Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-09 / 7. szám
KELFTM AGY A RORSZAG 19S8. január 9, esütórtőlc A napokban ünnepi taggyűlést tartottak vállalatunk kommunistái, amelynek kiemelkedő eseménye volt a végleges párttagsági igazolványok átvétele. Minden egyes elvtárs arcán tükröződött az a mély megilletődöttség, amely pártunk életének ezen emlékezetes alkalmából fakadt. Mind a beszámoló, mind a hozzászólások tanúságot tettek arról, hogyan ünnepelnek a kommunisták. Ezt az ünnepélyes eseményt is felhasználtuk arra„ hogy értékeljük vállalatunk elmúlt évi eredményeit, hiányosságait és levontuk a tanulságokat, hogy az új esztendőben még eredményesebb legyen pártszervezetünk munkája. Bizony, nem volt könnyű az elmúlt esztendő! Az ellenforradalom után pártszervezetünk megalakítása volt az üzem kommunistáinak legelső feladata. Az a 13 kommunista, akik a legnehezebb körülmények között is hűek maradtak a marxilenini párt eszméihez, összefogtak és megalakították az MSZMP alapszervezetet. Sokrétű munka állott előttük mindjárt a kezdet kezdetén: a revizionista és dogmatikus nézetek leküzdése, pártunk építése, a vállalat gazdasági célkitűzéseinek segítése, a meglazult munkafegyelem elleni harc és hasonlóak. Elmondható, hogy fáradozásunk nem volt hiábavaló. Pártszervezetünk taglétszáma az év végére 24 főre növekedett az üzem legjobb dolgozóiból. Pártszervezetünk nagy segítséget adott a KISZ megalakításához és működéséhez is. A 16 taggal megalakult KlSZ-szerveze- tünknek ma már 32 tagja van. A párt- és a KlSZ-szervezet az eszmei megszilárdítással egyidejűleg hatásosan és eredményesen segítette elő a vállalat gazdasági életének alakulását. Gazdasági téren üzemünk olyan sikereket ért el, amelyek következtében lehetővé vált, hogy a vállalat dolgozói 3 heti fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kapjanak. Az elért eredmények megtartását és fokozását biztosítja a kommunisták ünnepélyes fogadalma, amelyet az új tagkönyvek átvételekor tettek. Mindannyian ígértük, hogy pártunk és kormányunk iránymutatása szerint, a határozatok és rendeletek értelmében fogjuk feladatainkat ellátni a jövőben is dolgozó népünk javára. Ezúton hadd mondjak köszönetét a városi pártbizottság tagjainak, akik igen jelentős segítséget adtak munkánkhoz. Kérem pártszervezetünk kommunistáinak nevében, hogy a következőkben — a megnövekedett feladatoknak megfelelően — továbbra is segítsék munkánkat. BOZSÓ LÁSZLÓ, az alapszervezet titkára. VI ég szundít a váiTA ros, amikor egy szöcskeugrással lent terem a fali szögről a táska. Nagyfürgén megdörzsöli szemét, úgy, mint egy lusta eb, aki házőrzés helyett elbóbiskolt egy kicsit. Huncut iróniával elől rejti a névtelen leveleket és mellettük a rózsaillatú szerelmes papírokat, majd a címzettet ugrató vicclapokat, legalul pedig a portós leveleket, mert bizony ilyen is akad manapság. S hogy milyen furcsák vannak benne! A múlt héten is az egyik illető feleségéről azt írták, hogy .., — De nem szabad pletykálkodni. A postástáska titkos; ami benne van, arról hallgatni kell, mint a sír — ezt Salamon András nyíregyházi postás erősíti meg, akitől nyugodtan el kell fogadni, mert már húsz éve kézbesíti a „titkos’“ leveleket. A teremtő tudja, hány házassághoz vezette a száA „titkos“ táska lakat észrevétlenül Salamon bácsi. Talán még ő sem tartja nyilván. — A legizgatottab- ban a fiatalok várnak. Ügy örülnek, ha távolról jött szerelmes leveleket viszek, mintha személyesen én írnám őket. Bezzeg az idősebb korosztály már jobb szereti, ha a pénzes zacskóval kopogok, és átadom a nyugdíjat, a családi pótlékot, vagv az ajándéknak szánt forintokat. Mindenkinek tartogatok meglepetést. De hiszen meg is pakolom mindig a táskámat, 5— 60Ó levéllel indulok utamra. Ehhez jönnek még a képeslapok, a friss újságok, az ajánlott küldemények .: . És Salamon bácsi meséli a maga sorát, a telefon-, a rádiódíj beszedésének fortélyait, megpirongat- ja a rossz kerékpárgumikat, amiken rója az utcákat és elmarasztalja a hamis kutyákat. Még azt is megemlíti, hogy sok helyen nincs házi postaláda, pedig ilyenkor, igen hálás lenne, mert ebbe belecsúsztatva a napi postát és újságot, gyorsabban végigjárná a hideg utcákat, mert ha nincsenek odahaza, akkor alkalmas ablakrés után kell nézni, ahol elrejtheti a mindennap; meglepetést. Persze itt az idő és a véletlen könnyen kárt tehet a küldeményben. Aztán elindul ismét a „titkos“’ táska — gazdája hátán — a belvárosba, a Rákóczi utcába, a Be- * loiannisz térre, be- - kopog az Irodaházba, a Takarék-palotába, a tisztviselő telepre, a Búza térre, a Vo- rosilov. Holló, Só lyoni és a Dob utcába, hogy lekarikázza a maga napi 19 kilométer j ét... Mert mint Sala-bács; mondja: „Akár esik ; akár fúj, még ha vas-; villa hullik is, mi: akkor is megyünk...” (P. G) Szokatlan meglepetés ért a napokan több osztrák polgárt, akik az Osztrák-Magyar Monarchia bélyegeivel bérmentesített leveleket kaplak a kézbesítőtől. A leveleket ugyanis 63 esztendővel ezelőtt, 1894-ben adták fel. A levelekre akkor bukkantak rá, amikor a közelmúltban a vorarlbergi Götzisben egy régi házat renováltak. A ház Dán regen a postahivatal működött, ott találták a régi leveleket. A leveleket több mint íélévszázados késéssel az osztrák posta szabályszerűen kézbesítette. Annyira szabályszerűen, hogy az egyik „expressz” levélre ráragasztották az „expressz” címkét is. AZ UTAK. ISMÉT ÖSSZEFUTNAK,.. „Mcgvédliik a nép halaimat!“ L j megyei kiadvány Vártuk már nagyon és tegnap végre elhagyta a nyíregyházi nyomdát ez a nagyjelentőségű megyei kiadvány. Nem regény, nem novelláskötet, de tartalmában és kivitelezésében egy sorban említhető azokkal. Legtalálóbban az Orosz Ferenc elvtárs, MSZMP megyei titkár tollából való „Előszó” sorai adnak magyarázatot arra, mennyire szükséges volt a gyűjtemény könyvbe foglalása. „Ezen kiadvány megjelenésekor felvethetik egyesek, hogy az ellenforradalom után közel egy esztendőre ez már nem időszerű, idejét múlta dolog. Ez nem lenne helyes feltevés. ... az ellenforraclami események nemcsak egy év, hanem sok év, sőt évtizedek távlatából is kemény tanulságul szolgálnak .. Megtörtént ime a megyei ellenforradalmi események élményszerű feldolgozása. A „Megvédtük a nép hatalmát“’ kiadásának minden sora. minden betűje történelmi hűséggel dokumentál. A gaztettek ismertetésén kívül találunk benne több irodalnrilag is egészen sikerült feldolgozást, melyek mondanivalójukat tekintve, azóta kibontakozott és megszilárdult szocialista építésünk alapjait jelentették. Hangjában és tartalmában, összeállításában sem kifogásolható a könyv. A merész és szükséges, nyílt állásfoglalástól az egyszerű meggyőző szóig sokaknak nyújt segítséget a további küzd elemhez. Egyelőre csak ötezer példányban került ki a nyomdából és jut el a megye dolgozóihoz. Amíg lehetőség nem nyílik újabb példányok kiadására addig is legyenek azon a k?*nyv tu'aldonosal, hogy min*! t”bben végiglapozhassák a kiadványt. Megéri, mert tanít és emlékeztet ... Harmincnyolcat írtak mikor ebben a tiszamenti kis községben megperdült a kisb.ró dobja. Gyakori kísérő zenéje volt a dobpergés akkortájt a folyó töltése mögött lapuló gyérutcás településnek. Az öreg egyenruhás kisbíró — nyugodjon békében — abban az időben kapott rá az éktelen káromkodásra. — Mert hogy kilométerekről kellett kijárni a rendeletek elkia- bálására, az még csak hagyján. De hogy sokszor tíz percig is kellett ütni a kutyabőrt, míg előbújt egy-két koszosruhás asz- szeny, fésületlen putya, az már végkép kihozta az öreget a sodrából. Az igaz, hogy legtöbbször az adó miatt csődítette utcára a népet, oszt azok hallani sem akartak róla. Tudta ő ezt nagyon, merthogy annyi volt az 5 szava, mint a falrahányt borsó, meg azt is jól tudta, hogy nincs miből fizetni a népnek, dehát ha egyszer azt parancsolták neki és géppel írták a doboéási cédulára ... Hanem azon a napon még maga is megcsodálta a saját káromkodását. Verte, verte a dobot és még csak egy kutya se dugta ki az orrát az utcára. — Hogy még az adóié’szó1 ítást nem hallgatják meg — gondolta magában — azt még értem, de hogy egy ityen fontos dolog se érdekelte őket...! Jó negyedórányi idő után mégis megszánták egynéhányan a hivatal emberét és az alacsony kisajtókon ki-ki Kandikált egy hátrakötött fej ű asz- ssory, lógóbajúszos pipázó gazda, Gcvgcljiugomya, január nyomban rázendí A kisbíró tett: „A Tekintetes Jándi Jegyzö- ség értesíti Gergelyi és Ugornya község lakosságát, hogy a mai napon kimondatik a két közeleső község egyesítéséről szóló rendelet. Ezúton tudatja a Tekintetes Jegyzőség, hogy a község a mai nappal egyetemben felvétette a Gergetyiugórnya nevet, mely adófizetésben és mindennemű igazgatási ügyben továbbra is Jánd nagyközség hatáskörébe tartozik.” £s ekkor történt a csoda, talán az éleiben először Gergely in, meg Ugornyán. Mire elért a kisbíró az utca más.k végére, kitódult a nép egy szálig az utcára. Sipáköltak az asszonyok, csoportokba verődtek a léi fiák és kikapkodták a papírt a kisbiró kezéből. Mert nem akartak hinni a fülüknek és a szemükkel is meg akartak bizonyosodni a nagy csapásról, amely a községet érte. A java mégis Ugornyán következett. Amikor megütötte a hír az ő fülüket is, majd megpukkadtak a méregtől. Már az egyesítés is nagy szó volt, de . még hogy Ugornyát hagyták hátra! Ezt a szégyent már nem bírták elviselni és gyorsan keleti szedni a lábát a hírhozónak, nehogy rajta töltsék ki ha- mari mérgüket. Fogadkoztak is nyomban égre-földre, hogy biz’ az ő községük határába nem tűzik ki az új községtáblát. Pedig pár napra a dcbolás után mégis lemeszelték a régit és felírtál: az új nevet. Csak erre vártak mind a két községben. Még megszáradni sem.' volt ideje a fekete festéknek, a gergelyiek nekiestek a szó véginek, az utóbbiak az elejinek és jó vastagon bekenték sárral és pepírra le nem írható más dolgokkal ..: fr Az idő azóta ugyancsak elhaladt a kisközség felett. Az eső tisztára mosta a község jelző táblát és lassan-lassan alábbhagyott a „csak azért is”. Megbékéltek a bennszülött beregiek a harmincnyclcas csapással. Legalábbis belenyugodtak csakúgy, mint több nekik nem tetsző dologba. Ha egyszer bele kellett nyugodni. A napokban, ahogy arrajár- tamban megtudtam a dolgot, kíváncsilettem: mi a helyzet ma Gergelyin, meg Ugornyán, avagy Gergelyiugornyán. Nem merészség már kimondani a község nevét, mint az volt egy ideig, mert ma már nem ez az égető kérdés ebben a téli délutánnal takarózó, kis tiszamenti faluban. Ma már mintha másként szívná magába a folyó felől áradó friss, tél: levegőt a falu közel kétezer lakója. Nem túlzás ez annak, aki valaha is találkozik azzal a feketekendős, idősebb parasztnénivel, aki melegzengésű „agyon isten”-nsl kalauzolja az idegent a tanácshá-1 za felé. Mert semmi csodálkodás! Gergely iueornj-’ának ma tanácsháza van. Nem oszlopos, sokablakos épület, áz igaz: de szép tervek készülnek benne. Sokáig topoÜNNEPI TAGGYŰLÉS a Nyíregyházi Sütőipari Vállalatnál ♦I»
