Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-19 / 16. szám
1958. JANUÁR 19, VASÁRNAP KELETŰ AG VAROUSZ AG Előszó a 7 TI T megyei közgyűléséh ez A Társadalmi és Természet- tudományi Ismeretterjesztő Társulat Országos Elnöksége 1957. november 29-i ülésén határozatot hozott a társulati munka fő célkitűzéseinek meghatározása, a tagságnak a tagdíj ellenében a Természet- tudományi Közlöny ingyenes juttatása és egyéb feladatok elvégzése mellett a megyei tisztújító és küldöttválasztó közgyűlések megtartására is. Az alapszabály szerint ezt a közgyűlést 1956-ban kellett volna megtartani. Ezt előbb a megyerendezési terv késleltette, később pedig az ellenforradalmi események miatt megtartására nem volt szükség Az elmúlt egy esztendő alatt mind az ismeretterjesztő és értelmiségi munkát illetően, mind gazdaságilag megszilárdult a Társulat. így az elmaradt közgyűlés megtartására adottak a lehetőségek. A megyei elnökség az országos elnökség határozatával egyetértőén a közgyűlés megtartását március hónnapra tűzte ki. A közgyűlés megtartása szükségessé teszi, hogy ismét megkíséreljük sorainkba tömörí- Títeá'i és nagyobb aktivitásra serkenteni a megye értelmiségének azt a részét, amelyik elsőrendű hazafias kötelességének, hivatásának tekinti, hogy népünk minél nagyobb részét segítse a társadalomra, a természetre, a gazdaságra, a kultúrára vonatkozó helyes és tudományos ismeretek és általános műveltség elsajátításában, ami elengedhetetlen feltétele a szocialista társadalmi rend megvalósításának. Az ellenforradalom a Társulat megyei szervezetében tömörült értelmiség sorait is szétzilálta. 1956 előtt közel ötszáz értelmiségi végezte ezt a munkát. Ebből jelenleg alig kétszáz azoknak a száma, akik azóta is tevékenykednek. Ez a szám aránytalanul kicsi a megye összértelmiségéhez, a feladatok megvalósításához viszonyítva. Ez évben különösen vidéken éreztük az aktív társulati tagok hiányát. A megye értelmiségének jelentős része érzi népünk általános műveltségi színvonala emelésének szükségességét, de az elmúlt hónapokban passzív maradt. Passzívvá tette az ellenforradalom utáni eszmei zűrzavar és bár nem általánosan, de helyenként megnyilvánult értelmiségi ellenesség is. Az elmúlt év eredményei általánosságban is sokaknak megváltoztatta véleményét. A stabilizáció fokozódása, az ellenséges eszmék bozótjának ritkulása mindinkább láthatóvá tette a cél felé vezető utat az értelmiség majdnem teljességének számára is. Az értelmiséggel kapcsolatos egyes helytelen állásfoglalások jóirányú változása, munkájának elismerése, erkölcsi megbecsülése bizonyítja a visszahúzódás helytelenségét. Minden területen igényt tartanak az alapvető kérdésekben a munkásosztállyal egyetértő értelmiség munkájára. Ebből itt különösen azt kell kiemelni, hogy a történelmi fejlődés eredményeként hazánk vezetőosztályává vált munkásosztály, általános műveltségének, szakmai tájékozottságának szélesítése érdekében, kifejezetten igényli az értelmiség munkáját. Ugyanígy a parasztság általáros műveltségének emelése és gazdasági ismereteinek gyarapítása terén is nagy feladatok előtt állunk. Társulatunk azért jött létre és azon dolgozik, hogy ezt a feladatot a soraikba tömörített értelmiség munkájának eredményeképpen megoldja. Ha a megye haladást képviselő értelmisége nagyobb figyelmet szentel társadalmi helyzetéből adódó hivatá-kötelezettsége elemzésének, belátja, hogy napi munkája mellett népünk műveltségi színvonalának emelése, tárgyi tudásának gyarapítására, tudományosan megalapozott ismeretek nyújtása szóban vagy írásban, alapvető követelmény, melytől jószándékkal nem zárkózhat el. Az elmúlt évi ismeretterjesztési eredményeink minőségileg kielégítsek, de mennyiségileg növelni kell. Ennek a mennyiségi követelménynek csak a munkában résztvevők számának növelésével tehetünk e’eget. Nem elegendő tehát a kétszázas taglétszám, ill. az ismeret-, terjesztő munkában jelenleg is résztvevők száma. Nem közömbös, hogy két hónap múlva hány értelmiségi fog dönteni arról, hogy milyen konkrét, helyi feladatokra bontja a szocializmus építésnek átfogó feladatait, hogyan szabja meg a helyi körülmények figyelembevételével e munka irányát, mennyiségét. Nem közömbös hány értelmiségi hallatja szavát e társadalmi munka megyei irányítóival, az elnökségnek megválasztásával kapcsolatban is. Éppen ezért a szocializmusért dolgozó értlemiságieket várjuk sorainkba. Segítsenek tisztázni az értelmiségünket foglalkoztató ideológiai és tudományos kérdéseket, hogy i meretterjesztési munkánkon keresztül a gyakorlat és a termelés szolgálatába állíthassuk. Felkészülve, eszméinket tisztítva, sorainkat rendezve mind magasabb színvonalon végezzük azt a munkát, ami hozzásegíti dolgozó népünket annak megértéséhez, hogy szocialista nemzeti hivatását csak az internacionalizmus eszméjének talaján tudja betölteni. így megértve saját szerepüket és felelősségüket az ország építésében, megtalálják munkájuk 'helyét és értékét a népgazdaságban, ami által gyorsul hazánk szocialista építésének munkája egész népünk jólétének emelése. 'in 1954 ŐSZÉN a szabolcsi Berkeszen egy alkalommal egy családnál az egyik gyermek egy könyvet tett elém, fellapozva abban Petőfi „Véres napokról álmodom ...” című versét, s boldog büszkeséggel mutatott rá a vers aiatti „Berkesz” helynévre. Büszkélkedett azzal, hogy ezt a verset Petőfi az ő falujukban írta. Mivel a mai területén Magyarországnak ez az egyetlen Berkesz, általában elfogadott az a hiedelem, hogy Petőfi ezt a versét a szabolcsi Berkeszen írta (a község a Nyíregyháza— kisvárdai út mentén fekszik.) Némelyek még azt is sejteni vélték, hogy itt a Vay-kastély- ban, — ahol most a Gyermek- otthon van — írhatta a költő a verset. 1957 tavaszán a Gyermekotthon egyik növendéke még azt is mondta, hogy beszélt egy emberrel, aki pontosan meg tudja jelölni azt a házat, amelyben Petőfi ezt a verset írta, s egy, a kastély közelében levő házat mutatott. így az az elképzelés, hogy a vers a szabolcsi Berkeszen íródott, már szinte legendává tes- tesedett. Pedig nem itt, hanem a Romániához tartozó, Nagybánya— Kolozsvár közötti országút mellett fekvő kis Berkeszen keletkezett a „Véres napokról álmodom ...” című vers. Ez a Berkesz közel volt gróf Teleki Sándor falujához, Költőhöz. Petőfi is Költőről rándult ki Berkesz- re. 1846 októberének vége felé Pap Zsigmondnál volt Petőfi Nagybányán. Ferenczi Zoltán A berkessi legendák „Petőfi életrajza” című könyvében le is írja, hogyan került Petőfi Kohóra. „Telekinek Pap megírván, hogy Petőfi nála van, ;.. kocsin érte ment, s október 25—26-ná kivitte magához (t. i. Kohóra). Nála éppen nagy értekezlet lévén a „Partium” ügyében, számosán gyűltek össze Kö- zép-Szolnok és Kraszna megyékből” ... Erdély akkpr külön terület volt. Egy rész (Zaránd, Közép- Szolnok, Kraszna megyék s Kővár vidéke) a szorosan vett Magyarországból Erdélyhez volt csatolva. Ez a rész volt a Partium. Költőn a magyar területek egyesítése végett folytak politikai megbeszélések. Petőfi összes verseinek kiadásaiban pontos jelzéseket találhatunk arra nézve, hogy a versek mikor és hol keletkeztek. Itt „Koltó, 1846. október 26— november 5.” kelettel több vers található. Utánuk „Berkesz, 1846. november 6.” jelzéssel következik a „Véres napokról álmodom...” című vers. Majd ismét Kohóról keltezett versek következnek 1846. november 7—10-i dátummal. Tehát november 6-ón, s csak rövid kirándulásra ment Petőfi Berkeszre. Ferenczi Zoltán így ír Petőfi e kirándulásáról s említett verséről: „A «Véres napokról álmodom» kezdetű egy berkeszi kirándulás emlékét őrzi, hová elkísérte Telekit, aki Désre és Kolozsvárra utazott. Ez a kedves falu a Nagybánya—Kolozsvári útvonalon feleszik. Eredetileg ... oly szándékkal ment Koltóra, hogy Telekivel és Ha- rayval november 5—6-án ő is Kolozsvár felé kerül. Minthogy azonban október 9-én a kolozsvári országgyűlést úgyis elna-» polták volt, felhagyván e tervé« vei, Berkeszről ismét visszatért Koltóra. — E kirándulás után pár napra, november 9—10-én, ő is elhagyta Kohót, s Szatmá- ron, Nagykárolyon, Debrecenem keresztül Pestre tért vissza,*.4 Berkesz egyébként bortermő hely vo’t. Hogy milyen szerepe volt Berkesznek a kohói ház.» tartásban, arról Teleki is be-> számol Emlékirataiban: „Fényűzést nem vittem soha, ami kitelt a háztól, azt ettük a háznál. A legfőbb luxus-artikulua (fényűzásj cikk) Pócsy Laci volt, a híres máramarosszigeti prímás, hatodmagával. Be-beállított hozzám és húzta. Híre ment, hogy Pócsy Laci Koltóra van, s a vidék java Koltóra jött. Quaterkáztunk cigány mellett, nyájaskodtunk nótára, a kellő bort termette a berke- szí Lencsés...,” A fentiek alapján világos.' hogy az említett vers nem ami megyénk Berkeszén keletkezeti, Persze, jellemző arra a nagy- nagy szeretetre, amely Petőfit övezi a magyar nép -szívében, hogy azonnal legendát kerít köréje, hacsak a legkisebb lehe tősége van hozzá. (így vette át ezt a Kossuth-gimnázium jubileumi Emlékkönyvének Adattára is. Lásd a Petőfi-cikket a 146. lapon.) Pestről indult íelsőnmgyaror- szági barátai látogatására Petőfi 1847. július 1-én. Ez útról Szatmárra jövet ment keresztül Cseke, Zajta-vidékén. Július 13-án jött Beregszász felől Ba- dalón, Zajtán, Peleikén át Szatmárra. Itt Pap Endrénél szállt meg. A Szatmáron 1847. július 17-én kelt levelében így ír ez útjáról: „Itt vagyok végre az ígéret földjén, Szatmárban... Folyó hó 13-án indultam Beregszászról,. * rossz csikók ide tettek egy nap alatt Szatmárra... Badaló mellett jöttem át a Tiszán. — Ba- dalóval csaknem szemközt fekszik innen a Tiszán (tulajdonképpen túl a Tiszán) Cseke, és a csekei temetőben Kölcsey Ferenc ... — Csekétől Szatmárig érdektelen falukon visz keresztül az ut. Neveik nem jutnak eszembe, noha már több ízben jártam erre. Csak kettőre emlékszem: Zajta az egyik, a másik Peleske. Valahányszor átjöttem a falukon, megemlékeztem a peleskei nótárius Nagyzajtai Zajtai Istvánról és szerzőjéről, i a régi jó Gvadányiról.” Az ígéret földje azért volt kedves Petőfinek, mert ez a táj ígérte neki Szendrey Júliával, való esküvőjét a nyár végére. e> VÁLASZ Vem bánom, ha rossznak találjátok a ritmust, a rímet. ‘ Lehet, hogy rossz: ez poéta-dolog. De elvemet ne bántsátok akkor, ha minden sorában az új idők szívének vére forr!!! Ti a múltak gyermekei vagytok, én a jövő fia, s kedvetekért köpenyt nem fordítok. Ti a múltak eszméit zengitek: a jövő vihara majd letipor egyszer benneteket. De nekem, kit annyira támadtok vígan dobog a szívem, mikor már ti rég elpusztultatok... SZABÓ LAJOS
