Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-20 / 67. szám

KELEYMAGV AKORS&ÄG I95S. MÁRCIUS £0. C * üTÖRTÖK *» Milyen a tiuuíes tömvgkapcsolata, hogyan segítik a tsz-mozgaimat Fehérgyarmaton?} Beszélgetés Gecse Antal vb. elnökkel ? MÁRCIUS ELEJÉN kétnapos tanácskozáson vettek részt a ta­nácsok vezető dolgozói, amikor is a párt és a kormány kiküldöttjeinek jelenlétében vitatták meg az idő­szerű feladatokat. Gecse Antal elvtárs, a fehérgyarmati községi tanács vb-elnöke is részt veti ezen a tanácskozáson, am.-lyrol be­nyomásait a következőkben fog­lalta össze: — A tanácskozáson sok min­denről volt szó. Ezek a kérdések a ma feladataira vonatkoznak és széleskörű megvita-ásuk mind­annyiunk számára igen hasznos. Fontosabbnak tartom kiemelni azt az őszinte hangot és azt a kemény, de nevelő jellegű bírála­tot, ami különösen a tanácskozás két súlyponti kérdésénél: a ta­nácsok tömegkapcsolatának és a tsz-mozgalom támogatásának meg­vitatása alkalmával megnyilvá­nult. Talán egy dolog van, amit hiányolok: a tanácskozás kevés ícgítséget adott a közssgpolitika szervezéséhez és gyakorlati meg­valósításához. A tanács tömegkapcsolatának fejlesztése tekintetében mi­lyen tervei és elképzelései születtek a tanácskozás után? — FEHÉRGYARMATON a tanács és a lakosság kapcsolata a múlt­ban nem volt kielégítő. A jövőt illetően szerencsésebb helyzetben vagyunk. Megszűnt, vagy legalább is megszűnőben van történel­münk több évszázados — hadd tegyem hozzá: sajnos, az elmúlt években is divatozó — áldatlan jellemvonása, miszerint az a ve­zető, aki jő volt a dolgozókhoz, rossz volt a felettes szervek sze­mében és aki jó volt a felettes szerveknek, nem mindenben fe­lelt meg a dolgozóknak. Ma a felső szervek a dolgozók vágyait valósítják meg, ezért a falusi ve­zetők mind felfelé, mind lefelé azonos nyelven beszélhetnek és ténykedhetek. A fehérgyarmati emberek bizalommal vannak a párt -és a kormány politikája iránt, mert az valóban a vezetők és a vezetettek egységét fejezi ki. Mióta egy sor népszerűtlen fel- I ada' tói mentesítették és nagyobb 1 önállósággal ruházták H a köz- ! -ségi tanácsokat, nagyot nőtt a ' dolgozók és tanácsuk kapcsolata. De nem mondhatjuk, hogy már -1; tetőpontra jutottunk. Még sok fel- J adatunk van. így például a la- j nácstagokat jobban kell aktivi- j zálnunk. A végrehajtó-bizottság I tagjainak jobban kell segí eni a i tanácstagok szakmai képzését. ' Rövidesen tanfolyamot indítunk j tanácstagjaink számára, ahol a i legalapvetőbb tudnivalókkal is- : meredhetnek meg. így eredme-; nyesebb lesz a munkájuk. j SZOROSABBRA KELL FŰZ­NÜNK a tanács és a Hazafias! Népfront-bizottság kapcsolatát is.) Itt van lehetőség a községpoli- í tika minden kérdésébe bevenni a ! falu legnagyobb tömegeit. Ezáltal ( a népfront-bizottság is emaödikj és a tanács is nagyobb segítséget j kap a község terveinek megváló- j sításához. Ezek a tervek méltók | arra, hogy minden becsületes fe- í hérgyarmati ember magáénak! érezze. Például korszerű tanter­met, 2000 négyzetmétor járdát építünk, bővítjük a parkot stb. Helyi pártszervezetünkkel ugyan elég jó volt a kapcsolat eddig is, de itt ik van még javítani való. Például azokon a kisgyűléseken. ahol tanácstagjaink szokták is­mertetni az időszerű kérdéseket, általában kevés párttag jelent meg. A Jkommunis' ák megjele­nése, felvilágosítása ennél a kér­désnél is fontos, ezért szükséges, hogy a jövőben ne legyenek kö­zömbösek a tanácstagi beszámo­lók iránt. — A szövetkezeti mozgalom terén ml napjaink legfonto­sabb felad,ata Fehérgyarma­ton? — NYUGODT SZÍYVEL ki­mondhatom, hogy nálunk most az önkéntesség teljes betartásával! alakult meg a termelőszövetkezet.! Hozzá kell tenni, hogy a helyi ve- i zetök és a kommunisták kissé egyoldalúan értelmezték ezt az ön­állóságot, mert termelőszövetkeze­tünk bizonyos, fokig magára ma­radván, nem tudott kellően meg-t erősödni. Ennek az a közvetlen» hatása az egyénileg dolgozó pa-j rasztságra, hogy nem vonzó reá-* juk. Ebből adódik legközveíle-* nebb feladatunk: segíteni a tsz. % megszuarauásul ami legújabban? a 3004-es rendelet végrehajtásé-J nak segítségével feltétlenül siker-? re vezet. Ezf a rendelkezést keilt elsősorban jól megismerni mind* a tsz. tagjainak, mind a vezetők-? nek és a kommunistáknak, azután? pedig gyakorlati segítséget adnia? tsz-nek a gazdasági, szervezeti és ? po.ituvai megerősödésben. KözbenJ tovább kell folytatnunk az egyé-* ni parasztság felvilágosítását és* meggyőzését a szövetkezeti gaz-* dálkodás f cérnáinak előnyéiről. * Énnek érdekében maguk a tsz-* tagok is agitáljanak, beszélgesse-; nek és -barátkozzanak' községünk; dolgozóival, a párt-, állami és? társadalmi szervek pedig segítse-? nek ebben a propagandamunka-* ban (grafikonok, szemléltető ■ esz- ? közök és egyéb módszerekkel)..? nogy a aoigozo parasztság megr ismerhesse saját kis gazdaságá­nak korlátáit, és a szövetkezeti gazdálkodós nagyszerű távlatait. Természetesen nincs szükség ar­ra, hogy erőszakos, meg nem en­gedhető . eszközökkel alázzuk meg az embereket de egyrészt meg kell teremtenünk a' dolgozó pa­rasztság jólétének feltételeit, más­részt ezeket a feltételeket megis­mertetni velük kötelességünk. AMINT LÁTHATÓ, a fehér-| gyarmati községi- tanács vezetője? — és minden bizonnyal a tanács? többi dolgozói is — igyekeznek a; falu tömegeinek érdekeiért velük? együtt küzdeni és azon vannak ? hogy a szövetkezét i mozgalom? helyesen féjlöo’ tovább. Az? egészséges big,. Vsokhoz most* már csak termékeny tettekre van* szükség annál is inkább, mert —* ha késve is — itt a tavasz és se-? rény munkával kell bebizonyí­tani Fehérgyarmaton, is, hogy' ősszel a szántóföldi csatából is| győztesen kerülnek ki a többi fel-? adatok sikeres megoldásával* együtt. ? Péter Lászk t tudósító. • * (Unntfttiafi. a magyar kommunista ifjúsági mozgalom számára március 21-e. Ezen a napon kettős ünnepet ülünk: a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának évfordulóját és a KISZ 1957-es zászlóbontásának napját. Ma ünnepeljük először a kettős évfordulót. Egy esztendeje, hogy Budapesten az Erkel-szín- liáz épületében ünnepélyesen zászlót bontott a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség. A KISZ folytatója az 1919-cs KIMSZ és a két világháborií közötti illegális kommunista if­júsági mozgalom legjobb hagyo­mányainak. A KISZ már megalakulásának napján kinyilvánította, hogy legfőbb céljának tekinti: végső győzelemre segíteni azt a harcot, amit a magyar dolgozó nép 1919- ben kezdett meg a kommunisták vezetésével. Ifjúsági szövetségünk teljes erejével részt kíván v nni a szocializmus építésének nagy munkájában, s mé tó örököse és folytatója kíván lenni annak az ügynek, amelyért a Tanácsköz­társaság ifjú kommunistái a Horthy-íasizmus ellen küzdő KIMSZ-tagok évtizedeken át harcoltak. A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség csak akkor telje­sítheti ezt a megtisztelő felada­tát, ha teljes erejével segíti a pártot és a Magyar Szoc'alista Munkáspárt politikája alapján végzi egész tevékenységét. A párt vezetése a mi számunkra a legdöntőbb erő. A párt eszmei, politikai támogatása nélkül szö­vetségünk nem tudná betölteni szerepét. A párt hozta létre a KISZ-t. Egész eddigi fejlődésünk során alapvető és döntő az a segitség, amelyet a párt támoga­tása biztosított számunkra. A KISZ tagjaira rendkívül mély benyomást gyakorolnak azok a kommunista élettapasztalatok, amelyeket az elmúlt hónapokban adtak áll nekünk a párt idős har­Y eosai. Az öreg és fiatal kommunista nemzedék egységét mutatja, hogy számos üzemben és falu­ban valósultak meg az idős elv­társak és a fiatalok találkozói. Több helyen az idős elvtársak maguk kezdeményezték a kom­munista ifjúsági szervezetek megalakítását. Olyan elvtársak ezek, akik ifjú korukban mint a KIMSZ tagjai, mint kommunis­ták álltak helyt a üzemekben és a frontokon a Tanácsköztársaság védelmében. Nem engedjük soha­sem megbontani az öreg kom­munista harcosok és az ifjú kommunista nemzedék egységét. Egy esztendő alatt megyénk­ben sokat fejlődött, erősödött a KISZ. A kezdeti néhány százról tizennégyezerre emelkedett tag­jainak száma, és elmondhatjuk: zömében valóban azok vannak a sorainkban, akik maguk is úgy érzik, itt a helyük, hiszen a mi életünkről, jövőnkről és bol­dogságunkról van szó, A Kom­munista Ifjúsági Szövetség tag­jait a párt, a nép szeretető, a szocializmus építéséért való Iiüz- deni-akarás hozta az ifjú kom­munisták közösségébe. Büszkén valljuk magunkat kommunista szervezetnek, a párt ifjúsági szervezetének és ott akarunk lenni mindenütt, ahol küzdeni és harcolni kell azoknak az esz­méknek a megvalósításáért, amelyeket 39 esztendővel ez­előtt a Tanácsköztársaság tűzött zászlajára. Minden erőnkkel azt akarjuk, hogy a szocialista tár­sadalom mihamarabb győzedel­meskedjék hazánkban. E harc­ban nekünk, fiataloknak nagy erőt ad azoknak a kommunis­táknak cs KIMSZ-tagoknak a példája, akik életüket áldozták a szocializmus eszméjéért. mandzAk jános. Ha Zrínyinek szabad lett légyen halála után visszalátogatni, hát miért ne volna szabad Szikora Miskának? Mert bár igaz, hogy a föld vissza nem ad sen­kit, s nincsenek kísértetek, de mese volt, van és lesz is. Az is igaz, hogy Zrínyi Miklós történeti személy, s hősi cseleke­det közben hait dicső halait, míg Szikoru Miska egy nyírségi tót telepes volt, s úgy múlt ki az ámyékvilágból csendesen, szerényen, ahogy egész élete telt... Csak másnap vették észre az unokák. Történt r-edig ez valamikor a harmincas évek­OCTl. ★ Mit is csinál először az ember, ha ki­száll a sírból’’ Semmit. Nem lehet a por- hadó testet összerakni, de ha lehetne, akkor ez a test nyújtózna egyet. Így tett Szikora Miska is. Aztán dünnyögve beletúrt a szakállába, mert az alaposan megnőtt. S elindult haza­felé. De valahogy nem ismert a vidékre. Előbb is megbámulta az aszfaltútok — Ezen aztán nem süpped agyig a kerék! — örvendezett. — No, mégiscsak derék ember a méltóságos alispán úr. Hogy ilyen utat csináltatott a szegény tótoknak. Megállt egy nagy tábla búza mellett. Pergette a szemeket. — Az áldóját, ez aztán a búza! Ezen a homokon. Lesz ezen tán tíz mázsa is holdanként. — Mennyi? — mosolyogta meg egy férfi. Szikora Miska eddig észre sem vette. — Tíz mázsa? Tizenhat! Szikora-Miska hitotlenül'bámult rá. Valami úrféle volt, kerekes masinát piszkálgatott. Lekapta hát a kalapját előtte. — Nem lehet az, nagyságos uram. homokon. De ha úgy- van, akkor igen jó gazda lett a méltóságos gróf úr. A motoros ember gyanúsan kezdte méregetni. — Na, üljön fel, öreg, elviszem, ha egy az utunk — szólította fel a motoros. Szikora Miska nem mert ellenkezni ekkora úrral, pedig éppen ellenkező: irányba állt be a masina. Félve nyergei e meg. „No, mégiscsak derék < mberek a nagyságos urak’’ — gondolta elképedve. ★ A sebes motoron a szemét se merte kinyitni. A városban egy..helyen meg­álltak. A motoros bement egy üzletbe: - Szikora körülnéze t. — Nyíregyháza ez — meresztette a szemét —, de mégse Nyíregyháza. Lenyű­gözte a látvány, azt hitte, álmodik. Le­vette a kalapját. Akkor valaki pénzt lökött bele. Dü­hösen borította meg a zsíros, szürkére mállóit kalapot. „Nem vagyok én ku­dus!” Akkor lá'ta csak hogy csupa nagy­ságos asszonyok, meg nagyságos' urak. kisasszcriyck .es úrfiak sétálnak, sietnek körülötte. Erre aztán már tudta, hogy álmodik. Pedig nem álmodott. Iszonyatosan éhes volt, még azt az éhséget érezte.- amit a halála előtt.. Ilyentájt, aratás előtt elfogyva már a konyáiké. — Igazis — gondolta •—, fel kéne keresni mégegyszer a gabonást, a nagy­kereskedőt, hogy. istenei je meg magát, s adjon valami előleget. Mert a boltba is tartoznak, ott sem adnak már semmit. Megbánta, hogy kirázta a pénzt « kalapból. Alattcmban lehajolt érte. De akkor megszédült, és összeesett. ★ Kocsiban ébredt tudatra. Szinte kézről kézié adták. Egy nagy épületbe Vitték, és orvosok ve'ték körül. — Mije fáj, bácsika? , —• Éhes vagyok... — nyöszörögte szégyenkezve. Az orvosok csodálkozva nézték. — Hát nincs senkije? — Tudok éh dolgozni, öt holdacskám - is van. Most még úgy sem értették. Az elmeállapotát akarták vizsgálni, de látták, hogy égészen gyenge a rossz táplá’kozástól. Száz forintot nyomtok a markába, pedig azt hitte,., hogy ennek a sok orvos­nak elfizetheti az öt. holdacskáját. •k A motoros várta ktot Egyenesen égy vendéglőbe vitte. Szikora Miska sírva ebédelt. Olyan-ebédet, mintha karácsony, vagy húsvét lenne legalább. — Mivel érdemeltem ezt ki, nagysá­gos uram? — És minden áron kezat akart csókolni a motorosnak de az csak fur­csáivá e’húzta a kezét: — Ne br.moljcn. öreg. Hol él maga?-- Hisz épp ez az' Tava'y Ilyenkor­még megvertek-a csendőrök, mert azt to-. Iái tom mondani, hogy kutyának se való ez az élet. — Tavaly ilyenkor? — kacagott fel a motoros. — Vicces ember maga, öregem Jó húsz éve lehetett az a tavaly ilyenkor! _ — Ezerkilencszázharmincegyben —> erósködött az öreg. — Éppen huszonhat éve. Mivelhogy most 1957 van. * Szikora Miskának kiesett a kánál a kezéből. ★ Jó órát beszélgettek, aztán azt mondta az öreg: — No, akárhogy van, csak úgy lehet, hogy- én 1919-ben elaludtam. Álmodtam csak, hogy megen az urak lettek urak, hogy izé... mondja csak hallott az i?r Qrgoványról? Meg Franczia Kiss Miháiy- ról? — Már hogyne hallottam volna. Azt a fenevadat meg mostanában fel is akasztottuk. — Ne tessék mondani... — hülede- zett Szikora Miska. — Akkor mégiscsak elmúlhatott már 1931. Pedig már azt hit­tem, hogy a Tanácsköztársaságban élek. — Hát hiszen alig téved. Mert ez is köztársaság: népköztársaság. — Mindjárt láttám — ütött az asz­talra Szikéra Miska — mert itt megbe­csülik a szegényembert. — No, lehetne jobban is — ivott a motoros, —- látja, apa, ezzel a vacak mo­torral kell nekem piszkolódni, pedig agro- nómus vagyok a téeszben. De nem jutok hozzá, hogy autót vegy-ek. Szerencse, hogy ebből egy kukkot sem értett Szikora Miska. (—y - b—) Ha ma is élne Szikora

Next

/
Oldalképek
Tartalom