Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-16 / 112. szám

I 1957. május 16, csütörtök KELETMAGYARORSZÄG Több mint 100 ifjúsági vezető vett részt a KISZ megyei szervező bizottsága áltál rendezett három na­pos tanfolyamon. A fiatalok festői környezetben a Sós­tón tanultak. Sajnos, az idő nem nagyon kedvezett a szórakozásra. Ez még sem akadályozta a fiatalokat abban hogy ne legyen jó kedvük, vidám hangulatuk. Több hasznos előadást hall­gattak meg, voltak hasznos viták. Bár mindhárom nap esett az eső, a nótázásbán, tánc­ban, sportban nem volt hiány. Sok mozgalmi dalt tanultak meg, s a hideg el­lenére is röpült a labda. Izgalmas röplabdamérkőzé­seket játszottak a szabolcsi­szatmári és a nyíregyházi fiatalok egymás között. — Esténként pedig kijutott a táncból is, hisz nem volt fi I i: ri j i 11!!:- -I:::: T: Botos György Puskán Lrzscbeí Szép Sándor Hárman a Sóstón rendezett KISZ-vezetők tanfolyamának résztvevői közül Csak egyet hiányoltak: Miért nem tart tovább a tanfolyam? Keveselték a három napot. Igaz, ez is elegendő volt ahhoz, hogy fontos alapvető kérdéseket tisztázzanak, megismerked­jenek, tapasztalataikat ki­cseréljék, s barátságot kos* senek. Itt ismerkedtünk meg mi is több ifjúsági vezető­vel, kik közül most hármat bemutatunk. Beszélgessünk velük az ifjúsági szerveze­tük fejlődéséről, munkájá­ról. sok vendég a Sóstón. A zaj (ni Rákóczi TSZ könyvelője Botos Gyuri a megye egyik legtávolabbi helyéről, a román határ mentéről jött Sóstóra, a tanfolyamra. Barnaszemű, huliámosihajú fiú. Halkszavú, szerény vi­selkedésű. A zajtai Rákóczi TSZ könyvelője, a KISZ- szervezet titkára. — Mi a véleménye a tanfolyamról? — kérdeztük. — Csak helyeseim tudóid. Szükség volt erre. Több fontos alapvető kérdést tisz­tázott előttünk. Sokat ta­nultunk abból az előadás­ból, amelyik megmutatta előttünk, hogyan zajlott le Budapesten az ellenforra­dalom. De a többi előadá­sok is sokat segítettek. — Megmutatták, hogyan dol­gozzunk. S véleményem szerint a viták, s a tapasz­talatcsere beszámolók is jók voltak. A három napot mégis keveslem, hiszen ennyi idő alatt nem lehet behatóan foglalkozni sok olyan fontos kérdéssel, amely az ifjúsági szerveze­teket érdekli. — Beszéljen arról, ho­gyan dolgozik Zajtán a KISZ-szervezet? — Először EPOSZ-szer­­vezetet akartunk alakítani a termelőszövetkezetben. Később gondolkodtunk a dolgon s úgy láttuk, mégis helyesebb lesz ha a KISZ-t alakítjuk meg. Ebben lát­tuk az ifjúság egységének a megvalósíthatóságát. — Megmondom őszintén, nem volt könnyű. Sokat dolgoz­tunk a pártszervezettel együtt. Segítségünkre volt Drobnyák Miklós elvtárs, a párttitkár is. Most 22 tagja van szervezetünknek. Eb­­oői 4 olyan fiatal, aki nem tagja a termelőszövetkezet­nek. A KISZ-szervezet ve­zetősége munkaprogramot dolgozott ki, amelyet meg is valósítottunk. Április 4-re és május 1-re szépen készültek a fiatalok.' — Hogyan segítik műm kájukat a pedagógusok? — Azzal kell kezdenem, hogy a kultúrház rendel­kezésünkre áll bármikor. Otthon érzik magukat itt a fiatalok. Nemrégiben ta­nultunk meg a „Pettyes” című háromfelvonásós szín­müvet. Az otthoni bemu­tató után több környező községben előadjuk, majd. Czomba Éva tanítónő so­kat segít nekünk. Ö tanítja a táncot a 12 tagú tánccso­portunk részére. Az elő­adások szervezésében, a szerepek tanításában is nagy segítségünkre van. Nem tudom azonban, hogy a többi pedagógus tudja-e, hogy van KISZ-szervezet Zajtán? — Milyen sportolási le­hetőségek vannak a falu­ban? kellemest a hasznossal köt­jük össze. Ugyanis kerék­pártúrát szervezünk Tisza­­csécsére, Móricz Zsigmond szülőfalujába. Ebbe az ifjú­sági szervezeten kívül lévő fiatalokból is többet bevo­nunk, s reméljük közelebb kerülnek majd a KISZ- hez. Sportfelszerelésünk van bőven.' Talán az a hiba, hogy nincs kihasználva eléggé. Úgy tervezzük, hogy a KISZ-ben megala­kítjuk a sportkört, szaKosz. tályokat s tanulhatnak, sportolhatnak a fiatalok. A szervezetek, az idősebbek segítenek bennünket. Ez anyagiakban is megmutat­kozik. Szervezetünknek van most 1500 forintja. Ennek nagy részét az FMSZ ad­ta. Én úgy látom, hogy most nem csak szólam az nálunk, hogy segítsük az ifjúságot! Meglátogatnak bennünket a felnőttek, s a párttitkár szinte minden tanácskozásunknál jelen van és segít bennünket. Van egy tervünk. A A porcsulmai tanítónő Barnahajú, mosolygós lány. Élethivatásának- te­kinti a pedagógiai pályát. Nagyon szereti az ifjúsági munkát. Porcsalmán tanít. Itt választotta meg több mint 50 fiatal kultúrfelelös­­nek a KISZ-szervezetben. — Beszéljen arról, mi új­ság az ifjúsági szerveze­tükben? — Akkor elsősorban a kuitúrmunkával foglalko­zom, amelyik közel ál! hozzám. Eddig csak lány­­tánccsoport működött. Most megalakítjuk a vegyes-cso­portot, s már fiúk is be­kapcsolódnak. Készülünk a kultúrversenyre, amelyet Csengerben tartanak meg. A „Káposztatáncot” fogjuk .bemutatni. Puskás Erzsiké sokat fá­radozik azért, hogy taníts, a fiatalokat. Nyíregyházán a József Attila Művelődés Házba jár be táncot tanul ni, hogy azt továbbadja a porcsalmai fiataloknak. — Milyen munkában vesznek részt a fiatalok? — Most készülünk a VIT-re. A nemzetek szí­neiből zászlót készítünk. A Szamos partjára kirándulá­sokat szervezünk. Tervez­zük azt is, hogy egy-egy film megtekintése után, vagy egy regény elolvasása uián közös vitát tartunk, ahol értékeljük a filmet, a könyvet. Ismeretterjesztő előadások is lesznek, meiy­­lyel a fiatalok általános műveltségét kívánják fo. kozni. A kultúrházat igazi otthonuknak tekintik a fia­talok. Annak tisztántartá­sában is részt vesznek, s bizony annak a lánynak megmondják a magáét, amelyik elfeledkezik eljön­ni segíteni a padló felsúro­lásában, vagy egyéb mun­kákban. A többi pedagó­gusok is segítik a fiatalok munkáját. Én úgy látom, hogy helyesen dolgozik a szervezetünk. — Egyedüli problémánk az anyagiak biztosítása. Ebben kérnénk több segítséget az illetékes szervek részéről, melyet annak idején meg is ígér­lek, a KISZ-zászlóbontó nagygyűlésén. A kocsortli KISZ- zenekar tagja Kocsordon a fiatalok Szép Sándor egyénileg dolgozó paraszt fiatalt választották meg a KISZ-szervezet tit­kárának. Talpraesett fiú, jó .szervező és jó zenész — Milyen eredmények, vannak az ifjúsági munkát■; ban Kocsordon? — kérdez-ti tűk. — KISZ-szervezetünkneifl ónálló zenekara van, amely* neu tagja vagyok én is. A fiuk sajatmaguk szerezték be a hangszereket is. A fiatalokat a pártszervezet segítségével össze tudtuk fogni a faluban. Ebben so* kát segítettek a pedagógu­sok is. Szabó László tanúé belépett a KISZ-be, s őt követték a többiek is. Po­­povics Julianna, Magyar Erzsébet, Kompár Sándor­­né és Ari Zsigmond tanítók sokat segítenek nekünk. —• Megalakítottuk a tánc és színjátszó csoportot. — Milyen problémáik! vannak? — Nagyon fájó ügy ré­szünkre a kultúrház ügye,; Már 7 éve építik, s még mindig nincs kész. Az alap­ja mar egy eve kész van, de továbo nem halad. Mi1 pedig elősegítenénk társa­dalmi munkával az építést, Vállaltuk, hogy brigádokat alakítunk, csakhogy fel­épüljön végre a kultúrház. Mert bizony nagy szükség volna rá. Nem régen is még csűrben tartottunk táncmu­latságot. S ami még inkább bántja a fiatalokat, az, nogy a szabadtéri mozit is betiltották mert nem volt villanyóra. Jó volna, ha a TITÁSZ és a MOKEP sür­gősen segítene ennek az ügynek a megoldásában. Három ifjúsági vezető nyilatkozott, elmondta az eredményeket; és a hibá­kat, amelyek gátolják a további munkát. Ideje len­ne már, ha az illetékes szervek ne csak beszélné­nek arról, hogy segíteni, kell a fiatalokat, hanem cselekednének is. Farkas Kálmán. {U m m í m g ű$tám k - pm ta&zk&dé ií$tók-Mi lendíthetné fel az újító-mozgalmat? Nagy kincset ér minden újítás, amely észszerűsíti a termelést, megkönnyíti és meggyorsítja a munkát, javítja a minőséget, vagy éppen új gyártmány gyártá­sát teszi lehetővé. A termelékenység növelésében, mint az önköltség csökkentésében is, a legnagyobb eredmé­nyeket újítások megvalósításával lehet elérni. Életszín­vonalunk emelésében nagy jelentősége van ennek, mégis a legkevesebbet tettünk meg eddig az újító-mozgalom fellendítéséért, az újítások és az újítók számának meg­sokszorozásáért. Nem egyedüli példa a nyíregyházi Dohányfermen­tálógyár, ahol az elmúlt esztendőben benyújtott 230 újításból 105-öt elfogadtak és bevezettek. A vállalatnál az újítások által elért gazdasági eredmény, több mint 11 millió forint. Grasseih főmérnök és 5 társa a fer­mentáló kamrák átalakításával 7 millió forint évi hasz­not biztosított, s az újításért 50 ezer forintot kaptak. Jelentős volt a Mcúnár-Kőtelki újítás, a gépiíermentáló párásításának módosítása, mely a minőségre különösen kedvező hatással volt. Ezzel az újítással 1,800.000 forint évi hasznot biztosítottak. A vállalat újítói a 11 millió forintot meghaladó haszon után mindössze 100 ezer fo­rint újítói díjat kaptak. A két szám különbözeié meg­mutatja, hogy nincs eléggé megfizetve az újítók gon. dolkodása, fáradozása. Sok újító sérelmezi, hogy az újítás ténylegesen elért értékével szemben méltányta­lanul csekély az újítói díj. Ha például a Grasselli-féle újítás egy évi eredményét, a 7 millió forinthoz az 50 ezer forint újítói dijat hasonlítjuk, azt mondhatjuk, hogy szép pénz ez az újítóknak, de ha tekintetbe vesz­­szük, hogy hosszú hónapokig gyötrődtek, dolgoztak az újításon, s ha tekintetbe vesszük, hogy ez az újítás nem egy esztendőre szól, akkor kevesclni lehet az újítói dijat. Kívánatos módosítani az újítási rendeleteket, különösen pedig az újítói dijak megállapításának módját és a dijak mértékét Nem ösztönző nagyobb újítások kitalálására és meg­valósítására az, hogy például a gazdasági eredmény növekedésével szemben csökken az újítói díj százaléka. 5 ezer forintig az újító 10 százalékot kap, 20 ezerforin. tig már csak 8 százalékot és így lefelé. Nagyobb újítás nál nagyobb jövedelem van biztosítva a vállalatnak, illetve államunknak, úgy lenne igazságosabb, ha az újítók is ennek arányában lennének díjazva. Azt is sérelmezik az újítók, hogy miért csak egy év gazdasági eredményét veszik számításba, hiszen az újítást sok éven keresztül alkalmazhatják. A legtöbb baj az újítások bevezetésénél van. Az még csak biztosítva van, hogy abban az üzemben megvalósítsák az újítást, ahol az született, de más, ha­sonló adottságú, az újítás bevezetésére megfelelő válla­latoknál már vonakodnak az újítás bevezetésétől. így az újító csak a saját vállalatánál elért gazdasági ered­mény után kapja az újítói díjat. Pedig államunknak úgy lenne nagyobb haszna, ha a bevált újítást lehetőleg minél szélesebb körben alkalmaznák. Az újítónak is kifizetőbb lenne így az újításokkal bajlódni. Az átvett újítások bevezetését más üzemben nem eléggé ösztön­zően segíti a jutalmazás. Kifizető lenne, ha az átvett újítások megvalósítói a gazdasági eredményből, az újítás hasznából legalább néhány ezreléket kapja­nak. Államunknak és az újítóknak is érdeke, hogy a minisztériumok jobban foglalkozzanak az olyan újítá­sokkal, amelyeket külföldi országokban is értékesíteni lehetne. Megyénk ipari vállalatainak elmúlt évi újítási adatai azt mutatják, hogy ez újító-mozgalom nem fejlődött. Ennek okai a mozgalommal való törődés elhanya­golásában, az újítók kellő megbecsülésének hiányában és az újítási feladattervek hiányában keresendők. Megszüntették a vállalati újítási felelősöket, s azóta az újító-mozgalom mostoha gyermek lett. Á vállalatok­nál nem támogatták kellően a kialakult újítóköröket, mint a kísérleti műhelyek munkáját sem. Több válla­latnál, sőt még megyei szerveknél is olyan most a hely­zet, hogy nem tudnak adatokat az újításokról, az újító­mozgalom helyzetéről, ez pedig az érdeklődés és a fe­lelősségérzet hiányára mutat. > .4 műszakiak és az egyszerű munkások is szeret­nek gondolkodni a munkájuk során felmerült prob­lémák megoldásán, a nagyobb eredményeket és ezzel párhuzamosan anyagi érdekeltséget, biztosító újításokon. Az újításért kapott pénz mindig jól jön a munkásnak és családjának. Csak fel kell hívói a figyelmüket arra, hogy min kellene újítani. Sokszor elég az ötlet, egy nagyjelentőségű újítás kidolgozásához. Sokszor felkelti az érdeklődést az újítási feladat-terv ismertetése, vagy az is, ha egy újítás jelentőségét és az érte kapott pénz összegét a nyilvánosság előtt ismertetik. Azt mondják egyes vezető beosztású személyek, hogy az újítónak talált pénz az újításért kapott összeg. Jó, hogy nem mindenki gondolkozik így! Az újító meg­dolgozik azért a pénzért, amit az újításért kap! Álmat­lan éjszakákon gondolkodik, úton, útfélen töri a fejét a legjobb megoldáson. Nem egy akaratos újító néha éjt­­napot eggyé tesz, amíg végre elgondolása az újítás ki­kísérletezése sikerül. Sok újító találmányra is képes lenne, ha meglenne az a reménye, hogy a találmányért kapott díj annak hasznával megközelítőleg arányban lesz. A mi orszá­gunkban az újítás nem egyéni titok, nem olyan érték, amely csak a feltalálóknak, az újítóknak biztosít nagy hasznot, (sokszor egész életére megélhetést), hanem az ilyen, sokat érő kinccsel az újító, a feltaláló államun­kat, népünket gazdagítja. Méltó dolog lenne tehát, ha az újítók és feltalálók kedvét méltányosabb díjazással fokoznák. Dicséretes dolog, hogy a szakszervezetek megyei ta­nácsa tervbe vette megyénk újítóinak összehívását. Kár halogatni e tanácskozás napját. Minél előbb meg kell valósítani az értekezletet, hogy az újítók elmond­hassák véleményeiket, hogy megmutatkozhasson és ki­bontakozhasson az újító mozgalom fellendítésének nagy lehetősége, az újítások kincset éró korszaka. OROSZ ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom