Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-26 / 147. szám

KELETM AGYARORSZÁG

1957. június 26. szerda

*•

Üdvözöljük az országos pártértekezletet!

Három harcos a sokexer közül

A'VVVVVVW^A'NAA^'VWWNAA^^A/VVVVVVVVVVVVWWV

'WVWVN YVVVVWVWWVVW/NAAAAA/VVVVVVNAAMAA/YWVVVVVVVWVVWVVVVVVN^^

Holnap kezdi meg tanácskozását az országos pártértekezlet. Nagy esemény ez pártunk életében. Minden kommunista figyelme, gondolata e tanács kozást kíséri, hiszen egy eredményekben gazdag, forradalmi tapasztalatokban megedzett, az ellenforradalom ellen vívott harcban szüleiéit párt az MSZMP küldöttei tanácskoznak hazánk fővárosában. Ez a tanácskozás felér egy pártkongrészszussal, olyan történelmi jelentőségű állomás pártunk életében, amely összegezi az elért eredményeket, az elkövetett hibák okait és világosan meghatározza: hogyan tovább.

A párt egyszerű katonái, harcosai is nagy figyelemmél kísérik a tanácskozást. így Kovács Gábor elvtárs, a nyírcsászári Uj Élet Tsz elnöke, D. Tóth György elvtárs, egyénileg dolgozó paraszt, Csapajev hadosztályának egykori harcosa. Gyúró ír e elvtárs, a nyirgelsei igazgató és sok-sok tízezer kommunista. Ok mondják most el gondolataikat, véleményüket.

Kovács György:

»Határozza meg világosan a pártertekezlet a mezőgazdaság

átszervezésének útját”

5-ceIi változtatást eszközölni. ? .avasoinam, nogy az általános iskola Vili. osztályában állítsák vissza az al| totmánytan tanítását. Ha a í ap.uiOK kikerülnek az isko- 5 ából s nem tanultak állté tmánytant, nem rendel- 5 -eznek semmiféle alapvető |,ogi ismerettel, ami véle| nényem szerint súlyos hi- 3 ja. Azt is meg kell vizsgálni, vajon helyes-e, hogy megszüntetik a tanítóképzőket s helyettük akadémiákat állítanak fel. Én nem helyeslem, hiszen a tanítóképzés nagy tradí- 1 ciókkal rendelkezik. Gondoljunk csak az egri, sárospataki és a többi isko- I lara. Helyesebb lenne a

— Tizenkét éve vagyok a dolgozó parasztok körépárt harcosa. Két év óta az ben?! A bizalom tovább Üj Élet TSZ elnöke. Sokat növekedne, s a problémáktapasztaltam, tanultam. Ügy gondolom, hogy az országos pártértekezletnek világos, egyértelmű, érthető módon kell megvilágítani a mezőgazdaság szocialista átszervezésének útját, módját, módszereit. Nagyon vigyázzanak arra, el ne kövessük az elmúlt idők hibáit, mert ezzel csak árthatunk. Mondják ki azt is határozottan, hogy a termelőszövetkezet melletti agitáció minden kommunista feladata, kötelessége. Helyesen és egyértelműen határozzák meg a szövetkezeti és a háztáji gazdaság egymáshoz való viszonyát, mert ezen a téren hibák vannak.

Bajok vannak az önállóság helytelen értelmezésével is. Egyrészt a felső szervek, másrészt a tagok részéről. Ezt is igazságosan, az ügy érdekének megfelelően tisztázzák, hogy az a nagyüzemi gazdálkodást segítse elő. Az egyéni parasztok meggyőzésében első a szövetkezet példamutatása. De ez nem lehet indok arra, hogy lemondjunk az agitációról. Nem a régi módon való, sokszor embertelen módszerek követésére gondolok, hanem olyanokra, amelyek közelebb hozzák a szövetkezés gondolatához a parasztokat. — Ezeknek a módszereknek a kidolgozásában is mutasson példát, adjon tanácsot a pártértekezlet.

— Még egy javaslatom volna. Nekem még mindig meg van a régi MKP igazolványom. Őrzöm azt, s úgy vélem, helyes lenne a párt nevét is így megváltoztatni. Ez fejezi ki leginkább, hogy forradalmi párt vagyunk. Nagy tradíciók fűznek bennünket ehhez a a névhez. Ezt is vegyék figyelembe az elvtársak.

Gyúró Imre:

„Meg kell határozni a népfrontbizottságok munkáját, feladatait"

— Először talán a szervezeti kérdésekkel kapcsolatban egynéhány szót. Én a szervezeti szabályzatban helyesnek találnám, ha visszaállítanák a tagjelöltséget. Maradna továbbra is a hat hónap, s úgy vélem, ez idő alatt alaposan meglehetne ismerni a tagjelöltet, alkalmas-e a párttagságra vagy sem.

A tömegpolitikai munka erősítése érdekében. Úgy gondolom, hogy nagy mezőgazdasági centrumokban is kellene tartani rendszeresen úgynevezett parasztgyűléseket. Az ipari központokban beváltak ezek. Miért ne válnának be a

kai közvetlenül;, ismerkedne meg a párt felső veze- i miség helyét és szerepét a tése. szocializmus építésében. —

Az országos pártértekez- Mint pedagógus úgy látom let tisztázza majd az értei-1 hogy a tantervekben is

//

Ne ítéljenek el bennünket még T

Egy levél a sok közül... Ezek kimondva, vagy kimondatlanül a rövidesen összeülő Országos Pártértekezlethez szólnak. Áz alábbiakban egy fiatal milotai kislány levelét közöljük. Biztosíthatjuk Turjanicza Annát, hogy megyénk küldöttei elolvassák őszinte sorait és beszélnek ott a fiatalok problémáiról.

íme a levél:

„Telnek, múlnak az évek. A gyerekből végre felnőtt lesz. Felnőtt? Annak lehet nevezni a mi 18—19 éveseinket? Napsugaras életünk októberi kitérője

bizony nem ezt mutatta! Vérző sebeket kaptunk,

amelyek ha külsőleg be is gyógyulnak, lelkűnkben sokáig nyomot hagynak ...

Sokan itt hagytak bennünket, más hazát keresve. Biztosan vannak köztük olyanok, akik érzik, hogy egy hazájuk volt csak. az is elveszett. Hiszen szívet is kellene cserélni annak, aki hazát cserél. Ha nekik fáj ez, ne fájna nekünk? Az itthonmaradott fiataloknak nemcsak az fáj, ami történt, hanem az is, hogy elitéinek bennünket sokan, nagyon sokan .. , Úgy beszélnek rólunk egyesek, mint az ellenforradalom okozóiról.

Lehet így beszélni az egész magyar ifjúságról? Ügy érzem, nem lehet! Nem mi vagyunk összességünkben a történtekért teljesen hibásak! Hiszen, hogy neveltek minket? Nem éreztették velünk eléggé, hogy köszönettel tartozunk valakinek, mert úgy élhettünk, ahogy éltünk: jó módban, gondtalanul, szórakozva. Bizony az idősebbek sokszor elfeledkeztek rólunk. Nem beszéltek eleget az ős-hősökről, nem ismertették érdeklődést keltő módon a régi, küzdelmes életet. Rózsa Ferencék nevét többször hangoztatták, de nem beszéltek az ő életükről. Talán elbizakodtak, hogy a mi életünk szebb lett? Igaz: hála és köszönet ezért! Ezt sem volt könnyű elérni. De miért nem mutatták meg nekünk a nehezebb utat is, miért csak a könynyebbet? Talán, ha próbáltunk volna nehezebb körülményeket, igazi küzdelmet legalább úgy. hogy az idősebbek hátunk mögül lestek volna és a kétségbeesés kezdetén felénk nyújtották volna segítő, harcedzett kezüket — nem tudtak volna az ellenség oldaláról olyan könnyen befolyásolni bennünket.

Most elítélnek, megvetnek bennünket, lesajnálnak; Nem értékelik lelkesedésünket a nehezebb feladatok iránt, csak tapasztalatlanságunkat látják sokan. Itt mifelénk még azon is csodálkoznak, ha egy 19 éves fiatalt 2 hónapos párttagsága után megbíznak tanácstitkári feladattal. Arra kérem azokat, akik nem látják be, hogy ránk, fiatalokra nagy szükség van, lássák be, hogy egyszer megöregednek, kidőlnek a sorból. Akkor nekünk kell folytatni az életet, ránk várnak a következő tennivalók. De ezt tőlük kell eltanulnunk, még javakorabeli életünkben velük egy sorban kell dolgoznunk. Az ő tapasztaltságuk, megfontoltságuk mellett nagy szükség van a mi lelkesedésünkre és merészségünkre is. Nem vesszük mi azt rossz néven, ha ellenőriznek bennünket és tanácsokat adnak. Családanyák és apák leszünk. Nekünk is kell majd gyermekeket nevelni, még pedig úgy, hogy méltó tagjai legyenek a mi szocialista társadalmunknak. Az idősebbek érezzék néha egy-egy percre fiataloknak magukat, fájjon nekik is, ami nekünk fáj: az, hogy elfeledkeznek fiatalságukról, ök is voltak fiatalok, tapasztalatlanok s csak az idősebbek védőszárnyai alatt válhattak jó felnőttekké.

Ne ítéljenek el hát bennünket! Az élet folyik tovább. Az élet farag a gyermekből ifjút, az ifjúból felnőttet, a felnőttre pedig öreg sors vár. Kétségtelen az, hogy csak az életre érett emberek tudják helyesen irányítani az élet folyamatát, de csak akkor ha gyermek- és ifjúkorban erre jól felkészülnek. Az ifjúság előkészítésének ügye tehát az egyik legfontosabb kérdés a mi társadalmunkban. Nem részvétlen elítélésre, hanem szeretetteljes támogatásra, következetes segítségre és okos társadalmi összefogásra van szükség a fiatalok érdekében.“

Turjanicza Anna, Milota.

javaslatom az országos pártértekezletnek

Bátrabban vegyük át Lenin elvtárs munkamódszerét

Lenin elvtárs arra tanít bennünket, hogy a párt csak akkor töltheti be élenjáró szerepét, ha a tömegekkel állandó elszakíthatatlan kapcsolatban van. Ez ir.a nagyon fontos a mi pártunknál is. Az ellenforradalmárok igyekeztek úgy befeketíteni, bemocskolni a pártot, hogy a tömegek egyrésze ne szimpatizáljon a kommunistákkal. Hogy ez mennyire sikerült nekik, azt láthattuk az ellenforradalom idején és az azt követő egy-két hónapban. — Sikerült ez azért, mert a párt központi vezetésébe befurakodott az opportunista-revizionista nézeteket valló és hirdető Nagy Imre—Losonczi csoport. Az ellenforradalom előtti hónapokban annyira fokozták az eszmei zűrzavart, hogy nagyon sok becsületes elvtársat megzavartak.

Sikerülhetett aknamunkájuk azért is, mert a Központi Vezetőség nem volt annyira összeforrva a párttagsággal és a dolgozó tömegekkel, mint ahogyan azt akkoriban hirdették és hirdettük.

Mivel ilyen helyzet elé állította pártunkat az ellenforradalom, éppen ezért le kell vonni a tanulságokat, hogy az gyümölcsözőleg hasson a következőkben pártunk további megerősödésére. A gyakorlatban kell megvalósítanunk azokat a tanításokat, amelyeket az SZKP és a Kínai Kommunista Párt nyújtott és nyújt számunkra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az olyan bátor kezdeményezést, helyes határozatot, mint amit a Kínai Kommunista Párt hozott arról, hogy a felsőbb funkcionáriusoknak bizonyos időközönként termelőmunkában is részt kell venniök.

Ezért azt javaslom az országos párt ' mek,

hogy a most kibővítésre és végleges megválasztásra kerülő Központi Vezetőségbe és a különböző bizottságokba válasszanak be közvetlen termelőmunkában dolgozó elvtársak közül is. Ma már sok olyan becsületes harcos elvtársunk van, akik eddigi munkájukkal bebizonyították, hogy megállnák helyüket a központi vezetésben is. Az lehet, hogy jelenleg elméleti képességeik nincsenek olyanok, mint azt követelnék, de a néppel való közvetlenebb kacsolat, a munka közben felvetődő problémák őszintén és reálisan való feltárása igen-igen sokat segítene a pártnak abban, hogy még közelebb kerüljünk a tömegekhez.

A magam részéről azt javaslom, hogy ezekután még bátrabban és határozottabban vegyük át Lenin elvtárs munkamódszerét és tanítsanak meg bennünket úgy vezetni, mint ahogyan Lenin elvtárs tanította.

Ezt kell nekünk is tenni ahhoz, hogy a párt és tömegek közötti kapcsolatot olyan erőssé tegyük, amilyen még nem volt pártunk történetében. — Minden lehetőségünk meg van, hiszen ezen az úton járunk, csak az kell, hogy akarjuk és meg ne hátráljunk semmiféle nehézségtől. Mi nagyecsedi kommunisták szilárdan a Központi Vezetőség mellé állunk és egy jóttányit sem engedünk pártunk helyes politikájából.

Gábor István, a Nagyecsedi ÁG párttitkára.

tanítóképzés idejét 5, eset« leg 6 évre felemelni. A tanító hivatását szerető ember. Az akadémia felállításával viszont az a veszély áll fenn, hogy oda nem csak ilyenek iratkoznak majd be, hanem olya« nők is, akik más főiskoláról, egyetemről maradtak ki.

— Mint a népfront bi-* zottság elnöke várom, hogy kidolgozzák a mozgalom célját, feladatait. Véleményem szerint keretet kell biztosítani a bizottságoknak. Van ugyan vezetősége, de nincs tagság, kikre lehet támaszkodni. Sokszor .elvettük a tanácsok munkáját. Véleményem szerint meg kell határozni a viszonyát a párthoz, a tanácshoz és a többi szervekhez. Hatáskörét is hasonlóan tisztázni kell. — Ezekben is sok segítséget! várunk. Én elnöke vagyok1 a bizottságnak, de ki von* felelősségre a munkáért?,1 Nincs ez tisztázva. Az eimosódottságoc kell meg-] szüntetni ebben a müriká-' ban is.

D. Tóth György:

„Hz ősz eldönti maradok-e egyéni vagy sem"

— Úgy látom, hogy a pártegységgel még baj van,] Ezzel a pártértekezlet biz-1 tos alaposan foglalkozik majd. Pártunkban az ellen-1 forradalom idején és utána' még szivárogtak be olyan1 elemek, akiknek ott semmi keresni valójuk nincs. Ogyj vélem, még felülvizsgálásra: is sor kerül majd.

— Én most egyénileg; gazdálkodók 19 hold fül-; dön. Voltam már tsz-ug isi öt évig. Tapasztaltam a< gyakorlatban, melyik a jobb. Ügy látom, hogy jobb volt akkor, amikor a szövetkezetnek a tagja vobam. Látják már ezt többen. A napokban beszélgettem Sándor Imre, Veres Gábor, Dánfi János és idős Deme János egyénileg dolgozó társaimmal. Mos: múlok is ameilett vannak, hogy csak jobb a szövetkezeti gazdálkodás. Náiam az ősz megválassza maradok-e egyéni vagy sem. Arra hívnám még fel a figyelmet, hogy ne hagyjanak félbe az agitációval, mert ez egyéni gazda feledékeny. —• Ha felvilágosítják, szép szóval beszélnek vele megérti. Ez nem jelenti azonban azt, hogy most már kövessék el azokat a hibákat, amit a múltban. Az bűn, megbocsáthatatlan vétek lenne. Ha ezen a téren nem követnek el hibákat, én úgy vélem, hogy 5 év és az egyéni dolgozó parasztok 80 százaléka nagyüzemi módon fog dolgozni, élni. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a termelőszövetkezetek példamuta-, tóan gazdálkodjanak.

Farkas Kálmán.;