Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

A BARÁTI NÉPEK ÉLETÉBŐL ■<? — „ÉHE A SZÓNAK, ÉHE A SZÉPNEK” — HELYZETJELEN­TÉS A MÜTilAGYA-FRONTRÓL SPORTROVAT XV. ÉVFOLYAM, 50. SZÄM Ára 50 fillér 1958. FEBRUÁR 28, PÉNTFK Február 20-ig Nyírmada és Vcnosello kivételével valamennyi gépállomáson megkezdték a szán­tást és eddig 1180 holdat művel­tek meg. Kiemelkedő teljesítéssel dicsekedhetnek a Fehérgyarmati Gépállomás traktoristái, akik tava­szi tervük 21 és fel százalékát teljesítették már. Hasonló szép eredmények születtek a Nyírte­leki Gépállomáson, ahol több, mint 300 holdat szántottak fel, vagy a Tiszavasvári Gépállomá­son, ahol már 7 százalékra telje­sítették tavaszi szántási tervüket. Még egy kötött talajon dolgozó gépállomást kell megdicsérni, a köleseit. Ott már a vetést is meg­kezdték. A homoki gépállomások példát vehetnének tőlük. Bukarestben befejeződtek a magyar-román megbeszélések és aláírták a közös nyilatkozatot Bukarest, (MTI): A magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának küldöttsége és a Román Népköz- társaság kormányának, valamint a Román Munkáspárt Központi tertanácsának elnökségén közös nyilatkozatot írtak 'alá. Magyar részről Kádár János, román részről pedig Gheorghe Gheorghiu-Dej írta alá a közös nyilatkozatot, amelynek szövegét vasárnap, március 2-án teszik közzé, mind Budapesten, mind pedig Bukarestben, Fogadó* Bukarestben Vezetőségének képviselői között február 22-én kezdődtek a meg­beszélések. A megbeszélések befejeződtek és február 26-án, szerdán este a Román Népköztársaság Minisz­Chivu Stoica, a Román Népköz- társaság Minisztertanácsának el­nöke szerdán este fogadást adott a Bukarestbe érkezett magyar párt- és kormányküldöttség tisz­teletére. A fogadáson Chivu Stoica, a Minisztertanács elnöke pohárkö­szöntőt mondott: — Népünk, dolgozóink ország-, szerte nagy örömmel és baráti (Folytatás a 2. oldalén) Február régi örömök és gondok a kisvárául járásban Bármennyire furcsán is hangzik: az embernek csodálkoznia kell, ha a kisvárdai járási tanács épülete előtt barátkozik az egyébként városi zajban sem szerény község „csendjével”. Ha meg ráadásul késő délután, úgy vlllapygyújtás jelé csapódik az ember mögött a bejárati ajtó, akaratlanul arra kell gondolni, hogy erre­felé mindent csend és nyugalom takar. Pedig mennyire nem igy van! A csendes, békés hétköznapokat megtölti a jobb életért, a jövőért való fáradozás pezsgése. Igaz, ezúttal mindezt csak az „irodából” tudtam meg, de talán mégis sikerült egyet-mást leje­gyezni o járás február végi gondjaiból, örömeiből.., ★ Amikor már elhallgatott ^ ez épületben az írógépek kattogása s a villany is. csak néhány ablak­ból szűrődött ki, Rozgonyi József tanácselnök kezdett igazán , be­lemelegedni” a beszédbe. Nagy a járás, de minden kis zugról szólni kívánt. Iratcsomók kerültek az Nehéz szót találni a lelkesedés kifejezésére, ahogy Rozgonyi elv­társ a községek felajánlásairól beszélt. Mint minden járásban, a kisvárdaiban is a legidőszerűbb kérdés a községfejlesztési prog­ramok megvalósítása. És — saj­nos — nem kevés ne'.’ízség adó­dik a tervek megvalósítása köz­ben. Ott van például a kisvárdai Nagymező-dűlő problémája. Az ott lakók úgy vélekednek, hogy az ő sérelmüket még csak eny­híteni sem akarják. A nagy sore­lem ugyanis álékor érte őket. amikor a Vulkán-gyár bővítése során valósággal elzárták őket a községtől. És most — sőt évek óta — villanyt szeretnének. Vil­lanyt, mint a legtöbb helyen. Ko­rábban nehezen ment a dolog, és ők segíteni akartak magukon. Megvették a villanyoszlopokat. Am most újra itt az akadály: Négy millió ... Bizonyára még a járás dolgozói is nagyot néznek e szám láttán. Pedig úgy igaz: a járás 34 községében összesen ennyi pénz szolgál ebben az év­ben faluszépítésre, létesítmények megvalósítására. Ebben benne van az az 1 millió is, amit a járás dolgozói társadalmi munká­val biztosítanak. Hogy mire for­dítják ezt a nagy összeget? Nem okoz ez problémát. Ma már a járás minden községében legki­sebb igénynek tartják, hogy mo­asztalra, de ritkán kellett beléjük tekinteni. Sok idegenvezetőnek dicséretére válna, ha úgy ismerné a rábízott terepet, mint a k'svár- dai járási tanácselnök a járás te­rületét. És ö beszélt lelkesedéssel az örömökről, őszintén és kendö- zés nélkül a megoldásra váró ne­nem felelnek meg a kívánt szab­ványnak és még most is ott pi­hen a készlet a községi tanács udvarán. Nap-nap után kilincsel­nek az illetékes helyeken — de hiába. A vállalat azt mondta, hogy csak betonoszlopokra haj­landó vezetéket húzni és ahhoz kevés a 29 család összegyűjtött 39 ezer forintja. A püspökladányi telítőtelep pedig nem tudja a G méteres oszlopokat magasabbra kicserélni, mert olyannal nem is foglalkozik. A járási tanácselnök most ,.hányja-veti” meg a dolgot és próbál közös nevezőt találni a probléma megoldására. Mert — mint mondta — nemcsak arról van szó, hogy segítsünk ezeken az embereken, hanem a bizalom érdekében is gyorsan kell csele­kednünk, Nein lehet eyv i 'ea ösz- szefogását és lelkesedését egy­két leintő szóval elintézni! dern kultúrház. kövezett út és villanyfény legyen. Am're telik, azt mind megvalósítják. Az idén például hét kultúrhézat akarnak átadni. Így még ebben az évben kulíúvházat kap: Pap, Szabolcs- veresmart, Tiszamogyorós, Nyír­kárász, Uövőpe'ri, Dombrád és Tornycspálca. Egyébként Mándok község kap hosszabb kövesutat és a község dolgozói ebben az évben társadalmi munkával betöltik a falu közepén levő tógödröt és széppé varázsolják a falu képét. Ahogy az idő engedte, ehhez már hozzá is kezdtek a mándokiak. Dombrádról lévén .sző.. . Ez a község akar legtöbbet a járás falvai közül. Milyen jó isi beszélni arról, hogy mozit, szép kultúrhézat, egészséges vizet adó kutakat akarnak még ebben az évben. De a dombrádiak mar nemcsak „beszélni’ akarnak minderről. A kultúrházat már a múlt évben át kellett volna adni. és a mozi-ügy is elég régen hú­zódik. Ám van egy „kényes” kér­dés is, amiről az illetékesek nem szívesen szólnak. Az ugyanő., hogy a dombrádi tanács dolgozói „jó gazdák” akarnak lenni, és mindent, de mindent egy csapásra kívánnak megoldani. Panaszkod­nak, hogy a ktsz. lassan és nem is a legmegfelelőbb áron dolgo­zik. — És az a hangulat uralkodik a községben, hogy miért nem csináltatják , maszekkal ’...? Ne­héz ilyen körülmények között jó cs gyors munkát végezni — mon­dotta Rozgonyi elvtárs. Minden­esetté egy tény a klsz-ekkel sokszor baj van. De azért ott jobb szakemberek vannak és alaposab­ban végzik a munkát. Csupán arról van szó, hogy keresni kell egy nekik megfelelő szövetkeze­tét, amely teljesíteni tudja majd idejében — és nem busás áron —• a vállalást. Segíteni fogunk Dombrád község problémáinak megoldásában... Nyugodt a panaszláda ott a járási tanács ajtaján. A ta­nácselnök ezzel nem dicsekszik, de jólesik tapasztalni, hogy ami­kor időközönként kinyitja, egyre kevesebb levél van benne. — Jobbára személyesen jönnek be hozzám, ez is oka. É6 az elnök, de a tanács vala­mennyi dolgozója szívesen segít. Ha nem mutatkozik önmagától a nehézség, elindulnak, kutatnak utána, hogy megelőzzék a na­gyobb bajokat, vagy a helyszínen segítsenek. És hogy van-e sok probléma? — Az élet rendje: megoldani a problémákat. És ha eredmény is mutatkozik, öröm ez a munka. Kétszeresen az február végén- egy új tavasz kikeletjén . i. {angyal) hézségekről. Hadjárat egy utca örökös sérelme ellen •7 új knltúrház épül — Néhány szó négy millió forintról ej I í Köszön tjük a XIX. [ 3 szakszervezeti j H kongresszust! 5 f 3 k A a veszi kezdetét a Magyar Szakszervezetek XIX f 1^^ Kongresszusa. Célja: a XVIII. szakszervezeti kon# £ I ~ » resszus óta végzett szakszervezeti munka értéke- £ lése, továbbá az alapszabály módosítása és a jövő- í ben végzendő munkáról szóló határozat-tervezet £ megvitatása és elfogadása. Ezekről a SZOT elnöksége a szak- f szervezetek részére előzetesen tájékoztatót adott ki, és az C alapszervezetekben, valamint a területi bizottságokon a dől- £ gőzök széles tömegei megvitatták azokat. Az SZMT elnöksége £ összegyűjtötte és a kongresszus előkészítő bizottságához ter- E = jesztette az észrevételeket, javaslatokat és problémákat. Megyénkből Szilágyi Menyhért SZMT-elnök vezetésével £ í kilenc küldött vesz részt a kongresszuson, képviselve a megye E mintegy 44 ezer szakszervezeti dolgozóját. Azokat is, akik £ még nem tagjai a szakszervezetnek. Elvitték a kongresszusra [ a megye szakszervezeti dolgozóinak harcos üdvözletét és se- £ gíteni fogják vélemény-nyilvánítással és állásfoglalásukkal a [ kongresszus munkáját. Feszült várakozással tekintenek a munkások, a szerve- £ zett dolgozók Budapest felé, és sokat várnak a kongresszus- £ tói. Hiszen a fejlődés változtatást kíván a szakszervezeti t munkában is. Szükséges, hogy magasabbra emeljük a mércét, £ úgy a termelés segítését, mint a dolgozókkal való törődést, az r érdekvédelmi képviseletet, valamint a párttal való szorosabb E együttműködést illetően. £ Elmondhatjuk, hogy megyénk szakszervezetei az ellen- £ forradalom után hamar magukra találtak, megerősödtek. £ Megtalálták a helyüket, és szerepüket a szocializmus építésé- £ ben. A szakszervezeti vezetők keresik és alkalmazzák azokat r a legjobb módszereket, amelyekkel szebb sikerekben mutat- £ kozhat meg munkájuk, így nagyobb'lesz a szervezett dolgo- - zók aktivitása és felelősségérzete a munkában, a még szebb [ és még boldogabb élet kialakításában. C A kongresszus bizonyára sokat fog segíteni az általános £ tapasztalatok megvitatásával, a határozatokkal, és irányt mu- C tat majd a további munkához, a fejlődéshez, az előrehaladás- £ | hoz. £ Pártunk nagy bizakodással van a szakszervezetek iránt. £ Segíti munkájukat, és támogat a realitásra alapozott minden £ olyan kérést a termelés, a szociális és kulturális élet terlile- £ tein, a munkásvédelemben és másutt, amely valóban szüksé- C ges és megvalósítható. A kormány tettei is bizonyítják, £ hogy a szocializmus építésében nagy a figyelem és a törődés £ a szakszervezeteket illetően. Ugyanakkor a párt és a kor- £ mány szilárdan épít a szakszervezetekre, munkájukra és £ igényli legjobb közreműködésüket az ország gondjainak le- C küzdésében, a kitűzött feladatok minél sikeresebb megváló- E sításában. E téren viszont a szakszervezetek bebizonyították £ az elmúlt tizennégy hónapban is, hogy bátran lehet rájuk C építeni és számílani. S ha az elért eredmények még nem £ olyanok, mint amilyeneket a szakszervezetek szerettek volna £ felmutatni, — ez még nem jelenti azt, hogy ezután nem lesz C további fejlődés, eredményjavulás. Ehhez viszont a kongresz- £ szus munkája nagyon sokban hozzájárulhat! £ A szakszervezet fontos szerepet tölt be életünkben. Fon- E tos kapocs a párt és a széles dolgozó rétegek között. A párt £ részéről is szükséges tovább szilárdítani ezt a kapcsolatot, de £ szakszervezeteinknek is jobban kell kéresni iaz együttműkö- C dóst, követni a párt szavát és útmutatásait, hogy még erősebb £ legyen az egység! £ Azok a szervezeti és egyéb változtatások, amelyek a E kongresszus munkája nyomán következni fognak szakszerre- £ zeteinknél, bizonyára ki fogják váltani elsősorban a szerve- C zett dolgozók, azon túl pedig a szervezetlen dolgozók lelkese- £ dését is a határozatok megvalósításában. A megvitatásra £ kiadott tervezetből erre lehet következtetni. A kongresszus- C nak címzett táviratokból viszont azt látni, hogy a munkás- E osztály, a dolgozók tábora minden eddiginél egységesebb, r építő tettekre kész a békés építőmunka frontján, és tudá- C sukkal, szorgalmuk legjavával képesek nagy eredményeket £ elérni, a szocializmust megvalósítani a mi drága hazánkban. £ __________________________________________________ r HIÚI holdat szántottak ez évben a gépállomások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom