Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-02 / 227. szám (127. szám)

6 KELETMAGYARORSZAG 1957. június 2, vasárnap • Ä „Usenet egykori iskolámbaí6 Június volt, s ujjongtunk, nincs tovább Most gyertek szabadmellű örömök S pusztuljatok bilincsei iskolák." írja Ady hasonló című költeményében, és így gon­doltuk egykor mi is, ami­kor az iskola padjai közül kikerültünk. Ha ma vissza­gondolok arra a szívszoron­gó, kis diáklányra, aki el­sős képzős korában átlépte az ódon iskola küszöbét, eszembejutnak az ott eltöl­tött évek. Az izgalmas ma­tematika, magyar, német órák! Odaadó figyelemmel hallgattuk Makkai tanár úr magyarázatát, tudom, ő szerettette meg velem az önképzőkörökön a magyar népdalokat, népmeséket, balladákat, s most felnőtt fejjel még halasabban gon­dolok reá, hiszen ő tette lehetővé, hogy kis növen­dékeimet én is megismer­tessem ezekkel. Remélem, ők is felfedezik a bennük lévő szépségeket. Nemcsak engem vezetett ez ak iskola helyes úton. hanem velem együtt 25 éven át sokakat. Az egész megyében je­lentős kulturális szereptet töltött be az intézet. Már 1937-ben és 1942-ben Ko­dály Zoltánt, a ma is élő legnagyobb magyar zene­szerzőt látta vendégül az iskola. Az elsők között lé­vén, akik megértették és értékelték Kodály zenéjét. Szinte látom magam előtt az öreg mester hosszú, csontos kezét, lobogó fehér haját, amint az énekkart, bennünket vezényelt. Ének­karunk különben is jó eredményeket ért el, hi­szen többször szerepelt a rádióban is Vikár Sándor tanár úr vezetésével. Ady szavai jutnak eszem­be újra. „Ha az élet zengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz.” — Erről az is­koláról valóban elmond­hatjuk ezeket. Az Életre és becsületre nevelt bennün­ket! Ezt bizonyítja, hogy a volt növendékek ott van­nak a minisztériumban, szakszervezetek országos vezetőségben és sok, sok más fontos vezető beosz­tásban. És nemcsak ott áll­ják meg a helyüket, hanem a kis iskolák katedráin is, ahol bizonyságot tesznek valamennyien arról, hogy ez az iskola ránevelte őket a nép szeretetére. Velem együtt 1500-unkat indította el az élet útján az öreg alma mater. Az egész megye, de az egész ország tele van itt végzettekkel. Mivel az iskola az idén, sajnos, bezárja kapuit, ar­ra gondoltak a most végző utolsó 25-ik képzősök, hogy találkozzanak az összes végzett növendékek, s az iskola volt és jelenlegi ta­nárai. örömmel ragadták meg a gondolatot az iskola tanárai s most a tervezge­­tés lázas munkája folyik abban a reményben, hogy milyen boldog lesz a vi-Tovább melegszik az idő­járás, a gyorsan tovaha­ladó óceáni ciklon miatt. Várható időjárás vasár­nap estig: változó felhőzet, a délutáni órákban több­felé záporeső, helyenkint szontlátás június 30-án. — Egyik-másik már deresedő hajjal, férjükkel, gyerme­keikkel jön el a találko­zóra. Hívjuk, várjuk sze­retettel őket. Sz. M. Kgy kiváló pedagógus PORZSOLT ISTVÁN, a Nyíregyházi Tanilónő­­képző Intézet igazgatója. zivatar, mérsékelt, a ziva­tarok idején megélénkülő szél. A hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasár­nap : 21—24 fok között. jelentés Szabó György: Alkotási szabadság, szocialista realizmus, pártosság — Megjegyzések egy képzőművészeti ankét vitájához — A szocialista realizmus szempontjá­ból rendkívül fontos az arc, mert éppen a szocializmus emeli az emberi személyi­ség fontosságát magas fokra. És ez a művész elé azt a feladatot tűzi, hogy örökítse meg a szocializmust építő em­bert alakjában és arcában. Tárja fel ti­pikus jellemvonásait, amelyek a szo­cializmusért a kapitalizmus elleni harc­ban fejlődtek ki és szilárdulnak meg. Az a jó műalkotás, amely az arc egyéni és társadalmi vonásainak gondos kidol­gozásával sem marad adós. A szocialista-realizmus félreértésé­ből következik — véleményünk szerint — a szobrászatban a segédeszközök, ettributomok (ásó, kapa, csavarkulcs, stb.) elszaporodása. Több művésznek az s véleménye, hogy csak akkor szocialis­ta-realista egy munkást ábrázoló szobor, ha szerszám is van a kezében. Vélemé­nyünk szerint az attribútum csak kife­jező eszköz, méghozzá segédeszköz. Lét- Joga csak ott és akkor van, ahol egy gondolat, eszme más módon való kifeje­zésére más eszköz már nincsen. Tehát ritkán! A jó művész egy munkás mezte­len alakjában is ki tudja fejezni azokat a gondolatokat, amelyeket közölni akar. Persze így — akár csak az arc megalko­tása esetében — sokkal nehezebb. Egy csákány vagy egy kapa felismerhetővé tesz egy olyan figurát is, amiről nélküle aenki sem gondolná, hogy bányász vagy paraszt. Engedtessék meg azt mondani: aki gyakran alkalmazza e kifejezési esz­közöket, a könnyebbik megoldást vá­lasztja. V. ß erky Nándor szobrászművész al­kotásainak értékelésére rende­zett ankét dicséretes, mert helyesen ér­tékelte a művész alkotó munkáját. Felis­merte és feltárta azt, hogy Berky Nán­dor a szocialista-realizmus felé halad. Ezt nemcsak szava, de munkája is bizonyít­ja. Elég néhány alkotására gondolnunk mint például a nagykállói szobra, a sóstói dombormű ve, a „Felkelő“, a „Tán­cosnő" és más szobra, a Zalka " Mátéról, Móricz Zsigmondról készített plakettje. Mindezek mellett az ankét más ta­nulságokat is adott. Három pontban le­hetne talán összefoglalni. 1. Vannak tisztánlátó és még kissé zavaros művészi elgondolású művészeink. Néhányukban nincsen még meg az a megállapodottság és éleslátás, ami továbbfejlődésükhöz kellene. A zavart méginkább fokozták az ellenforradalom által terjesztett, megté­vesztő és hamis nézetek, célok. Ennek gyógyítása érdekében: 2. Erősíteni kell a kapcsolatot a kulturális vezetők és a művészek, a művészek és a tömegek közt. 3. Sok, sok ankét, vita, őszinte be­szélgetés szükséges még ahhoz, hogy a művészek tisztázzák egymásközt elvi problémáikat és tovább haladhassanak a szocialista realizmus felé. A TTIT által rendezett kiállítások és ankétok mártsak azért is elismerést érdemelnek, mert bi­zonyos eszmei megtisztulást szolgáltak. Az elkövetkező kiállítások és ankétok — reméljük, hogy még sok lesz ilyen *— méginkább elősegítik e folyamatot. Az elvi tisztázódás lefolyását talán gyor­sítaná az is, ha a művészek és művészet­­pártolók újságban nyilvánosan is el­mondanák véleményüket, problémáikat. „DCőJ ZÜÍljlLk a f<íl((l(LS(l(Jűt (bíuja taiútóiihii...“ Ezzel a mondattal kö­szöntötte az egyik kis út­törő a 6. sz. általános is­kolában a tanítónénit. Egy csöpp kis szalagos terem­tés az elsőosztályosok kö­zül a meglepetéstől és meghatottságtól csak any­­nyit tudott mondani: „Kö­szönöm, hogy tetszik en­gem is szeretni.. A nevelők napján min­den iskolában elhangzottak ezek a kedves szavak, a gyerekek köszöntötték a pedagógusokat, fáradozásu­kért, a velük való foglalko­zásért. Szombaton reggel a gyerekek virággal indul­tak az iskolába, hogy az első órán üdvözöljék a ta­nárokat és tanítókat. A 6. sz. általános iskola diákjai a nevelők lakására mentek, virágcsokrot nyújtottak és úgy kísérték őket az isko­lába. Az iskola elölt sorba­­álllak és néma virág’enge­­téssel, zeneszó mellett nyújtották át kedves kis ajándékaikat. Az iskolában egy édes­anya nyújtotta át a szülői munkaközösség virágcsok­rát és jókívánságait. ★ A város és a megye va­lamennyi általános és kö­zépiskoláiban virágcsokor­ral várták szombaton reg­gel a nevelőket. A nyíregy­házi Közgazdasági Techni­kumban 11 órakor volt az ünnepség, az első órán minden diák egy szál virá­got adott át az óra vezető­jének. Ezen a napon adták át a pedagógusok kitünte­téseit, előléptetését, qs a jutalmakat. Közös cs ked­ves ünnep volt ez a neve­lőké, szülőké és a hálás diák-seregé. .T»TTTTTTrTTfTTTTTTTT»TTTTT»»TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTfTTTr ilntl nincsenek jó tanköny Reklám és pro Az „Unita” szerkesztősé­gébe nagy számban érkez­nek levelek, amelyek azt panaszolják, hogy az olaszí iskolás gyermekek részére készült tankönyvek bizo­nyos uralkodó pártok, vagy befolyásos tőkéscsoportok érdekeit szolgáló propa­gandát tartalmaznak. A. Vinti milánói és T. Cagnatti bdlodoi tanító több részletet kifogásol a tankönyvekben. A „La riceroa” (kere­sés-kutatás) című, Bresciá­­ban megjelenő segédkönyv­ben a következők olvasha­tók: 92. oldal: Oroszország a párt kegyetlen uralma alatt jelentős eredményeket ért el, ezeket azonban nem le­het pontosan felmérni. Ezzel a néhány szóval elintézi a Szovjetuniót, ezt a hatalmas országot (egyéb­ként Oroszországnak neve­zi), sokkal nagyobb teret szentel viszont a Fiat-Mű­veknek. Megindító dicshim­nuszt zeng a Fiatról, ame­lyet „Giovanni Agnelli a semmiből teremtett meg” és amelyben „a munkások \Htgunda as olass nemcsak alkalmazottaknak érzik magukat,. hanem munkatársai annak a rész­­yvánj'tórsaságnak, amely tö­rődik az ő jólétükkel.” (A Fiatban esztendők óta el­bocsátják, vagy rossz be­osztásba helyezik azokat a dolgozókat, akik a válasz­tásokon nem az igazgató­ság tetszése szerint sza­vaznak.) Kínát a könyv néhány szóval elintézi, mert ott „a népnek nincs szabadsága, de új Iparágak fejlődnek ki.” Sokkal többet ír vi­szont a nagy kínai falról. Olaszország legújabbkori történetéről szólva a könyv a fasizmust nem is említi, csak valami homályos cél­zást tesz egy húszéves dik­tatúrára. A második világ­háború . . utolsó húsz hónapjában a polgárháború szembeállította a testvért a testvérrel ...” E szöveg mellett színes kép, amelyen a Vatikán zászlaja eltakar­ja az olasz nemzeti színű zászlót. Egy másik történelmi és földrajzi* tankönyv (II mon­dó e l’Italia di ieri e di la ii könyvek ken oggi)' igazmondására jel-1 lemzőek az alábbi kitéteJ lek: 6. oldal. Savonarola: „...a tekintélyt nem ismerő be­szédei miatt megtiltottak neki a prédikólást és mivel a tilalomnak nem engedel­meskedett, VI. Sándor pá­pa kiközösítette.” 7. oldal. Luther Márton és a reformáció: „...A do­monkosok rendjéhez tarto­zó prédikátorok kapták azt a feladatot, hogy Németor­szág népeit buzdítsák a búcsúk megtartására... ' Ez különösen Luther Márton ágerton.endi szerzetesnek nem tetszett... s azért, hogy még többet ártson a gyű­lölt domonkosoknak, meg­támadta magát a búcsúkról szóló tant... Sajnos, az új tanok hamarosan elterjed­tek...” 1). oldal. A reformáció Angliában: „A bűnös éle­téről ismert VIII. Henrik király szeszélye miatt... egy király szabadossága miatt, Anglia leszakadt a katoli­kus egyháztól... késleltette a keresztény műveltség fej­lődését és elterjedését”. Magyar szó Mutasd a bizonyítványod! f 1 T gy is lehetne monda­­ni: Beszélj, hadd tud­jam, ki vagy! Senki sem hordja a mel­lén kifüggesztve iskolai, erkölcsi és más bizonyít­ványait, mégis egykettőre megtudható, ha beszél, hogy ki ő. Legnagyobb bi­zonyítványa mindenkinek a beszéde. Mindenkiről és mindenkinek csalhatatlanul megmutatja műveltségét, származását, értelmi ké­pességét, erkölcsi felfogá­sát, világszemléletét, mun­kakörét, gazdasági helyze­tét és még sok mindent, azt is, amit gondosan titko­lunk, sőt még azt 'is, amit talán magunk sem tudunk magunkról. Vagyis a teljes embert minden tartozéká­val együtt egészben és egyszerre. Minden más bizonyítvány, az egjj^temi diploma is, qz emberből csak egy kis töredéket mu­tat, míg beszéde teljes bi­zonyítvány az egész ember­ről. Van-e más ilyen bizo­nyítvány? Az emberek mégis be­szédükkel törődnek legke­vesebbet. „Mindegy a’! Jó az úgy is, csak megértsék" így vagdalkóznak, ha fel­hívjuk figyelmüket a he­lyes beszédre. Bizonyár., nem tudják, hogy a beszéd, a gondolko­dás, meg az értelem szoro­san összefügg. Ha sántít az egyik, bizony hiba van ott a másikban is. A logikátlan (következetesség nélküli) gondolkozás, vagy homá­lyos értelmi látás határo­zatlan beszédet szül. És vi­szont: a szokásból fölsze­dett pongyola beszéd idő­vel rászoktatja az elmét az elmosódó fogalmak haszná­latára, majd a valószínű­séggel is megelégedő ítélet-, alkv.ásra, majd tovább a laza fegyelemre és ismét tovább, így tovább. El­ménknek nincs elhatárolt külön területe a különböző feladatokra. összefüggő egység a tudat egész terü­lete és bármely rész hibája kihat a többi területre. A beszéd az elme legmaga­sabb rendű központi mű­ködése, naívság volna te­hát azt hinni róla, hogy az egyéniség kialakítására nézve közömbös. Nyugod­tan mondhatjuk, hogy „Nem mindegy a’ Sokan úgy tartják, hogy kell az embernek az írás, olvasás, kevés számolás és minél több mesterség­beli tudás, de hogy a he­lyes beszéd és ami evvel jár, a szigorúan következe­tes gondolkozás még ezek­nél is elébbvaló, azt sok nem tudja, talán el sem hi­szi. (Szúrjuk itt még záró­jelben az iskolákat: azoK is tanítanak mindent, csaK helyesen beszélni nem.) Mindenki sokat ad arra, hogyan mutatkozik más előtt, csak épp a beszéddel nem törődnénk, ami min­denkinek tükre? Törölges­­sük róla a homályokat, be­széljünk helyesen és szé­pen. Gondoljunk arra, hogy minden megszólalá­sunk annyit jelent, mintha azt mondta volna valaki i Mutasd a bizonyítványod! (Dűli)

Next

/
Oldalképek
Tartalom