Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-04 / 53. szám

mS. MÁRCIUS 4, KEDD KETJETMAGYARORSZAG ÍS Sokat kel! harcolnunk azért, hogy ne csak a fegyverek, meg az esztergapadok fölött, hanem az emberek gondolkodásában is a munkásosztály eszméi uralkodjanak Kádár János elvtárs beszéde a szakszervezetek. XIX. kongresszusán Kedves Elvtársak! Csatlakozom Marosán elvtárs elhangzott felszólalásához, amely­ben a párt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a kongresszust és jó munkát kívánt. Ennek a tanácskozásnak jelen­tőségét növeli, hogy az osztályhá­ború egy nagy csatájában győzel­met aratott magyar munkásosz­tály szakszervezetei tartják most kongresszusukat. A harcban, amelyre utaltam, eldőlt, hogy ebben az országban továbbra is a munkásosztály ren­delkezzék-e az anyagi eszközök és az emberek élete és tevékenysége felett, vagy pedig a burzsoázia. A magyar nép úgy döntött, úgy harcolt és úgy cselekedett, hogy a munkáshatalomnak kell megma­radnia és a munkáshatalmat kell erősíteni. Ezért a szakszerveze­tek aktív tagjainak, méginkább funkcionáriusainak központi fel­adata, hogy minden kérdést a munkáshatalom erősítésének alá­rendelve vizsgáljanak. Amíg munkáshatalom van egy országban, addig mindig lehat vitatkozni és dönteni is arról, hogyan alakuljon a családi pótlék, a szabadság, ki meny­nyit fizessen az üdüléséit és progresszív lcgyen-c, vagy degresszív, de ha nincs mun­káshatalom, akkor a mind­ezek feletti vitákat beszün­tethetjük. Erről nem szabad megfeledkeznünk. A legnehezebb helyzetben segített a nemzetközi prolctáriátus Ez a kongresszus erősíteni fogja a magyar dolgozók tudatában, tö­megeiben a munkás-nemzetközi­ség gondolatát is. Hogy az átme­netileg földresújtott magyar mun­kásosztály felülkerekedhetett, az annak tulajdonítható, hogy a leg­szükségesebb pillanatban a nem­zetközi munkásosztály a magyar munkásosztály segítségére sietett. •{Nagy taps.) Az elvtársak tudják, hogy mi most a testvéri Román Népköz­társaságban jártunk. Megtisztelő feladatnak é6 kötelezettségnek te­szek eleget, amikor átadom Önök­ének a Román Népköztársaság dol­gozóinak forró, testvéri üdvözletét. (Hosszantartó lelkes taps.) Ottani találkozásaink során min­denütt arról beszéltünk, hogy azokban a napokban amikor a magyar munkáshatalom veszély, ben volt, aggodalom töltötte el a testvéri ország dolgozóit a magyar nép szabadságáért és egy kicsit önmagukért is, mert a mi sorsunk — és ez a tudat mindinkább erő­södik —• össze van kötve. Közös volt az örömünk, hogy az imperialisták és az osztályellenség próbálkozását sikerült megsem­misíteni és a Magyar Népköztár­saság, valamint a Szovjetunió ve­zette szocialista tábor, a proletár nemzetköziség nem lett gyengébb a magyarországi ellenforradalmi felkelés hatásaként ! harcban: az 5 igazságai erőseb-! bek. Valamikor, sok évtizeddel ez­előtt tulajdonképpen két ember volt, aki meg tudta fogalmazni a munkásosztály eszméit: Marx Károly és Engels Frigyes. Nézze­nek csak körül: állítom, hogy ma a világon — persze nem­csak a szocialista, hanem a kapitalista és gyarmati vilá­gon — körülbelül egymilliárd ember van, aki értelmesen meg tudja fogalmazni a mun­kásosztály eszméit és követe­léseit. (Nagy taps.) Én azt kérem, hogy itt a vitá­ban is, és később is az összes kérdéseket az uralkodó osztály pozíciójából vessék fel. Ebbe bele­tartozik a kérés és követelés, de beletartozik az adás „tudománya” is. Néhány szót a vitatott kérdé­sekről. Nem akarom befolyásolni az elvtársakat, csak vitatkozza­nak ezeken. A családi pótlék fel­tétlenül fontos kérdés. Ha kapita­lista országban lennénk — bár ott sem szabad demagógiát űzni, mert a szolid munkásmozgalom nem a demagógián, hanem a szo­cializmuson nevelkedik, — ott, mondjuk, lehetne azt válaszolni, hogy csak növeljük minél jobban a családi pótlékot. Szocialista vi­szonyok között már nagyobb ti felelősségünk. Mi azt mondjuk, hogy a szocializmus építéséhez szükséges a dolgozók anyagi ér­dekeltsége. Ezért akarunk úgy dolgozni, hogy a szocializmus építése együttjárjon a dolgozók, s köztük a sokgyermekes családok életszínvonalának emelkedésével. Ami az egyes dolgozót illeti: mi­nél többet tud adni a társadalom­nak, aszerint keressen. Ez új és állítom hogy nehezebb tudomány, mint önmagában az, hogy okosan és jól állapítsuk meg, mit kell kérni és követelni a munkásosztály számára. Amióta munkásosztály van, azóta harccá a burzsoáziával az eszmék terén is. A burzsoázia előnyben • van ebben a harcban egy tekintetben: neki teljesen ele­gendő, ha a munkáról; nem gon uralkodjanak. Éneikül nem lehet jól építeni és dolgozni. Meggyőződésem szerint a szak- szervezeteknek attól a naptól kezdve, amikor a munkásmozga­lom hajnalán vilúgrajöttek, egé­szen addig, amíg létezni fognak, feladatuk, hogy a munkások ér­dekében kérjenek és követeljenek. De igen nagy különbség van aközött, hogy kitől kérünk és követelünk, hogy milyen tár­sadalmi rendszerben él, kér és követel az a szakszervezet. Kérni lehet mindig, követelni is lehet, de ha igaz, akkor a szakszervezetekben is úgy kell gondolkodniuk az embe­reknek, mint az ország gaz­dáinak. A kapitalistákkal szemben pél­dául a Horthy Magyarországon a szakszervezetekben elég volt az a tudomány, hogy: kérek és köve­telek és aki ezt gerincesen és rendszeresen csinálta, az jó szak- szervezeti funkcionárius volt. — Felfogásom szerint dolkoznak, mert akkor már ő az ura az eszméknek. A munkásosz­tály érdeke viszont azt kívánja, hogy gondolkozzanak az emberek. Természetesen könnyebb nem gondolkozni, mint gondolkozni és ezért a mi munkánk nehezebb, mert az emberek tudatát kell meghódítani. De van a munkás­osztálynak is egy előnye ebben a Felmerült egy másik kérdés: rcnd.elkezzék-e különleges jo­gokkal a szakszervezeti tag? Mi hónapok óla harcolunk azért, hogy párttag sem ren­delkezhetik különleges jogok­kal. Tisztelem a szál: szer ve­zeti tradíciót, de úgy gondo­lom, a szakszervezeti tagság sem több, mint a párttagság. A mi törvényeink szerint eb­ben az országban minden ál­lampolgárnak jogegyenlősége van, Ezt mi nem szeghetjük meg. Az állam csak egyformán biztos.t- hatja a jogokat, akár szervezett munkás valaki, akár nem. Ha ez másként lenne, holnap mindenki belépne a szakszervezetbe, cs az sokkal inkább hasonlítana a Mus- solini-féle korporációhoz, mint egy szakszervezethez. így tehál nem helyes. Mégis lehet valamit csinálni. Nyújtson a szakszerve­zet az ő saját eszközeiből valamit a tagjainak, amit más állampol­gár nem élvez. Erre a mi alkot­mányunk, a mi törvényeink lehe­tőséget nyúitanak. Itt vita folyik arról, hogy . két, három, vagy négy évenként tart­sanak-e kongresszust. Ha megkér­dezek egy egyszerű munkást, hogy mikor legyen a kongresszus, biztosan azt mondja, hogy nem bánja ő, akárhány évenként, de aat csinálják, amit csinálni kell. Nézzék meg összes nagy szak- szervezeteinket: ahány éves a szakszervezet, körülbelül fele­annyi kongresszust tartott, vala­mivel kevesebbet, mert a háború idején nem tudott kongresszust tartani. Régi.és jó tradíció, hogy a szakmai szervezetek kétéven­ként tartsanak kongresszust, nincs okunk, hogy ezt megbontsuk. (He­lyeslés.) A funkcionárius ne csak a funkcionárius fejével gondol­kozzék, hanem figyelje a tö­megek érzését és gondolatait, csak az a szakszervezet dol­gozik jól, amely a kongresz­szust, ha feladata megkíván­ja, akár minden évben össze­hívhatja, Ma már nyugodtan mondhat-' juk, hogy az emberek a munkásfiatalom mellett Tannak Általában rend van nálunk, de azért az ellenforradalom után abból az általános lazaságból még visszamaradlak nem jó dolgok is. Dolgoznak az emberek, de még nem o.yan szorgalmasan, ahogyan a mi népünk dolgozni tud, ha akar és egy kicsit még többet danolunk, vigadunk mindenféle címen. Valami kis árnyalati igazí­tásra Van tehát szükség. Itt van például a nyugdíjasok ügye. Nem akarom az összes kér­déseket megvitatni, de egy körül­ményt vegyünk figyelembe: ná­lunk a felnőtt lakosság viszonylag igen nagy százaléka nyugdíjállo­mányban van. El lehet határozni, ha akarjuk, hogy az ország lakos­ságának egyharmadát nyugdíjba helyezzük, ennek nincs semmi akadálya. Az országgyűlésen több­ségünk van, meg tudjuk szavazni, de gondolkozzunk. A lakosságnak minél nagyobb része van nyugál­lományban, törvényszerűen annál alacsonyabb színvonalon keil, hogy éljenek a munkában lévők és a nyugdíjasok is. Ugyanez a helyzet az életnívó felemelése tekinteté­ben is. Sok nép dolgozik és har­col rajtunk kívül a szocializmu­sért. Mi nagyon büszkék vagyunk, hogy 1919-ben az első között har­coltunk érte, ez jó dolog. De ha az elmúlt négy évtizedet nézem, akkor azt látom, hogy a szovjet, a kínai, a román munkás is harcolt és a többi ország munkássága is. Ha mindent összevetnénk, harcot, vér- veszteséget, áldozatot, munkát a szovjet emberek harcával, vér- veszteségével, áldozatával, mun­kájával, akkor azt látnánk, hogy mi kevesebbet áldoztunk ugyan mint ők, mégis imitt-amott na­gyobbak az igényeink. Ami a perspektívát illeti, nincs félnivalónk. Az ügyek állatában jól állnak nemzet­közi téren is. Előre fog menni a szocializmus ügye, meg a béke ügye is. Előre mennek a magyar szakszervezetek is. A párt segíti a szakszervezetet, de a pártra és a szakszervezetre is vonatkozik, hogy a tömegekkel együtt kell haladni. Ne sajnálják a fáradságot! Ha kongresszusi elő­készületről van szó, akkor amiatt, ———an«™»» ha nem, akkor anélkül, de na- gyon-nagyon fontos, hogy együtt legyenek a dolgozókkal, sokat és nagy jn gyakran beszéljenek a dolgozók kérdéseiről. Egyetlen egy fájó dolgot ne fojtsanak bele az emberekbe, engedjék, hadd mond­ják eL Könnyebb a szívük, ha kimondhatják, anü fáj, ha látják* hogy tudnak a bajukról, la fog­lalkoznak velük, ha renoes rá- 'aszt kapnak. Nem hiszem, hogy van egyetlen egy olyan kérdés is, amelyről nyugodt ieikiismexeUeí — az igazság alapján — nem tud­nánk a dolgozóknak kellő felvüá- sítást és útmutatást adni. Szó esett arról, hogy az élet- színvonal emelésére most nincs lehetőség. A lehetőség elvileg, most is megvan, csak nincs rea­lizálva. Senki sem tud bennünket megakadáiyozi abban, hogy 10 vagy 20 százalékkal többet cs jobban dolgozzunk. Ebben az estben esetleg 10 vagy 20 százalékkal többet fordítha­tunk a szociális juttatásokra. Ki tarthat vissza bennünket et- tői? Ez csak akkor nem megy, ha nincs meg bennünk az eltökélt akarat és nem tudjuk a tömege­ket magunkkal vinni. Álljunk a talpunkra, vigyük a tömegeket és mindjárt realizálni tudjuk azt* a lehetőséget, amit adott. Milyen lehetőség kell még a munkásosz­tálynak? Az ország gyönyörű, s táj szép, a föld termékeny, víz van, dolgozni lehet, az emberek szorgalmasak, szaktudásuk van. Mi kell még? Akarat kell. Dolgoz­zunk jobban és akkor gyorsabban fog menni a dolog. A múlt évben, is. januárban, februárban megjár­tuk. Mindenki abból indul ki, ami akkor volt. Hiába mondtuk, hogy nem lesz ez örökké így, ne azt a január vagy februárt tetve zz ék meg. Az év folyamán a fejlődés túlhaladta a tervünket. Ezt ebben az évben is meg kell csinálni. Ha így lesz, akkor ezt a nem reali­zált lehetőséget megteremtjük. Meg fogják látni — öröm lesz nézni, milyen szépen halad előre a dolgozó nép. (Hosszantartó lel­kes taps) ww— ■ Befejezte tanácskozását a szakszervezetek XIX. kongresszusa A magyar szakszervezetek XIX. kongresszusának vasárnapi, b: fe­jező tanácskozásán megjelent Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, áüaro- min'szter és nagy tetszéssel foga­dott beszédet is mondott a kong­resszus előtt. Résztvett a vasár­napi tanácskozáson Biszku Béla Kiss Károly, Marosán György, a Politikai Bizottság tagjai. Az előző két napi vitában el­hangzott felszólalásra, javasla- tokra és kérdésekre Gáspár Sán­dor, a szaktanács főtitkára vá'a- szolt. Majd Vincze József a hatá- rozatszövegező bizottság elnöke, a határozati javaslathoz beérkezett módosító indítványokat össze­gezte. Ezután a kongresszus titkos szavazással megválasztotta a szaktanács 139 rendes és 42 pót­tagját, ezenkívül a számvizsgáló bizottságot. Az újonnan megválasztott szak­tanács megtartotta alakuló ülését, Ezen a szaktanács elnökségét és a számvizsgáló bizottságot válaszú tották meg. A szaktanács elnök* Somogyi Miklós, alelnöke Vas-Witteg Mik­lós, főtitkár Gáspár Sándor lett A számvizsgáló bizottság elnökei Harustyák József. Ezután a kongresszus résztvevői békekiáltványt bocsátottak ki a dolgozókhoz. hanem tovább erősödött Most olyan helyzetben va­gyunk, hogy az anyagi eszközök­kel, az alapvető termelési eszkö­zökkel, a hadsereggel a munkás- osztály rendelkezik, de van még egy terület, ahol a munkásosz­tály hatalma még nem teljes és ez az emberek gondolkozása. A reakciós burzsoáziának és az imperializmusnak, — mert ők is szereztek hasznos tapasztalatokat a magyarországi események so­rán — most nem jut eszébe tá­madást szervezni és indítani a Magi ar Népköztársaság ellen — á ;z ,z 6 egyik hasznos tapasz­talatuk. (Élénk derültség.) De nem ■mondtak le arról, hogy uralják a mi tömegeink egy részének gon­dolkozását, vagy nagy részének gondolkozását bizonyos kérdések­ben. Nekünk tehát rendszeresen, na­gyon komolyan kell harcolnunk azért, hogy ne csak a fegyverek meg az esztergapadok fölött, de az emberek gondolkozásában is a munkásosztály gondolatai, eszméi ma a* a jó szakszervezeti funkcionárius, aki tudja, hogy a dolgozók érdekében mii kell kérni, mit kell követelni, de azt is tudja, hogyan és honnan lehet azt megadni

Next

/
Oldalképek
Tartalom