Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-14 / 110. szám

4 «crr.ifTM »uv AROR«? Si. 1337. május 14. kedd B&%4ií Hű4td&& szobrászművész kiállításának első tanulságai A z októberi ellcrtforra. dalom véres tombo­­lása után munkásosztá­lyunk elsőnek látott hoz­zá gazdasági életünk rend­behozásához. Kormányunk rendelet cl-'1'el, törvények­kel biztosítja a munka és o termelés biztonságát. Pártunk, vezetve dolgozó tömegeinket, győzelmesen halad előre az ellenforra­dalom által felkavart szel­lemi piszok eltávolításá­ban, szellemi és kulturá­lis életünket újra vissza­helyezi abba a derűs, tisz­ta és alkotó légkörbe, ame­lyet a szocialista kultúra biztosit, amelyet a szo­cializmus építése a szívek­ben és a fejekben megkö­vetel. Az októberi ellen­­forradalom leverése után értelmiségünk legjobbjai — a kommunisták — is hozzáfogtak a munkához, csakhamar e munkába be­vonták azokat az értelmi­ségi tömegeket is, amelyek először a várakozás és a bizonytalanság érzetével küszködve álltak a szelle­mi munkapad előtt. Ma már bátran mondhatjuk, hogy szellemi életünk is megindult és — hála kor­mányunk és pártunk he­lyes útmutatásainak, ősz. tömő bátorításának —he­lyes irányban halad. A szellemi, kulturális élet kibontakozását tapasztaljuk városunkban is. Ennek egyik igen fon­tos jele az, hogy képző­művészeink is újra alkot­nak, mi több — kiállításo­kat rendeznek. Ebben az esztendőben már egy kiál­lítást láthattak a város dolgozói. Bere.cz András festőművész alkotásaiban gyönyörködhettünk, vasár nap pedig Berki Nándor szobrászművész kiállítása nyílt meg (TTÍT helyiség, Bessenyei Klubb.) E két kiállítás legelső öröme tálán az, hogy alko­tásaikban a megyei kép­zőművészek nem tértek le a realizmus útjáról, nem adták fel• alkotó munká­jukban azt a célt, hogy el­érjenek a szocialista re­alizmushoz. Ebben a tö­rekvésben csupán kisfokú megre” ■’"ől beszélhe­tünk. Ez az enyhe megin­gás az októberi ellenforra­dalom romboló hatásának tudható be és a semleges témák keresésében jutott kifejezésre, Főien festőink alkotásai közt szaporodtak cl némileg a tájképek, a csendéletek. A szobrászat­ban ez a mcnrendülés még kis"bb mértékű volt. 1 erki Nándor kiállítá­sa bizonyság arra, hogy itt a megyében a szobrászok állhatatosabbak voltak eredeti célkitűzé­seik követésében. A kiállí­tott művek, a legújabb és a még most készülő alko­tások azt mutatják, hogy Berki Nándor azóta, hogy a formalizmustól eltávolo. dott, szépen halad a mű­vészet útján a társadalom igazságainak kifejezése, — szocialista realista kifeje­zése felé. Művei közül kü­lönösen említést érdemel a május 1-én felavatott domborművé a sóstói Hár­mas-dombon, régebbi mű. vei. közül a „Felkelő", a „Krumpliszüret” (dombor­mű), Zalka Máté- nagy plakettje. (Kíváncsian vár­B juk most készülő művét — ha jól emlékszünk—a Krumpli-vetőket.) A kiállítás iránti érdek­lődést sem hagyhatjuk szó nélkül. A vasárnapi — ün. ncpélyes — megnyitón alig volt harminc-harmincöt ember. Ilyen érdeklődésre számíthatna egy művész Nyíregyházán? Nem hisz­­szük, bár sokqn emlegetik a művészet iránti „nyír­egyházi közömbösséget". T ‘ n mégis inkább a ren­dezőkben van a hiba: ke­vesen tudtak és kevesen tudnak még ma is erről a kiállításról. A városban — a kiküldött meghívó­kon kívül — semmi sem figyelmeztette a dolgozó embereket arra, hogy ki­állítás nyílik és a kiállítá­son egy művészet világába nyerhet betekintést a lá­togató. Egyetlen plakátot — még kézzel festettet se láttunk, ami erre figyel­meztetett volna. A Besse­nyei mozi előcsarnokában ban csirnán egy figyelmez­tető tábla: „Kiállítás" fel­írással. D eméljük, hogy a kö. *1 vetkező kiállításról előbb és jobban fogják a rendezők tájékoztatni a vá­ros lakosságát. Elsősorban a TTIT képzőmül-fizeti szakosztályának és a me­gyei tanács művelődési osztályának szélesebb köri ismert'***' ** pror'/y rtnl/j vékenységére gondolunk, SZABÓ GYÖRGY A Magyar Szabadságharcos Szövetség Szabolcs megyei Titkársága gépkocsivezető tanfolyamokat indít a* alábbi helyeken: Tiszavasváriban, jelent­kezni lehet a községi ta­nácsnál kizárólag az 1937. évfolyambelíeknek teher- és személygépkocsivezető tanfolyamra, melynek el­végzése után a hallgatók a KPM Autóközlekedési Tan­intézetének alapfokú tago­zatával azonos értékű ve­zetői igazolványt kapnak. Nyíregyházán az 1937, év­folyambeliek hasonlókép­pen. Más korosztálybeliek ki­zárólag személygépkocsivé zetői tanfolyamra jelent kezhetnek, melyen szer zett vezetői igazolvánnyá csak saját kocsit vezethet nek. Jelentkezési határidő 1957 május 16. Jelentkezni lehet Tisza vasváriban a községi ta «ácsnál. Nyíregyházán Is­kola utca 7. szám alatt. MSZHSZ Szabolcs megye Titkárság. Tíz éves a mátészalkai Esze Tamás gimnázium 1947 őszén nyitotta meg a tapuil a mátészalkai Esze Tamás gimnázium. Központi fekvésénél fogva legalkal­masabb arra, hogy össze­gyűjtője legyen e vidék kö­zépiskolába vágyó munkás, paraszt és értelmiségi fiatal­­lainak. 1947 szeptemberében sze­rény keretek között indult a munka. A község épületet adott és 220 ülőhelyes is­kolapadokat, szekrényeket, asztalokat, székeket készít­tetett, könyveket és szertári anyagokat vásárolt. A ta­nulók létszáma rohamosan e lkedelt, úgy, hegy 1950. ben a növendékeknek há­rom épületben elhelye­zése vált szükségessé. Ma 11 tanulócsoportban, 400 a növendékek szama. A megye egyik legnépesebb gimnáziuma. Kormányunk további se­gítő kezet nyújtott. 7 millió forintos költséggel már épül az új gimnázium. Az új, korszerű épület 12 tanter­mes, fizikai, kémiai és bio­ló ,iai szertárral, előauú-ter­mekkel, valamint tornate­remmel és teljes sportfelsze­reléssel. A tíz éves fennállási évfor-' dulót nyilvános ünnepséggel ünnepli meg az intézet; má­jus 15-én. Az örök éjszaka titka Ez a címe a legújabb szovjet filmnek, amit ezen a héten mutat be a Béke-filmszínház. — Érdekesnek Ígérkező, izgalmas filmalkotás, amely egy kutató ex­pedíció kalandokban bővelkedő útjáról számol be né­zőinek. (65. folytatás.) — Na jó, hát - kkor beszéljünk azokról a vérebekről, — emelte fel védekezőén a hangját Jeff. — A vérebek nincsenek mindig olyan hasz­nára az embernek, mint ahogy egyesek gondolják. De különösen ebben az esetben nem tudtuk volna hasznukat venni, mert a nigger igen talp­raesett fickó, van annak jócskán sütnivalója. Az a nigger fogja magát és feliéből a patak vizében. Sohse akadnak rá azok a kutyák. De azonkívül azok a kutyák olyan irdatlanul hangosan csaholnának, hogy menten el­riasztanák azt a fickót. Ügy gondoltam, hogy a legbiztosabb útja-módja a dolognak mégiscsak az, ha minden egyes bokorba bekukkantunk, vala­melyikben majd csak megtaláljuk. Jeff idegesen simította végig az arcát. Hogy kecmeregjen ki a kelle­metlen helyzetből? Csak azt remélte, hogy kevés olyan választó van a Julie-kerületben, mint ez az ember itt előtte. Nagyon jól tudta, hogy nyilvánosan mindig nem foglalhat állást a lincselés mellett vagy ellen, amíg nem volt világos, hogy honnan fúj a szél. Jobban félt az elkövet­kező választásoktól, mint a kolerától. Választások idején nem tudta elke­rülni a nyílt állásfoglalást, de ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy az esélyei e^ fabatkát sem érnek, ha nem sikerül helyesen megítélnie a nép érzelmeit. A múltban Ben Allen bíró mindig előre el tudta intézni, hogy a pártközi jelölő értekezlet kimenetele ne legyen kétséges. Néhány suba alatti megállapodás ide, néhány ügyes fogás oda, és az ellenzék máris le volt kényt"ezve. De most Jeff azon kezdett tűnődni, hogy van-e Ben Al­len bírónak annyi politikai súlya, hogy biztosítsa a választás kimenetelét akkor is, ha mint most, előreláthatólag a Julie-kerület történelmében először arról lesz nyilvános szó: jogos-e a lincselés vagy sem? Nagyon bánta, hogy nem fogadta meg feleségének a tanácsát és nem ment ha­lászni, amilyen gyorsan csak tudott. .* ott-foldott, vállpántos munkaruhába öltözött férfi egykedvűen tartotta tekintetét Jeffen. Jeff pedig csendben harapdálta az alsó ajkát és abban reménykedett hogy ez az idegen ember nem kényszeríti arra, hogy az imént feltett kérdésre válaszoljon. — Ejnye, most jut eszembe, — szólalt meg végre Jeff és azon volt, h~gy az adott körülmények között lehetőleg könnyed legyen a hanglej­tése, — aligha hiszem, hogy látta volna valahol Sam Brinsont, a színes embert. 114 A farmer összehúzta a szemét és sűrű szempillái között meredten nézte az autó elülsői kerekét, mintha egy puskával pont oda akarna célozni és már megint csalhatatlanul ugjranoda sercintett, ahová az imént, — Hát, ez meg .kicsoda? Soha életemben n hallottam róla. — Sam a Flowery Branch túlsó oldaláról való. . mintegy félúton lakik a patak és Andréwjones között. A gazdálkodó lassan megrázta a fejét. — Kinek dolgozik? — Hát ami azt illeti, senkinek! — magyarázgatott jmentegetőzve. Jeff. — Kivéve persze, <••■••***->agának; így is mondhatjuk. Ócska kocsikkal * csereberél. Bolondja az öreg minden masinának és ahol csak egy rozsdás vasat meglát, úgy kap rajta, mint kutya a csonton. — Még a hírit se hallottam soha! — jegyezte meg a iarmer. miköz­ben tovább farigcsálta a cölöpöt. — De a leírásból úgy vélem, hogy amo­lyan délvidékről ideverődött gicsi-nigger. Ez a fajzat olyan, hogy min­dent megtesz, nehogy a földeken kelljen dolgoznia, mint a többi rendes niggernek. Jeffet annyira lehangolta ez az eszmecsere, hogy semmi kedve sem volt a további vitához. Intett Bertnek, aki már maga is türelmetlenül várta, hogy begyújthassa a motort. — Ha netán mégis hallana valamit Sam Brinsonról, — kiáltotta még oda Jeff, nagyon lekötélezne, ha tudatná velem. A férfi erre nem válaszolt. Nyelvével áttolta a bagót a bal pofazacs­kójába, de’ a kocsi megugrott, mielőtt ismét leköphette volna az elülső kerekét. .1 Csaknem két kilométernyit haladtak, amikor Jeff újra megszólalt. — Ügy vélem, ennek a szavazatát mán csak ítéletnapkor kapom meg! — jegyezte meg szomorúan. — Háj. honnan az istencsudájából tud­hattam volna, hogy a gicsi-niggerek megfeküdték ennek az embernek a gyomrát és még csak nem is Allen-demokrata!? — Komor tekintetét vé­gigjáratta az egyhangú tájon. — Hát' annyi biztos, irdatlanul cifra te­remtménye is akad a megagitálandók között! A kerület keleti határsávján kígyózó, északnak és délnek futó úton hajtottak tovább. Mivel ők északi irányban futottak, nem kerülhettek kö­zelebb Andrewjoneshea, amely mintegy tizennyolc-húsz kilométerre fe­küdt nyugatra ettőja ponttól, hanem az Earnshaw-hegygcrinc fele köz.c­­ledtek. A következő húsz perc alatt nyolc-tíz teljésen lakatlannak látszó négerkunyhó előtt haladtak el. Az egyik kunyhó udvarában színes alsó­neműk és egyéb ruhadarabok száradlak egy kötélen, de maga a házikó olyanak látszott, mintha lakói már céges-régen elköltöztek és minden eókmókjukat otthagyták volna. Az ablakok faredőnyeit lezárták és elrete­szelték, csak az elülső ajtó maradt kissé nyitva. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom