Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-10 / 8. szám

KELETIM AGY ARORSZ AO 1958. január '10, péntek A hét könyveiből: TÍZZEL es vekkel Bontsák le ikrányi „hegyet!“ (AZ AMERIKAI MUNKÁSOK HŐSI HARCAINAK TÖRTÉNETE) fi oyer újságíró ér Morais történész szerencsés együttműküdé- 1-1 sének terméke ez a kiváló könyv. Mire az ember az utolsó laphoz er olvasás közben, úgy érzi, hogy tűzkohóban edződött acé­lossá és nekimenne a hétfeju sárkánynak is, hogy elbánjon vele. Nem történelemkönyv ez a mű, de nem is regény, hanem a kettő együtt. Történelem annyiban,. amennyiben a mai Amerika látszólagos demokráciájának mélyén lezajló hatalmas erők küzdel­mét tükrözi, az amerikai munkásosztály hősies harcát a polgár­háborútól napjainkig, a szervezkedési szabadságért és a jobb élet- körülményekért. Regény annyiban, amennyiben élő, eleven embe­rek sorsa, sokszor rémregénybe illő hétköznapi tragédiái eleve­nednek meg olvasás közben, S ezért van az, hogy mire az olvasó végére, ér a könyvnek, nem azt mondja, hogy végig olvasta, ha­nem végig élte a művet. Aki meg akarja ismerni Amerikát, az bizalommal vegye kezé­be Boyer és Morais írók hőstörténetét, nem fog csalódni. Részletek a könyvből: 1908-BAN többek között két olasz bevándorló érkezett Ame­rikába. — Bartolomeo Van- zetti 20 éves volt, amikor part­ra szállt New Yorkban, Nicola Sacco mindössze 17, midőn ha­jója Bostonban kikötött. ★ VANZETT1 nyolc hónapig dolgozott, mint mosogató. Az­után Connecticut állam kőbá­nyáiba sodorta a jobb életlehe­tőjég utáni vagy. Volt napszá­mos Youngstownban, acélipari munkás Pitlsburgh-ben, vasúti pályaíenntartó segédmunkás több helyen. Akármerre is dol­gozott, olcsó kis kamrácskát bé­relt, hogy legnagyobb szenve­délyének hódolhasson. Ez a szenvedély a tudás és a szabad­ság utáni szomjúsággal jelen­tett egyet 1916-ban a kötélgyári munkások sztrájkját vezette. Akkor már tudta, hogy a tanulás csak a bátraknak való és az igazság megismerésének és kimondásá­nak megvannak a maga veszé­lyei. ★ VANZETTI, aki az 1916. évi sztrájk után feketelistára került és halárus lett, közeli barátságot kötött honfitársával, Nicola Saccoval. Az hozta őket össze, hogy mindketten ellene voltak az első világháborúnak. ★ MIDŐN Vanzetti egyik barát­ját, Andrea Saisedo nyomdászt New Yorkban letartóztatták, Vanzetti odautazott, hogy meg­tudja, mi történik vele. Salsa- dot nyolc hete tartották jogtala­nul fogva j Vanzetti nem tehe­tett érdekében semmit. Alig hogy hazaért, kapta a hírt, hogy Salsedot összezúzott testtel talál­ták meg az igazságügyminszté- rium tizenegyedik emeletének ablaka alatt. Vagy kiugrott a hivatali helyiség ablakán, vagy kilökték. Vanzetti és Sacco ekkor tilta­kozó gyűlés szervezéséhez kezd­tek, hogy hangot adjanak a ba­rátjuk halálát előidéző ember­telen módszerek megszüntetése érdekében. A gyűlésre azonban nem kerülhetett sor, mert Vun- zettit és Saccot letartóztatták „veszélyes" tevékenység címén, később pénzrabiá3sal, két őr le- gyilkolásának vádjával kerültek a bíróság elé. A bűnügyi ira­tokban igen sok volt a gyenge pont, egyetlen józan gondolko­dású ember sem tarthatta őket bűnösnek. Csakhogy ez nem szá­mított. Az ügyész következete­sen kihasználta a vádlottak ide­gen származását, tökéletlen an­gol tudását, népszerűtlen társa­dalmi .... nézeteit, a. háborúval J szembeni érveit. A. tárgyalasont a politikai indulatok és 3 haza-* fias érzület valóságos viharait keltette ellenük. A bíró pedig* hallgatólagosan együttműkö-í dött az ügyésszel! - ♦ „ * i ELÉRKEZETT a kivégzést napja. A becsületes munkások,t egyszerű emberek hiteüenked-t ve tárgyalták az esetet. Sok* varosban ezrével sztrájkoltak at dolgozók tiltakozásképpen, liz-t alatt Sacco cellájában megírta* utolsó levelét fiának, Dantenak:* „Fiam, ne sírj, légy erős, vi-t gasztaini tudd anyádat s ha fi-} gyeimét el akarod terelni bána } taról, megmondom, mit szoktam r tenni. Menj vele hosszú sétára} a csendes tájon. Szedjetek vad-} virágot, pihenjetek meg a fák} árnyékában, a vidám csergede-} ző patak mellett, az anyater-* mészet szelíd nyugalmában. Tű-} dóm, hogy ő ezt nagyon fogja} élvezni és. akkor biztosan te is} boldog leszei. De a boldogság-} ban ne feledkezz meg arról,} hogy másnak is juttass belőle....} segítsd a gyöngéket, akik tá-J mogatást kérnc-k, segítsd az ül-} düzötteket és az áldozatokat,* mert a2ók a te barátaid, öli* azok az e.viársak, akik ugyan-* úgy küzdenek és halnak meg ♦ mint ahogy apád és Bartolo-* fneo küzdött és halt meg...* hogy megszerezze a szabadság* örömét mindenki számára...” } * A BÜR TŰN BEN háromszor} egymás után elhalványultak a* villanykörték, aztán egyenletes} erősséggel égtek tovább. Az oda-} künn várakozók tudták, hogy} végrehajtották a kivégzést. Az} err berek úgy érezték, szegé-} r.'.’i bb lett a Föld és szenny ta-} padt az erribreiséghez. Másnap} az. újságok tele voltak az ese-} ménnyel. de sokan csak futó* pillantást vetettek a címre, az-} tán átlapoztak a pénzügyi hírek} o’dalára... Hogy áll a General} Motors? * V változások korát éljük. Nem múlik el nap meglepetés nélkül. És íme: egy hete megyénkben is megszületett az első ritkaság- számba menő „szenzáció”. Gc- rák János levele ugyanis arról ad hírt, hogy a lankás hajlatéi nyírségi dombok között, köze­lebbről Ibrány községben, szin­te egyik napról a másikra me- részívű hegység szökött a ma­gasba. Égbemeredő csúcsain sí­zésre . alkalmas hóréteget észlel­tek és így most már megyénk­ben is kibontakozhat e nemes sportág. Hát igen! Ez a hegy külsőre valóban hasonlít egy pleisztocén korabeli emelkedésre, ám szer­kezetileg aligha. Tudlak ezt na­gyon jól az ibranyi Vegyesipari KISZ dolgozói is, és eddig nem is csináltak belőle nagy dolgot, Most azonban, mióta a hó is belepte a közel hatezer darab szerződés által megrendelt al­másládát — nem tudták „tarto­gatni” a dolgot. Mi van hát Ibránybau a hegy körül? Szerződés szerint a községi Vegyesipari KTSZ-nek le kellett volna gyártani a múlt év de­cember 85-ig húszezer darab ládát a Műszaki Áruértékesítő Vállalat részére. Az történt aztán időközben, hogy előrehoz­ták a határidőt és árra az idő­pontra nem sikerült legyártani a kért mennyiséget. De a mun­ka csak ment tovább és novem­ber 30-án elkészült az utolsó hatezer is. Nos, ez a hatezer láda éke­síti most, még januárban is a szövetkezet udvarát. Hatezer láda munkadíját és a dolgozók keresetét lepte be a hó az el­múlt napokban. Igaz, december 87-én kapták egy értesítést a megrendelőktől, hogy egy forint­tal olcsóbban átveszik a hatezer ládát<!) Egy biztos: a megrende­lőnek szüksége van a ládákra. De az is biztos, hogy a dolgo­zóknak kell a fizetés. Keil, meri megdolgoztak érte. Ecnnc egy javaslatunk! Bont­sák le végre az ibrányi mester­séges hegyet. így kívánja negy­venöt esaiád érdeke. S most a vezetőségen és nem utolsó sor­ban a Műszaki Áruértékesítő Vállalaton a sor, hogy a szóban- forgó ládahalmaz ne csúfítsa tovább a Nyírség harmóniáját! (— angyal —) Bosszúság-exj)re8§z Az történt ugyanis, hogy ked­den délután az 5.10-es vonat még 7 órakor is itt vesztegelt Nyíregyházán, holott már rég Vásárosnamcnyban kellett volna lennie. Állítólag nem volt moz­dony. A zűrzavart még tetőzte, hogy ellentétes felvilágosítást adott az információ és a vonat­kocsiban a jegykezelő. Az előző azt állította, hogy Vásárosna- ményban bevárja ezt a Záhony felé tartó vonat; az utóbbi en­nek ellenkezőjét állította. A hangos bemondó pedig egyálta­Az apa rendórtörzsörmester. Gácsiné párttitkár. Márta, a na­gyobbik lány, tanítónő. Mária most végzi az általános iskola hatodik osztályát. Most bemu­tatjuk őket külön-külöo. Néz­zük, hogyan él e* a család az egyszerű, szürke, de alkotó, dol­gos hétköznapokon. I. GÁCSI IMRE a család feje, tá­vol dolgozik a családjától, mert a kötelesség máshová szólította. Miskolcon a Tiszai-pályaudvar közlekedési rendőrőrsén teljesít szolgálatot. — Ebben a vá­rosán kezdte a rendőrködést az első esztendőkben, mint karsza- iagos, s ide tért vissza régi baj­társai köze, akik szeretettel fo­gadták. Sokat beszélt erről ide­haza feleségének. Valamikor a j Diósgyőri Vasgyárban, a mai I-e- nin Kohászati Művekben dol­gozott, mint lakatos. Kommunista, j O nevelt edzett, szilárd meggyő­ződésű elvtársat feleségéből is. — Családját szereti, s nem egy M- j kálómmal elmesélte, hogyan ne-1 velkedett ő, milyen körülmények i között élt 11 testvérével, s öz-) vegy édesanyja sokat fáradozott azért, hogy a nagy családnak j meglegyen a mindennapi ke-, nyere. Sajnos, csak kéthetenként kerül haza Üjfehértóra, családjá-1 hoz. Ilyenkor aztán van miről be- j szélni. ö a feleségéért, gyerme-; kéért aggódik, azok meg őérte. | — így van ezzel az ember, ha távol van szeretteitől. Ha vissza tudna jönni a férjem a nyíregy­házi vasúti rendőrségre, jó lenne' Közelebb lennének egymáshoz. — Tudom, élnek igv rajtunk k.'vü' j más munkáscsaládok is. De nem : egy jó élet ez így — vélekedett a felesége. A (^ácsi-család Gácsi elvtársnak sokba kerül a különélése. Kisebbik íanya ne­velése, tanítása is megkövetelné, hogy az apa, a család teje ott le­gyen a meleg otthonban nap, mint nap. No, de a kötelesség az kötelesség! S Gácsi elvtárj olyan ember, aki hűen teljesíti a pa­rancsot, nem zsörtölődik, mert kommunista. Bár lányai ezt meg­értik, mégis érzik az apai gon­doskodás hiányát, s bizony ezt nem pótolja semmi. 2. GÁCSINÉRA csak becsülettel nézhet fel az ember, mert a két ember munkáját végző 39 éves anya párttitkára egy nagy kö­zösségnek és az ímsz. ellenőre Szerény, igazságot szerető asz- szony. Minden nap reggel oi óra­kor kel. Ilyenkor takarít, készít reggelit, s intézi el munkába in- üuiasa előtt a házkörüli tenni­valókat. No, meg vasárnap, arai­kor ideje van. Mégis nyugMt, tü­relmes az emberekhez. Petiig nem egyszer megtol tinik, nogs vasurnap nyitnak rá ajtót az emberek, Leülteti őket, s ahol szükséges,, ott segít. Elint-zti 3zücs Mihály föld-ügyét, útbaiga­zítást adott Brutóczki Sándornak aki. párttag szetretett volna lenni. Kérvényt irt Ungvári Lászlónak — és lehetne sorolni tovább. — Néha azt érzőin, túl vagyok terhelve, hiszen több helyen kell helyt ál’nőm — vélekedett. S amikor elsorolta, hogy egy Ipap mennyi munkát, végez, csodálat­tal néztem. Az alapszervezetben 73 kommunista munkáját irá­nyítja a páitvézetöség tóobi tag­jaival együtt, nap, mint nap. Nem könnyű ez, de nem tudna meg­válni ettől a munkátok Igyekszik becsülettel elvégezni páitmunká- ját. S ezért szeretet övezi. Ütőn, útfélen megállítják, tanácsokat kérnek tőle. A földmű vesszővé tkeze tben fon­tos beosztásban dolgozik. Ellenőr. , Most a leltározásokban segít sokat. Az egyik leltározó brigád munkáját segíti, ellenőrzi. S arra í is jut ideje, hogy olvasson, tanul- j jón. A kis házi könyvtárból néha- ! néha kivesz egy-egy Jókai, vagy ! GörKij-könyvet és azt- olvassa. S amikor eljön a szombat, várja a férjét, a nagyobbik lányát, hogy a szép tiszta, csinosan berende­zett lakásban együtt lágyén a 4 tagú család. ÁLMODOZÓ kékszemü, fitos orrú lány,. - Tizennyolc éves, taní­tónő. Ö is távol van a családtól. Borsod megyében, Alacjka falu­ban gyakorlóéves. Most erősen ,og alkoztatja a térjltezmen —s, am erről kigyúlt arccal hallgat ín- íábtb. áradozik a „gyermekeiről", a kis pirósnyakkendős úttörők­ről, akiket a szívébe zárt. Cso- | magot nem küldenek neki, de csak azért, hogy minél sűrűbben j jöjjön haza a családi körbe, 3 u 1 is úgy, kéthetenként jön haza. Ilyenkor együtt főzi meg édes­anyjával kedvenc ételét, a tejfö­lös csirkepaprikást, Márta hiá­nyolja, hogy édesanyja keveset foglalkozik vele és kis testvéré­vel. Erre a mama közbeszól: — Mégis kitűnővel érettségi­zett. Az iskolai szünidőt itthon tölti. Dolgozik, pénzt keres, hogy pó­tolja a családi jövedelmet. Őt is bántja, hogy kétfelé van a csa­lád. Ó így mondta ezt, mert Borsodban van, Miskolchöz, apja szolgálati helyéhez közel. S arra akarja rávenni édesanyját, hogy költözzenek Miskolcra. Persze ez nem könnyű. Nagy a lakásprob­léma, no meg Gácsiné megszokta a Nyírséget és itt érzi otthon ma­gát. Mártának tervei vannak. A nyáron tovább tanul, szakosítani szeretné magát, s a felső, tagozat­ban tanítani magyart és törté­nelmet. Biztosán sikerülni. fog neki ez is. 4. A GÁCSI-CSALÁD legkisebb sarja Mária. Hatodikos. AZ ellen­forradalom idején másodiknak kötötte fel az úttörő nyakkendőt. S ezért egyes megtévesztett gye­rekek azt kiabálták neki, hogy „akasszuk fel a fogasra". Mária nem -ijedt meg. „Jobb lenne, ha ti is felkötnétek” — válaszolta. Szilárd jellemű kisány. örül a szünidőnek. S minden napot ki­használ, becsületesen: Tanul. Rég­gel,. amint világosság vetődik . £ szobába, már Olvas. Az . ifjúsági regényeket nagyon szereti. De az. édesanyját sem hagyja cserben. Délelőttönként követ mos, elmo­sogat, s amikor Gácsiné későn jón haza . a munkából., vagy Valanie­lán nem adott ilyen felvilágosi-, tűst. Ekképpen az utasok egy- rcsze, zsebében az érvényes jeggyel, lemaradt a sürgős uta­zásról, másik részük pedig a vásúrosnaményi állomáson vá­rakozhatott. vagy leszállt a leg­közelebbi állomáson. Az igazság keresése helyett inkább felvilágosítást kérünk a nyíregyházi MÁV állomás veze­tőjétől, hogyan történhetett ilyen ( lehetetlen eset és ki a felelős crte? lyik értekezletről, már tudja Má­ria, mi a teendő. Megeteti a jó­szágot, fát készít be, hogy ha az édesanyja hazajön, ne kelljen neki fáradnia.-— Én napközibe járok. Ott mindig kikérdezik a leckét. De azt szeretném, ha édesapa is itt­hon lenne. Hiányzik nekem — s ezt úgy mondja, mint egy . érett, gondolkodású lány, aki hiányát! érzi az apai gondoskodásnál!. Nagy tervéi vannak. Kitűnő ta­nuló, vegyészmérnök szeretne lenni. Ügy társalgóit velünk, mint egy igazi felnőtt. Helyet kínált, amire kíváncsiak voltunk, min­denre válaszolt. Megmutatta a kis családi könyvtárt, a tiszta kis szobát és mosolygott. Biztosan, ő is segített édesanyjának liajna’- ban, hogy ilyen rend legyen a házban. Mostanában sokat vitatkoznak nővérével a kis „tanítónénlyel1 kicserélik az úttörő mozgalomban szerzett tapasztalatokat, s amit Márta elmond, azt hasznosítja! Mária az iskolában. VASÁRNAP pedig, amikor együtt van a család, közös prog­ramot állítanak össze. Mindenki dolgozik. Hajnalban kelnek, rendberakják a kis otthont, Már­ta édesanyjával főz, aztán meg­ebédelnek, s délután az egész család moziba megy. Aztán ki-ki kedvenc könyvét olvassa, és este nyugovóra térnek valamennyien. Kialszik a villany a Vasvári Pál út 1. szám alatt, hogy álomba rin­gassa a Gácsi családot az éjsza­ka, a' mindennapi munka, öröm, gond, a tervek. így él a Gácsi-család Új fehér-, tóii. 1938. januárjában. Farkas Kálmán. *» mm - T-

Next

/
Oldalképek
Tartalom