Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-15 / 39. szám

1958. FEBRUÁR 15, SZOMBAT

KELETM AG V A KORSZAG

:*

KÖZÉPFOKON

E

gy bölcselkedő parasztembertől hallottam a Következő hasonlatot: a nagyüzemi gazdálkodásban a lermeiőszöveíkezetiek az egyetemisták, a tszcs-sek a gimnazisták, akik a földművesszó- vetkezeti társulásokban dolgoznak, azok pedig az általános iskolások. (Az illető azért is szerette hangoztatni ezt a m iga- gyártotta kategorizálást, mert ő már „egyetemista”.) A hasonlat — mint minden hasonlat — egy kicsit sántít. Megkérdeztem, mi lesz belőle, ha elvégzi az egyetemet, mert azt általában be szokták fejezni, ö ugyan nem pap, de holtig akar tanulni, még hozzá ezen a fokon — vágta ki magat az emberem. — Ogy éreztem, hogy a vitában én maradtam alul. Elfogadtam hát a meghatározásait és azóta néhányszor már én is használtam.

A minap Oroson ilyen „középiskolásokkal” beszélgettem. Négyesben tanakodtunk Hliva István lakásán, aki egyben az orosi Petőfi TSZCS elnöke is. Ott volt még Toldi Gyula, a TSZCS egyik vezetője és Hegedűs József tag.

B

eszédük eleje egybeesett közös életük kezdetével. Elmondták, hogy 1951- ben, amikor a tszcs, alakult, a 20 tag között volt suszter, kerékgyártó, funkcionárius, talán legkevesebb volt a paraszt. Nehezen is mentek az első esztendők, részben ez összetétel, részben a szegénységük miatt. Később, akik nem voltak parasztok, lassan kiváltak közülük. Jelenleg az 54 jsa- lád, aki a 210 holdon gazdálkodik, mondhatni jó földműves, csupán vagy 3—4 család van, akit ki akarnak közösíteni. — Ezeknek a munka helyett jobban tetszik a korcsma és a több termelés helyett a föld eladásán törik a fejüket.

1956-ban, az ellenforradalom előtt már szépen, terv szerint dolgoztak, a gépállomással szántattak, szerződéses termelvé- nyeiket közösen értékesítették, tehát kezdtek alapszabály szerint dolgozni.

A csoport tagjai sokat gyarapodtak a tát/ás gazdálkodásban. Tehene van már mindenkinek sőt legtöbbjüknek valamilyen

fogata is. Az ellenforradalom azonban megzavarta őket a fejlődésben. Az alapszabály szerinti gazdálkodásban nemhogy előre haladtak volna, hanem 1957-re — mondhatni — visszaestek az egyénj termelési formára.

Az 1957-es esztendő úgy múlt el, felettük, hogy maguk sent igen tudták: egyéni parasz- tok-e, vagy tszcs-tagok.

— Mi is hibásak vágjunk — mondja Hliva István elnök, — de nem jött felénk senki, isy mi is elhanyagoltuk a tei'»készítést, meg a közös munkát is. Pedig láttuk a korábbi evekben az előnyét!

— Olyan vetőburgonyát termeltünk mi a Magtermeltető Vállalatnak, hogy csudájára jártak az egyéniek — tóditja a szót Toldi Gyula.

— Amelyik földet kijelöltük, hogy trágyázni kell. néhány nao alatt leterítettük, mert összefogva csináltuk és a gépállomás vontatójával — soro'.ia a táblás gazdálkodás előnyeit Hegedűs

József.

E

z volt. És mi lesz ezután?

—• Az alapszabály szerint gazdálkodunk. Ez a vezetőség és tagság véleménye is — adja meg a választ Hliva István.

Rövidesen összeülnek tervkészítésre. De nemcsak termelési tervet akarnak, hane.n pénzügyi tervet is és az üzemviteli költségek fedezésére elszámolási alapot létesítenek.

— Félben vannak az esztendővel, már csak a tavasziak vetése van hátra. Mit akarnak vetni közös terv szerint?

— Már szerződtünk 10 hold burgonyát. 12 hold csiliagíürtöt és 15 hold dohányt — sorolják terveiket.

— Mi lesz a közős alappal? Mit akarnak létesíteni?

E

z már fogasabb kérdés. Abban már megegyeztek, hogy vesznek hengert, yetőgépet, dehát ez még nem teszi ki a jövedelem öt százalékát. A napraforgó-oldalú és sok eseten nyitott pajtákban nem tudják jól kezelni a dohányt. Tanakodnak azon is,: hogy jó volna egy közös szó-:

Előadássorosat a növényi kártevők elleni védekezésről

15.-én: Székely. Burgonya-kártevők elleni védekezés, előadó: Donáth Ernő. — Opályi. Szántóföldi kártevők elleni védekezés, előadó: Tóth István.

17-cn: Beregsurány, Szántóföldi kártevők elleni védekezés, előadó: Baly Kálmán.

19.-cn: Marokpapi. Szántóföldi kártevők elleni védekezés, előadó: Baly Kálmán. — Jánd. Gyü- mölcskáríevők elleni védekezés, előadó: Marton András. — Tisza- telek. Gyümölcs-kártevők elleni ’Védekezés, előadó: Sebők Sándor.

21.-cn: Szamostatárfalva. Szántóföldi kártevők elleni védekezés, előadó: Nagy Bálint. — Tiszarád Gyümölcskártevők elleni védekezés, előadó: Sebők Sándor.

26.-án; Tiszakerecseny, Szántóföldi kártevők elleni védekezés, előadó: Baly Kálmán. — Tiszavid. Szántóföldi kártevők elleni védekezés, előadó: Marton András.

28.-án: Szamostatúrfa*a. Bur- gonyakártevők elleni védekezés ! előadó: Nagy Bálint. — Tiszarád.1 Szántóföldi kártevők c'leni véd dekezés, előadó: Sebők Sándor. 1

Mezőgazdasági hírek a uaméujj

* e r m - |

járásból

A beregi, egészen jellegklen, »egyes állományú szarvasmarhák kicserélése végett indított neműéitől munka eredményeként a naményi járás területén mintegy 5 ezer borzderes keresztezés« állat van. A hároméves terv végére — mint számítják, — ez a szám 13—14 ezerre emelkedik.

★

A jándi Előre Termelőszövetkezet 200 darab előnevelt csibét igényelt a kormányhatározat kedvező feltételei szerint.

llk, Gemzse, Aranyosapáti ha tárában és a többi ldfóvási gócon mintegy 8 kilométer hosszú fasori ültetnek el gyorsan növő akác-, nyár-, és köristából. A na- ményi járás szövetkezeteiben 159 hold erdő telepítésére lesz elegendő cscmztc a* erdőgazdaság-; ban.

★

A lányai Béka Termelőszövet ; kezeinek igen jó lehetőségei várt-! l.uk viziszárnyasck tenyésztésére,! Ezért elhatározták, hogy az ’"lén! HU) tíarao libát nevelnek fel

VwVryyYVVW WrVr'trVf'vVv vrvyw>é vw r

Egy pillantással két világot

Nem ismertük egymást, talán nem is láttuk soha azelőtt, csupán csak összeakadtunk. Nem másutt, mint az utcán, egy kispados kapu előtt. Jól egymás szemébe néztünk, ő különösen -felmért, mintha azt nézné, vagyok-e már annyira ember, hogy szóbaálljon velem, hogy őszintesége arányát elémdomborítsa? Miután megmérettem és híjával vem találtattam, kezet nyújtott, köszönt. Ezután én kérdeztem. Nem nagy dolog felől, csupán arról, hogy mi újság?

— Nincs különösebb... mi vóna... élünk — felelte.

— Se öröm, se baj?

— No, nem. így értettem — felelte — mert mindkettő van. Kinek ez, kinek. amaz. persze most már egyik is, másik is mértékkel.

— Hót például mi g baj?

Acélkék szemeivel rám- nczett, mintha arra. volna. kiváncsi., hogy igazán annyira. érdekel, vagy csak szokásból kérdem.? fin meg tűnődtem: mi baj lehet. itt. ahol békesség van, sok bon termett a közeli hegy, jókedvet virágzik az asszonyok orcája, utat nyit a szerelemnek a lányok szemérmes pillan-! fása ?

Az öreg mm . felelt mindjárt. Odament a I

kispadhoz és leült. Intett, hogy kövessem példáját. Üljek le én is. Utóvégre nem lehet azt elmondani egy szuszra, amit ő akar. Legelőször is ki kell találni a módját, hol indítsa el a beszédet, hogy a végén biztosan világosra jussunk vele.

— Az a baj, fiam, hogy a magunk borát muszáj innunk! — mondta röviden.

Megvallom, nem értettem. Miért baj ez? Nagyapám mindig arra tanított, hogy jobb a magunk vize, mint a más bora.

— Az a hiba öcsém, hogy nem kell a borunk a. kutyának se ... nem veszi azt. meg senki... $em az állam, sem a szövetkezet ... magunknak muszáj meginni. Dehát miből éljünk, ha mindent mageszünk, megiszunk? Itt van n szövetkezet, ez mán felvásárolt valamennyit. de most már nem kell... Azt mondják, hogy gyenge a borunk ... Nem, is adnak érte csak öt forintot literjéért ... Ez kevés, ez semmi. Mit csináljunk? Vigyük faluról, falura és áruljuk szekérről? Azt sem lehet.

Sokáig hallgat, keresi a megoldást, mert bizony itt utat kell találni, mégpedig hamarosan.

— Mondják, hogy ala[ latsunk szakcsoportot. j ák-kor termelnénk és könnyebben el is adhatnánk., de azt sem lehet.

— De miért?

— Tudja öcsém, azért, ■mert... ejh, mondjuk az igazat.... a mi borunk annyi féle, ahány tökéről szedik... meg nein is a2 0... egyszóval nem valami jó erős bor. Tizenhárom, tizennégy fokos a mustunk... Ilyen a fajtája, meg aztán nem is mindenki tudja kezelni.

Rágyújt, bodros felhőket ereszt és a füst kö- riillengi almapiros arcát.

— Nem is valami nagy jövője van ennek a mi szőlőnknek már. Fel kéne hagyni vele, csakhái az sem igen könnyű... Más valamivel kéne próbálkozni.

?

— Az alma, ez igen, az felszült itt s ik ?nI bért... Kapós is, az ál- \ lam is átveszi. TAtjuk mi ezt már, bele is kei- denénJi, de itt is tan egy hiba.

— Ugyan mi?

— A faiskolával, a macska rúgja meg .. A csemetét felébe akarja adni.

— Felébe?

— Már úgy értem, j hogy tesze-a azt. tende-\ lek száz csemetét, Jena- , tánt, akkor csak üli enet i

küld, a másik fraenet vegyesen n; körlet, cseresznyét, szilvát, miegymást. Ez így nem jó. mart huszonnégy kilométer Ha Kemény, a közeli községek ellátják körtével, szilvával, cseresznyével. Arra me- gintcsak ráfizetnénk.., Egyszóval, elég annyi, hogy pusztul a mi vegyes szőlőnk, mert 5 forintos ár mellett a bor éppen csak a harminc forintos napszámot fizeti meg. persze, csak akkor, ha elkel. Az almáé a jövő, az kéne ide, sok, sok álmacsemete, szép piros almák, hogy virítson az a domb •— mondja és kezével a messzibe mutat. Szép kék szeme olyan, mint a derűs ntw: c pillanatban két világot lát, a tnit is a holnapot.

Az öreg nagyot, végsőt szw a. cigarettából, újra fürkészve váz rém, majd tréfás mosollyal arcán, azt, mondja.:

— Csak oszt meg ne I írja, amit mondtam.... legalább a nevemet ne. a macska rúgja meg ... Különben kérdezzen meg' mást is. meglátja, az is ezt mondja, mindenki ezt fogja mondani Barabáson.

Bocsásson meg István bátyám, hogy ezeket leírtam, de a nevéről Ígéretem szerint hallgatok..

(—bóg—h

i

rító. Szeszgyár is van a köze-jj lükben, lehetne sőrehizlalással*: foglalkozni. 33 hold futóhomo-j: kos területüköíi közös gyümöl-*: esőst, vagy szőlőt lehetne tele-*: píteni.-Közös állattenyésztést is*j végezhetnének. Lehet válogatni *; választhat a tagság, de valahol *í el kell kezdeni, mert a termelő-^ csoport egj’ik ismérve, hogy a.j gazdasági erejükhöz mérten, de*; legalább a jövedelmük öt száza-5 lékából fel nem osztható szö-*j vetkezeti alapot létesítenek! !]

V

an akarat, hajlam ebben? a csoportban arra, hogy*) jobban gazdálkodjon és!; ténylegesen a szövetke-Í zésnek egy formáját valósítsák? meg, csak ehhez a járás segít-*: sége is szükséges. Nemrég a já-? rási tanács iriezőgazdasági ősz-*) tályáról — másfél év után —5 kint volt ugyan az egyik elv-3 társ, de az nagyon türelmetlen lehetett, mert eeyből azzal állt*) e’éjük. hogy mikor alakulnak*! már át termelőszövetkezetté. A»| segítségadásnak nem ez a mód-3 ia. Meg kell tanítani őket az 6* általuk választott fokon ésV alapszabály szerint gazdálkcd-y ni. Sok tennivaló van még,* hegy minden téren bebizonyít-* sák a nagyszámú orosi egyénig

termelők előtt a termelőcsoport ? fölényét, hogy azok gazdasági?* előnyt, felemelkedési lehetősé-* get lássanak ebben a szövetke-% zeti formában. Lehet, hogj' már* ezen az őszön azt mondják a?* Petőfi TSZCS tagjai, hogy lép-? nek egyet előre. De lehet, hogy* csali öt év múlva teszik ezt. —% Akár így, akár úgy lesz, igazi* segítséget most attól kapnak,* aki tanítja őket a csoportos*! gazdálkodásra. Ehhez az alap-T elvet az agrártézisek, illetve a* Politikai Bizottság határozata? megadja, csak élni kell vele! ♦ Csikós Balázs. **