Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-09 / 133. szám

.196?. Június 9. rjEáuus KFLFTM AGY A RdRSZAG 7 Beszélgetés egy országgyűlési képviselővel oi>s%iig;«s és mellei dóinkról A z országgyűlés munká­s-járói írtak az újsá­gok és szólt a rácjip is. Ber­ki Zoltán országgyűlési kép­viselővel arról beszélget­tünk, amiről az újságok nem írtak. Megkérdeztük hogy milyen élményekkel tapasztalatokkal gazdagod­va jött haza az országgyű­lésről. A két üléssakról —■ Elmondhatom, hogy az országgyűlés két ülésszaka az elmúlt évek országgyű­léseinél értékesebb volt. — Az első ülésszakot a politi­kai helyzet, az ellenforra­dalmi és ellenforradalom utáni állapotok, tisztázása az ország békéje és rendje helyreállításának munkája jellemezte. A második, a mostani ülésszak a gazda­sági héiyzet konszolidálását, a politikai hatalomnak to­vábbi gazdasági eredmé­nyekkel való alátámasztá­sát célozta. Arra a kérdésre, hogy mi volt áj as orssággyüles munkájában Serki elvtárs többek kö­zött ezeket válaszolta: —' Mindenekelőtt mint újat kell említem, hogy a terv és költségvetési javas­lat előkészítésében már az országgyűlés munkájánaa megkezdése előtt alakított külön bizottság kétszer ülé­sezett Ennek a bizottság­nak én is tagja voltam. Olyan tervet, illetve költ­ségvetést készítettünk, amelyben megmutatkozik az ország vezetőinek felelőssé­ge, hogy a viszonylag nehéz körülmények között a ren­delkezésre álló kevés pénzt a leghasznosabban tudjuk Létekből Jakadó beszédeit ■— Üj volt az országgyű­lésen áz a hang is, amellyel a kormány tagjai és a kép­viselők beszéltek. Kádár elvtárs egyszerű és közvet­len szavai annyira szív sze­rint valóak voltak, hogy én is ügy éreztem, mintha a barátommal beszélgetnénk. Nagyon fellelkesített a tár­gyilagos, okos, egyszerű be­széddel. Rákosiék idejében az ő beszédjüknél úgy érez­tem, hogy a szűk tanács­adói körre építették állás­­foglalásukat, és sokszor nem a nép véleményét fe­jezték ki, nem a nép neve­zi kormánynak nincs ssándéka újabb áremelésre z országgyűlés ülés- és orvosolni a panaszukat. a dolgozó nép jóléte érde­kében a legfontosabb beru­házásokra fordítani. Meg­fontolva döntöttünk a ja­vaslatok és észrevételek ügyében. Többek között valóban szükséges volt a belvízvédelemre nagyobb összeget fordítani és a gyü­mölcs exportálását segítő tároló, feldolgozó, valamint ládagyár létesítésére sok­milliós beruházási keretet biztosítani. Elmondhatom, hogy a terv és költségvetés végleges megszövegezése előtt mintegy 200 ország­­gyűlési képviselő vett részt -vékenyen a munkában, ben szollak. A képviselők hozzászólásai most a leg­több esetben nem előre megírt beszámolóból tör­­.éntgk, hanem szabadon, néhány feljegyzésből. Bi­zony ez régen nem lehetett így. Az ilyen beszéd, az ilyen hozzászólás mentes volt a frázisoktól, lélekből fakadó, észhez, szívhez szó­ló volt. Elkerültük az is­métlésekbe bocsátkozást. A kedélyes beszédek általános lelkesedést keltettek, élén­kítették az országgyűlés munkáját, szaka előtt olyan sut­togó hangokat lehetett hal­lani, hogy na most megint tel fogják emelni néhány iparcikk árát, s ezek között a textilt és a bútort emle­gettek. Berki elvtárs erre vonatkozólag elmondotta, hogy áz országgyűlés első' ülésszakán hozott határozat' egyes luxuscikkek árának; emeléséről szükséges és kényszerű megoldás volt, hiszen a kormány biztosí­tani akarja a gazdasági helyzet további megszilár-; dítását, az infláció elkeni-' lését. Nagy erőfeszítéseket tesz a kormány, hogy a' dolgozó nép széles tömegei; ne érezzék sokáig az ellen-' forradalom okozta károk következményeit. — Ki­jelenthetem — mondotta Berki elvtárs —, hogy a kormánynak nincs szándé-: ka újabb áremelést végre-; hajtani, ehhez természetes' a termelés jövedelmezősé-: gének biztosítására, a tér-' vek teljesítésére, a terme­lékenység fokozására és a Én is elhatároztam, hogy nagyon sokat fogok javí­tani képviselői munkámon. Rövidesen a vásárosnamé­­nyi járásban szeretnék be­szélni különösen a dolgozó kát, lelkesíteni őket és se­gíteni bájukon. hogy a zöldár miatt néhány napig állt az I-es számú turbina, de most már to­vább termeli az áramot. Boldogan közölte a megye népének és különösen a ti­­szalökieknek örömére, hogy az erőmű építkezések meg­gyorsítására, döntően pedig a vállalat szociális és kul­turális helyzetének javí­tására ismét többszázezer forintot sikerült biztosítani. O. A. Szovjet szakszervezeti kultúrkütdöttség szerepelt nemrég Nyíregyházán. Forró sikerű előadá­saikról már beszámoltunk. Képeink az együttes néhány kisebb csoportját örökítik meg. karékosságra van szükség. Azzal távoztunk az ország-; gyűlésről, hogy az ország népének szüksége van ránk s mi, a képviselők sokat tudunk tenni az ország gondjainak intézésében, a jólét további kibontakozta­­tatásában. Többet kell len­nünk a nép közö.t, figyelni észrevételüket, javaslatukat, V olt egy gyermekkori ” pajtásom, akit hosszú éveken át irigyeltem, mert ő, illetve a szülei olyan jó módban éltek, hogy gépla­katos inasnak tudták adni. Hat mázsa búzát és egy mázsás hízót kellett évi tandíj fejében fizetni há­rom és ■ fél éven keresztül a mesternek. Mint segéd, az uraság műhelyébe ke­rült. Harmadik éve segéd­­kedett már, amikor a főgé­pész megengedte neki, hogy traktort vezessen. Ha akko­rára ki nem növök a gyer­meknadrágból, talán még sírásra is fakadok hara­gomban az irigységtől: va­laki hat év alatt annyira viheti, hogy traktorra ül­jön. Alig múlt tizenkilenc Takarékoskodjunk! Hallassák ssavukat as emberek$ Levelet kaptunk Demecserből, amelyben egyik ré­gi, azelőtt sok segítséget nyújtó levelezőnk jelentkezik. S szemünkre hányja, hogy az ellenforradalmi esemé­nyek óta megfeledkeztünk a külső munkatársakról, a hétköznapok társadalmi ellenőreiről, a hétköznapok örömeinek tudósítóiról. Igaza van, hogy el lettek ha­nyagolva. de nem felejtettük el őket, írjanak a régi bizalommal s újra köze.ebo Kerül a szericesztőeég raj-; tűk keresztül tül is legerősebb támaszához, a tömeg-; bizalomhoz. Előlegként kaptunk is egy kis tudósítást D. Tóth Istvántól. „SOK A KÉRŐ, MÉGIS MEGVÉNÜL A — DO­HÁNYPALÁNTA.” „Nagyon hasznos és előrelátó cselekedet volt a dohánybeváltó részéről, hogy Demecserben dohány­palántát neveltetett, mintegy 400 forintos költséggel, úgy összesen 1600 forint értékben. H. Tóth András ud­varán készítették el a meleg ■ ». ott nőttek a palán­ták nagyon szépen s, hogy milyen szépek voltak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nemcsak a környező községekből, de még másik járásból is jöt-; tek, akiknek nem sikerült valami ok miatt, vagy kevés; volt a palántájuk, hogy vásároljanak. ; Egy szép lánynak nem volt annyi kérője, mint en-; nek a palántának, de a szülők úgy látszik igen régi-i módiak, nagyon makacsak voltak. Azt mondták: nem' adjuk, mert szükségünk van rá, mi akarunk hasznot; belőle. Persze vannak, akik tényleg gyönyörködni; akarnak még neveltjükben, s közben észre sem veszik,; hogy vénkisasszony lett a lányuk. ; Na de elég a keserűen-humoros hasonlatból. —; Ugyanis azt történt, hogy a at .ián* -.eVaUu nem hasz-; nosította saját céljára a felnevelt palántát, de el sem adta azoknak, akiknek szükségük lett volna rá. A do­hánypalánta még mindig ott díszük a melegágyban, j felnyurgult, lassan virágzásnak indul. S nem tudom, hogy a beváltó mit csinál, gondolom elégedetten dör- J zsölik a kezüket az ötlet szülői, hogy sikerült megsza­badulniuk másfél-kétezer iuAnúol. Nem nagy dolog ez, de nem-e fokozottan vétünk népünk ellen az ellenforradalmat követő nehéz gaz- . dasági időkben minden kidobott fillérrrel, gondatlan-1 Ságunkkal?" 5 Érkezéskor Látogatás a Sóstón Táncjelmezben TRAKTOROS-ELET lelkiismeret szerint való ta-íeves es ott pöffögött el mellettem a traktorral, én meg csak az ökörh'ajtást ta­nultam meg akkorára. Ezek a múltbéli gondo­latok jártak a fejemben, mikor egy „mostani” trak­toros után érdeklődtem Üj­­íehérté... — Beszéljen az elvtárs, amelyikkel akar — mond­ták a gépállomás vezetőd — majdcsak itt tanulta vala­mennyi trak torosunk, a gépállomáson a mestersé­gét. A Jánosra esett, mert választásom Béres könnyen ■ elérhettem, a gép­állomás szomszédságában lakik és éppen szabadságát töltötte. Ahogy találkoztunk nyújtaná is a kezét, meg nem is, akkor látom, hogy csupa olaj. — Úgy tudom, hogy sza­badságon van, mégis ilyen olajos? — Jól tudja az elvtárs — válaszolt. Egy kis szenet vettem télire, amit vontató­val hoztam haza, aztán nem akartam úgy visszaadni a pótkocsit, ahogy használ­tam. Lelakarílottam, meg egy kicsit le is kentem. Beszélgetésünkből aztán megtudtam, hogy a 32-dk évét tapossa, ebből hatot töltött a gépállomáson, ez év végén #lesz hét éves traktoros. A szüleinek kél hold földjük volt felszaba­dulás előtt, amihez negy­venötben még három hol­dat kaptak. A négy testver azonban még ezen sem ta­lált elegendő munkát, így János máshol próbált sze­rencsét. Dolgozott több he­lyen, míg 1950 végén a gépállomáson kötött ki. — Tóth Sándor, a jelenlegi üb. elnök és Marján Pál voltak a tanítómesterei. — Nem hat év, de hat hét sem telt bele úgy szántott, mint a karikacsapás. Igaz, azóta sokat kellett még ta­nulnia. Az első naptól fi­zetést kapott. — Mennyit? — Annyit ,hogy egy évre rá meg tudtam nősülni — adja meg a minden szám­adatnál többet mondó vá­laszát. Az 1954. évi őszi kam­­pányban olyan jó munkát végzett, hogy egy rádiót 'kapott ajándékba. A következő évben, mint jó dolgozót, elküldte a gépál­lomás hathónapos „diesel­iskolára”. A korábbi kere­setének a 85 százalékát az iskolán is kapta. Az iskolai megszakítást t em számítva, három évet húzott le egyfolytában a nagyszegegyhazi Rákóczi Termelőszövetkezetben, de egy rossz szó nem volt kö­zöl tűk. A múlt év őszén, az ellenforradalom napjai oan is, amíg munka volt, az ő gépe nem állt le. Éppen az fclleniöradalom előtti na­pokban érte el élete egyik legr agyobb célját, 16.50U forintért egy takaros szoba­­íionynas lakast vett. Évek szorgalmas munkájának eredménye volt ez. Igaz, hogy ő a fizetéssel előbb hazamegy és utána gondol a borra. Néhány pohárral ő is megszokott inni, de leginkább közösen a család­dal. A traktoros napon sem marad ki a vigalomból. Ö azonban úgy tartja, az a nagyobb legény, aki többet teljesít, jobb állapotban van a gépe, nem pedig az, aki legtöbbet tud inni. Oéres János egy trakto­­ros a sok ezer közül, akik a gépállomásokon, ál­lami gazdaságokban lettek szakemberek, megbecsült tagjai társadalmunknak. — Nem lett volna nehéz olyan traktorost sem találni me­gyénkben, aki 2—3 év alatt brigádvezető, esetleg igaz­gató lett, vagy kormány­­kitüntetést kapott. Béres János nem olyan ember, ő a traktorosok sűrűjéből, a derékhadból való, aki hat év után is a vasnyeregben ül és becsületesen megél feleségével, két gyermeké­vei keresetéből. Ezért rá­mondhatjuk bátran, hogy nálunk ilyen a traktoros élet. Csikós Baláas, parasztokhoz, elmondani az I országgyűlésen tapasztalta-' (gyorsabban építik a tissaiöki erőművet Ez a beszélgetés péntek äste a gyorsvonaton történt. Berki elvtárs nagy szere­lttel és felelősséggel be­szélt munkahelyéről és munkájáról is. Egy hétig .■olt távol, de ezalatt az éő alatt is naponta teléfö­­ion tudakozódott, hogy mi jjság a tiszalöki erőműnél, rudja, hogy azóta működési íelyére emelték a Il-es :urbina forgórészét, azt is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom