Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-26 / 72. szám

Mi van az 1900-as évek monográfiájában ? Mi van az 1900-as évek monográfiájában? „Csenger nagyközség a Szamos balpartján, az Ecsedi-láp szé­lén." Majd kurta sorok arról, hogy a község már a XIV. században fontos átkelő hely volt, sokszor tartottak itt megye gyűléseket. A XVIII. századtól „nagy nevek*’, gróf Teleki, gróf Károlyi Urai, Jékey és Kállay birtokolják a határt. Rövid két mondat arról, hogy a XIX. század elején már a forrongások jelei tapasztalható a községben. A csengeri „voksok és fütykösök’* valósággal rette­gésben tartják a „vármegyét”. Jelentős szerep jutott a község­nek az 1830-as évek reform mozgalmaiban, s később az 1848-as forradalomban, szabadságharcban. S amikor eltiporták a nemes célokért küzdő seregeit, újra jött az osztrák önkény, a földesúri gúzs. A mi évszázadunkban Szuhányi Ferenc a község legnagyobb birtokosa. A monográfia írója ezt jegyzi meg róla: „... Érdekes kúriája van. A kényelmes úri-lakban gazdag könyvtár és sok régiség van. Csinos újabb háza van még Képessy László főszolga­bírónak.” 1900-ban 574 házat és 3500 lakost számláltak Csengerben. A felszabadulás előtt nem változott sokat a helyzet, de az elmúlt tizenkét esztendő alatt teljesen megváltozott a falu képe. A csengeri dolgozó parasztok jórésze termelőszövetkezetbe tömörült, az agrárproletárok az állami gazdaságban kaptak mun­kát. Van szülőotthon, almatároló épül és művelődési ház, a párt­nak és a tanácsnak emeletes székháza van. Erről beszélnek a me­zőgazdaság korszerű épületei, a gépek. De nem írtunk, nem írhattunk mindenről. A község részt kér a megye küzdelmeiből, örömeiből, gondjaiból, amelynek egyetlen szóban lehet kifejezni magasztos célját: a szocializmus. „4 falu szomjazza a kultúrái Epéiévé sincs még, hogy -*■ megnyitották a csengeri művelődési házat. Előtte a köz­ségben csak igen kis helyiség volt, ahol a falu dolgozói szórakozhat­tak, művelődhettek. Természete­sen komolyabb rendezvényekre sem lehetett gondolni. — Nagyon nagy szükség volt a művelődési házra — mondja Ha­lász Lászlóné, a művelődési ház vezetője, aki egyébként magyar­szakos tanár. Februárban 3778-an látogatták rendezvényeit. Sokan jönnek sakkozni, dominózni. Foto-, színjátszó-, tánc- és bábszakkö­rünk van. S néhány nap múlva már a „Dolgos macska” című bábjátéknak tapsolhatnak a gyer- mekkezek. — Most akarjuk összehozni az énekkart. Előadjuk az „Irány Ca­racas” című mai témájú színmű­vet is. Sokak véleménye, hogy a városi csoportok rontják az ön­tevékeny jalusi kultúrmunkát. Szerintem ez nem így van, mert komolyabb együttesek játékának megismerése után a községekben is nagyobb az igény, jobban ké­szülnek a színjátszók. Ugye nagyszerű látni, hogy Szamosangyalosról, Tiszabecsről és Szamostatárjdíváról zuhogó esőben Zetorral vontatott pótko­csin, szekerén jönnek a termelő­szövetkezeti tagok, hogy részesei lehessenek egy-egy kultúrélmény- nekí Az ember ilyenkor azt mond­ja: érdemes dolgozni, mert a község, a jalu szomjazza a kul­túrát. Miért várnak az Megyénk legnagyobb almater­melő vidékei közé tartozik a csengeri járás. A csengeri föld- művesszövetkezet évente átlag 5—600 vagon Jonathánt vásárol fel. Ha csupán azt számítjuk, hogy tároló helyek hiányában a minőségi követelményeket sodr esetben nem teljesíthetik, ha­mar kiszámíthatjuk, hogy mint­egy kétszázezer forintnyi meg­takarítást érhetnek el egy száz vagon befogadóképességű alma­tároló megépítése után. Noshát, az illetékesek is tisz­tában vannak ezzel. Legalább is ezt mutatja az az okos gondo­lat, amellyel 1956 tavaszán meg­kezdték a csengeri almatároló építkezési munkálatait. Annak idején a MÉK Vállalat fogott hozzá, később átadták — a gon­almatárolóval ?! zésben. Nem tudni pontosan, kinek a ; javaslatára, de az el­múlt évben újabb egymillió fo­rintból megépítették a tároló melletti iparvágányt. Holtbefektetés — mondják róla a csengeri párt és állami szervek vezetői. S igazuk van, mert az iparvágány csak az al­matároló teljes megépítése után hasznosítható. Az a hatalmas összeg eddig, amit az elmúlt év­ben belefektettek, nagyon szük­séges lett volna az almatároló építkezésének teljes befejezésé­hez. A helytelen tervezés miatt az elmúlt évben nem végezték el az állag-megóvási munkála­tokat, s budapesti szakemberek megállapították, hogy a két tél dokkal és bajokkal együtt — az építkezést a csengeri fmsz- nek. Az szívesen építtette volna tovább, de a megyei építőipari vállalat közbeszólt... Csaknem százezer forintos számlát ké­szítettek el nem végzett mun­kákért. Azóta ezt a hibát is korrigálták. Ekkor már egymil­lió forint ...feküdt” az építke­50 százalékkal csökkentette a j falak, anyagok élettartamát. Úgy hírlik, hogy ez évben már rendelkezésre áli az épít­kezés befejezéséhez szükséges J összeg, s sokezer dolgozó pa- : raszt kívánsága teljesül: meg­épülhet a százvagonos, teljesen gépesített almatároló. A csenge- j riek azonban választ kérnek. Ki követte el a hibát, s kit vontak j ezért felelősségre? így terem a vitamin Nagy Bála bácsi, a Lenin TSZ kertésze már 60 esztendős. Mégis fiatalos fürgeséggel dolgozik na­ponta, hogy a nyáron ne legyen hiány a környéken paradicsomból, paprikából, káposztából, földi eperből, karfiolból. # írta és fényképezte: KOPKA JÁNOS. A jüiohe látnak Cimon Pétert, a Lenin Terme­^ lőszövetkezet elnökét meg­fontolt, határozott, ügyes vezető­nek ismerik. — Ami engem illet, nem va­gyok méltó erre a sok dicséretre — mondja. — Annyi biztos, hogy több éves tapasztalatom van már termelőszövetkezeti munkában, s néhány olyan eredményt is elér­tünk, amelyet e pillanatban még sok tsz-ben nem sikerült elérni. — Mi az? — Az, hogy mi már korábban kezdtük meg a harcot a belterjes gazdálkodás megvalósításáért. — Ezért is oszthattunk több mint 60 forintot egy-egy munkaegységre az elmúlt év végén. Persze, most inkább a jövő érdekei bennünket. A közelmúltban megjelent, - ter­melőszövetkezetekkel kapcsolatos kormányhatározat számunkra is megnyitotta a fejlődés új távla­tait. Nagyon sok tervünk van ez­zel kapcsolatban. Először tíz hold­dal emeljük ; lucerna vetésterüle­tünket, és másodvetéseink pillan­gósok lesznek. Ötévenként istállö- trágyázunk, szakaszosan. Tarlóte­rületünk 30 százalékába pillan­gósnövényeket vetünk zöldtrágyá- nak. Műtrágyázási tervünk meg­valósítása máris biztosított. Ezek előzik meg az állattenyésztés fej­lesztésével kapcsolatos terveket. Még ez évben harminc törzsköny­vezett szarvasmarhát akarunk vásárolni. Résztveszünk a vágó­marhával való törlesztésben, száz üszőt is veszünk, meghizlaljuk, majd eladjuk az államnak, ötven fehér hússertést igényelünk, ame­lyek árát pénzzel akarjuk tör­leszteni. Hatszázra emeljük jub törzsállományunkat Segítsük a tag­ság baromfiigényéinek kielégíté­sét. Tagságunk a termelőszövet­kezetnek ajánlja fel felesleges ter­ményféleségét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom