Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-20 / 142. szám
2 KFLETMAGTABORSZAO 1*5". június 29, csütörtök Szemle az Ofeneridt Gépállomáson A gépállomások megyei igazgatósága, a járási tanács és tűzoltóság küldötteiből, valamint a helyi gépállomás vezetőiből alakult népes bizottság megszemlélte az aratásra, cséplésre kész gépeket 18-án, kedden az Ófehértói Gépál. lomáson. A tüzetes vizsgálatot mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szemleelőírás szerint minden tíz cséplőgép közül egyet köteles részletesen járatási próbával ellenőrizni a bizottság és itt a 23 cséplőből hatot vizsgáltak meg. A megvizsgált hat darab is mind régi gyártmányú volt. Málnás Alajos elvtárs, a bizottság egyik vezetője ezt azzal indokolta meg, hogy az újabb gyártmányú gépeket azért nem vizsgálják olyan szigorú szemmel, mert azok kevésbé szorultak javításra, továbbá ezekhez könnyebb alkatrészt is szerezni. Az öreg cséplőket viszont sokkal nagyobb gond volt kijavítani és ezekhez pótalkatrész is nehezebben kerül. Ezzel a szükséges szigorú mércével szabott próbát is kiállták a cséplők, illetve a javítóknak nem kellett szégyenkezniük. Kisebb hibákat vettek észre, mint például a törekrosta-féder meg volt törve, egyik cséplőről a zsákfelcsatoló szerkezet hiányzott, a harmadik cséplőgépnél a járási tűzoltóparancsnok emelt kifogást, hogy az első kerék nem jól rögzíthető gyors mentési huzatásra. Hercku József cséplőgépszerelő a talált hibák mellé azonnal odaírta krétával, hogy mit kell javítani. Hasonlóan megvizsgálta a bizottság az aratógépeket, elevátorokat és az egyéb munka- és erőgépeket. Szervezési kérdésekről is szó esett Bagoly István járási főagronómus a gépek munkaképessége mellett főkérdésként kezelte, hogy a brigádvezetők, agronómusok hogyan szervezték meg kint a termelőszövetkezetekben a munkát. A parasztság körében a gépellenesség általában nem azért van, mert a gép nem jól dolgozik, hanem szervezési, vagy kisebb al, katrész-hiba miatt félnapoikat állnak a gépek — mondotta Bagoly elvtárs. A parasztember annyira fontos és sürgős munkának tartja az aratást, ha megszólítják, akkor is a legkurtábban válaszol és dolgozik tovább, azzal meg egyáltalán nem tud megbékülni, hogy 5—6 ember ott tétlenkedik félnapokat egy aratógép körül csak szervezési hiba miatt. A brigádvezetők, agronómusok beszámoltak, hogy 4 termelőszövetkezet tartozik a gépállomáshoz és ott valamennyi kalászost géppel aratnak. Kézi aratást csak a sarkok lekerekítésénél alkalmaznak. A jó munkára az is biztosíték, hogy olyan aratógépvezetők lesznek, mint Vasiszta Lajos, Lamos János, Lamos István és Balkovics András, akiknek több éves gyakorlatuk van az aratásban. Remélhetőleg a szemle a gépállomás jó munkáját még tovább javította, ami végső soron az aratás és * cséplés idején fog majd| megmutatkozni. Csikós Balázs fontos feladata — a falusi éle! megszerettetése — Vitacikk —* Kína urániumot állít elő Tao Meng-ho, a Kínai Tudományos Akadémia alelnöke az akadémia legutóbbi ü'ésén kijelentette: Kína ma már abban a helyzetben van, hogy hazai' ércből tiszta urániumot és thoriumot képes előállítani. Az akadémia munkájáról szólva közölte, hogy ma már rádióaktív izotópokat alkalmaznák a geológiai kutatásoknál, ») petróleum í feltárásnál, az energiater-í melésbcn, a gyógyászatban stb. Befejezésül megemlítette, hogy tavaly 290 kínai tudós 20 országba látogatott el. Sok külföldi tudós járt Kínában. $ A napokban a helyi pártszervezetben- megtartott előadás tárgyalta a magyar mezőgazdaság helyzetét. Egyik hozzászóló többek között kifejtette, hogy a múlthoz viszonyítva egyre kevesebb parasztfiatalt lehet látni a földeken dolgozni. A mai parasztfiatalság húzódozik a mezőgazdasági munkáktól. Véleményem szerint a KISZ szervezetekre vár e probléma megoldása. Cikkemet , vitaindító cikknek szántam, s szeretném, ha minél több parasztfiatal, KISZ-tag és KISZ szervezeti vezető hozzászólásával, tanácsával segítene a pobléma megoldásában. Ifjúságunk helyzete a mezőgazdaságban Mi az oka, hogy a parasztfiataljaink egy része igyekszik elszakadni a földtől — a paraszti, mezőgazdasági munkától? Szerintem ennek okai a következők: 1. Parasztságunk életszínvonala a felszabadulás óta kétségtelenül emelkedett. Ezáltal parasztfiataljaink anyagi és kulturális igényei is megnövekedtek. A múlt súlyos bűne, hogy a parasztság a társadalomnak mindig .a legalsóbb, a leglenézettebb rétege volt, s ez még mindig kísérti parasztfiataljaink öntudatát s igyekszik „feljebb emelkedni”, más területen keresve megélhetést. 2. A múlt évek mezőgazdasági és parasztpolitikája részben károsan befolyásolta a parasztság termelési kedvét, így a parasztfiatalság nagy része nem látott jövőt a mezőgazdasági munkákban. 3. Nem sikerült még a falu és város közötti különbség kívánt mértékű megszüntetése. 4. Az elmúlt években az ipar egyes területein végzett túlzott fejlesztés is igen sok fiatalt vont el a mezőgazdasági .munkából. II problémák megoldása 1. Meg kell értetni parasztfiatalságunkkal, hogy művelt, szakképzett parasztságra van szükségünk. A paraszti munka is műveltséget, szakképzettséget kíván (új agrotechnikai módszerek) épp úgy, mint bármely más ipari - munka. El kell érnünk, hogy a paraszti munka ne legyen lenézettebb munka, öntudatra kell nevelnünk a parasztfiatalságunkat, hogy tudatában legyenek, hogy az ő munkájuk a mezőgazdaságban fontos és jelentős. 2. Kormányunk mezőgazdasági politikája biztosíték arra, hogy biztos jövő áll parasztságunk , előtt, parasztfiataljaink, ügy a termelőszövetkezeti, mint az egyéni gazdálkodásban megtalálják jövőjüket, számításaikat, igényeiket. „ 3. Többet kell törődnünk a falusi fiatalsággal. Fokozottabban kell kielégítenünk szellemi és kulturális igényeit. Arra kell törekednünk, hogy minden falu, de legalább a járási székhelyek, mind azt tudják nyújtani, mit a város nyújt a fiatalságnak. 4. Az ipar reális alapon és ütemben való fejlesztése mellett, tervszerű szakmunkás-képzéssel biztosít-, hatja szakmunkás-szükség-' letét. összegezve a fentieket, a KISZ-nek elsőrendű feladata kell, hogy legyen ' a fenti problémák megoldása. Elsősorban politikai és ■ nevelőmunkára van szükség a parasztfiatalság körében. Nevelnünk kell parasztfiatalságunkat a ma-1 gyár föld és a haza szere- <• tetére. Kricsfalussy Béla, Baktalórántháza: Pártegység és (ömcgmnnua Egyetlen józan gondolkodású becsületes ember sem kételkedhetík abban, hogy a kommunisták az ellenforradalom alatt és után hősies munkát végeztek. Elsősorban az ő érdemük, hogy helyreállt a rend, megindult a már-már megbénított élet, jócskán tisztázódtak az emberek Tejében az ellenforradalom okozta zür-zavarok. Ez elsősorban annak tudható be, hogy sokkal erősebb, szilárdabb pártot szerveztünk mint az MDP volt. Minden kommunista hitte és hiszi, hogy ez a megújhodott párt egyenesen, a revizionista és dogmatist a hibáktól mentesen fogja vezetni a párt9t, a dolgozó népet a szocializmus építésének útján. Most elérkeztek pártbizottságaink, pártszervezeteink egy olyan állomáshoz — az ellenforradalom fegyveres szétverése és a pártbavaló átigazolások lezárása után — amikor már előre kell tekinteni, s . a pártszervezetek szilárd elvi egységének biztosításával harcot kell folytatni a tömegek megnyeréséért. Ne gondolja senki sem azt, hogy ezen a téren minden a legnagyobb rendben van. A kommunistáknak soha nem szabad elbizakodottnak lenni, reálisan kell vizsgálni az élet bonyolult jelenségeit, s napról-napra harcolni a dolgozók megnyeréséért. A tömegek között végzendö politikai felvi- Jí-gc sító munxáriK azonban • csak akkor lesz jó, helyes irányú ha a pártszervezetekben biztosítják a szilárd elvi és szervezeti egységet, s a legfontosabb kérdésekben azonos nézeteket vallanak. Abban a pártszervezetben, ahol még mindig a személyi harcok, az intrika uralkodik — s ilyenek vannak — ott a tömegek között jó munkát nem tudnak végezni. A tömegpolitikai munkára pedig nagy szükség van. Hiszen a pártszervezetek akkor dolgoznak helyesen, ha a párt körül széleshálózatú szimpatizáns gyűrűt alakítanak ki a dolgozók köréből, akik s'/hvel-lélekkel harcolnak a szocializmus építéséért. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a tömegpolitikai munka tekintetében is meghatározott marxistaleninista sikon álljanak a pártszervezetek, a kommunisták. Határozottan meg kell mondanunk, ott dolgoznak helyesen a kommunisták, ahol a megtévedt, s hibákat elkövetett dolgozókat élesen elválasztják az ellenförradalmároktól, az ellenséges elemektől, akik tudatosan törtek lándzsát az ellenforradalom mellett, a párt, a népi hatalom ellen. E fontos dolgok megítélésében nagyon alaposaknak, körültekintőeknek, igazságosaknak kell lennünk. Minden melléfogás ezen a téren az ellenséget támogatja. Mert miről van szó? Ha olyan ember kerül a párt soraiba, aki tudatosan kiszolgálta az ellenforradalmat, ez elsősorban bomlasztja a párt szilárd egységét, s táptalajt biztosít a revizionista, soviniszta, nacionalista nézetek bekerülésének a párt soraiba. De rontja a pártszervezetek tekintélyét is, hiszen a dolgozók azt látják, hogy aki tudatosan átállt az ellenforradalom oldalára, az most kaméleon módjára színt változtatott, s a kommunisták soraikba fogadták. Szigorúan a legnagyobb elvi éberséget kell tanúsítanunk az ilyen elemekkel szemben s minden áron meg kell akadályozni, hogy a párt soraiba kerüljenek. Az ilyen esetekben elkövetett hibák rontják a párt tekintélyét, s a tömegek között végzendő politikai munka hatását csökkentik, eltávolítják a dolgozó tömegeket a párttól. Tanulhattunk bőségesen az ellenforradalom eseményeiből. Nem szabad, hogy kígyókat melengessünk, akik hátulról lőnének ránk adott esetben. Mindannyian jól ismerjük ezt a pártról szóló tanítást: a párt csak erősödik azáltal, ha megtisztítja sorait az oda nem való elemektől. S ha ezt ismerjük, akkor cselekedjünk is ebben a szellemben. Ez a dolog egyik oldala. A másik és igen fontos dolog, amiről feltét'en szólni keil: a pártszervezeteken belül megmutatkozó ellentétek. A bírálat r.em lehet senkinek a menedéke, felhat almazój a az intrikára, a személyeskedésekre. Már pedig ez a betegség felütötte a fejét, s ha idejében nem szállunk vele szembe, eluralkodik s ennek szintén csak mi látjuk a kárát. A jobboldali, opportunista nézetekhez nasonlóan ez is csak arra szolgál, hogy szembe állítson kommunistákat egymással, bontsa a párt ideológiai szervezeti egységét. TVem szabad azokat a dogmatista hibákat elkövetnünk, amelyeket sajnos, elkövetett az MDP. Ez szintén gátolja a pártegység megszilárdítását, s rontja a tömegek között végzendő politikai munkánk hitelét. \ napokban beszélgettem a tisziabezdédi pártszervezet titkárával, Mekkái elvtárssal. A következőket mondotta: „Pártszervezetünk januárban alakult. Hatan kezdtük a szervezését. Most il-en vagyunk. Sok ember nem látott és még ma sem lát tisztán. Sok ember az MDP hibáinak tulajdonította az elkövetett hibákat, így nem jelentkeztek a pártba. Van itt egy Bariiló István nevezetű elvtárs, aki ezelőtt jó párttagnak vallotta magát, most mégsem jött közénk, hiába beszélgettünk vele. De jó is. hogy nem jött, mert megvizsgáltuk az ügyét és kiderült, hogy ő is részt vett a felvonuláson.” Ezenkívül semmiféle párt vagy népellenes tevékenysége nem volt. Ma pedig mint postás jól dolgozik. Nem arról van szó, hogy Earilló elvtársnak föltétien a pártban van a helye, de arról igen, hogy minden felvonulót ne vegyünk egy kalap alá. Ezzel komoly hibát követünk el, hiszen az emberek meg voltak zavarva. S ha így járnak el egyes pártszervezetek azokkal a megtévedt, dolgozó emberekkel, akik semmiféle népellenes, pártellenes dolgot nem követtek el, s még hozzá korábban az MDP-nek is tagjai voltak, akkor csak baj lesz, s a tömegpolitikai munkánkon esik csorba. A megtévedt, de becsületes munkás, dolgozó paraszt és értelmiségieket közelebb kell hozni a párthoz, meg kell nyerni politikánknak, hiszen a szocializmus építése a dolgozó tömegek megnyerése nélkül nem lehetséges. Az esetek ilyenformán való megítélése mint a bezdédi titkáré is, alkalmas arra, hogy éket verjenek a párttagság és a pártonkívüliek közé. Hiszen a pártonkívüliek nem marxisták, nem leninisták. Ha azok lennének, akkor a pártban volna a helyük. Még minden párttag sem redelkezik a szükséges politikai képzettséggel. Azon kell munkálkodnunk, hogy azokká váljanak, de ez nem lehetséges máról-holnapra. Hát még a pártonkívüliek esetében?! Biztosan tudjuk, hogy egy sor kérdésben még nem értenek egyet a kommunistákkal. De arra kell törekedni, hogy közel kerüljünk egymáshoz, s azt a fonalat kell erősítenünk, ami összeköt bennünket, s nem azt bogozni, ami elválaszt. Már pedig a legalapvetőbb kérdésekben egyet, értenek velünk. Azt minden becsületes dolgozó ember érzi, hogy jobb a népi demokrácia, mint a kapitalizmus. Ez összeköt. Viszont nem minden dolgozó paraszt vallja még ma, hogy a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás az ő hasznára válik. Ebben különbözőek á nézeteink. No, de ez nem lehet alap arra, hogy mi szembe forduljunk ezekkel az emberekkel. Be kell bizonyítaniok a szövetkezeteinknek, hogy valóban. a kommunistáknak van igazuk, akik a nagyüzem mellett törnek lándzsát, pártszervezeteinkben mégmindig nagy a befelé fordulás. A taggyűlések, aktívák, különböző tanácskozások, harcosak, színvonalasak. Itt bátran elmondják a kommunisták véleményüket. De nem ilyen mértékben a tömegeknek. Vannak pártszervezetek, ahol sok kisgyűlést tartottak már a dolgozóknak,' s meg is van az eredménye. Ezeknek a száma azonban, még kevés. Sokat, és állandóan beszélni kell a párlonkivüliekkel. Hadd mondják el bátran véleményüket az eredményekről, hibákról, gátlás nélkül, Pártszerveze-. teink tanulmányozzák a tömegek hangulatát, s reagáljanak is a véleményekre. Mondják meg a kommunistáknak miben van igaza X-nek, és miben nincs igaza Y-nak, akár miről is van szó. Elvi alapokon agitáljunk, s ne udvaroljunk. Fontos azonban az, hogy ne legyünk bizalmatlanok az (Folytatás a 3. oldalon)
