Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-18 / 114. szám

4 RELF.TM AGY ARORSZ «5 1957, május IS, (wombat Nyereségesen termel a tissavasvári Alkaloida gyár Kommunisták a rendért, a fegyelemért és a termelési sikerekért folytatott harc élén Ország, világ előli megőrzik a gyár jó hírnevet A tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár dolgozóit nem tartja már rettegésben dr. Alföldi, Makiéit és fcl­­lenforradalmár cinkosaik­nak rémuralma. Szívük »ze. cint mernek már beszélni, kát a félelem, mely Alföl­diek idejében hallgatásra kényszerített, nem kell fél­­niök, hogy igazmondás miatt elbocsátják őket a gyárból. Alföldi és 12 társa hiszen nem fogja be szájú- nitjcs már a gyárban. A kommunisták teremtetlek rendet Alföldiek annak idején mindent elkövettek, hogy a kommunistákat lejárassák. Leváltották és elszigetelték őket a gyár dolgozóitól. — Nem engedték megszervez­ni az MSZMP alapszerve­­zelet, mert féltek a kom­munisták egységétől, erejé­től. Mégis megalakult a pártszervezet és felelőssége tudatában megkezdte a munkát. A pártszervezet vezető­sége három fontos felada­tot tűzött ki célul. Első: felvilágosító munkával meg­nyerni a gyári dolgozók bi­zalmát és tovább szervezni, erősíteni a pártot új tagok bevonásával. A másik fel­adat a termelés zavarta­lanságának biztosítása, a harmadik pedig az üzem­ben basáskodó ellenforra­dalmárok igazi arcának, aljas törekvéseinek bemu­tatása, egységük szétverése, törekvéseik megsemmisí­tése volt. Alföldiék tervében szere­pet, hogy csökkenteni fog­ják a termelést, 40 mun­kást akartak elbocsátani. Nem titkolták el tervüket, hogy kimondottan csak kapitalista országokkal tart­ják fenn az exportszállítási szerződést. ígérgetésekkel igyekeztek maguk mellett tartani a munkások egy ré­szét, és lelkendeztek az egymást követő sztrájkért. Uralkodásuk idejében más­­félmillió forint kárt okoz­tak a gyárnak, az állam­nak. A kommunisták biztosí­tották a termeléshez szük­séges előfeltételeket. 10 va­gon szenet kaptak a do­­nyeci szénmedencéből, s emellett a magyar bányák is rendszeresen küldtek sze­net. Elismeréssel emlékez­nek meg a bányászok se­gítségéről, hiszen a szénnel a gyári dolgozók munkáját kenyerét biztosították s ezt soha el nem felejtik! Biz­tosították a gyártáshoz szükséges alapanyagot, s ezzel elkerülték a munká­sok elbocsátását. Megma­gyarázták, hogy a sztrájko lás nem a munkások ér­deke. Szavuk és cselekede tűk a gyári dolgozók tet­szésével, egyetértésével ta­lálkozott, aminek eredmé­nyeként egyre többen lép­tek a t>ártszervezetbe és álltak a kommunisták mellé. Egységes, szilárd és cselekvőképes a pártszervezet A gyár dolgozói tapasz­talhatták: a megalakult partszervezet vezetőségének volt képessége arra, hogy áttekintse az egész üzem helyzetét, a termelését. Bá­tor volt az ellenforradal­­mérokkal szemben, kezde­ményező a rend és fegye­lem biztosításában. A termelés számadatai bizonyítják a vállalati dol­gozók jó munkáját, ami nem utolsó sorban lelkese­múit év kimagasló eredmé­nye a gyárban. Ehhez vi­szony itva az ev végéig na­gyon leromlott a termelés, és csak januárban, jelentő­sen [ledig márciusban ja­vult. Márciusban már a szeptemberi morfinterme­lést 6.3 százalékkal túltel­jesítették, áprilisban pedig 61.5 százalékkal termelteti többet. íme néhány adaf, az l'jí b szeptemberi legjebo A gyár dolgozói becsü­lettel eleget tesznek export­szállítási kötelezettségük­nek. Vigyáznak a kifogás­talan minőségre, jó hírne­vükre. Kísérletezésekkel és újításokkal törekednek a jobb minőségre és a még jövedelmezőbb munka biz­tosítására. Tevékenykednek az újítók, mint Fazekas Mi­hály segédművezető és társai is. Sokat ér a nem­rég elfogadott pholcodein tisztításnál alkalmazott újí­tás, melynek különösen a minőség javításában van nagy szerepe. A pártszervezet vezetője Gombás István titkár a szervezési feladatok mel­lett nagy gondot fordít a termelés állandó figyelésé­re és segítésére. Következő désükböl fakadt. eredményt 100 százainknak Szeptemberben volt a ve ve s ahhoz viszonyítva: Nyersmorfin termelés Termelékenység 1956 szeplembei 100 % 100 % október 111.2% 45 % november 54.1% 81 % december 47.7% 36 % 1957 január 64.5% 59.5% február * 98.1% 82.5% március 106.3°/» 81.5% április 161.5% 122.5% A szilárdkezű vezetés és kommunisták — mondotta a dolgozók jó munkája biz- Szemcsék László párton­­.. ., . .. ... kívüli dolgozo, aki nem reg tositotta az első negyedévi kéne £elvételét a párt. terv 111.4 százalékos telje- alapszervezetbe. — Én is sítését, a közel 100 ezer fo- azért kérem felvételemet, rint nyereséget. Áprilisban 116.1 százalékot teljesítettek és sokat javult a termelé­­.kenység, az önköltség pe­dig több, mint 14 száza­lékkal csökkent. Különösen jelentős önköltségcsökken­tést értek el az alapanyag­gal és segédanyaggal való takarékos bánással. — Derék emberek a mert meggyőződtem arról, hogy a kommunisták élen­járnak a fegyelemben, a munkában, kitartóak és könyörtelenek az ellenség elleni harcban, egyszóval ők a dolgozó nép jólétének élharcosai. Én is ilyen em­ber szeretnék lenni. A párt alapszervezetnek már 78 tagja van, emel­lett 7 pártonkívüli dolgozó kérte most is felvételét. vezetőségi ülésük napi­rendjén az igazgató beszá­molója szerepel a termelés alakulásáról, és a legfonto­sabb feladatokról. Beszá­moltatják az üzemi bizott­ság elnökét a dolgozók ter­melési hangulatáról és a munkaverseny megszerve­zésének feltételeiről. Az üzemi KISZ-szervezetet is bevonják olyan feladatok elvégzésébe, melynek meg­oldására képes. A gyár kommunistáit a vállalatnál garázdálkodó el-‘ lenforradalmárok elleni harc edzette meg. Most bátran emelik magasba az ellenség elleni harc, a ter­melékenység emeléséért va­ló harc tiszta zászlaját. O. A, Öt községet villamosítanak az idén Az ötéves terv 13 község villamosítását irányozta elő erre az esztendőre. Az ellenforradalom hatalmas károkat okozott hazánknak, ezért az év elején úgy állt a dolog, hogy a nagy áldozatokat követelő villa­mosítás az idén nem folytatódik. A napokban mégis értesítést kapott a TITÁSZ vezetősége arról, hogy ál­lami hitel nyilt öt megyénkben község villamosítási munkáinak végzésére. Az öt község: Zajta, Rozsály, Cscngerújfalu, Barabás és I.askod. A megyei tanács lervbevette ezenkívül Nyírszőlős villamosítását is, ha ehhez a község megfelelő hozzájárulást tud biztosítani. A felszabadulás óta elmúlt évek során 107 községbe vezették be a villanyt, de még nagy feladat vár a szerelőbrigádokra az ezután következő években is. A Karl-Marx-stadt-1 fonógépgyár külföldi sikere • Kari Marx-stadti fonó­­gépgyár a háború után elő­ször szállít komplett gya­­potfonó-berendezéseket Szu­dánnak.. — A szerződést a lipcsei tavaszi vásáron kötötték meg. Az első gépe­ket már ebben az évben le­szállítják. Az 1958-as évre Törökországgal megkötött szerződés értelmében hason­ló berendezéseket fognak szállítani. (69. folytatás.) Egy tisztás szélén megálltak. Gyors egymásutánban ideges sietséggel több gépkocsi száguldott végig a poros országúton. A porfelhő, mint va­lami palást borult rá az útra. Harvey megfordult egyenesen Sonny szemébe nézett. — Miért mondta Narcissa Calhoun asszony, hogy megtetted, ha nem tetted meg? — kérdezte dühösen. — De különben sem ő volt az egyetlen, aki ezt mondta. Másik két ember is ugyanezt mondta. Harvey dühös volt, de maga sem tudta volna megmondani, hogy mi dühítette fel ennyire. Tanulmányozta Sonny arckifejezését. — Harvey úr, — szólt komolyan Sonny — én nem tudom, miért mondják a fehér emberek, hogy megtettem, amikor pedig nem tettem meg. Én akkor éppen a nagy úton mentem, csak saját dolgommal törőd­tem. amikor egyszerre csak Katy kisasszony kirohant a bokrok mögül és megragadott engem. Magam se tudtam, miért teszi. Azt hittem, hogy megbolondult. Amint elkapott, mindjárt azt kezdte el mondogatni, hogy senkinek nem fog elárulni. Meg akartam kérdezni tőle. hogy mi az, amit senkinek nem fog elárulni rólam, de ő egyáltalán nem figyelt arra, amit mondtam. Az egész idő alatt jól tudtam, nagyon jól, hogy nekem semmi dolgom ott, nekem nem szabad ilyenformán megállni és egy fehér lánnyal beszélgetni, de hiábavaló volt minden, nem tehettem semmit. Megraga­dott, lefogott és nem akarta megengedni, hogy elmenjek onnét. És egyál­talán nem hederített arra, amit mondtam neki. Én minden erőmet megfe­szítettem, hogy elszabaduljak, de erre ő még szorosabbra fonta mindkét karját köréin, úgyhogy már meg se tudtam moccanni. De valahányszor egy-egy elhárító mozdulatot tettem, úgy magához rántott, hogy meg se tudom mondani, hogyan. Én mindenáron azt akartam ... — És tudta ő, hogy ki vagy? — Igen, uram. Tudta, hogy én vagyok a Sonny, mert minduntalan a saját nevemen szólongatott. És ekkor történt, hogy Narcissa Calhoun asszony és Felts lelkész úr arra jött az autóval. Az autó közvetlenül mel­lettünk megállt. Katy kisasszony soha nem mondott ilyesmit, hogy én kárt tettem benne. Katy kisasszony egyáltalán semmit se mondott. De úgy tett, mint aki tüsént el akar szaladni onnét, mint ahogy én magam is el akartam szaladni. Aztán az a fehér asszonyság megragadta Katy kis­asszonyt és nem engedte, hogy elfusson. És Felts lelkész leütött engem, 122 rámtette a lábát és leszorított a földre. És akkor az a fehér asszonyság rábírta Katy kisasszonyt, hogy azt a bizonyos dolgot mondja. Rábírta, hogy később is, folyton mondogassa. Aztán azt mondta Felts lelkész úr­nak, hogy engedjen el engem, fussak, amerre a szemem lát, de Katy kis­asszonyt ott tartotta és nem engedte meg neki, hogy elszaladjon onnét. Igv történt., Harvey úr. És ha most maga az Atyaúristen szállna le ide, hogy helyettem szólásra nyissa ki a száját, ő is csak ugyanezt mon­daná. És Harvey úr maga is nagyon jól és bölcsen tudja, hogy az Atva­­úrislen semmiáron nem nyitná ki hazugságra a száját. Ügy-e, Harvey úr?! Harvey felnézett, levette szemét a fiúról. Maga sem tudta, mit gon­doljon. Még inkább meggyőződésévé vált, hogy Sonny semmiesetre sem vonható felelősségre a történtek miatt. Ha Sonny néhány évvel idősebb lenne vagy ha már azelőtt is ilyen kínos eset szereplője lett volna, akkor ő most egyetlen pillanatig sem tétovázna. Ő maga vonszolná Sonnyt a leg­közelebbi vastagtörzsű fához és odakötözné, amíg csak a tömeg meg nem kapja üzenetét, az a tömeg, amely immár két éjszakát és egy napot for­dított arra, hogy Sonny rejtekhelyét felkutassa. — Ha én most téged nem szolgáltatlak ki azoknak a fehér emberek­nek, akik már tegnapelőtt óta az egész vidéket végigfésülik, hogy megta­láljanak téged, úgy ök engem nigger-barátnak fognak nevezni attól a pillanattól kezdve, amikor rájönnek, hogy szabadon bocsátottalak. — Harvey habozott. Cipője orrával a lágy homokot kaparászta. — Sőt még az is meg történhet, hogy el fognak űzni ebből az országból. Azok az emberek, akik odalent most is keresnek téged, feltették magukban, hogy felkötnek és én magam sem tudnék az égvilágon semmi olyasmit kiokos­kodni, ami őket ettől a perctől kezdve szándékuk megvalósításában fel­tartóztathatná. — Harvey úr! Mi mond? — kérdezte elképedve Sonny. Harvey éles szögben elfordította a fejét, nehogy kénytelen legyen látni a fiú esdeklő szemét. Anélkül, hogy hátranézett volna, Harvey me­gint megindult az ösvényen, átugrott egy árkon, a mezőre jutott és átsi­etett egy ványadt növésű ciroktól és gyopártól burjánzó földön. Sonny alig egy méternyirey követ te. Harvey átvágott egy keskeny, megműveletlen szántóföldön és meg­állt., Sonny rögtön mellette termett és az arcába nézett, Harvey feje hosszú percekig hallgatagon lecsüngött a mellére, míg végül is rá tudta szánni magát, hogy kimondja azl, amit ki kellett mondania. (Folytatása következik.) 123

Next

/
Oldalképek
Tartalom