Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-21 / 17. szám

1958. JAXUÄR 21, KEDD KELETMAGYARORSZAG 5 A szovjet közvélemény sürgeti a legfelső szintű tárgyalásokat MOSZKVA (MTI) Moszkvai poli­tikai körökben továbbra is tar­tózkodnak a nyugati államférfiak válaszainak kommentálásától, s a központi sajtó nem foglalkozik részletesen Eisenhower, Macmil­lan és Adenauer nyilatkozataival. Ennek ellenére külföldi sajtó tu­dósítók úgy vélik, hogy szovjet részről egyáltalán nincsenek meg­elégedve a nyugati válaszokkal, mert azok egyetlen égető nemzet­közi kérdés megoldását sem segí­tik elő. Moszkvában elfegadhatat- lannak tartják a tárgyalások újabb elodázását. A nyugati ha­talmaknak az a törekvése, hogy diplomáciai úton készítsenek elő egy esetleges külügyminiszteri ér­tekezletet, lényegében kitérést je­lent a gyors és hathatós intézke­dés elől. Ez az álláspont — amint Moszkvában rámutatnak — annál is inkább tarthatatlan, mert a vi­lág közvéleménye teljes • erővel követeli a iégielső színtű tárgya­lások mielőbbi megindítását. Csak az ilyen szinten megtartott tár­gyalások hozhatnak ' gyakorlati eredményeket. A nyugati kor­mányfők halogató magatartásuk­kal ismét tanúbizonyságát adták annak, hogy semmibe veszik sa­ját országuk közvéleményét és a kapitalista körök érdekeinek en­gedve kitérnek a Szovjetunió bé­kés javaslatai elöl. Moszkvai sajtókörökben úgy vélik, hogy szovjet részről újabb kezdeményezések következnek. A szovjet békeoffenzíva előrelátható­lag már a közeli napokban tovább folytatódik, valószínűleg olyan üzenetekkel, amelyek választ tar­talmaznak a nyugati államfők állásfoglalására. Felhívás az ország területén tartózkodó külföldi állampolgárok bejelentkezésére A belügyminiszter 1/1958. (1.15.) B. M. számú rendelete alapján az ország területén tartózkodó vala­mennyi külföldi állampolgár, férfi és nő, korra való tekintet nélkül 1958. március 3l-ig kötelesek be­jelentkezni. A bejelentkezési kötelezettség nem terjed ki: a területen-kívüli- séget és személyes mentességet él­vező, — az ország területén 48 óráig érvényes átutazó vízummal tartózkodó — az ország területén csoportos utazás keretében, turisz­tika céljából tartózkodó külföldi állampolgárokra. A bejelentkezést a Budapest te­rületén lakó külföldi állampolgá­roknak a külföldieket ellenőrző országos központi hivatalnál (KEOKH) Budapest, VI. Vörös­marty utca 35. Pest megye terüle­tén a járási kapitányságokon, az ország más megyéiben lakódnak a megyei rendő’dmnifám-ség KEOKH csoporténál kell teljes'teni. A beielenikezés a külföldiét' vé­szére rendszeresített bmelen'őla- pon történik. A beieientőlanot va­lamennyi postahivatal, megyékben a megyeszékhely központi posta- hivatal árusítja. A bejelentkezéskor a külföldi ál­lampolgár köteles: a) bemutatni lakhatási vagy tar­tózkodási engedélyét, útlevelét, születési, házassági anyakönyvi kivonatát, állampolgárságát iga­zoló okmányát (külföldi állampol­gársági bizonyítvány, semleges magyar állampolgársági bizonyít­vány, elbocsátási okirat, örökbefo­gadási okirat); Azok a személyek, akik lakha­tási, vagy tartózkodási engedéllyel nem rendelkeznek — de külföldi állampolgárnak vallják magukat — bejelentkezésük alkalmával, a felsorolt okmányokon kívül köte­lesek benyújtani a lakóhelyük sze­rint illetékes rendőrőrs által kiál­lított . igazolás“-)- lakcímükről. Az a külfö'di állampolgár, aki bejelentkezési kötelezettségének nem tesz eleget, a 17 1954. (ITT. 10.) M. T. számú rendelet 18. §-ban foglalt szabálysértést. súlyosabb esetben bűncselekményt követ el. A. K. Gopalan elutazott Ä. K. Gopalan, India Kommu­nista Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a Béke Világianács tagja, aki az országos béketanacs vendégeként tartózkodott Magyar- országon elutazott Budapestről. Búcsúztatására a ferihegyi repü­lőtéren megjelent Kiss Károly, az MSZMP Po’itikai Bizottságának tagja, a Központi Bízóit ág titká­ra és Hantos János az országos béketanács titkára. A. K. Gopalan, aki az indiai parlamentben Kerala állam kép­viselője, elutazása előtt nyilatko­zott a Magyar Távirati Iroda munkatársának s többek között kijelentette: — Láttam az ellenforradalom színhelyét és az általa okozott ká­rokat. Ma még jobban meg va­gyok győződve, mint azelőtt, hogy ami Magyarországon 1956. októbe­rében történt, nem volt más, mint a fasiszta maradványok a demok­rataellenes elemek, külföldi im­perialisták és fasiszták által szí­tott tervszerű összeesküvés a szo­cialista állam elpusztítására és a kapitalizmus visszaállítására. Bizonyosra veszem, hogy soha többé nem kerül sor Magyaror­szágon ellenforradalomra, hiszen erősek és egységesek a. szocializ­mus erői. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a veszély elmúlt. A munkásoknak ébereknek kell len­niük, szövetségben a parasztság­gal meg kell szilárdítani az elért eredményeket, akkor a siker nem maradhat el — hangoztatta befejezőben A. K. Gopalan. Felszabadító hadsereg Kubában NEW YORK, (AFP) Andrew Saint George újságíró a Caronet című folyóiratban azt írja, hogy Castro kubai vezér hadserege jelenleg több mint kétezer négy­zetkilométernyi, 50 ezer lakosú tcriilctsávot szabadított fel. Az újságíró löleg amerikai és ku­bai „reguláris erőktől elkobzott fegyverekkel jól felszerelt had­sereget talált.” Dobi István üdvözlete az esküit evő katonákhoz Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke íjr az újoncokhoz eskütételük alkalmából a következő üdvözletét fi t intézte: ä js Kedves fiatal barátaim! ÍV 5 Elvtársak! a ö Szeretettel, barátsággal és ünnepi érzéssel köszön tick ff benneteket, ezen a mindannyiotok éleiében nagy napon, jy amikor katonai eskütökkel nemcsak a munkás és paraszt al- í- 2 Iámhoz való hűségeteket juttatjátok kifejezésre, hanem azt » jó az elhatározásotokat is. aminek hazánk és népünk minden ■: hú fiában, de. különösen ifjúságunkban lennie kell. hogy ba- O, zánkat. épülő új világunkat, a szocializmus világát, akár vé- o X. retek árán is mogvedeimezitek bárminő külső, vagy belső cl- g % lenséggel szemben. A mi életünkben legutóbb 1956 októbere í jk mutatta meg, hogy a külső és belső ellenséggel szemben vaió 7 l helytállásra minden időben, minden körülmények között £ © szükség van és a honvédség fegyvereinek erején nyugszik » népünk jelene, jövője, nyugalma, biztonsága és előrehaladása U í a fejlődés líiján. £ © Hazánk történelmi múltjának nagy hagyományai, sza- A. • * badságharcaink hősi emlékei álljanak példaképpen mind- % ■■■ annyiotok előtt éppen úgy, mint ahogyan erősítheti elszánt- -t ß Ságotokat a szocialista haza védelmében, elszántságotokat és fj p önbizalmatokat katonai kötelességeitek teljesítésében az a ■■■ tudat, hogy a határon túl is szövetségeseink es őszinte ba- '■£ L rátáink vannak, katonai értelemben, a nagy szocialista tábor 'j minden népének hadserege, minden katonája, közöttük első p P helyen a nagyszerű szovjet hadsereg, amelynek hazánk fel- V* B szabadulását köszönhetjük és azt, hogy 1956 őszén ez a sza- % p badság urai veszett el. A népi hatalom fegyvert ad kezelekbc, a dolgozó ma- íj ^ gyarok milliói szeretettel és bizalommal tekintenek rátok. ® :‘l Fegyvereiteket, fiatalságotok erejét használjátok fel eskü- £. •V, tökhöz híven hazánk és szocialista vívmányaink védelmére ß ú, s azért is. hogy néphadseregünk méltóképpen tudja kepvi- éji ,jf. selni Magyarországot, azoknak az erőknek társaságában, S amelyek az egész világon oltalmazzák a békét, a békét. fi % amely értékes kincse a mi népünknek és a világ minden ö' népének. így lesztek méltók az elmúlt idők nagy magyar ka- v, ■A tonáir.ak emlékéhez, s a zászlók cs jelvények viseléséhez, fi M amelyeket népi hatalmún1; állatna, az eskütétellel kczelekbe f/. A helyez. £ íj DOBI ISTvXn, p a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. ^ r^b^OS<^<S<^<^SCsS<X<SC)§ci<i$<sgCi<^C!§dr<ä3CS<^^CS<X<SCß<^<9(^cX<9CiS(^‘ I Szovjetunió és a népi Kína nélkül irreális lenne a leszerelésről tárgyalni — mondotta Hehru Szükség van kezdeti lépésekre { GAUHATI (REUTER) Nehru | indiai miniszterelnök a Nemzeti | Kongresszus Párt évi plenáris ülésén szombaton kijelentette, ; hogy a Szovjetunió és a népi Kí­na részvétele nélkül irreális lenne a leszerelésről tárgyalni egy olyan j világban, amely „ óvatosan egyen- ! súlyozza magát a kard élén.” Amerika és a Szovjetunió között, hogy azok valamelyest tisztázzák a légkört későbbi lépések szama­ra. amelyek majd megvalósítják a leszerelést. Indiának határozott szerepe van a béke ügyében — mondotta. Mátyás és a budai polgárok ÚGY TŰNIK, mintha tegnap választották volna királlyá Hu­nyadi Mátyást, pedig eppen öt­száz éve már annak. Ezalatt a tengernyi idő alatt szilánk se maradt abból a kerékből, ami­vel a Bécsi kapun kigurigázott, megbékélve örök álmot aiuszik a kolozsvári bíró is, a messzi földről keresett sze'.istyei asz- szonyoknak pedig éppen a ti­zenötödik unokák mondják, hogy nagymama; de Mátyás neve ma is fényes és emlékeze­tes utána az igazság. De legyen is, mert ő valóban sokat tett érte. Igaz, hogy ami egyik alatt­valójának igazság volt, nem volt az a másiknak. Különösen a polgárok háborogtak egy idő­ben, mert Mátyás úgy megadóz­tatta őket, mint más úgy soha­sem. Mértéket ebben nem igen ismert 'mást, csak a fekete-se­reg számláit. Azokon pedig mindig igen nagy számok áll­tak, mert a folytonos háborúk sokat felemésztettek. A polgá­rok morogtak, zsörtölődtek ma­guk közt. Legjobban talán mégis a budaiak, mert a többi váro­sok polgárai közt ők húzták leggyakrabban a rövidet, levé­nek a királyi udvarhoz közel es mindig kéznél. Mint mondtam, először csak morogtak, aztán fondorkodtak: eltagadták jövedelmüket, egy­szerűbb ruhát öltöttek, elbúj­tak az adószedők elől, próbál­tak olyan bírót választani, aki­ről hitték, hogy majd csak köz­bejár a főkincstárnoknál, de hiába. Mátyással még a budai bíró sem mert ujjat húzni. Egy­szer aztán a városi tanácsurak úgy határoztak, hogy küldött­ségbe mennek magához Má­tyáshoz. Vezetőnek Torma Gá­bor uíjamat választották, mert ő bírt köztük leginkább szónoki tehetséggel és olyan csavarin- tos észjárással, ami hír szerint már akkor is tetszett Mátyás­nak. Csak abban nem tudtak egykönnyen megegyezni, hogy milyen napra jelenttessék be magukat. Volt, aki azt mondta, hogy vasárnap, mert akkor ráért a király, a másik pedig rátromfolt, hogy éppen hétköz­nap keil, amikor sok a dolga és mindenre könnyebben rááll, csakhogy előbb szabadulhas­son Torma urom vetett vé­gett a vitának azzal, hogy majd megkeni valamék udvari em­ber tenyerét és akkorra jelent- teti be magukat, amikor Má­tyás legjobb kedvében van. — Daru János — az apródok egyi­ke — tíz arany fejében vá'lal- kozott is rá. Ebben aztán meg­nyugodtak a küldöttek és békén várták azt a napot, amikor a király jókedvvel ébred. ÍGY TELT EL egy félesz­tendő. de alkalmas idő nem ta­lálkozott a követjárásra. Egy­szer Becsből érkeztek rossz hí­rek, máskor a csehek mozgo­lódtak, majd n törökök győzel­méről szállingóztak hírek. Ami­kor csendesség volt. akkor m*.g a király ment vadászni. A kül­döttek már-már kezdtek meg­inogni a bátorságban. r— Ha a királynak csak ilyen ritkán van jókedve, akkor in­kább üljünk le — mondta egy posztós. — Valóban, mert még kisüti, hogy jobb dolgunk van, mint neki — feieite egy másik. — Igen, de mi lesz a tíz arannyal? Nekem három ara­nyam van benne! — replikázott egy takácsmester. — Nvugodjanak meg kigyel- metek — intette őket Torma uram — majd csak teszünk va­lamit. Módját is ejtette az öreg. —• Mégpedig aként, hogy élt a há­zánál egy szemrevaló teremtés. Valahol a háborúban halt el az ap;a, az anyját meg gally­szedés közben széttépték a far­kasok és árván maradt. Torma uram kegyelemből magához vet­te. Alig volt a lányka tíz esz­tendős. Mostanra azonban fei- eseperedett és olyan szép lány lett belőle, hogy mostoha apja nem győzte a legyeskedokct riasztgatni. Nagyon szerette a lányt, dehát az üzlet az üzlet volt már akkor is. Ügy döntött, hogy elküldi a leányt Mátyás­hoz étekhordónak. Ugyanis tu­dott do.og volt az mái-, hogy a király szereti maga körül a szépet, nem hiába pártfogolta olyan gonddal Szelistyét. Igv hát a lány elment és azon nyomban utána a kül­döttség is. A terv sikerűit, Zsu­zsi. örömregyúlt arccal jött ki a várkapuba, ahol Torma urai- mék Ve1 akoztak. —. Beszéltél a királlyal, lel­kem? — Beszéltem! — S öt ült neked? — A bizony nagyon, mert meg meg is csípte az orcámat — mondta lesütött szemmel a lányka. — NO, URAK. akkor gye­rünk, alig ei nem párolog a kedve, mert a nagy uraknai az ilyen könnyen meglehet mondta Torma uram és meg­rántva txmj® zsinorzatat, az éíre állt. Felmentek a tengersok lép­esül*, künö arogtak a restell *v- lyc.'okon es végül beléptek egy arait) cirádás nagy terembe. Azt hittek, hogy a Lón teremben ta- .látják magukat de bizony csak a király nappali szobája volt, ahol egy olasz mesterrel a ví­vásban szokta gyakorolni ma­gát. Mátyás egyszerű ruhában veit, kezében kard. Amikor megpillantotta a budai polgá­rokat. abbahagyta a hadako­zást cs ráérősen a szárnyúra íámasikuüott. i— íz volna Mátyás? Hát olyan, mint egy apród — súgta ineglepe'ten a posztós. — Lpga’ább ft ledi, hogy ki- cstua — feledé a másik. l"y. aztán sz.éper köszöntve üt apródszerű királyt, e'eje já­rultak. Torma uram pedig be­lekezdett a jói üsumszoutit be­szédbe. Mátyás azonban nem nagyon szerette a cikcrnyas szavakat, 1 -intette és azt mond­ta, beszéljen csak úgy, mint maguk között szokott. A szónok kicsit sértődötten — mert nem mondhatta el a remekbe ké­szült beszédet — rántott egyet a zekéjén és egyszerűbbre fogta a szót. — Uram, királyom kegyes­kedjél az adónkon enyhíteni, mert az már oly nagy, hogy az a szép gyarapodás, ami aiattad kezdődött, immár bimbójában van évek óta, és ahelyett, hogy kinyílna, inkább hervadozik. Aj budai polgárok arra kérnek,' légy tekintettel rájuk. .MÄTYÄS mosolygott, mire Torma uram felbátorodva még azzal toldotta meg beszé­dét, hogy ők bizony tudják, hogy a Fekete Seregnek keil, aim kell, de ami sok, az sok! Mátyás bólintott, hogy meg­értette a budai polgárok pana-1 szát, aztán azt mondta: — Tudjátok mit, urak? En elenaedek a budai polgároknak műiden adót, de ehelyett hét katonámat kell pénzelnetek. —■ Mégpedig hatnak minden reggel, amiKor Deköszönt hozzátok, au­tók egy-egy aranyat, a hetedik­nek pedig kettőt. Rendben van? Hát már hogyne volna, nagy könnyebbség ez.’ Hiába, Mátyás igazságos, belátó, nem hagyja a budai polgárokat. Ügy lelken­deztek Torma uraimék, hogy inaguk sem tudták, hogy kö­szönjék meg; még szerencse, hogy nem ígértek rá valamit. Az öröm azonban korai volt, mert ezentúl minden hétközna­pon admek kellett egy-egy ara­nyai, a vasárnapokon pedig kettőt. Ekkor értették meg, hogy Mátyás hét katonájának a neve hétfő, kedd, szerda, csü­törtök, péntek, szombat és va­sárnap íme. ilyen volt Mátyás. I— bőg — >

Next

/
Oldalképek
Tartalom