Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-16 / 112. szám

1957. május 18, csütörtök

KELEI MAGI AKOKVIAG

Lengyel József}

VISEGRÁDI UTCA

Néhány hete új könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó kiadásában. A könyv ^»íme: „Visegrádi utca’”, Lengyel József írta. A könyv egyszerű, de ízléses formában jelent meg. Az első pillantásra nem is gondolná az ember, milyen kincset kap e könyvvel. Nagy kincset kap, mert ez a könyv ablakot vág az elmúlt időkbe és megmutatja a magyar munkásmozgalomnak azt a dicső korszakát, melynek harcai a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakításával a Tanácsköztársaság, a munkáshatalom kivívásához vezettek, mely harcok dicsőségükkel példát adnak munkásosztályunknak, eredményeikkel erőt, hibáikkal tanulságot a jelen harcaihoz. Tartalmát tekintve, ebben rejlenek a könyv értéke' és kincsei.

A könyv műfaját tekintve se nem riport, se nem visszaemlékezés, _ hanem egy, a munkásosztály harcaiban résztvett kommunista irodalomi igénynyel megírt —< Lengyel József szerint is — „történelmi riportázs” szubjektív írás — de az írói szubjektivitás itt nem hátrányt, hanem előnyt jeient a könyvnek. Sőt — mint ahogy Lengyel József benne élt a forradalmi harcokban és mint kommunista részt vett az eseményekben és ezt bátran megírja — szubjektivitással objektív történelmi dokumentummá emeli művét.

A könyvből megismerjük azokat a kommunistákat, a mozgalom vezetőit, akik a munkásosztály felszabadítása nagy ügyének szentelték életüket: Korvin Ottót, Sallai Imrét, Szamuelly Tibort, Kun Bélát es más derék kommunista harcosokat. Jellemüket, alakjukat röviden, de nagy megjelenítő erővel mutatja be az író az olvasóknak. Itt-ott elragadja az őszinte csodálat a kommunista vezetők szilárd elvhűsége, bátor kiáhása. áldozatkészsége láttán. Máshol klasszikus tömörséggel és rövidséggel alkot maradandó képet róluk.

Megismerjük a könyvből a munkásosztály ellenségeit is: a polgárokat, rendőröket és az áruló szociáldemokratákat. A könyvnek ez az erénye, — hogy bemutatja azokat az erőket, amelyek nyiltan vagy a munkásmozgalom sorai közül bomlasztanak, harcolnak a munkásosztály ellen, — különösen aktuálissá és a mai élő emberek számára tanulságossá teszi e könyvet. Az októberi ellenforradalom napjaiban a munkásosztály, a munkásmozgalom és a párt árulói újra akcióba kezdtek. Szép szavakkal, hamis jelszavakkal igyekeztek a megtévesztés útjára vezetni a munkásosztályt. E könyv segítségével és az októ«JP

j Szovjet atomkiállítások külföldön

:

* A Szovjetunió kiemelkedő sikereket j ért el az atomenergia békés felhasználá♦ sában. Vezető szerepét az atomenergia {békés felhasználása terén szemléltetően } tükrözik a hazai és külföldi tudományos- J műszaki kiállítások, amelyek komoly po{litikai szerepet töltenek be: elősegítik :»z

* államok közötti baráti kapcsolatok fejlődését. ragyogóan és eredményesen bizo» nyitják, milyen gazdag lehetőségek rejle♦ nek a magenergia alkotó célokra való fel- 1 használásában.

* A szovjet atomkiállítás már bejárta a } Kínai Népköztársaságot, Jugoszláviát, a ÍNémet Demokratikus Köztársaságot, Bul$ gáriát, Finnországot, Lengyelországot és

• Romániát. A jövőben a kiállítást más or- I szágokban is bemutatják.

Mi is látható hát a kiállításokon? A : látogatók figyelmét elsősorban a világ lelső atomerőművének működő modellje, valamint a sokkal nagyobb kapacitásra I tervezett most épülő atomerőművek ma- I ketje kötik le.

A kiállítás gazdagon mulatja be a rádióaktív izotópok fclhaszn: lárát a népgazdaságban és a tudományban. Mint ismeretes, a rádióaktív izotópokat igen sok területen felhasználják. A kiállítási tár gyak között eredeti műszereket, berendezéseket, különféle ipari, mezőgazdasági, orvostudományi, geológiai stb. készülékeket látunk.

Az első külföldi szovjet atomkiállítás 1956. június 15-én nyílt meg Pekingben. Nemcsak a szakemberek, hanem a széles közvélemény is igen nagy érdeklődést tanúsított iránta. Másfél hónap alatt több, mint 140.í)O0-en tekintették meg.

A tudományos és műszaki együttműködéssel foglalkozó szovjet-finn vegyesbizottság kezdeményezésére ez év februárjában Helsinkiben nyílt meg a szovjet atomkiállítás. Megnyitásán résztvett Kekkonen köztársasági elnök. Fagerholm miniszterelnök, Terngren külügyminiszter és a kormány más tagjai. A hivatalos képviselők megjegyezték, hogy e kiállítás nagyjelentőségű az atomenergia békés felhasználásának területén Finnországban végzett tudományos kutatómunka fejlődése szempontjából. Rámutattak arra, hogy a Szovjetunió messze előrehaladt az atomenergia békés felhasználásában és kifejezték reményüket, hogy a kiállítás érdeklődést kelt a finn kutatókban az atomenergia békés felhasználása lehetőségeinek tanulmányozására.

A külföldi szovjet atomkiállítások nemcsak a szovjet műszaki eredményeket mutatják be az atomenergia békés felhasználásában, hanem visszatükrözik a Szovjetuniónak azt a törekvését is, hogy a magenergia területén tett nagy feitedezések kizárólag a béke és az embert haladás ügyét szolgálják.

►♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦

Milyen filmek jönnek ?

béri ellenforradalmi rémtfctlek ismeretével könynyen megtudjuk találni azt a párhuzamot, amelyben az árulókat látva világossá válik előttünk: bár az árulók és népellenségek személye változott, módszerük és céljuk ugyanaz volt októberben, mint a Lengyel József könyvében felelevenített korban; a tőkések szolgálata, a munkásosztály lefegyverzése hamis jelszavak, antimarxista nézetek segítségével.

Lengyel József könyve lebilincselő olvasmány, tanulságos könyv. Ahogyan Kun Béla irta erről: „A könyvnek jogosultságát azonban elsősorban az határozza meg, hogy szolgálja-e a munkásosztály felszabadításának, forradalmi munkánknak érdekeit. Ebből a szempontból . . . kétségtelenül értékes írás.” Ma pedig — amikor a munkásosztály és a dolgozó nép már felszabadultan él és építi a szocializmust — tanulságos, kincset érő e könyv, mert arra is tanít: kik ellen, milyen nézetek ellen és hogyan kell harcolni a hatalom megtartásának és erősítésének, a szocializmus építésének időszakában.

Szabó György.

1 Május közepén egyszerre J három film kerül a közönjság elé. Ök voltak az elsők

S címen magyarul beszélő «szovjet filmet mutatnak be, | amely a Komszomol szervedet megalakulásának idején

♦ játszódik.. A megrendítő

♦ film ifjú hősökről beszél, az jelsö Komszomol nemzedék

♦ küzdelméről, dicső harcairól.

Varsó keletkezésének legendája képezi a Varsói szirén című film történetének alapját. A színes film

készítői azt a régi mondát dolgozták fel, amely szerint a város két szerelmesről, Varsról és Száváról kapta nevét.

A harmadik bemutató angol vígjáték, címe: Nevetés a paradicsomban. A

film cselekménye egy zsugori öregúr végrendelete körül bonyolódik. A különös végrendelet ugyanis a leglehetetlenebb feltételekhez köti, hogy az örökösök megkapják jussukat, ám hiába tesznek eleget a nyakatokért óhajoknak, végül mégis hopponmaradnak.

A Hunnia Filmstúdióban befejezték a Csigalépcső forgatását, most • film utómunkálatai folynak.

A Filmstúdió Pasaréti-úti műtermeiben megkezdték a Külvárosi legenda forgatását. A filmet Máriássy Judit irta, rendező Máriássy Félix, operatőr Eiben István. A film férfi főszere-! pét fiatal kaposvári művészre, Tordy Gézára bízták.

(67. folytatás.)

— Mit csinálsz te az én földemen, te nigger?! — förmedt rá nyersen, majd óvatosan körbejárta Sonnyt, hogy megnézze, nincs-e nála valamilyen fegyver.

Sonny feste közben úgy forgott, mintha egy tengelyhez lett volna erősítve és nagy, kerek szeme élesen figyelte Harvey lábának legparányibb mozdulatát is.

— Hát ez az ön földje itt, Harvey úr? ■— kérdezte meglepetten. — Kijelentem, Harvey úr, én egyáltalán nem tudtam, hogy ez a föld az öné. Arra gondoltam, hogy ez a föld talán senkié, nem is gondolhattam mást, amikor ezt a rengeteg giz-gazt megláttam itt..:

— Minden föld valakié, ezé vagy azé — állapította meg unottan Harvey.

— Ez valóban így van? —kérdezte Sonny határozatlanul elnyújtott hangon. — Kérem, Harvey úr, én ezt nem tudtam, csak most tudtam meg.

— Tehát akkor most már tudod — vetette közbe gyorsan és keményen a fiú szemébe nézett. — Miért bújkálgatsz te itt?

— Igenis. Harvey úr. Most már jól tudom, hogy kié ez a föld. — Abbahagyta és lesütve a szemét, a kóróra bámult. — De azért magam sem tudnám megmondani, hogy kerültem éppen ide.

— Miért nem dolgozol ilyenkor odahaza! Hát te nem vagy Bob Watson úr egyik földmunkása?

— De igen, uram — kapott mohón a kérdésen Sonny. — Én Bob úr birtokán lakom. — Hátrafordította a fejét és szemével végigpásztázta a távolba vesző látóhatárt. — Ma valahogy nincs kedvem dolgozni. Kérem, Harvey úr, egyáltalán nem érzem jól magam.

Harvey ledobta a követ és hosszú léptekkel odament a letaposott kóróhoz, ahol Sonny az imént gubbasztott. Harvey úgy látta, hogy Sonny bizonyára hosszú ideig lehetett ott, sőt talán az éjszakát is’ ott töltötte. A fiú néhány lépéssel hátrált és éleslátású, ide-odarebbenő szeme egy pillantással bejárta a köröskörül messzenyúló látóhatárt.

— És mi az oka, hogy nincs kedved dolgozni? — kérdezte Harvey. — Csak nem keveredtél valamilyen suskusba?

Sonny arca megrándult. Nagyot nyelt. A kezét mélyen besüllyesztette össze-vissza szaggatott munkaruhája zsebébe.

118

— Kérem, Harvey úr, én semmi rosszat nem tettem — mondta komolyan. — Kijelentem, hogy semmi rosszat nem tettem!

— Na és mi van azzal a megerőszakolással? — csapott le rá Harvey. — Talán ezt sem tartod rossznak?

Sonny arca elkomorult.

— Hát Harvey úr tud erről.

— Persze, hogy tudok. Mindenki tud róla a Julie-kerületben. Sőt, most már, hogy az újságok is megírták, az egész ország tud róla.

— Az újságok? — ismételte Sonny. Hát ezt még az újságokba is betették.

Harvey bólintott. Egyetlen pillanatra sem vette le szemét a fiúról.

— Harvey úr, én semmi ilyet nem követtem el.

Harvey lenyúlt és a markával elkapott egy maroknyi magasszárú gazt, majd mindaddig erősen dörzsölte a tenyerében, míg végül is a hüvelyekből kiszóródott az apró mag és az ujjai között lepergett a földre. A polyvát eldobta és figyelte Sonny arcát.

— Szóval, te nem tettél semmi ilyesmit — jegyezte meg végül. — Hát akkor minek nevezed azt, amit mégis megtettél?

— Kérem, Harvey úr, én nem tettem meg azt a dolgot, amit ön mondott — szólt nagyon komolyan Sonny. Néhány lépést tett és sietségében csaknem megbotlott. — Én egyáltalán semmit nem tudok a dologról, amit Harvey úr mondott. Kérem, Harvey úr, én még soha életemben nem tettem ilyesmit. Egyszerűen nem tettem és ehhez nincs is semmi hozzátenni valóm.

— Narcissa Calhoun asszony azt mondja, hogy igenis megtetted. És ő fehér nő. Már pedig egy fehér nőt nem vádolsz hazugsággal, vagy igen?

— Nem, Harvey úr — tiltakozott. — Egész biztos, hogy nem. De az is biztos, Harvey úr kérem, hogy én egyáltalán semmit nem tettem.

— Narcissa Calhoun asszony azt mondta, hogy igenis megtetted, sőt Felts lelkész úr látta is, hogy megtetted. De Shep Barlow úr leánya is azt mondta, hogy megtetted. És te mindezeket hazugnak bélyegeznéd, mi?

— Kérem, Harvey úr. én nem bélyegzem őket annak, amit mondani tetszett. Én a világ minden kincséért sem kételkednék abban, amit fehér ember mond. De a szent igazság az, hogy én, természetesen, semmi olyasmit nem műveltem Katy kisasszonnyal, sem pedig senki mással ezen a világon. Harvey úr.

Ezalatt Sonny szüntelenül körbenjárt, csaknem minden egyes lépésénél megbotlott és bukdácsolt. Szaporán, ideges sietségtől hajtva járta a köröket, hogy Harveyt meggyőzze ártatlanságáról. Harvey mozdulatlanul ’ állt és valahányszor Sonny elhaladt előtte, élesen szemügyre vette a fiú meg-megvcnagló arcát.

(Folytatása következik.)

119