Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-05 / 30. szám

1958. lEßfUÄR 5, SZERDA KELETMAG YARORSZAG KiiIu'hiivili válasza Eisenhowernek a csúcstalálkozó előkészítéséről és programjáról Moszkvából jelenti az MTI: Moszkvában hétfőn délután nyil­vánosságra hozták annak az üze­netnek a szövegét, amelyet Bui- gunyin Eisenhowerhez intézett. Bulganyin válaszában legelőször is hangsúlyozza: Moszkvában megelégedéssel fogadták az ame­rikai elnöknek azt az álláspontját, hogy ő is hasznosnak tartja az áliamfők közötti személyes kap­csolat fejlesztését és kész részt venni a szovjet vezetőkkel és más érdekelt országok vezetőivel egy legmagasabb szinten tartandó értekezleten. Bulganyin a továbbiakban meg­ismétli a szovjet kormánynak a legmagasabb szinten tartandó nemzetközi értekezletről szóló nyilatkozatának megvitatását es újból ismerteti azokat a problémá­kat, amelyeket a szovjet kor­mány egy ilyen értekezleten szükségesnek tart. E problémák — mint ismeretes — a követke­zők: Az atom- és hidrogénfegyver- kisérlctek feltétel nélküli el­tiltása. a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia lemondása az atomfegyverek használatáról, a közép-európai atommeutes övezet létrehozása, az Észak­atlanti Szövetség és a Varsói Szerződés tagállamai között megnemtámadási szerződés megkötése, a Németország és más európai országok terüle­ten állomásozó külföldi csa­patok létszámának csökkenté­se, a nemzetközi kereskedel­mi kapcsolatok bővítése, a propagandaháború eltiltása, a közel- és közép-keleti fe­szültség enyhítése. Bulganyin a továbbiakban ki­fejti, hogy az értekezleten más, olyan konkrét javaslatokat is meg leltet vitatni, amelyek a hi­degháború megszüntetésére irányulnak. Ezeket a javaslatokat az érdekelt országoknak kell megtenniük. Az eredményes vitához azonban az szükséges, hogy az értekezlet valamennyi résztvevője egyetértsen napi­rendre tűzésükkel. kész az ilyen fegyverekkel foly­tatott kísérletek megszüntetésére, ha más államok is ugyanezt te­szik. Bulganyin hangsúlyozza, hogy ilyen megállapodás jelentő- j segéhez nem férhet kétség. Ha- j sonkaképpen nem férhet kétség | ahhoz, hogy a szovjet kormány által említeti» problémák sikeres megoldása szintén fontos intéz­kedés lenne a nemzetközi fe- . szültség enyhítése szempontjából. Bulganyin a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a legmaga­sabb szintű értekezleten termesze- j lesen olyan kérdéseket kell meg­vitatni, amelyek megvitatásá­nak szükségességet illetően minden részt vevő egyetért. Ebből a szempontból vitába száll Eisenhower megállapításának egy részével. Az amerikai elnök üze- ] netében azt állítja, hogy nem 1 szükséges az értekezleten megvi- j tatni olyan problémákat, mint az I atomfegyverek használatáról tör- i ténő lemondás, az Északatlanti I Szövetség és a Varsói Szerződés : tagállamai közötti megnemtáma- j dási szerződés, vagy anr.ak ünne- j pélyes kijelentése, hogy a nagy- ; hatalmak lemondanak az erő al- kalnr.azásóról a közel- és közép- í keleti kérdések megoldásánál. Eisenhower ezt a kijelentését arra ' alapozza, hogy az Egyesült Nem- j zetek Szervezetének alapokmánya már magában véve is tartalmaz- í za ezeknek a kérdéseknek a meg- ! oldását. Bulganyin vitába száll ezzel az I állásponttal, s határozottan kije- lenti, hogy ha az Egyesült Álla- | mok nem óhajt ilyen intézkedé­seket, az szovjet részről mély saj- ! j nálatot vált ki, mert a szovjet j | kormány, amely következetesen az j ! államok békés egymás mellett élé- | sére és baráti együttműködésére I : törekszik, lemében fogantak. Maga az ENSZ több olyan határozatot hozott és számos olyan felhívást fogadott el, amely támogatja a tagállamok békés együttműködésének fejlesz­tését. Bulganyin üzenetében rámutat arra, hogy a Szovjetunió erősíteni akarja az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét. E tekintetben rendkívül sokat te­hetnek az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának állandó tagjai. Eisen­hower elnök üzenete azonban azt javasolja, hogy például mondja­nak le az ENSZ-ben a Biztonsági Tanács tagjainak egyetértéséről, a vétójog fontos elvéről. Az elmúlt 12 évben éppen a vétójog alkalmazása tette le­hetővé, hogy az ENSZ a nem­zetközi béke védelmének fon­tos szerve maradjon. Ez a jog ugyanis nem engedi meg, hogy az ENSZ olyan fontos politikai határozatot hozzon, amelyet a kisebbség nem ismer el. A vétójog c,törlése az Egye­sült Nemzetek Szervezetét egy ál­lam vagy államcsoport eszközévé tenné. Nem lehet azonban elfe­lejteni, hogy az ENSZ tagjai szuverén álla­mok és nem hajthatnak vég­re olyan határozatot, amely nem fér össze szuverénitá- 1 sukkal. Teljesen világos, hogy a nagyha- j talmak egyetértésének elvéről tör- i ténő lemondás nemcsak hogy nem j erősítené az ENSZ-et, hanem el- ! lenkezöleg, egy ilyen lépés meg- lazítaná ennek a szervezetnek j kötelékeit és végül is a szervezet I megszűnéséhez vezetne — hang- j súlyozza üzenetében Bulganyin. j Ezután rámutat arra, hogyha valóban hatékony szervezetté akarják tenni az ENSZ-et, nem pedig az erőpolitika eszközévé, akkor nem szabad elfeledkezni erről az elvről. A szovjet minisztertanács el- j nöke üzenetének további részében Eisenhowernek azzal a javaslatá­val foglalkozik, hogy az állam­fői értekezleten vitassák meg a ; német kérdést és Kelet-Európa j országainak helyzetét. Mint meg- : állapítja, a Szovjetunió álláspont- ] ja a német kérdésben teljesen 1 világos. A genfi kormányfői érte­kezleten és azóta is a Szovjet- j unió álláspontja az volt, hogy j a jelenlegi helyzetben nincs más mód Németország egye­sítésére, mint a két német ál­lam közötti megegyezés. Erre irányul az NDK kormányé- ; nak konföderációs javaslata. Min- den más elképzelés nemcsak, hogy nem segíti Németország i egyes'tűsét, hanem kiélezi az ál- j ■amok közötti feszültséget. Kelet-Európa kérdésében a j szovjet álláspont szintén nem szc- j t-ul magyarázatra. Eisenhower ja- i vaslata annál is inkább meglepő. ! mert az Egyesült Államok diplo- j máeiai kapcsolatot tart fenn a kelet-európai népi demokratikus ! I országokkal, elismeri azok létét s j | most mégis más államot szólít fel j | arra, hogy tárgyaljon ezen orszá- j gok belső ügyeiről. A Szovjetunió i nem támogathat ilyen ügyet, amelyet csak szuverén államok belügyeibe történő megengedhe­tetlen beavatkozásként értékelhet — állapítja fneg Bulganyin, majd hangsúlyozza, egyetlen országnak sincs joga bíráskodni más országok fe­lett és dönteni arról, milyen társadalmi és államrend le­gyen ebben vagy abban az or­szágban. Azzal kapcsolatban, hogy Eisen­hower a magyarországi esemé­nyekkel okolja meg erre vonat­kozó javaslatát, Bulganyin leszö­gezi: a magyarországi események mindenekelőtt azt bizonyították be, hegy maga a magyar nép kemény választ tudott adni azoknak az elemeknek, amelyek bizo­nyos kü'földi körök parancsá­ra és támogatásával tényked­ve, a magyar nép választotta szocialista rendre törtek. Bulganyin hangsúlyozza: a szovjet kormány meggyő­ződése szerint az általános béke érdekei minden nagyha­talomtól azt követelik, hogy azokra a kérdésekre összpon­tosítsa erőfeszítéseit, amelyek­nek megoldása megteremti a népek közötti békés együtt­működés fejlesztésének lehe­tőségeit; s ne engedje meg, hogy az országok közötti vi­szonyt megmérgezzék olyan kérdések clőrángatásával, amelyek elvonhatják a nagy­hatalmakat a béke megőrzése szempontjából valóban fontos problémáktól. Az üzenet további részében Bulganyin a leszerelés kérdésé­vel foglalkozik. Hangsúlyozza, a kormányfők közötti egyetér­tés lehetőséget teremt arra, hogy ezt a rendkívül fontos problémát kimozdítsa a holtpontról, ahogy azt a béke megőrzésének érdeke követeli. Eisenhower álláspontjá­val kapcsolatban Bulganyin meg­jegyzi, a Szovjetunió nem tagad­ja annak a kérdésnek fontosságát, hogy a világűrt csak békés cé­lokra lehessen használni, azaz nem tagadja, a nukleáris fegyver­rel felszerelt interkontinentális ballisztikus rakéta eltiltásának fontosságát. Ugyanakkor azonban szovjet részről remélik, Eisenhower egyetért azzal, hogy ennek a kérdésnek ' megoldása csak alom- és rakétafegyverek általános eltiltásának része le­het. Éppen ezért a Szovjet­unió a béke megvédése és a leszerelés kérdésében történő előrejutás érdekében kész megvitatni az interkontinen­tális rakétafegyverek eltiltá­sának problémáját, ha a nyu­gati hatalmak a maguk részé­ről készek megegyezni az atom- és hidrogénfegyverek eltiltásáról, az ezekkel tör­ténő kísérletek megszünte­téséről cs a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáról. Ebben az esetben a kozmikus térség békés célú felhaszná­lását szolgáló megegyezés nem ütköznék semmiféle nehéz­ségbe. 1 A szovjet miniszterelnök üze­nete hangsúlyozza, hogy ha a 1« szerelési tárgyalásokon egyik vág; másik fél katonai-stratégiai é, más fölényt igyekeznék magánál A legfelsőbb szinten tartandó ér- j tekezleten meg lehet vizsgálni, j hogy milyen problémákat vitassa- j nak meg egy legközelebbi hasonló ; értekezleten. Nincs kétség aziránt, j hogy a kezdetben elért legkisebb megállapodás is hasznos len­ne, más megoldatlan nemzet- , közi problémák szabályozása szempontjából. Bulganyin üzenete a továbbiak­ban az atomfegyverkísérletek el­tiltásával foglalkozik. Hangsú­lyozza, hogy ezt a kérdést még jobban az érdeklődés középpont­jába állította a több mint kilenc­ezer tudósnak az ENSZ fotitká- | rához intézett petíciója. Az álla- j mok többsége, köztük azok a | nagyhatalmak is, amelyeknek atomfegyverük van, szükségesnek j tartják a mielőbbi megállapodást ; ebben a kérdésben. Ha számítás- ! ba vesszük, hogy ilyen kötelezett­ségvállalás ellenőrzése nem túl­zottan nehéz, és ilyen lépés egyet­len országnak sem kölcsönöz fö­lényt mások felett, akkor világos­sá válik, hogy az c kérdésben létrehozandó megállapodás már jelenleg is lehetséges és kizárólag csak az atomfegyverrel rendelkező hatalmaktól függ. Ami a Szovjetuniót illeti, amint az már nem egyszer kijelentette, különösen nagy jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok megjavításának. A szovjet miniszterelnök ezzel összefüggésben utal a két nagy­hatalom legutóbbi megállapodá­sára és a kulturális együttműkö­désre. Bulganyin megállapítja: két­ségtelen. hogy a szovjet béke­javaslatok megfelelnek az ENSZ alapokmányának és a javaslatok megvalósítása erősí­tené a szervezetet a béke szolgálatában. Nem az a baj. hogy ilyen intézkedésekre mind ez ideig nem került sor, hanem az, hogy az ENSZ- alapokmány ellenére oiyan katonai csoportosulások jöttek létre, mint a NATO és a SEATO és a bagdadi paktum, amelyek aláássák az ENSZ tekintélyét és nem segítik a feszültség enyhítését. Ha az alapokmány szelle­mét teljes mértékben meg akarják valósítani, akkor e.- sősorban az Ilyen kalonai cso­portosulásokat kelt megszün­tetni. Mivel a nyugati hatal­mak jelenleg nem hajlandók erre, a Szovjetunió olyan kö­zös határozatot javasol szá­mukra. amelyben kifejeződik a nagyhatalmak azon szilárd elhatározása, hogy az ENSZ alapokmánya alapján állnak és folyama.osan oiyan i tez- kedéseket tesznek, amelyek elősegítik a népek biztonsá­gát. biztosítani, akkor a tárgyalások nem járhatnának eredménnyel. Bulganyin hangoztatja, hogy „ha a földi problémák helyett a nagy­hatalmak elsősorban ilyen kérdé­sekkel foglalkoznak, akkor a né­pek, amelyeket a hidegháború és fegyverkezési verseny fenyeget, joggal állapíthatnák meg, hogy a nagyhatalmak nem a legfonto­sabb feladatokkal foglalkoznak.’’ Az új háború e fenyegetéséről szólva, a szovjet miniszterelnök ismételten felhívja Eisenhower fi­gyelmét arra a veszélyre, ame­lyet a háborús propaganda jelent a békére nézve. Hangsúlyozza, hogy az erőpolitika néhány híve nyíltan hangoztatja a „megelőző” háborút célzó veszélyes felhívását, j A szovjet kormány véleményo ! szerint ennek a helyzetnek minél I hamarabb véget kell vetni. Ha a | tárgyalásokon résztvevő va:a - i mennyi kormány erre az állás- ! pontra helyezkedik, már ez az j egy tény kétségkívül enyhíteni , fogja a nemzetközi feszültséget í és jobb feltételeket teremt a I nemzetközi problémák megoldá- J sához. Eisenhowernek a népek béke- j vágyáról szóló megállap'tásaival | összefüggésben Bulganyin han- ! geztatja, a szovjet kormány ép- | pen ezért javasolja más kormá- ! nyeknak is, hogy tegyenek olyan I konkrét lépéseket, amelyek meg- I mutatnák készségüket a béke ; megerősítésére, a népek kapcso- j latainak megjavítására. Nyilván- j való, hogy a Szovjetunió, az ; Egyesült Államok és más orszá- ? gok kormányainak az az állás- ! pontja, hogy készek egyesíteni j erőfeszítéseiket a béke megVédé- j sére, záloga és biztosítéka lenne ; a világot fenyegető veszély meg­akadályozásának. Ezután Eisenhower üzeneté­nek- arra a kitételére válaszol, amely szerint a legmagasabb szintű tanácskozást a külügymi­niszterek tanácskozásának kell megelőznie. A szovjet miniszter- elnök ezzel kapcsolatban ismét leszögezi azt az álláspontját, hogy az ilyen összetételű tanácsko­zás nem vezetne kielégítő eredményre, nem készítené elő a legfelső szintű találko­zást. Ezt bizonyítja a külügyminiszte- I rek eddigi értekezleteinek tanul- I sága is. Ami a legfelsőbb szintű j tanácskozás előkészítését illeti, a j szovjet kormánynak az a meg- j győződése arról, hogy a megíc- ! lelő tárgyalókészség esetén az 1 ügyrendi és egyéb kérdéseket kü­lönösebb erőfeszítés nélkül meg j lehet majd oldani. Ezekről a kér- i désekről egyébként a szokásos J diplomáciai úton lehet tárgyalni. ! A szovjet miniszterelnök üze- j netének végén rámutat, a .jelen- : légi történelmi idők azt követe- ! lik a kormányfőktől, hogy mélyen, j átérezzék a rájuk háruló felelős- '■ séget. Ezt nemcsak saját né- | peik, hanem az egész emberiség I érdeke megköveteli. „Mély meggyőződésünk, hogy országaink együttes erőfeszí­tése, amelyet más országok erőfeszítéseivel egyesítünk, új fejezetet nyithat az embe­riség történetében, a békés együttműködés és a népek barátságának fejezetét’1 — állapítja meg befejezésül Bulga­nyin. Bulganyin hangsúlyozza: Az alapokmány nem tiltja meg olyan államközi megállapodások köté­sét, amelyek az alapokmány szel­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom