Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-11 / 9. szám
KELETIM AGYARORSZÁG 1958. JANUÁR 11, SZOMBAT Kiről mi( írnak a% emlékkönyvbe? m A nagyecsedi kezdeményezés első eredményei A nagyecsedieknek régi vágyuk már, hogy községük nagyságához és gazdagságához méltó kultúrházuk legyen. Eddig nem volt semmilyen. Nem mondhatják ugyan, hogy községükben nem épült semmi. Harmadik éve még csak, hogy a megye egyik legszebb moziját mondhatják magukénak. A múlt évben egy szép tanácsházát építettek. Most pedig elindult egy mozgalom: gyűjtés és munkafelajánlás egy megfelelő kultúrház építésére. A községi pártbizottság és a tanács felügyelete melleit egy 15 tagú bizottság irányításával folyik ez a munka. A gyűjtést tanácstagi körzetenként kezdték meg. Január 6-án 15 körzetben indult el a gyűjtés. Két napi eredmény azt mutatja, hogy lelkesen adakoznak az ecsedi dolgozók. Azt akarják, hogy forintjaikból és az állam segítségéből minél előbb álljon a kultúrház. A Rákóczi utcai körzetbeu készpénzA 61-es KISKER bolt goiul járói J uhi I á 16 I>o 1 tigazgató BOTOS EMIL 35 éve dolgozik a kereskedő szakmában. Nagy jártassága van a festék, az illatszer és a háztartási cikkek árusításában. A kiskereskedelmi vállalat 29-as számú háztartási boltját vezeti cs kiváló képessegei, valamint az elért kiváló forgalom alapján kapta a boltigazgató-címet. Az országban nagy'on kevés kereskedő ember rendelkezik ilyen kitüntetéssel. Meglátogattuk a boltban a jubiláló boltigazgatót. Dicséretére válik az a gondosság, arai megmutatkozik a szakszerűen és ízlésesen berendezett kirakaton és bolton, mint az is, hogy a jó bolti szakemberek segítségével az elmúlt évben több mint 7 millió forint forgalmat bonyolítottak le. Naponta 1200—1500 vevőt szolgálnak ki, a mintegy ezerféle árucikkből. Jólesik hallani a vásárlási zajban is, hogy amikor nyílik az ajtó, hangosan köszöntik a belépőt és a távozót. Ahhoz is köze van a ►önigazgatónak, hogy a kiszolgálás példás udvariassággal történik és a vásárlók igényeit kutatva, gondoskodnak a szükséges festékek, illatszerek és háztartási cikkek bő választékáról. Büszke a boltigazgató a vele együtt dolgozókra, különösen Hernádi András. Tóth Mihály, Jámbor László, Nagy Kálmán és Szalai János munkájára. Amikor gratuláltunk neki és további sikereket kívántunk, ő viszont azt kívánta, hogy a bolt dolgozói továbbra is jól együttműködve, clvtár- siasan segítsenek valóraváltani a bolt működéséhez fűzött reményeket, az új sikerek elérését, azt, bogy a további ered menyekkel megtarthassák jó hírnevüket. O. A. ATUDÁS - GAZDAGSÁG A könyv fölé hajolva ismerkedtünk meg vele s így is mutatjuk be Béres Imre tiszadadai öt holdas egyéni gazdát. Nem ritkaság már nálunk a ta- nuló paraszt, s számúk egyre jobban növekszik. Téli estéken sok-sok dolgozó paraszt szorong az iskolák padjaiban, és ezüstkalászos tanfolyavion szerziK meg a legszükségesebb tudnivalókat, hogy jobban gazdálkodhassanak. Béres Imre fiatal ember, s igen törekvő, amolyan autodidakta. Elsőéves hallgatója az ezüstkalászos tanfolyamnak, de önszorgalomból elért eredményeivel messze megelőzte gazdatársait. Az öt hold földjéből egy fél hold gyümölcsöse van. A jó gazda egész évi gondos munkáját a szép, most is friss Jonathan almák igazolják, meg az a jóféle elsőtermésű bon amiből szívesen kínálja meg vendégeit. Kapcsolatot tart fenn kísérleti intézményekkel $ azok segítségével fenológiai megfigyeléseket végez. Van egy titka is. Nem árulom el, hogy, s mint dédelgeti az álmát, csak annyit róla, hogy egy új Jonathan típust szeretne előállítani. ami a kereskedelmi köze- . telményeknek megfelel s. amellett jobban ellenáll a betegségeknek, mint a jelenlegi. (—u —s.j X, ácsaié nézik egymást, mint az ide- '~4 genek. Pista érzi, hogy láz önti el arcát és remeg á keze. Nem kívánta ezt a találkozást még álmában sem, de most mit tegyen? Fusson, toporzékoljon, vagy rejtse el tekintetét? Igen, igen, talán ez lenne a legjobb, azonban már minden késő. Előtte áll az anyja, flancosán kifestve, akárcsak egy nagyvilági dáma. Es még hozzá milyen fölényes...! Retiküljét játszva dobálja, és rúzsozott ajka körül, valami kérkedő mosoly játszik. A kép, akár a késpenge, úgy szúr és szívet sebez. Pista, az intézeti kis Balogh Pista lehunyja a szemét. Látja magát megint maszatosan és gyűrötten a városvég apró házai között osonva. Ruhája szakadozott és zsebében fél marék kenyér. Már nincs hazája, nincs otthona, kiverték játékai mellől; világgá menesztették. Bezzeg az anyja tán most is mulat. Tán ismét ágy- gyal kínálja meg azt a másikat, akit barátjának szemelt ki az ő vonat alá hulló apja helyett. Nem és nem! Abba a házba már sohasem térhet vissza! Felemeli a fejét és megremeg. A 1á- jon már senki sincs körülötte. Csak a szél zúg és a tarajos, nagy felhők kövér esőcseppeket pergetnek. Igen, igen, így volt... Egy hétig kóborgoit étlen-szomjan. káposztatorzsán tengődve — nrg végre a gvermeknevelő intézet falai befogadták. És most kel lépésre tőle, ott áll az a kikent, kifent nő... áz anyja. Az anyja? — — Nem, nem! Számomra már nem az: Csak volt! Hirtelen összerezzen. Szikrát fog a szíve, és csak úgy, foghegyről szűri a szót: KOVÁCS TIBOR: Kéí találkozás — Minek jött ide? Ki hívta? A másik összerezzen. Várta ezt az összecsapást, de a hang különösen éles. — Ne ... ne haragudj rám.. Pista maga elé emeli a kezét. Csak hátrál, hátrál, majd ismét kipréseli a szót. — Menjen...! — Fiam! — Én nem vagyok a maga fia! — Pistukám...! — Engem már itt csak Gömböcnek hívnak! Retikül csattan. Fedele mögül valami fényes és szíjjal ellátott ajándék kandikál ki. — Látod, mit hoztam? — Tegye el! Vegyen az árából inkább koszorút édesapámnak. És látogasson ki a temetőbe . . . A mondvacsiná t fölényesség már veszve van. A rövidre szabott szűk szoknya sem hintáz. Csak félig elfojtott szi- szegés tör fel a rúzsos ajak mögül, aztán csikorogni kezd a kavics. Nem messze a bejárattól két árulkodó lábnyom marad. A nap rátűz és.a szeszélyes vonalak mintha még mindig ingerkednének. A kertben gyerekek takarítanak, seprűkkel, gereblyckkel. Pista közéjük ugrik és simára gyalulja azt a kát bemélyedést, azt a két árulkodó fálköral.tkj holdat... II. A hogy száll és hogy tűnik az év! Hogy repülnek a napok' A reggelek már dérrel köszöntgetnek és a hajlatokban a fogyni készülő erdők zizegése kísért. Pista nézi és magába issza a tájat. Jól látni most mindent. Ott a kék sáv a patak, mely ki tudja, honnan ered , és ki tudja hová ér? Távolabb jegenyék zúgnak és ökrösszekerek raja húz már a félárbócra hulló nap alatt... Hirtelen felrezzen. Sercen a fű és János bácsi, a pedellus valami fehér borítékot lobogtat. — Levél... Már a címzés is ismerős. Hát még ami benne van. Látogatóba hívják Miskolcra, ahol az Avai alján két nevető szemű öregéi. A nagyszülők... Most mit tegyen? Menjen, ne menjen? Hisz' már csak két nap a vakáció és vajon addig visszaérkezik-e? Nem baj! Mégis elmegy. Dönt és indul. Az igazgató sem ellenzi a dolgot, így hát minden rendben van, III. 4 ház elutt, ahová most betérni ké- ' * szül, petúnia és sek-sok más virág nyílik. A lugas tömve szőlőfürtökkel és érett szilvák hamván mosolyog az ősz. A kiskertajtó nyitva A tornác is kitárva, mintha csak őt várná. De ni esik, ki jön ott ki lassan, bizonytalanul. Az anyja!... Hát hogy kerül ide? Már futna, rohanna visszafelé, amikor egy súlyos kéz nehezedik a vállára. A nagyapó. Kék szemében tükröt vet az ec és arcán az öregek derűs, kedves mosolya. Kezet ráznak, aztán Dezső bácsi már viszi és cipeli is előre. A lugas mellett ott áll lehajtott fej-« jel az anyja. De már korántsem az a. régi, az a büszke. Vajón mi lett vele? Hogy megváltozott néhány hónap alatt! Csak tán nem beteg? Vagy játszik vele.? Játszik az érzéseivel, hogy hálójába, kerítse? Pista újra a kiskertajtót nézegeti. Az ajtón túl is, azt az ösvényt, ami a város felé vezet. Hiába na, a korán kapott sebeket nagyon nehéz begyógyítani! És ekkor, ebben a szorongó pillanatban, amikor az ász még csatázik a szívvei, esy lágy faliam kezd trillázni megint, Ügy., ahogy régen hallotta, valamikor, illő tavaszokon, az apja mellett heverve a fűben. — Bocsáss meg nekem, bocsáss meg kisfiam! Nem te, én voltam a hűtlen. Eldobtalak, kitagadtalak másokért: idegenekért! Csak futottam a vágy után, cs most érzem csak igazan, mennyire megperzselt az élet. Bocsáss meg, értsél meg kisfiam, mert én megértettem, hogy nem lehetek meg nélküled! Hisz az apád ;s ilyen volt, ilyen sudár és kekszemű. Az apád... Két fátyolos szempillán át könny buggyan és Pista úgy érzi, hogy nagyon gyenge lesz. Az a büszke és rátarti asz- ■szonv. az a nyári látogató egyszerre o y messzire tűnik már. és annyi év után újra szülője, dajkálója áll előtte. És ékkor, ebben a pillanatban maga is megindul a két kitárt kar felé és kimondja azt, amelynél drágább fogalom tán nincs' is a világon: — Anyám... édesanyám...! — Fiam... kisfiam...! összeölelkeznek és' így maradnak sokáig, míg a bokrokra a szeptember aranya száll, és a nyugati szél tova sodorja könnyen patr.kzó gyöngyszemeit. .. 2 ben 640 forint, a Bocskai utca-« « ban több mint 500 forint a* gyűjtés eredménye. Két nap« alatt 2730 forintot és 22 mázsa J kukoricát gyűjtöttek. Az állami3 gazdaságban a dolgozók fcla.ján J lották, hogy három hónapon ái í fizetésük három százalékát ad- J jak a kuitúrliázra. Maga a gaz-j daság is segít — fuvarral és, pénzzel is. A földművesszövet- < kezet 1000 forintot cs 12 fuvart * ajánlott fel. Szép példák sorát lehetne ír-3 ni azokról az idősebb dolgozók- J ró!, akik maguk már nem so- 3 kát élveznek a kuli úrházból, drj annál bőkezűbben adakoznak. 3 Például Csabolczi Sándor, a Le-1 nin-köz 11. szám alatt lakó bet-* ven éves dolgozó paraszt 100 J forintot adott a gyűjtőknek. — 3 Gál Gedeon szintén 100 forintot* adott és maga is az egyik leg-J lelkesebb gyűjtő. Többek kö-j zött kiemelkedő szorgalommal * végzik még a gyűjtés munkáját j Biró Gyula vb-tag, Szilágyi Erzsébet pedagógus, Virág Elek kőműves, Budai Sándor, Boros . Lajos középparasztok és még sokan mások. « Amikor felépül a kultúrház, í egy díszes emlékkönyvet helyeznek el, melyben megemlítik minden adakozó és közreműködő hozzájárulását. Évtizedek máivá is olvashatják majd az unokák, hogy ki hogyan vette ki részét ebbúi a nemes munkából. Az építkezés pontos tervei még nem készültek el. A takarótól függ, hogy meddig lehet nyújtózkodni. Egy szobának a teryc azonban máris erősen az j elhatározás középpontjában all:! lápi-múzeumot rendeznek be,! ahol Nágyecsed és az Ecsedi-láp j történetét szemléltetik majd. A jó kezdet, a lelkesedés arra enged, következtetni, hogy terveikből rövidesen valóság lesz. Cs. B. meglévő raktár-he- X lyiséget elvetlek — $ más célra. Viszont a t boltvezetőnek az a ♦ javaslata, hogy se- ♦ gítsenek a bajon a* következőképpen: j helyezzék nagyobb t helyiségbe a 61-es* műszaki boltot! Af vevők úgyis megke- ♦ resik. Célszerű len- * ne az Irodaház alattit játékbolt helyére $ tenni, a játékboltot a $ Dózsa György utca J elején lévő Sport- X szer-boltban, azt meg t a 61-es bolt jelenle- £ gi helyére, vagy X máshova. A tökéle- £ tesebb megoldáson * persze lehet gondol- * kozni! * Mindenképpen in- * dckolt az, hegy na-* gyobb helyiségben ♦ működjön a 61-es J műszaki bolt. Ugyan-* is régebben a város-J ban hét ilyen boltj volt és most a 61-es { egyedül biztosítja az X igényeket, az évente t több, mint 7 milliói ’fórint forgalma!. •£ O. A. nyíló raktarba Azaz csak bevezetett volna, mert egér-ügyesség kell ahhoz, hog> az ajtónál tovább lehessen jutni a műszaki áruk hegye között! Hamar felvetődik a gondolat hogy amint ott tárolják a műszaki " árukat, nem valami egészséges állapot és a nép vagyonának megóvása sem biztosított ! A drága motorkerékpárok, gépek egymás hegyén hátán hevernek. Az alkatrészeket nem tudják fajta és minőség szerint szortírozva árusítani, mivel nincsenek erre í célra fiókok, polcok A meglévő polcokor is annyira szabadon van az áru, hogj csak az nem visz e belőle fizetés nélkül aki nem akar. Azt mondja a bolt vezető, hogy réger problémáznak ők ezen. Az igazgatc szerint azért van így mert egy korábbar Amikor a vevő benyit a KISKER Vállalat Zrínyi Ilona utcai 61-es műszaki boltjába, rögtön beleütközik a „problémába”, azaz abba, hogy alig van szabad hely, ahol meg lehetne állni és meglehetne vásárolni, amit akar az ember. Olyan zsúfolt ez a bolt, mint egy nagy- kereskelelmi raktár! Varrógépek, kerékpárok, motorkerékpárok és az alkatrészek tömege foglalja el a helyet. Jól esik ennyi mindent látni, különösen azt, hogy bőven van már nemcsak új műszaki áru, hanem alkatrész is! De miért nem a raktárban tartják a nagyobb mennyiséget? Hiszen elég lenne a boltba néhány mintapéldány! — Megmutatom én, hogy miért! — mondta Jeszenszki István boltvezető és bevezetett a boltból
