Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-01 / 126. szám

« KFM'TM »HYARÍÍRS? \G 1?3T Mniui 1, szombat Hogyan terveszünk ? iVarázslók Néhány szó a készítéséről kizséffejlesztési tervek A községi tanácsok vég­­rehajtó bizottságai — a falvak legjobb dolgozóira támaszkodva — megye­­szerte rátértek az ellenfor­radalmi események miatt félbemaradt községfejlesz­tési munkák folytatására. Megkezdték az 1957. évi községfejlesztési tervek ké­szítését is. A korábbi években elő­fordult sok nehézség elle­nére számos létesítmény, Vegyük számba a Mielőtt az 1957. évi terv­­javaslatot megtennék, he­lyes a község lehetőségeit alaposan mérlegelni. — Vagyis első lépés legyen a helyi pénzforrások, bevéte­lek, helyi anyagok, szak­emberek — egyszóval a fel­tételek figyelembevételével a fejlesztési célok kitűzése, körvonalazása. — Világos. Addig nyújtózkorijun A korábbi évek nehézsé­gei, hibái közül legelsősor­ban elkerülendő a község erejét meghaladó, nagy lé­tesítmény célul kitűzése. — Volt olyan község, ahol 150.000—200.000 forintos lé­tesítmények megvalósításá­hoz évi 10—20.000 forinttal kezdtek hozzá. Az ilyen lé­tesítmény évek során át­húzódott és csak drágította az építkezést. Mivel nem jutott gyorsan tető alá, rongálódott, pusztult a már felépített rész, rom­lott, veszett az anyag, a járda, óvoda, út, iskola, kultúrház, park, fásítás stb. bizonyítja falvaink lakossá­gának áldozatkész összefo­gását. Az ellenforradalom következtében a folyó évi tervek nehezebb körülmé­nyek között — késve is, szűkösebb építési anyagfor­rások révén is — de mégis készülnek. A tervkészítés még tart. Ezért érdemes néhány szót írni a jó ter­vezés érdekében. helyi lehetőségeket hogy elsősorban a már megkezdett építkezéseket célszerű továbbfolytatni. — Ezek mellett — ha a lehe­tőségek megengedik — ki­tűzhetek a tervben olyan feladatok is, amelyek nem anyagigényesek, egyszerű módon megvalósíthatók. — Például legelőfásítás, köz­utak tisztogatása stb. k, amíg a takaró ér következő részösszeg ne­hezen került elő stb. A községfejlesztési terv nem is tűzhet célul ilyen nagy feladatokat. Ha mégis sor kerülne erre, akkor olyan szakaszokra ütemezzük be az építkezést, hogy az első években gyűjtsük össze a szükséges pénzt és anya­got, s ha ez mind rendel­kezésre áll, akkor Kezdjük meg az építkezést. Így a létesítmény gyorsan elké­szül, sok kellemetlenségtől megszabadulunk és olcsóbb lesz. Az anyagellátás, mint „áthághatatlan* akadály Építkezéseknél általában legnagyobb probléma az anyagbeszerzés. Főleg ott jelent ez u. n. „áthágha­tatlan” akadályt, ahol min­dent központi anyag be­szerzésével kívánnak meg­oldani. A népgazdaságun­kat ért ismeretes nagy ká­rosodás következtében kor­mányzatunk ebben az év­ben nem tud a községfej­­lesztési tervek megvalósí­tásához semmiféle anyagot rendelkezésre bocsátani. Íz külön nehezíti a folyó évi tervezést, de egyben na­gyobb leleményességre ösz­tönzi községeink lakossá­gát. A már annyit emlege­tett „helyi erőforrások” felhasználása ma ténylege­sen és hangsúlyozottan nagy fontosságú ügy. A vaiyogvetés, szénporos tég­laégetés, homok- és kavics­­bányószás, betonoszlopok öntése stb. nagyon sok községben megoldható. A bontásból szál mazó anya­gok beszerzése szinten je­lentős eszköze a községfnj­­lesztési tervek megvalósítá­sának. Ahogy a lakosság egymás között ad-vesz bon­tásból származó épület­­anyagot, úgy a községfej­lesztési tervben megterve­zett létesítményekhez is be­szerezhető a lakosságtól az ilyen anyag. Általában ma­radjunk reá'is talajon. (Az apáinktól megszokott cél­szerű és egyszerű módsze­rektől csak akkor térhe­tünk el nagyszerűbb, pom­­pásabb építmények irányá­ban, ha az anyagi módunk is megvan hozzá. Ez a fi­gyelmeztetés egyik nagy paraszt-írónktól származik s talán érdemes elgondol­kodni rajta.) nem is bánták meg. Szám­talan járda, út, kultúrház villanyhálózat tanúskodik e falvak lakosságának össze­fogásáról, akaraterejéről. — Dombrádon út és iskola, Kisarban kultúrház, Raka­­mazcn kultúrház, villany-' hálózat bővítése, Nagykél-’ lóban útépítés, csatornázás,; villanyhálózat építése ta­núsítja ezt és hosszan le­hetne sorolni a példákat. Egyik közmondásunk sze­rint ugyan a „rossz példa ragadós”, ami elég nagy baj. Mennyivel praktiku­sabb lenne, ha a község­fejlesztés terén ennek az ellenkezője, vagyis a jó példa okozna egy nagy me­gyei járványt! Ezzel me­gyénk lakossága tovább gyarapodna és jelentősen gazdagodna. Fodor József. között; Ahol a perzsa szőnyeget, « brokátpapiant h íii^juröiivöket készítik | | kos dolog volt é!«tre­­r hiv"' "“"műVészcti és háziipari szövetkezetét.. Megalakulása óta szerveze­tileg és anvagilag megszi­lárdult, tetszetős és értékes népművészeti és háziipari munkáival ország, sőt világ előtt híressé vált. Azért is jelentős ez. a szövetkezet, men különösen sok lányt és asszonyt tud foglalkoz­tatni olyan cikkek gyártá­sával. amelyeknek külföl­dön is keletjük van, Szép környezetbe« folyik a „varázsló4* munka IA icséretére válik a szö­­a~' vetkezetnek, ahogy új telephelyét, a Széchenyi utcai volt gépjavító üze­mét rendbehozatta, kicsi­nosította és parkosította. Rend és tisztaság jelképe­zi a telepet. Ott működik a mintegy 600 dolgozó je­lentős része, a paplankészí­tő, perzsaszőnyegkészítő, hímzettruha készítő és egyéb részlegekben. Keleti mesék szövete A z utóbbi hónapokban I vedelmezően készítenek "* a különböző háziszőt- perzsaszőnyegeket. Huszon­­tesek készítése mellett jő- I nyolcán dolgoznak a sző-Kik, hogyan értelmezik a takarékosságot Sokan úgy értelmezik a takarékosságot, hogy ha mennek az utcán s talál­­naa egy, az idő vasioga által kikezdett fél patkót, felveszik és hazaviszik. — Pedig igazán semmi hasz­nát sem lehet venni, csak átadni a MKH-nek. Igen, a csekélységet nagyra tartják — persze nem mindenki, — de a na­gyot azonban nem érté­kelik, nem a találást, ha­nem a takarékosságot. És most nézzük meg a takarékosság egy-két el­rettentő példáját. 1. A Kiskereskedelmi V.' 34. számú árudája szom­baton pontosan félhatkor zár be és hétfőn reggel fél nyolckor nyit ki. Ez az idő — úgy testvérek kö-; zött is — 38 órát tesz ki.; Bezár a bolt, az alkalma-: zottak hazamennek, . . ejnye, ejnye, de egyről azonban megfeledkeznek. Ez pedig a villany. : A villany pedig égett szombat estétől hétfő reg­gelig, összesen harminc­­nyolc órát. Szerény szá­mítás szerint ez a felesle­gesen égő villany tizenhá­rom csaiád esti áram­mennyiségét fogyasztotta el. 2. De az Állami Áru­háznál sem jobb a hely­zet, mert náluk is igen bőségesen bánnak a vil­lanyárammal. Nappal is ugyanúgy égnek a kira­kati villanyok, mint este. A neon reklámtábla is már megkezdi esti kivilá­gítását a kora délutáni órákban és versenyt vi­lágít a nappal. Pedig a$ nappali világítással feles­leges pénzt dobnak ki, mert a napot nem igen tudják túlvilágítani. Beszélgetés a Sipka-szoros hősével Az 1877—1878-as orosz— török háború egyetlen élő részvevője Konsztantyin Vikantyevics Kruckij, a Preobrazsenszkij-ezred test­őrgárdájának egykori törzs­őrmestere. A 102 esztendős szovjet állampolgár Novo­­rosszijszkban lakik. Mindig sok levelet visz neki a posta, különösen ezekben a napokban, amikor a bolgár nép önkéntes hadserege megalakulásának 80. év­fordulóját ünnepli. Ez a hadsereg dicső oldalakat írt az öt évszázados török rabság elleni felszabadító háború történetébe. — Nekem is alkalmam nyilt résztvenni a testvéri bolgár népnek a török já­romból való felszabadításá­ban — mondja az orosz­török háborúra visszaemlé­kezve a veterán harcos, — Mi. oroszok csupán 6000-en voltunk, s néhány bolgár csapattest támogatott ben­nünket nvegkészítő helyiségben a kéziszövőszékeknél. Jaskö Jolán és Garai Ilona kitűn­nek ügyességükkel. Egy da­rab 140x80-as méretű per­­zsaszőnveget egy hónap alatt elkészítenek. Egy négyzetméteren 100 ezer csomót kézzel kell lekötni, mind amellett nagy figyel­met igényel a művészi munka. Több más ország között most Olaszország rendelt nagymennyiségű perzsaszőnyeget a szövet­kezettől. A brokátpaplan készítők között Kovács Ilona és Fábián Mária tűnnek ki jó munká­jukkal, ügyességükkel. A beregi keresztszemes ex­­portterítők a régi, híres Rákóczi mintákkal dísze­sek. Snichler Ödönné és Perényi Rezsőné nagy gya­korlattal rendelkeznek en­nek készítésében, és szíve­sen tanítják rá a lányokat is. Művészek — cérnával — Három függönyt min­tázunk: piros, fekete, fehér, és barna, zöld, sárga szí­nekkel a moszkvai VIT-rc, Tarján Ilona, Czomba Pál és Tóth Borbála népművé­szek készítik a függönyöket — újságolta Nagy Sándor­­né, a szövetkezet vezetője; — Női hímzett ruhavarró részleget is szerveztünk, — a tanfolyamon húszán ta­nulják a művészi munkát, — bizonyára ezen készítmé­nyeink is növelni fogják jó hírünket. A szövetkezet dolgozói ** készülnek a negyed­évi küldöttgyűlésre, mely alkalommal értékelik ed­dig végzett munkájukat, megbeszélik a további ter­veket, a vezetőség megju­talmazza a munkában ki­tűnt dolgozókat és a gyű­lés után vendégül látja az értekezleten résztvevőket. A sült galamb várásban éhen lehet maradni Tény és való, hogy anyagi lehetőségeink most korlátozottabbak, mint a koiábbi években voltax. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy lemondjunk a község fejlesztéséről. Ha a községek legjobbjai össze, dugják a fejüket, sok le­hetőséget találhatnak vala­mennyi községben. Már csak azért is érdemes es izükséges foglalkozni a községfejlesztési tervekkel, mert ezernyi apró kelle­metlenség bosszantja a fa­hl népét, amelyeken maguk segíthetnek elsősorban. De a községfejlesztésnek nem fő útja a központi anyag­ellátás és a költségek fi­nanszírozása. Ez csak egy részsegitség lehet. Számo­sán ostromolják nap, mint nap a megyei tanács teiv-j osztályát, hogy községük 10 év alatt még semmit sem kapott. Természetesen ezek beruházásra gondol­­naK. Igaz, vannax még olyan községek a megyé­ben, amelyek különösebb beruházást nem kaptak. De nem ez a jellemző, ha­nem az, hogy a megye leg­több községe — amelyek kaptak ugyan segítséget, de emellett — saját erőből is igen sokat gyarapodtak az utóbbi években. Segí­tett-e magán az a néhány község, amelyik jelentő­sebb beruházást nem ka­pott? A sült galamb várás­ban éhen lehet marauni. Ma már egyre több az olyan községek száma, ahol éltek a községféjlesztési tervek lehetőségeivel. Ezek Egf szemtant! vallomása a lőtt <>ii ázásról rryű, de izgalmas! Per­sze csak azoknak, akik lottóznak. Az ám — Van mit látni, ha megkez­dődik a húzás, s kezdetét veszd az idegek tánca. Vagy ezren ülnek, s jele annyian állnak a teremben, ahol Fortuna szellemét idézge­tik. Tipeg, topog, diibög a sok láb, mintha valami szving, i ock and roll. mam­bó kreációt ropnának ülő helyzetben, s állva. Iskolások, fiatalok, koro­sabbak és vének türelmet­lenül várnak a szerencsés pillanatokra. Feltűnően sok a nő az érdeklődök között. Persze ez a megállapítás helyesbítésre szorul, hiszen tudvalevő, hogy a nők egyébként is kiváncsi ter­r.észelüek cs szeretnek mindenütt ott lenni, külö­nösen, al}Ol szerencséről van szó. Ha a lottózókról statisztikát készítenének, biztosan a nők javára bil­lenne a számok mérlegé, hi­szen a nők különösen szen­vedélyesen szeretnek nyer­ni. Ügy látszik, nemcsak a )érjhezmenéssel, még a lot­tón is nyerni akarnak. S van is szerencséjük! A férj­­hezmenést nem is említve! fiz első lottó telitalálatot asszony nyerte, sőt azelőtt egy héttel egy budapesti hölgyről írtak az újságok, . leiek majdnem öt találata volt, csak az egyik x-et el­vétette. Nicsak: egy néni térdel a falnál, ezúttal bizonyosan a szerencse istenéhez eseng. Egy 10 év körüli lánynak Úgy mozog a füle, mint egy kísnyűinak, az orrát meg kerbe-körbe fintorgatja, miközben a kezében szo­rongatott szelvényekkel van elfoglalva. Egy sor­köteles legény ritmust do­bol az ölében heverő tás­kán, a cimborája pedig sa­ját térdét csapkodja. Egy hölgy türelmetlenségében a szája-szélét harapdálja. Idegesen rángatóznak az arcok, az ajtónál ácsorgók szinte „eszik” a cigarettát. T/ ajon kik húzzák majd ki a nyerő számokat? Ez a kérdés okoz előizgal­­mat. Végre megpörgetik a szerencsekereket és a kb. 1500 számból kihúzzák az elsőt. 159! 159!... Egyebet se hallani, mint ezt a szá­mot. Hívják a szám tulaj­donosát. Lesik előrehajolva, oldclt forgolódva, s hátra kémlelve, hogy férfi, vagy pedig nő az illető? Az is lényeges, hogy hány éves. Egyeseknek gyerekek hoz­nak szerencsét, mások ir­tóznak tőle, inkább csinos fiitalcmberrel szeretnék kihiízatni a megjátszott számot. És forditva is; a férfiak — ízlés szerint — csinos, szőke, vaf/y barna hölgyet várnak a dobogóra. Az öregek kezére nem szí­vesen bízzák a szerencsét. S most pechükre, mind az öt szám tulajdonosa férfi, közülük csak egy 20 éves, a többi 40 és 70 év közötti. 1/ égre már forog a ke­­' rék, s olyan csend lesz a teremben, mintha egyetlen lélek se tartóz­kodna ott. Visszhangzik a kihúzott nyerőszám, s nyomban mocorgások, szisszenések, méltatlanko­dó felkiáltások, s ilyen szó­lások hangzanak: „Ara­nyozni kellene a kezét!” — „De nem arannyal!” Lám, csak mennyi „áldás" szálL Sorba húzzák az öt szá­mot. Érdekes, hogy a fel­kiáltások között nem akad olyan, hogy „itt az öt ta­lálat!”, még olyan sem­hogy „négy találatom van!” Ám egy olyan akadt, aki fuldokolva felkiáltott, kide­rült, hogy egy középkorit férfi idegességében lenyelte az égő félcigarettáját. így van ez lottó-húzás­kor a MEDOSZ kultúrter­mében. Vajon ilyen a hely­zet otthon, a rádió mellett is? Ugye kedves lottózók, az éter hullámai mérséklik az idegállapotot. O. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom