amely a szülőotthonba megy és megjutalmazza az ak­kor szülő édesanyákat. mit — közben feláll, mert szereli yt cg ját­szani, amit mesél. — Ez velem esé’t’msg vala­mikor ... Abban az idő­ben vagyon szerettem volna jól tejelő tehenet tartani. Vettem i-t egyet, égy hétig jól tejelt, d: aztán volt, nincs. Nem adott és nem adott, pe­dig beledugtam volna a csillagot... Mit csinál­jak? Elkövettem vele mindent, de hasztalan. Egyszer aztán elmen­tem egy gulyáéhoz. Mondták, hogy az b'z'c- san tud hozzá. Elmond­tam neki p balomat, szépen meghallgatta, az­tán kioktatott, mp kell tenni. Hazantegyek. vi­szem a saHárt., alá ülök. de a- én tehenem ek’ror is rúg, vén. bőo vizel, min: mádkor. C.sití’om csendesítem, de esek csinálja. F.'knr — ahogy a pásztor kiokos>tc tt. — lerántom a fél csizmá­mat és odatartom. A jó­szág bele vizel’. Elmon­dom a mondókat, ahogy kellett, megyek és vi­szem a csizmái a fürtre, Felakasztottam a ke­ménybe. hogy addig 1- nam veszem, amíg a te­henem megrontó ja cl nem jön hozzám könyö­rögni. Teli, múlt az idő. már kezdtem megscltal- nh nagyon régen fenn Vásárosnaményban a járási tanács nagytermében a napok­ban több, mint 250 nő jöít ösz- sze abból a célból, hogy megvá lasszák a nőtanács új vezetősé­gét. A x erdőségbe munkás, dol­gozó paraszt és termelőszövetke­zeti asszonyok kerültek. A uő- tanács vezetői lettek többek kö­zött: Varga Petemé Sárközi Jó- zfcfné Bors Saro ta, Rizsa Lu kácsné, Ludvig József ni, Vasa Sándorné és Morvái Imréné. A választás után az asszonyok kö­A balkányi Nőtanács készül a Nemzetközi Nőnap megünneplé­sére. Ez alkalommal szovjet csa­ládokat látnak vendégül a magyar asszonyok, családok. ★ Tiszaszalkán a Népfront-bi­zottság a napokban megbeszé­lésre hívta össze a KISZ-en kí­vüli dolgozó parasztfialalokal. Ezt azzal a céllal tette, hogy közelebb hozza őket a párthoz, a népfront munkájához és a KIFZ-hez. Kiszella András formázó szek­értő pillantásokat vetett a köze­iében dolgozó két fiatal formázó munkájára. Odamert aztán, szólt nekik: — Sokat akartok keresni? — Szeretnénk. — Akkor hát no kapkodja­tok. Vigyázzatok a minőségre, mórt ha nem vigyáztok, sok lesz a selejt és 'levonják a se- lajtkárt! — magvaráz,irt és ki­vette a munkaeszközt a fiatal ke­zéből. — íey csináld n’l — mu­tatta. — Ha nem döngölöd ke­ményre a lormahomokot, meg­hízik az öntvény és sü’yosabb, selejtes lesz. Amikor megmagyarázta és 'megmutatta. hogy milyennek' kell lanni egy jól elkészít:tt for­mának, kezébe adta a szerszá­mot: — Na, csináid! Ügy, úgy ... — bóüntot helyesléssel, aztán mert látta, hogy jó! csinálják, visszament és folytatta a mun­káját. A két Czifra-testvér tudja már, hegy a menny iség nagyon fontos a :e: vteijcs'tésban d? s minősig előbbre való- A Kiváló Dolgozó cím eléréshez is fontos pent ez. Na, m tg ha nincs se­lejt, többe: vihetnek haza else­jén cs a dicsőség táblára is ki­írják n nevét, a fényképét is kiteszik a kiváló minőséget ké­szítő dolgozónak. S a Vulkánban n formázok ezt sem adják sokért! •» icsapódott az ajtó és belé­pett egy borzas bajszú ködmönös ember. Az arca puos volt és deres. A nyitott ajtó felett barna fellegraj úszott tova. Megint belépett valaki. Egy töpörödött anyóka, kinőit, fekete nagy kendővel. Együvé tartoztak. Együtt vágtak kéz a kézben sok évvel előbb a hegynek. Most már lefelé ballagnak. No, ele miért is nyitottak be azon a nagy bárna ni­ton, ahol az egyszerű irodában ői-zhaiú'férfit fogtak körül néha- nyan? Hej, nem kicsi a kettőjük bá­nata. Régó'a keresik már rá az orvosságot. Bonyn’u’t kusza tigv. Régi. keserves történet, évakke1 takarózó méregkehelvből táplál­kozó ..bnrázda-pör". Erre kértek jótanáesot. igazságos receptet a képviselőtől, mert ennek hiányá­ban igen elborulna nekik az élet vdám orcája. Ezért bátorkodtak bem-itni .,. 4 kénviselő, Győré József '' na aj', melegszívű, őszülő hnlánté-kú ember. A munkásem­berek szóértője. El is indította tüstént az útjára a . „barázda- pör” sorsát. Az idő sem restelke­dett. Elszálltak a jámbor órák percek és tele lett a képviselő tar­solya — mint a mesebeli vándoré •— emberi gondokkal, sorsokkal, bajokkal. Megoldandó gondok­kal ... S ment a képviselő do’ga végez­tével. hogy' idejében elérjen még más községekben is. De az ajtó­ban valaki várta! Nocsak, egy szép. magas, öreg parasztember korával dacoló barna fürtökkel. Eléje állt. Közelebb lépve látszott csak, hogy az öreg arca halcvány. mint a téli fény. Kezetnyújtott. *— Csak egy kicsit ismerkedni akartam a képviselő elvtárssal, mert ne tessék azt hinni, hogy elég volt nekem az a néhány perc, amikor az előbb szót váltottunk van az a csizma, azóta vagy elrothadt, vagy\ ,csonttá száradt odafent, la kéne venni. Ej várok még, hátha __D ’ hiá­ba. Levettem aztán, a tahenet meg elhajtottam | a vásárra. Mindenki nevetett és j mintha intésre történi j volna, az elnök meg a j titkár egyszerre mond- \ ja: i . i — Na látja, mégis hisz benne? A csizmadia szemében i varas- mosolygás búj- I fedi.- de még nem mond i ja ki. amit a többiek j várnak. — Szóval mondom, én sokféle ilyen tudományt j véglgcs’nál’ani c telte- . nemmel — mondja. — Biztosan elfelejtett valamit, amikor csinálta — mondja az asszonyka. — Magára haragította Lucifert — toldja hozzá az egyik fiatalember. — De iszen... Elvitte ' Lucifert a régi világ. I mint Vajda Pali palló-; ját a Szamos... — fe­leli. — Megbukott az ör­dög a mai világban ... Nevetnek. Bizony Vajda Pál’ i pallóját hozia és elvitte ! a víz. Azt mondják: ! hogy a neves mester: egyszer ki is fogta a pallónakvalö usz'ályt, de rossz helyen és a mi­liőn lejjebb akarta bo- } csátani. hogy jisbbrt". 1 hozzáférjen, örökre el-} ragadta tőle a Szamos. (— bőg —)' A uieiiin isé»’ is íoitíos, tie a minőség előbbre való

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom