Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-28 / 74. szám
2 KELETMAG Y AROKSZAG 1058. MÁRCIUS 28í PÉNTEK j| ÖKÖRITÓ EMLÉKKÖNYVÉBE K 1 őemlékmű áll Ököritó főterén. All és vádol. Vádolja a letűnt úri világot. Az oszldpra vésett sorokat hiába marja az idő vasfoga, eltörölni nem tudja. A múlt sötétségeire örökké emlékeznek az ökö- ritóiak, amikor olvassák a nép ajkán született szomorú verset: Bús emlékkő varázsa —■ Halált, jajszót rejt magába* — Vészek helye itt e tcr — Égre lángol tűzi máglya — Százak mentek a halálba... Nincs: egyetlen család Ököritón, akit ne érintett volna az 1910. március | 27.-Í tűzkatasztrófa. Móricz Zsigmond. a nagy magyar regényíró így ír a szó- i morú eseményről: „Háromszázhúszonöt halott, kilencvenkilenc sebesült. Mind ! halottam, valamennyit gyászolom. Földieim, véreim, s ami a művészetnek talán a legfontosabb: a modelljeim!..." Az író vádolta a történtekért az egész, Habsburgokat kiszolgáló magyar dzsentri világot, a méltóságokat, akik ■ nem törődtek a falu pórjaival. Szellemi sötétség, robot, tudatlanság volt az osztályrészük a falu szegényeinek itt is. Míg idehaza — mint Ököritón is -r- pajtákban, csűrökben, kietlen hodá- lyokban bálozott az ifjúság, addig a magyar urak a bécsi Schönburg gyönyörű kertjeiben, Budavár fényes palotáiban mulattak, tivornyáztak. Erre tellett. De arra már nem futotta, hogy a magyar falvak lakóinak a sok-sok robotért kuitúrházat építsenek. És íme a válasz: ezért lelte szörnyű égési sebektől szenvedve oly sok fiatal és öreg a halálát mai oszlop helyén egykor állt csűrben egy bál alkalmával. Ha valahol a megyékben- tudják értékelni az emberek a felszabadulás pillanatát, eredményeinket, akkor az ököritóiak nagyon tudják. ★ Olyan, mint egy öreg tölgy. Vihar tépázta, de nem hajlította meg a derekát. ősz fej, deres nagy bajusz, Kossuth-arc. A falu egyik legidősebb, legtekintélyesebb embere. Az ilyen kenyere javát megett emberek tudják csak igazán, mit fejlődött a falu. — Farkas Bertalan vagyok — nyújtja kezét. — Hány esztendős? — Egy L, 3 X és három I. No, találja ki gyorsan, mennyi? — És mosolyog. Szép idő. És érdeklődésemre ajkáról szányra kel a múlt. — Ha szegény Nagy Ádám sírjából felébredne, ugyancsak elcsodálkozna, hová fejlődött Ököritó. Azt hinné tán’, hogy Szatmár. Alig volt néhány ház, azok is sárból. A mostani kövesút helyén árok volt... Az iskola meg, mint a disznóól. Gidres-gödrös. Százharmincán jártunk a tanító elé. Minden osztályt egy mester tanított. Oszlopokkal támasztották ki a mennyezetet, hogy ránk ne dűljön. Cövekeket vertek a földbe, deszkákat szegeztek rá, ez volt a pad. Így tanultunk. Nagy vályog fűtőnk volt. Az egyik nap én. a másik nap a másik hatodikos tanuló fűtötte. A lányok meg ... Nagy dézsákkal hordták a Szamosról a vizet. Mert akkor nem volt ám kút... — Mit tart a felszabadulás legnagyobb eredményének? — Azt, hogy megszűnt az uzsoráskodás, nem kell több pomána (ingyen) szolgálni, gyalogmunkára járni, búzát hordani Németh méltóságos úrnak. Köszön és elballag. Lassan, büszkén, felemelt fejjel, még őrizve a szomorúságot, de már víg kedéllyel. ★ Bizony igaz az, hogy nyelvében éi a nemzet. Méghozzá milyen szépen, zengzetesen. De hallgassuk csak, hogy emlékezik a felszabadulásra Kelemen ■ Péter. — Az vette le az utolsó hát gazt a hátamról — magyarázza magyarc-s példálózkcdással. — Ügy értem, hogy amikor bevégeztük a munkát az uraságnál, mehettem bürköt, keserűlaput, gazt szedni, ha azt akartam, hogy az az egy girhes tehénkém éhen ne dögöljön. Az első találkozásról így beszél: — Sírtam, amikor megláttam. Kezet fogott velem, megveregette a vállárnál. Ügy éreztem, hogy vége van örökre a máiét evő világnak. Nem kell többé gazt lepnem a tehenemnek esténként, mocsarakban, latyakban járni munka után. Mert a Kelemen Péterek sorsa a málékenyéren való élés volt. Apja negyven esztendőt szolgált Németh méltóságos. úrnál. Fia Péter, cselédként szolgált. Volt csikós, kanász, bojtár, ostoros, minden. És amikor az igazságtalanság ellen mert szót emelni, világgá zavarta az úr. — Málékenyéren mentem követ törni. Szikkadt, száradt ez a téglakenyér, feltörte az ember hátát. Vöröshagymával majszoltuk... Ez volt a múlt. ★ A kis kertben, ahol az emlékmű áll, lányok, asszonyok szorgoskodnak. Fejükön feketekendő, szemük könnyes. Vádolják a múltat. Nem messze innen a kullúrház áll büszkén, amelynek felépítéséhez Fax-kas Bertalan bácsi is hozzájárult 1 mázsa búzával. Szemben a népkönyvtár. Itt várja „kuncsaftjait” Hegedűs Gábor, a könyvtáros. Miiidig van itt vendég. Körülülik a lócát, politizálnak, vitatkoznak egy-egy Móricz, Jókai, Mikszáth, vagy Solohov regényen. Az egykori árok helyén köves út fut Szalka felé. A szalmaváros eltűnt, nincsenek sárházak, a fűtők helyett tűzhelyek, kályhák kerültek a parasztok házaiba. Négy termelőszövetkezetben kezdtek új életet az ököritói parasztok. És ezek az emberek megtanulták nemcsak gazdálkodni, hanem olvasni is. Mert olvasnak az . elnökök, a brigádvezétők, a 78 esztendős Vékony Gedeon, Tarcali Józsefné, Tóth Bálint és sok százan rajtuk kívül. 3300 kötet áll itt a dolgozók rendelkezésére. És kevés. Kevés, mert ezeket már ronggyá olvasták. Hej, ha ezt Móricz látná?! örülne. Tollat fogna és megírná, hogyan sakkoznak az egykori cselédek, a csűrben odaégett nagyapáit leszármazottai esténként villanyfény mellett a kultúrházban. Hogy miképpen tanította meg a megifjo- dofct Farkas Bertalan bácsi a falu fiatalságát a páros csárdásra. De nem feledkezne meg arról sem, hogy az egykor csak puliszkát, málékenyeret sütő asz- szonyolc hogyan szorgoskodnak esténként a Mészáros Máriák jóvoltából a fakanállal, hogy a konyha boszorkányságát megtanulják. Az egykori zsellérek, kisparasztok tanfolyamra járnak. És nem egy, hanem több. mint egy tucat mester vezeti már be a tudományokba az ököritói gyerekeket és az iskolát végieteknek csaknek a fele akar tovább tanulni, műveltebb ember lenni.. Valamennyit megírná és mint mi, ő is hozzá tenné: ennek a szülőanyja április 4. volt. az a nap, amikor széttört a bilincs... Ököritón szokásos már a fáklyás felvonulás. A mostani április 4-et is így köszöntik. Fáklyák gyúinak: lángosak, fényesek. És ez a messze fénylő lobo- gás milyen más már, mint az a pajtatűz, amelynek hevében háromszázhuszon- öten égtek meg, akkor 1910-ben... (—s. K—.) Termeljenek szövetkezeteink nagyüzemi módon rItalán furcsán hangzik a kí- jelentés, • hogy szövetkezetben, azaz nagyüzemben termeljenek nagyüzemi módon, vagy kérdezhetnénk úgy is, hogy a táblásított száz holdakon is lehet kisüzemi módon termelni? Ezt így kategorikusan kijelenteni nem igen lehet, de az biztos, hogy a nagyüzemi termelésnek csak egy fontos kelléke, hogy több család összeadja a földjét és igájával, kézimunkaerejével összefog. A szövetkezés bizonyos előnyét már így is élvezik, hiszen csak az egyszerű kaláka-munka is nagy előnyt jelent. Viszont lényegesen többet, olcsóbban és a kor követelményeinek megfelelő technikával termelni ez már sokkal (többet jelent, mint egyszerű ösz- szefegást. A korszerű nagyüzem megteremtéséhez sok anyagi eszköz: gépek, épületek és állatok kellenek. A korábbi években is kaptak támogatást a fiatal termelőszövetkezetek. habár ez a támogatás nem mindig segítette megfelelően a nagyüzem kialakulását. A múlt évben napvilágot látott agrárpolitikai tézis nyomán születő kormányhatározatok ezt a támogatást fokozzák, de úgy, hogy az elsősorban a nagyüzem kialakulását, a termelést segítsék. Nyugodtan mondhatjuk, a tagság akaratán múlik, hogy mielőbb korszerű nagyüzemmé váljon minden szövetkezeti gazdaság. Az elmúlt évben tennelőszö- vetkezeteink búzából 240 kilóval, rozsból 230 kilóval termellek többet holdanként, mint az egyénileg dolgozó parasztok. Hasonlóképpen burgonyából, de különösen almából messze maguk mögött hagyták a kistér-- melőiiet. A jól gazdálkodó, a nagyüzemi módszereket • alkalmazó termelőszövetkezetek kalászosokból 5—6 mázsával, burgonyából 30—40 mázsával, cu- koi'répából 80—100 mázsával is maguk mögött hagyták az egyénieket, j A nagyüzemnek előnye, hogy a legújabb technikát, a modern gépeket is jól tudja hasznosítani, amire a kisüzem nem képes. Ezért is hozott kormányzatunk olyan határozatot, hogy azok a szövetkezetek, amelyek holdanként 3 normálholdnyl gépi munkára szerződnek, azok külön 15 százalék munkadíj kedvezményben részesülnek. Cél: minél jobban megközelíteni a komplex gépesítést. A szántógépek igény- bevételétől nem idegenkednek már, a legtöbb szövetkezetben azonban még mindig húzódoznak az egyéb , gépektől. Két héttel ezelőtt készült jelentés szerint a gépállomások vetőgépeinek csak másfélnapi munkájára volt megállapodás a termelőszövetkezeteknek. A 69 burgonyaültetőgép naponta 350 holdat tud bevetni és 1100 holdra van szerződés. Hasonló a helyzet a növényápolás és a betakarítás tex-én is. A gépek szélesebb körben való alkalmazásé - nak legfőbb akadálya a lóhoz való ragaszkodás A lóval végzett munka minőségileg rosszabb és sokkal drágább. Egy pár fogét évi fenntartási költsége 25.000 forint körül van. amiből 300— 350 normálholdnyi munkát lehetne végeztetni a gépállomással. A növényápoló és betakarító gépek igénybevétele csökkenti a munkacsúcsokat, illetve kézimunkát szabadít fel olyan területre, ahol még gépeket nem tudunk alkalmazni. Például ha a takarmány bet akarí tűst géppel végeztetjük, akkor jut munkaerő a cukorrépa egyeselésre, vagy aratás -alatt a gazoló kapálásra és a gyümölcsösben per-? metezésre. A gépesítés szorosan kapcsolódik az élőmunkafelhasználás és a munka hatékonyságának kérdéséhez. A kisüzemre az jellemző, hogy nagymennyiségű élőmunkával drágán termel* ugyanakkor a nagyüzem kevesebb élőmunkafelhasználással többet, olcsóbban termel. A nagyüzemben a műn Ica azáltal is hatékonyabbá válik, bogy a szövetkezeti tagok specializálódhatnak. Gondoljunk a dohányos, állattenyésztő, vagy gyümölcs- termelő munkacsapatokra, brigádokra, Sajnos a munkamegosztás előnye még nem tudatosult eléggé szövetkezeteinkben. Ennek egyik oka, hogy a megfelelő üzemágak és azok aránya a 8—10 éves szövetkezetekben is a terület és a tagság hullámzása miatt kevés helyen alakult ki tartósan. Természetesen, ha állandó növekedésről van szó, akkor a változás a meglévő üzemág növekedését, vagy új üzemág születését jelenti. A megfelelő specializálódást nem a belépések, —ez csak fej'eszti —- hanem az 1953-as és 1956-os kilépések gátolták, amikor sok szövetkezetben az addigi növénytermelők álltak a gyümölcsösbe és az á1 iátok mellé is. Ma olyan kedvező helyzetben vannak szövetkezeteink (politikai és gazdasági feltételek megvannak), hogy állandó üzemágakat létesíthetnek és oda a legmegfelelőbb embei-eket oszt- natják be. A specializálódás kérdésével függ össze a vetésszerkezet kialakítása is. A . kisüzemre az jellemző, hogy az Önellátás kicsinyes szempontjai szerint termel, míg a nagyüzemben döntő az árutermelés. Az árutermelés kialakításánál az éghajlat, talaj es egyéb adottságokat figyelem- bevévt- tud gazdálkodni a nagyüzem. Még számos termelőszövetkezetünkben tapasztalható, hogy egyes növényeket 2—3 holdon termelnek és így végeredményben 25—30 féle is szerepel a tervben. A tunyogmatolcsi Szabadság Hajnala Termelőszövetkezet szakított ezzel a nézettel. Ami a vetésforgóba is jól beilleszthető, olyan öt-hat növényt termesztenek, de azt nagy területen. Náluk például a Szamos öntés talaján jól terem a cukorrépa, búza, kukorica, burgonya és a herefélék. Ezekből a növényekből egyöntetű és jelentős mennyiségű árut tudnak előállítani. Ilyen gondolkozással felkarolhatnák a termelőszövetkezetek az egyes tájkui- túrákat: például az ecsedi és dc- mecseri lápon a magkender termelését. A jobb homokokon, de különösen a kisvárdai járásban a vetőburgonyatermelést. A Számos-mentén a lucerna-, lóheremag, vagy az exportképes kertimagvak nagyüzemi termelését és így tovább az alma mellett a szilva, dió és a megy nagyüzemi telepítését is meglehetne oldani. . Ahol nagyüzemi módon fogtak hozzá az állattenyésztéshez, mint a tiszadobi Táncsis, a nagy cserkészi Űj Élet és még számos más szövetkezetben meghozta gyümölcsét ez az üzemág is. Ezen a területen azonban még nem dicsekedhetünk annyi nagyüzemi vonással sem m'nt a növénytermelésben. A kormány- határozat nyomán megyénkben 20 szövetkezetben épül önitatásos vízvezeték az istállókba, 50 helyen gépesítik a takarmányelőkészítést és a trágyaszállítást. Szép tervek, nagy segítség,' de ezzel még sok olyan nyitott lehetőség marad, amit a szövetkezeteknek maguknak keli megvalósítani. Kezdhetnénk azzal, hogy a nagyüzemben mód van a „zöldfutószalag” megteremtésére. Elsősorban a téli lédús takarmány ozás megoldása silózással, mondhatni teljesen nagyüzemi profil. Kisüzemben a néhány köbméteres siló építése igen drága, nehézségbe ütközik annak géppel való töltése, hasonlóképpen a bontás utáni szakszerű fogyasztása is. Ismert dolog, hogy az állatok egyes takarmányokat darálva, felaprózva, vagy füllesztve. főzve sokkal jobban, hasznosítanak. A takarmányelő- készítés kettős előnnyel is jár: a felaprózott, puhított takarmány rágásához kevesebb energiát használ az állat és többet hasznosít belőle.' Gépihajtású szecskázók, darálók takarmány- konyhák csak a nagyüzemben létesíthetők. A nagyüzemben a tenyésztés e; a haszonadattartás jól kiegészíti egymást. A modern Istálló végében ott van a tejház, ahonnan a sovány tejet frissen cl ,.e- het juttatni a malacok, süldők vályújába. A szakszerűbb keresztezés, olcsóbb és biztosabb urzskönyvi ellenőrzés szintén a nagyüzemben valósítható meg. Az igás tehén, de még a ló helyett is nagyhasznú állatokat lehet tenyészteni. Jobban be Tehet tartan, az állategészségi szabályokat is mint a kisüzemben. Vajon szakítottak már minden szövetkezetben a kisüzemből hozott állattenyésztési formával. Nem. A lehetőség azonban szinte minden szövetkezetben . már t oben az esztendőben adval van. Ahol , a saját erő kevés. segít az állam: épülettel, géppel és jó minőségű állattörzsek adásával is. Csupán elhá(Folyt'alás a 3. oldalon)
