Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-27 / 49. szám
195*. FEBRUÁR S7. CSÜTÖRTÖK KELFTMAGTARORSZÁG st lói működik a termelési üzemág a szamosszegi földművesszövetkezetnél [„Nyugalmas" délutáni A napokban igazgatósági ülésen vitatták meg a szamosszegi föld- «íűvesszövetkezet vezetői, miként oldották meg az utóbbi időben a termelést segítő feladatukat és mit számítanak tenni a jövőben. Gergely elvtárs, a szövetkezet ügyvezetője -beszámolt arról, hogy 170 mázsa pétisó volt a szövetkezet raktárában, amiből 160 mázsát már eladtak. Most rendeltek újabb 150 mázsát, hogy a jelentkező igényeket kielégíthessék. A szövetkezetben semmiféle védekezőszerből nincs hiány: lehet kapni nikotint, arzolát, rézgálicot, pernitet, Holló 10-et, kinek mire van szüksége. Háti permetezőből 12 darabot adtak már el ezen a télen. Van raktáron szecskavágó, eke, borona, répavágó, daráló, kalmárrosta és most vesznek egy robotgépet. Villából, ásóból, kaszából, kötélből és egyéb eszközökből szintén olyan nagy a választék, amilyen még egy évben sem volt. A mák-vetőmag már megérkezett, az első vevők vittek is belőle. Rövidesen raktáron lesz a takarmányrépa és a tavaszbükköny magja is. A termelési szerződések megkötése során szintén jó munkát végeztek. A cukorrépa szerződéskötési tervét 117 százalékra teljesítették. Magkenderből 150 hold volt a tervük és 156 holdat szerződitek. A rostkenderrel van egy kis problémájuk. A községben van bőven munkaerő és inkább szerződnek munkaigényesebb növényekre, amikből több munkával több bevételhez jutnak. Ezt végezték eddig. A feladatok Azonban megnőttek, nagy munka bárul rájuk a gépállomási szerződések lebonyolításának átvállaláEgy óra a nyírmadai tanácsházán sávaL Tudják, hogy nem lesz könnyű feladatuk, de mégis az örömük a nagyobb, nem pedig az aggodalmuk. A termelési üzemág vezetésével Kapeller Lcrincet bízták meg, aki egyben a gépállomási felelős is. Bíznak abban, hogy az ö általuk választott traktoros — mivel most már módjuk is lesz az ellenőrzésre — úgy fog majd dolgozni, ahogyan a termelés érdekei megkívánják. Eddig az volt a helyzet, hogy mindig az következett a szántással, aki több féldecit tudott fizetni a traktorosnak. Ha valakinek két dűlővel arrább volt is a földje, mini a sorrendben következőnek, ő került sorra, ha egy kicsit megkente a traktoros torkát. Ezen az igazgatósági ülésen már arról is beszélgettek, hogy Nagydobossal, vagy más homokos határú községgel szövetkeznek, abból a célból, hogy a községükbe szerződött traktort, amíg náluk lágy a föld, átadják a homokra, hogy amikor majd náluk is lehet szántani a homokra helyezett traktorok ezt visszasegítsék. Ezzel azt akarják elérni, hogy mind a két községben hamarabb végezze-2 nek a szántással. A tényleges j szerződési munkát még ezután kezdik meg, de az előkészületekből ítélve jól alapozták meg ezt a fontos munkát. A termelés segítése érdekében a mezőgazdasági üzemág felszerelését egy magtisztító géppel, egy kénfőző üsttel és egy lóvontatású, cukorrépa kapálására alkalmas ekekapával bővítik. Ezeket hallva elmondhatjuk, hogy a szamosszegi földművesszövetkezet kezd azon az úton járni, amin egy falusi szövetkezetnek haladnia kell. Cs. B. t A tanácsház utcai bejáratánál fa kiskapura függesztett zománcot tábla felirata figyelmezteti az í„ügyfelek”-et: | FELEK FOGADÁSA 8—1-IG. [ Február 21-én 2 óra körül vetődtem a tanácsháza elé. s ez a felirat kissé elgondolkoztatott: bemenjek, ne menjek? 3 órakor másutt volt fontos megbeszélésem, addig volt időm. Az újságíró nő- ugatott bennem, hogy nézzek be; :;mi történik a tanácsházán egy ; [délutáni órában? . Gallasz József vb-titkár most érkezett vissza közeli lakásáról. Ebédelni volt otthon. Oláh Pál vb- elnök ugyanazért ment el az előbb. Váltják egymást, hogy mindig legyen vezető a hivatalban. — Mi újság a tanácsnál? — kérdeztem a vb-titkárt, miközben az nagy halom posta mellé telepedett és kezébe vett egy levelet. — Ma délelőtt volt vb-ülés ... egy pillanat, mindjárt elmondom, de egy sürgős akta... — Természetesen, csak tessék, én várhatok, csupán benéztem ... Pár perc múlva letette az aktát, s ráírt valamit. Éppen válaszolni akart, de megcsörrent a telefon. A válaszból ítélve munkakönyv kiadásáról tájékoztatott egy érdeklődőt. Jóformán le sem került a kagyló a helyére, kopogtak az ajtón. — Szabad! ötven év körüli, zömök, pirosarcú férfi lépett be. Kézfogásra nyújtott kezéről egy ujja hiányzott, a másik kezéről kettő. Később mondta el a vb-titkár, hogy Dorka József hajdanában Boér földbirtokosnál cselédeskedett, akkor vesztette el ujjait. Ezért kiérdemelte a mezőőrséget. A felszabadulás után 8 hold fö'det kapott, azóta a maga gazdája. Igen becsületes, derék ember és amellett jóeszű. Kibogozza a kákán is a csomót. Biztosan azért választották meg a 9-es körzetben a Dózsa György utcabeliek tanácstagnak Kilenc millió takarék betétkönyv A népi demokratikus Csehszlovákiában évról-évre nő a takarék- betétkönyvek száma. Jelenleg az ország területén több mint 9 millió dolgozónak van takarékbetétkönyve, úgyhogy minden ezer csehszlovák dolgozó közül 677nek van saját takarékbetétkönyve. 1957-ben 1956-hoz viszonyítva; a takarékbetétek összege több mint 3 milliárd koronával emelkedett. 1958. első 14 napjában 154 millió koronával növekedett a takarékbetétek összege. Hogy lesz a nép szara törvény? Dorka József ezúttal is tanácstagi minőségben kereste fel a vb-titkárt. Még a múlt év vége felé kidolgozta a végrehajtó bizottság az 1953-as községfejlesztési terv körvonalait. Úgy gondolták, hogy ez csak a magva legyen a tervnek. 4 pontban foglalták össze a fásítás, útjavítás és a járdaépítés fő tennivalóit. Aki járt Nyírmadán, az láthatta, hogy milyen előnyösen megváltozott a falu képe az utóbbi években. A tanácsház környékén gömbakácok sorakoznak a járda szélén. Az úttest két oldalán fehérre meszelt gömbölyű korlátfákkal bekerített virágágyak teszik kedvessé az utca hangulatát. Voltaképpen ennek a munkának a folytatásáról van most szó. Egy része még a tavalyi tervből maradt fenn, másik része új dolog. A tanács szerzi be a gömbakác oltott csemetéit, a lakosságnak kellene vállalni a kiültetést és az ápolást. A tanács fedezi a költségét egy 800 méter hosszú és 120, között. Ez a tény pedig szükség- szerűvé teszi, hogy rosszul válasszon és erre keserves csalódások árán, mindig utólag jöjjön rá. — Hogy kerülsz ide? — érdeklődöm tovább. — Kevés híján két hete történt — kezdte mondókáját Sz. I. — Vasárnap alkonytájt M. barátnőmmel — 5 forint hűsz- szal a zsebünkben — betértünk az italboltba. Két háromcentest rendeltünk, mert úgy illik, hogy fiatal lányok rövid italt igyanak. — Iszol? — kérdeztem, leplezni igyekezve megbotránkozásomat. • — Igen — válaszolta és egy cseppet nem szégyenkezett. — IC Zs. szoktatot rá. ö ivott és megkövetelte, hogy én is igyák. Lassan rászoktam és már hiányzik./ — Folytasd. — Szóval megittuk a háromcentest és tnduln, készültünk. — Négy ismeretlen fiú utunkat állta és nem engedtek ki bennünket. Hamarjában lehajtottam hét-nyolc félaeci rumot. — Persze, nem érkeztem időben haza. Édesapám nagyon megvert: ütött, hajamnál fogva ciháit, rugdosott. Soha nem fogom elfelejteni. Elszöktem hazulról. — És most mit akarsz tenni? — Mindenre képes vagyok — mondta és a hangsúly nem hagyott kétséget afelől, hogy mit ért a „minden”-en. — Nem akarsz hazamenni? — Nem, — felelte. — Nagyon megvernek. — Gyere, eszünk valamit, aztán hazaviszlek. Majd én beszélek a szüléiddel .. . ★ Üjabb másfél esztendő pergett tova. Nemrégiben — ismerőseim meghívására — ismét Sz. I. szülőfalujába vetődtem. Az állomásról jövet egyedül baktattam a keskeny járdán a falu közontja felé. A hűvös, kcső- őszi délutánban, az üres és kopár utcán két nőbe ütköztem. — Kevés híján szó nélkül mentem el mellettük. A rövidre nyírt hajú,- molett, pattanásos, színtelen szemű, rosszul öltözött no karján alaposan bebugyolált csecsemőt ringatott. Alig ismertem fel Sz. I.-t. — Utolsó találkozásunk óta volt néhány fiú az életemben, — mesélte később. — 1956. augusztusban ismerkedtem meg S. J.-vel. Akkoriban került ide. Három napi ismerettség után, egy rumos poharakkal fűszerezett estén az övé lettem. Nem sokkal később eltűnt, én pedig — mit tehettem, nem mertem szólni senkinek, — megszültem a gyereket. Kérdeztem, és szájából gyorsan pergett sorsának egy-egy — sok szennyet és piszkot látott ember számára is — elképesztő' és undorító részlete. Lassan te-] vődött össze a teljes élettörté net, mely mindig a fátum ár nyékos oldalain haladt. Az évek] pillanatnyi vad örömökkel tarkított múlásával egyre nőttek av árnyak és belevesztek a szürke] alkonyba. / Sz. I. egész múltja gonosz ésj ostoba. De meghamisítanánk r teljes képet és vétenénk az igazság ellen, ha Sz. I. sorsáért egyoldalúan a társadalmat a gyermekneveléshez kiskorú szülőket, a rossz barátnő két, a perc örömeit élvező férfiakat és az alkoholt tennénk felelőssé. Elrontott életéért 6 maga is hibás, mert dolgozni nem szeret, sültgalamb-váró. És a jövője? Hogy az milyen lesz, az kizárólag rajta, szorgalmán, akaratán műiik. A lehetőség adva van, hogy műveit szakmával rendelkező, kiegyensúlyozott és boldog emberré váljon. Segíteni kell, de tőle is mei. kell követelni, hogy felszámolja] eddigi szemléletét, hogy mindent, mindig másoktól várjon Fogadja el alapigazságként hogy a szocialista társadalom-1 _ ban az emberi boldogság alap--’ jai bennünk és nem rajtunk kí-f vül vannak. < Péter László.* cm. széles betonjárdának is. A lakosságnak pedig társadalmi munkával kellene megjavítani a belterületi árkokat, földutakat. a mezei dűlőutakat, gyalogjárókat stb. Ezt a tervet — egy ív papírra gépelve — kiadták még november—december hónapokban a tanácstagoknak, hogy vitassák azt meg választóikkal, gyűjtsék össze a társadalmi munkára lett felajánlásokat és a terv kibővítésére, vagy megváltoztatására vonatkozó javaslatokat. Mindezeket oda kellett felírni az ív aljára, az c célra szolgáló üres helyre. (Ezt az ívet hozta most vissza Dorka József.) A javaslatokat a végrehajtó bizottság összegezi és a tanácsülés elé terjeszti határozathozatal céljából. Így lesz határozat a választók akaratából, a nép szavából a tanácstagok szavazatával, amelynek végrehajtása törvényes kötelezettségnek számit. ■ A 9-cs körzet ja rani a tan A vb-titkár forgatta a papirost, elölről hátra és hátulról előre. Valami nem tetszett neki. Meg is mondta aztán, mi nem tetszik: 12 nap társadalmi munka felajánlása fel volt jegyezve, de vélemény. javaslat semmi. — Ne volna a 9-es körzetnek iavaslata? — Van, a! Dehát csak az egyik házsornak. Tudvalevő, hogy a villanypóznák mellett nem szabad árkot ásni. Ez a házsor azt kívánja, hogy a szemben lévő háztulajdonosok végig ássanak árkot, hegy folyjék le a víz. Ne teknőt vájjanak, amiben csak pcshad az utca leve, amitől mocsarasodik az utca! De azok csak húzódoznak, pislognak félre, mert az a kis hidacska, vagy áteresz, amit a kapujuk előtt az árkokon kelle csinálni, belekerülne vagy 4—500 forintba. No, ez ekos javaslat, fel :.s jegyzem — mondta a vb-titkár örvendezve. — Vóna még egy: a fódor&zág- utakat is meg kéne javítani. Van egynéhány kotyka. amiket a traktorok és a vom átok vájtak. Azután meg elkel ülték és bementek a szántóra. Az én födém végit id úgy ledürückölték, hogy a loJ vaimmal nem bírtam feltöretnij Hogy termeljek így többet? Ez enyhe célzás volt a gépállomásra és az állami gazdaságra. A vb-titkár meg is értette azonnal, és rámutatott a megoldásra: — Az állami szektorok felajánl lották, hogy hordanak földet, ahova kell. de az érdekeit gardák adjanak kézimunkaerőt a1 vontatóhoz. Kel lannléág Dorka József köszönt és elsietett a jó hírrel. No meg valószínűleg nem akarta, hogy miatta álldogáljon egy újabb ügyfél, Hudák Istvánná, aki egy bizonyítványt akart aláíratni az elnökkel. Nem volt szerencséje, mert az elnök visszajött ugyan, de el is ment az áilami sertéshizlaldába, hogy megoldja a község húsellátását. Majd a védőnő jött jelentést tenni a gyermekbénulás elleni védőoltás helyzetéről és újabb dobo!ást kérni. Jötték egyre-másra. Szók« Józsefné és mások. Tény, hogy az az egy óra, amíg ott voltam, felek fogadásával telt el. Búcsúzáskor Gallasz József vb-titkár bizonyára erre célzott kissé rezignált hangon: — Lám, így folyik le nálunk egy „nyugalmas” délután ... Gondolkoztam ezen a mondáson és bizonyos fokig igazat adok neki, amint ez a következő két tanulságból megállapítható. Először: kell a nyugalom a tanács dolgozóinak délután — nem tunyaságra és körömpiszkálásra, hanem az ügyek intézésére, amelyek a lakosság érdekeit szolgáljál!. Persze sürgető és fontos ügyekben hiba volna elzárkózni a dolgozók elől. Másodszor: a délu'áni látogatók azt' is kifejezik, hogy a dolgozók bizalommal fordulnak ügyes-bajos dolgaikban a tanácshoz. Jól esik nekik a figyelmes meghallgatás és a néppel, az egyes személyekkel és a közügyekkel való' törődés. Ez annak a jele, hogy a lakosság és tanácsa mind egységesebb lesz és kialakítja a kölcsönös kapcsolat legjobb módjait. Zajtal Antal Jo dolog a nyíregyházi zeneóvedába. zeneiskolába járni. Sok szépet tanulnak a gyermekek, s ezért szívesen íratják be őket a szülők
