Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

KELETIM AGYARORSZÁG 1958. JANUÁR 11, SZOMBAT Kiről mi( írnak a% emlékkönyvbe? m A nagyecsedi kezdeményezés első eredményei A nagyecsedieknek régi vá­gyuk már, hogy községük nagy­ságához és gazdagságához méltó kultúrházuk legyen. Eddig nem volt semmilyen. Nem mondhat­ják ugyan, hogy községükben nem épült semmi. Harmadik éve még csak, hogy a megye egyik legszebb moziját mond­hatják magukénak. A múlt év­ben egy szép tanácsházát épí­tettek. Most pedig elindult egy mozgalom: gyűjtés és munka­felajánlás egy megfelelő kultúr­ház építésére. A községi párt­bizottság és a tanács felügyelete melleit egy 15 tagú bizottság irányításával folyik ez a munka. A gyűjtést tanácstagi kör­zetenként kezdték meg. Január 6-án 15 körzetben indult el a gyűjtés. Két napi eredmény azt mutatja, hogy lelkesen adakoz­nak az ecsedi dolgozók. Azt akarják, hogy forintjaikból és az állam segítségéből minél előbb álljon a kultúrház. A Rá­kóczi utcai körzetbeu készpénz­A 61-es KISKER bolt goiul járói J uhi I á 16 I>o 1 tigazgató BOTOS EMIL 35 éve dolgozik a kereskedő szakmában. Nagy jártassága van a festék, az illatszer és a háztartási cikkek árusításában. A kiskereskedelmi vállalat 29-as számú háztartási boltját vezeti cs kiváló képessegei, valamint az elért kiváló forgalom alapján kapta a boltigazgató-címet. Az országban nagy'on kevés kereskedő ember rendelkezik ilyen kitüntetéssel. Meglátogattuk a boltban a jubiláló boltigazgatót. Di­cséretére válik az a gondosság, arai megmutatkozik a szak­szerűen és ízlésesen berendezett kirakaton és bolton, mint az is, hogy a jó bolti szakemberek segítségével az elmúlt évben több mint 7 millió forint forgalmat bonyolítottak le. Naponta 1200—1500 vevőt szolgálnak ki, a mintegy ezerféle árucikk­ből. Jólesik hallani a vásárlási zajban is, hogy amikor nyílik az ajtó, hangosan köszöntik a belépőt és a távozót. Ahhoz is köze van a ►önigazgatónak, hogy a kiszolgálás példás ud­variassággal történik és a vásárlók igényeit kutatva, gondos­kodnak a szükséges festékek, illatszerek és háztartási cikkek bő választékáról. Büszke a boltigazgató a vele együtt dolgozókra, különö­sen Hernádi András. Tóth Mihály, Jámbor László, Nagy Kálmán és Szalai János munkájára. Amikor gratuláltunk neki és további sikereket kívántunk, ő viszont azt kívánta, hogy a bolt dolgozói továbbra is jól együttműködve, clvtár- siasan segítsenek valóraváltani a bolt működéséhez fűzött reményeket, az új sikerek elérését, azt, bogy a további ered menyekkel megtarthassák jó hírnevüket. O. A. ATUDÁS - GAZDAGSÁG A könyv fölé ha­jolva ismerkedtünk meg vele s így is mutatjuk be Béres Imre tiszadadai öt holdas egyéni gaz­dát. Nem ritkaság már nálunk a ta- nuló paraszt, s szá­múk egyre jobban növekszik. Téli es­téken sok-sok dol­gozó paraszt szo­rong az iskolák padjaiban, és ezüst­kalászos tanfolyavion szerziK meg a legszükségesebb tudnivalókat, hogy jobban gazdálkodhassanak. Béres Imre fiatal ember, s igen törekvő, amolyan autodidakta. El­sőéves hallgatója az ezüstkalászos tanfolyamnak, de önszorgalomból elért eredményeivel messze meg­előzte gazdatársait. Az öt hold földjéből egy fél hold gyümölcsö­se van. A jó gazda egész évi gon­dos munkáját a szép, most is friss Jonathan almák igazolják, meg az a jóféle elsőtermésű bon ami­ből szívesen kínálja meg vendé­geit. Kapcsolatot tart fenn kísér­leti intézményekkel $ azok segít­ségével fenológiai megfigyeléseket végez. Van egy titka is. Nem áru­lom el, hogy, s mint dédelgeti az álmát, csak annyit róla, hogy egy új Jonathan típust szeretne előál­lítani. ami a kereskedelmi köze- . telményeknek megfelel s. amel­lett jobban ellenáll a betegségek­nek, mint a jelenlegi. (—u —s.j X, ácsaié nézik egymást, mint az ide- '~4 genek. Pista érzi, hogy láz önti el arcát és remeg á keze. Nem kívánta ezt a találkozást még álmában sem, de most mit tegyen? Fusson, toporzékoljon, vagy rejtse el tekintetét? Igen, igen, talán ez lenne a legjobb, azonban már minden késő. Előtte áll az anyja, flancosán ki­festve, akárcsak egy nagyvilági dáma. Es még hozzá milyen fölényes...! Retiküljét játszva dobálja, és rúzsozott ajka körül, valami kérkedő mosoly játszik. A kép, akár a késpenge, úgy szúr és szívet sebez. Pista, az intézeti kis Balogh Pista lehunyja a szemét. Látja magát megint maszatosan és gyűrötten a városvég apró házai között osonva. Ruhája szakadozott és zsebében fél marék kenyér. Már nincs hazája, nincs otthona, kiverték játékai mellől; világgá menesztették. Bezzeg az anyja tán most is mulat. Tán ismét ágy- gyal kínálja meg azt a másikat, akit barátjának szemelt ki az ő vonat alá hulló apja helyett. Nem és nem! Abba a házba már sohasem térhet vissza! Felemeli a fejét és megremeg. A 1á- jon már senki sincs körülötte. Csak a szél zúg és a tarajos, nagy felhők kövér esőcseppeket pergetnek. Igen, igen, így volt... Egy hétig kó­borgoit étlen-szomjan. káposztatorzsán tengődve — nrg végre a gvermeknevelő intézet falai befogadták. És most kel lépésre tőle, ott áll az a kikent, kifent nő... áz anyja. Az anyja? — — Nem, nem! Számomra már nem az: Csak volt! Hirtelen összerezzen. Szikrát fog a szíve, és csak úgy, foghegyről szűri a szót: KOVÁCS TIBOR: Kéí találkozás — Minek jött ide? Ki hívta? A másik összerezzen. Várta ezt az összecsapást, de a hang különösen éles. — Ne ... ne haragudj rám.. Pista maga elé emeli a kezét. Csak hátrál, hátrál, majd ismét kipréseli a szót. — Menjen...! — Fiam! — Én nem vagyok a maga fia! — Pistukám...! — Engem már itt csak Gömböcnek hívnak! Retikül csattan. Fedele mögül vala­mi fényes és szíjjal ellátott ajándék kan­dikál ki. — Látod, mit hoztam? — Tegye el! Vegyen az árából in­kább koszorút édesapámnak. És látogas­son ki a temetőbe . . . A mondvacsiná t fölényesség már veszve van. A rövidre szabott szűk szok­nya sem hintáz. Csak félig elfojtott szi- szegés tör fel a rúzsos ajak mögül, aztán csikorogni kezd a kavics. Nem messze a bejárattól két árul­kodó lábnyom marad. A nap rátűz és.a szeszélyes vonalak mintha még mindig ingerkednének. A kertben gyerekek takarítanak, seprűkkel, gereblyckkel. Pista közéjük ugrik és simára gyalulja azt a kát be­mélyedést, azt a két árulkodó fálköral.tkj holdat... II. A hogy száll és hogy tűnik az év! Hogy repülnek a napok' A regge­lek már dérrel köszöntgetnek és a hajla­tokban a fogyni készülő erdők zizegése kísért. Pista nézi és magába issza a tájat. Jól látni most mindent. Ott a kék sáv a patak, mely ki tudja, honnan ered , és ki tudja hová ér? Távolabb jegenyék zúgnak és ökrösszekerek raja húz már a félárbócra hulló nap alatt... Hirtelen felrezzen. Sercen a fű és János bácsi, a pedellus valami fehér bo­rítékot lobogtat. — Levél... Már a címzés is ismerős. Hát még ami benne van. Látogatóba hívják Mis­kolcra, ahol az Avai alján két nevető szemű öregéi. A nagyszülők... Most mit tegyen? Menjen, ne men­jen? Hisz' már csak két nap a vakáció és vajon addig visszaérkezik-e? Nem baj! Mégis elmegy. Dönt és indul. Az igazgató sem ellenzi a dolgot, így hát minden rendben van, III. 4 ház elutt, ahová most betérni ké- ' * szül, petúnia és sek-sok más virág nyílik. A lugas tömve szőlőfürtökkel és érett szilvák hamván mosolyog az ősz. A kiskertajtó nyitva A tornác is ki­tárva, mintha csak őt várná. De ni esik, ki jön ott ki lassan, bizonytalanul. Az anyja!... Hát hogy kerül ide? Már futna, rohanna visszafelé, ami­kor egy súlyos kéz nehezedik a vállára. A nagyapó. Kék szemében tükröt vet az ec és arcán az öregek derűs, kedves mo­solya. Kezet ráznak, aztán Dezső bácsi már viszi és cipeli is előre. A lugas mellett ott áll lehajtott fej-« jel az anyja. De már korántsem az a. ré­gi, az a büszke. Vajón mi lett vele? Hogy megváltozott néhány hónap alatt! Csak tán nem beteg? Vagy játszik vele.? Játszik az érzéseivel, hogy hálójába, ke­rítse? Pista újra a kiskertajtót nézegeti. Az ajtón túl is, azt az ösvényt, ami a város felé vezet. Hiába na, a korán kapott se­beket nagyon nehéz begyógyítani! És ekkor, ebben a szorongó pillanatban, amikor az ász még csatázik a szívvei, esy lágy faliam kezd trillázni megint, Ügy., ahogy régen hallotta, valamikor, illő ta­vaszokon, az apja mellett heverve a fű­ben. — Bocsáss meg nekem, bocsáss meg kisfiam! Nem te, én voltam a hűtlen. Eldobtalak, kitagadtalak másokért: ide­genekért! Csak futottam a vágy után, cs most érzem csak igazan, mennyire meg­perzselt az élet. Bocsáss meg, értsél meg kisfiam, mert én megértettem, hogy nem lehetek meg nélküled! Hisz az apád ;s ilyen volt, ilyen sudár és kekszemű. Az apád... Két fátyolos szempillán át könny buggyan és Pista úgy érzi, hogy nagyon gyenge lesz. Az a büszke és rátarti asz- ■szonv. az a nyári látogató egyszerre o y messzire tűnik már. és annyi év után újra szülője, dajkálója áll előtte. És ékkor, ebben a pillanatban maga is meg­indul a két kitárt kar felé és kimondja azt, amelynél drágább fogalom tán nincs' is a világon: — Anyám... édesanyám...! — Fiam... kisfiam...! összeölelkeznek és' így maradnak so­káig, míg a bokrokra a szeptember ara­nya száll, és a nyugati szél tova sodorja könnyen patr.kzó gyöngyszemeit. .. 2 ben 640 forint, a Bocskai utca-« « ban több mint 500 forint a* gyűjtés eredménye. Két nap« alatt 2730 forintot és 22 mázsa J kukoricát gyűjtöttek. Az állami3 gazdaságban a dolgozók fcla.ján J lották, hogy három hónapon ái í fizetésük három százalékát ad- J jak a kuitúrliázra. Maga a gaz-j daság is segít — fuvarral és, pénzzel is. A földművesszövet- < kezet 1000 forintot cs 12 fuvart * ajánlott fel. Szép példák sorát lehetne ír-3 ni azokról az idősebb dolgozók- J ró!, akik maguk már nem so- 3 kát élveznek a kuli úrházból, drj annál bőkezűbben adakoznak. 3 Például Csabolczi Sándor, a Le-1 nin-köz 11. szám alatt lakó bet-* ven éves dolgozó paraszt 100 J forintot adott a gyűjtőknek. — 3 Gál Gedeon szintén 100 forintot* adott és maga is az egyik leg-J lelkesebb gyűjtő. Többek kö-j zött kiemelkedő szorgalommal * végzik még a gyűjtés munkáját j Biró Gyula vb-tag, Szilágyi Er­zsébet pedagógus, Virág Elek kőműves, Budai Sándor, Boros . Lajos középparasztok és még sokan mások. « Amikor felépül a kultúrház, í egy díszes emlékkönyvet helyez­nek el, melyben megemlítik minden adakozó és közreműkö­dő hozzájárulását. Évtizedek máivá is olvashatják majd az unokák, hogy ki hogyan vette ki részét ebbúi a nemes munká­ból. Az építkezés pontos tervei még nem készültek el. A taka­rótól függ, hogy meddig lehet nyújtózkodni. Egy szobának a teryc azonban máris erősen az j elhatározás középpontjában all:! lápi-múzeumot rendeznek be,! ahol Nágyecsed és az Ecsedi-láp j történetét szemléltetik majd. A jó kezdet, a lelkesedés arra en­ged, következtetni, hogy terveik­ből rövidesen valóság lesz. Cs. B. meglévő raktár-he- X lyiséget elvetlek — $ más célra. Viszont a t boltvezetőnek az a ♦ javaslata, hogy se- ♦ gítsenek a bajon a* következőképpen: j helyezzék nagyobb t helyiségbe a 61-es* műszaki boltot! Af vevők úgyis megke- ♦ resik. Célszerű len- * ne az Irodaház alattit játékbolt helyére $ tenni, a játékboltot a $ Dózsa György utca J elején lévő Sport- X szer-boltban, azt meg t a 61-es bolt jelenle- £ gi helyére, vagy X máshova. A tökéle- £ tesebb megoldáson * persze lehet gondol- * kozni! * Mindenképpen in- * dckolt az, hegy na-* gyobb helyiségben ♦ működjön a 61-es J műszaki bolt. Ugyan-* is régebben a város-J ban hét ilyen boltj volt és most a 61-es { egyedül biztosítja az X igényeket, az évente t több, mint 7 milliói ’fórint forgalma!. •£ O. A. nyíló raktarba Azaz csak bevezetett vol­na, mert egér-ügyes­ség kell ahhoz, hog> az ajtónál tovább le­hessen jutni a mű­szaki áruk hegye között! Hamar felve­tődik a gondolat hogy amint ott tárol­ják a műszaki " áru­kat, nem valami egészséges állapot és a nép vagyonának megóvása sem bizto­sított ! A drága mo­torkerékpárok, gé­pek egymás hegyén hátán hevernek. Az alkatrészeket nem tudják fajta és mi­nőség szerint szortí­rozva árusítani, mi­vel nincsenek erre í célra fiókok, polcok A meglévő polcokor is annyira szabadon van az áru, hogj csak az nem visz e belőle fizetés nélkül aki nem akar. Azt mondja a bolt vezető, hogy réger problémáznak ők ezen. Az igazgatc szerint azért van így mert egy korábbar Amikor a vevő be­nyit a KISKER Vál­lalat Zrínyi Ilona utcai 61-es műszaki boltjába, rögtön bele­ütközik a „problé­mába”, azaz abba, hogy alig van sza­bad hely, ahol meg lehetne állni és meg­lehetne vásárolni, amit akar az ember. Olyan zsúfolt ez a bolt, mint egy nagy- kereskelelmi raktár! Varrógépek, kerék­párok, motorkerék­párok és az alkatré­szek tömege foglalja el a helyet. Jól esik ennyi min­dent látni, különösen azt, hogy bőven van már nemcsak új mű­szaki áru, hanem al­katrész is! De miért nem a raktárban tartják a nagyobb mennyiséget? Hiszen elég lenne a boltba néhány mintapél­dány! — Megmutatom én, hogy miért! — mondta Jeszenszki István boltvezető és bevezetett a boltból

Next

/
Oldalképek
Tartalom