Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-12 / 109. szám

6

TCPT PTM *<5Y AKOF^/. AO

1957. május 12, rasArwM*

Ar£ országgyűlés »»oinfoaii ülése

(Folytatás az 5. oldalról.) szervek felemcuu. most a Uoiog a Kővetkezőképpen aü: eljutottunk egy uizouyos helyzetbe. De arról is ken beszelni, hogyan jutottunk ide. iti o»yan rendelkezésekről van szó, amelyekkel reszoen törvényesítenünk egy eieit életszínvonalat, s részben mi uaturoztuk el. Ezt is pontosan luuni kell. Vouak muukastanaesok, meg nem vuuom en mneie szervezetek, akkor, amikor nein volt közponli irányítás. Azok vettek a csekket, elmentek a Nemzeti liankoa, telvettek a pénzt, s tizének, ami eszitkbe jutott. Nos ennek egy reszel törvényesíteni kellett, inas választásunk nem voit és lalúsi nem is lelt volna neiyes — a kormány is elhatározott oércineiesekei, a beszoigalM- las megszüntetését és coból kijött az a bizonyos eictszinvonal cinelkeues. Most ja rs/e savanyú cukorka az árak emeicse, s bizony a bort is niegsavanyitja az, ha az árát telemclik. Annakidején, amikor jöttek hozzánk emberek azzal, hogy ilyen bért, oiyan bért aujunk — s megmondom először a magukhoz térd szakszervezetekben is volt egy par ember, aki olyan béremeléseket javasolt, s mar az újságban is megírt, meg mielőtt tárgyaltunk volna, hogy nunuenkinek a haja szala az égnek állt, aki ért valamit a pénzügyekhez, — mi ezekkel az emberekkel vitatkoztunk. Mindenki jó fiú akart lenni. Vitatkoztam az elvtarsakkal, s mondtam, hogy nem jó munkamegosztás ez. Beszeltem a szakszervezetekkel, amelyek bérjavaslatokkal jöttek. Ok a jó emberek, mi a kormány a rossz emberek, akik azt mondjuk javaslataikra, hogy nem. Beszéltem az újságírókkal. Azok vitatkoztak, hogy több szabadságot, meg hogy bírálni lehessen.

Mondtam nekik: nem jó munkamegosztás ez. Micsoda dolog az, hogy a kormánynak csak az, a feladata, hogy hibákat kövessen cl, s az újságírónak az a feladata, hogy ezt megírja? (Derültség.) En erre nem akarok berendezkedni. (Derültség.) Fel kell tételezni, hogy a kormány is tehet valami jót cs az újságíró is követhet cl valami hibát, — úgyhogy egyenlő munkamegosztással dolgozzunk, mert különben cs rögtön átváltok, s elmegyek a szakszervezetekhez. Tudok cn olyan követeléseket összeállítani, hogy nincs semmiféle miniszterelnök, aki azt mondja, hogy rendben van. (Derültség.) \ agy ha újságíró: én is ki tudok pécézni olyan hibákat, hogy azokat nehéz lenuc kitnagyarázni. Ügy, hogy ez nem munkamegosztás.

Nos, miről van szó? Mondtuk az embereknek, figyeljetek ide, ez az összkomfortos sztrájk olyan farsang, amelynek lesz böjtje. Jöttek azzal, hogy nem dolgozunk, — nem az igazi munkások képviselői, hanem olyanok, akik akkor olyan helyzetben voltak, hogy így tudlak fellépni — nem dolgozunk, amíg ezt nem teljesítik, azt nem teljesítik — mondtuk nekik: emberek, nem vagyunk mi bányarészvényesek, gyárosok. Ha rendes munkások nevében beszéltek, akkor a saját ügyetekről van szó, nem rajiunk álltok bosszút, saját magatokat bosszuljátok meg, ha nem dolgoztok 2—3 hétig. Ez nehéz idő volt, ennek vannak következményei.

Most mérleget kellett csinálni. Ebből az jött ki, hoev választanunk kellett. Vegyük-e vissza a béreket? Nem helyes bérből élő emberek életszínvonalát levenni. Valamit tenni kell.

Kötelességünk a bér, a jövedelem és az árualap között egyensúlyt teremteni? Okvetlenül kötelességünk! Viszont kötelesek vagyunk mi az iparcikkeket és néha a bort is a köz rovására olyan áron adni, hogy minden liternél 5 forintot nemzeti ajándékként adnak annak, aki megissza. (Derültség.) Vagy lehet-e azt csinálni, hogy valamilyen cikknél a vásárló leleszi a pénzt az asztalra, de az egyértelmű azzal, mintha még a kasszából 180 forintot odaadnánk neki azért, mert szíveskedett megvenni? Nem lehet ezt csinálni!

Meg kell azt is mondani, hogy az áremelkedés nekünk nem gazdaságpolitikai irányunk, de most rendet kellett csinálni, s itt ugyanolyan rendszabályokról van szó a gazdasági életben, mint amilyet a politikai életben voltunk kénytelenek bevezetni. S a gazdasági élet is rendbe fog jönni! Ezt a kérdést így kell nézni. Én tudom, hogy nagyobb éljenzést váltana ki az, hogy „na még 20 százalékkal itt vagy ott emeljük a béreket" ' agy az, ha leszállítanánk 30 százalékkal valamilyen cikknek az árát. De nekünk az a kötelességünk, hogy a nemzetgazdaság szilárdságát és egyensúlyát biztosítsuk és ezen keresztül védjük meg az életszínvonalat. Ezért voltunk kénytelenek ilyen lépést tenni.

Van bizalom a kormány iránt

Befejezésül úgy látom, hogy van bizalom a kormány iránt és — megmondom őszintén— ez p bizalom nagyon jól esik és kell. Azt is szeretném megmondani, hogyan vagyunk mi a saját megbízatásunkkal, legalább is én a magam részéről szeretném megmondani. Azt hiszem, a többiek is így vannak.

Mi, elvtársak, mielőtt ennek a kormánynak tagjai lettünk volna, éltünk jobbra, balra különböző helyeken és legalábbis azt hiszem, minden társam úgy van vele — az élettel szemben nekünk személyileg az az igényünk, hogy tisztes* séges, kommunista és ember módjára éljünk. Más különleges ambícióink nincsenek, legalábbis, ami engem illet.. Bizonyos években volt úgy, hogy nekem már elegem volt a dicsőségből is és lemondtam nem kis posztokról annakidején, mert arra a meggyőződésre jutottam.

Nem politikai

Tisztelt országgyűlés! A Magyar Népköztársaság alkotmányának 11. szakasza szerint az országgyűlés megbízatása ez évi május hó 17-én lejár. A törvényjavaslat az oiszággyűlés mandátumának két évvel való meghosszabbítását tartalmazza, — mondotta Pongrácz Kálmán, majd így folytatta: az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága teljes mértékben egyetért a törvényjavaslat indokolásával.

Ezután arról beszélt, hogy az ellenforradalmi események országunkat egészséges fejlődésében visszavetették.

Az ellenforradalom okozta károk teljes helyreállítása, a fejlődés további biztosítása mindenkitől az erők teljes latbavelését kívánja meg. Nem szabad semmi olyanra sem elhatároznunk magunkat, ami az előttünk álló legfontosabb feladatoktól elvonná a figyelmet, csökkentené az arra fordított erőt.

Az országgyűlési választások megtartása feltétlenül gátló hatást gyakorolna erőink összpontosítására. Kevesebb időnk és erőnk maradna azoknak a feladatoknak a végrehajtására, amelyek sürgősek, elsőrendű fontosságúak, és melyek sikeres megoldását egész népünk elvárja tőlünk.

A törvényjavaslat benyújtása ne keltse senkiben azt á hamis hiedelmet, hogy valamilyen különös, ki nem mondott okunk van a választások elhalasztására. Barát és ellenség tapasztalhatta, hogy nem félünk a nép elé állni és nyíltan, őszintén beszélni. Tudjuk, hogy választás esetén a nép a hazafias népfront •jelöltjeit választaná meg újból, és újból csjak azokat küldené az országgyűlésbe, akik a nép javáért, a-szocialista Magyarországért , dolgoznak. Nem politikai taktikázás, hanem a nép és az állam érdeke az, amiért az országgyűlés megbízatásának meghosszabbítására tegzünk javaslatot.

Tisztelt országgyűlés! Alkotmányunk 10. paragrafusának (21 bekezdése kimondja, hogy rendkívüli körülmények_ esetén a? országgyűlés megbízatásának 'mégha-, tározott időre való meghosszabbítását kimondhatja. Rendkívüli események ese- . tén tehát lehetőség van a megbízatás meghosszabbítására és ki állíthatja, hogy az ellenforradalom és az általa okozott súlyos károk megszüntetésének munkája nem idézett elő rendkívüli körülményeket. Meggyőződésem, hogy helyesen járunk el, ha a benyújtott javaslatot törvényerőre emeliük. Javaslom t^hét a tisztelt országgyűlésnek, hogy az 1933. évi május hó 17. napján megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosszabb'tásáról szóló törvényjavaslatot fogadja el.

Molnár Erik javaslata

Ezután került sor á Magyar Népköztársasáé alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására. A

hogy arra nekem nincs szükségem. De most úgy érezzük, hogy a kötelesség állított ide. Megmondom, talán ilyen nagy dologgal' nem jó viccelődni, de én úgy képzelem el valahogy, hogy itt november elseje táján a miniszterelnöki posztra lehetett volna 6 millió magyar felnőtt ember jogos igénylő. Ez az én véleményem. Mert arról volt szó, hogy oda keli állni, cs kézbe kell venni a dolgokat és megmondom őszintén, azt hiszem senki sem vonja kétségbe, hogy a helyzet, amiben kormányt kellett szervezni és elkezdeni a munkát, az minden volt, csa* irigylésre méltó nem. És megmondom, valami óriási tülekedést abban az időben nem figyelhettem meg a miniszteri tárcák iránt sem. (Nagy derültség.) Még most is vannak nagyon derék, jóindulatú barátaink és támogatóink, akik úgy félig rézsűt állnak felénk. Helyeslik, amit csinálunk, de még várnak egy kicsit, amíg még jobban tisztára mossuk a szennyest és majd meg fognak jelenni a harc porondján, amikor az örök béke napja beköszönt. Vannak ilyenek. Mi ezekre az emberekre nem haragszunk. Meg vagyunk győződve hogy segíteni fognak, ha lelkiismeretük és a nép iránti hűségük megmaradt. Nem sürgetjük őket, mert

örömmé i tapasztaljuk, hegy mióta a kormány fennáll, harcol cs dolgozik, minden nap többen és többen támogatják aktívan.

Ennél nagyobb jutalom számunkra a munkáért nincsen és mi azt szeretnénk, hogy ennek a bizalomnak becsülettel meg tudjunk felelni. Mert a bizalom, olyan elvtársak, hogy néha megijed az ember tőle. A szeretet is ilyen, annak akinek van lelkiismerete. Mert a szeretet és lehet mondani a háta és bizalom olyan felelősséget ró az emberre, amit ha az ember komolyan vesz, annak teljes mértékben becsülettel eleget tenni nem jelent csekélységet, és különösen nem olyan nehéz körülmények között, amilyen körülmények között mi dolgozunk.

Megköszönöm tehát a kifejezésre jutott bizalmat. Kérem, fogadják el jelentésemet és támogassák kormányunkat a harcban és a munkában. ((Hosszantartó taps.) V,,

Kádár elvtárs beszéde után az országgyűlés áttért a második napirendi pont, az országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslat előadója Pongrácz Kálmán, a jogi bizottság elnöke volt.

taktikázás a választások

törvényjavaslat előadója Molnár Erik emelkedett szólásra.

Az új címerbe bele van foglalva a nemzetiszinti pajzs. Ezzel ki akarjuk fejezni azt a történeti folyíonosságot, amely a dolgozó magyar nép múltját jelenével összeköti. A pajzs fölött elhelyezett vörös csillag viszont azt fejezi ki, bogy a dolgozó magyar nép — a dolgozók nemzetközi szolidaritására támaszkodva — építi a szocialista rendszert. A címer tehát ebben a formájában kifejezi a dolgozó magyar nép társadalmi rendszerét és törekvéseit, de egyúttal a haladó nemzeti hagyományaihoz való ragaszkodását is.

A címerrel kapcsolatban felmerült az a gondolat': vajon nem volna-e helyesebb érintetlenül hagyni jelenleg érvényes címerünket? Azt hiszem, nem mert ennek a címernek hiányossága, hogy nem utal a nemzeti múltra, arra a jelentőségre, amelyet nemzeti hagyományainknak tulajdonítunk. Még inkább el kellett vetni az úgynevezett Kossuth-címer alkalmazását, nemcsak azért, mert ez az ellenforradaelhalasztása

lom jelvénye volt, hanem azért is, mert szimbolikája ellentétben áll a dolgozó ma. gyár nép mai eszményeivel.

Végül az utolsó szakasz, a

68. paragrafus a Magyar Népköztársaság zászlajáról szól. Itt az. egész módosulás abban ál), hogy a zászlóról elmarad az eddig feltüntetett címer. Ennek indokolása egyszerű. A zászló az állam nemzeti színekben kifejezett egyszerű jelvénye és felesleges azt megterhelni a címer külön jelvényével.

A törvényjavaslathoz Nánási László képviselő szólt hozzá.

Javasolta, a címer búzakoszorúját tecnikailag módosítsák, hogy jobban feV ismerhető legyen.

Heszegi Ferenc felszólalása után an országgyűlés a Magyar Népköztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta.

Uj tagok az országgyűlés bizottságaiban

Az országgyűlés ezután űj tagokat választott az országgyűlés bizottságaiban megüresedett helyekre.

Az új bizottsági tagok a következők:

Jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság: dr. Molnár Erik, Erdei Ferenc, Juhász lmréné, Schumeth József.

Külügyi bizottság: Házi Árpád, Szabó Piroska, Kádas István, Non György^ Petrovics Jánosné, Becseics Lyubomir.

Honvédelmi bizottság: Úszta Gyula, Róka Mihály, Balogh Lajos, Koczina Gyula.

Terv- és költségvetési bizottság: Olt Károly, Gyarmati Sándorné, Oláh János, Nagy Károlyné, Bakos István, Vankó Gyula, Horváth Károly.

Mezőgazdasági bizottság: Matolcsi János.

Ipari bizottság: Varga István, Klujber László.

Kereskedelmi bizottság: Friss István, Szobek András, Bognár József, Iván Istvánná.

Kulturális bizottság: Darvas József, Peskó Lívia, Győri Gyula.

Mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság: Földes László.

Az országgyűlési állandó bizottságok új tagjaira vonatkozó javaslat elfogadása után Rónai Sándor tett bejelentést és javaslatot,

Az országgyűlés 1956. évi 1, sz. határozatában a jogi és igazságügyi bizottság feladatává tette, hogy az országgyűlés, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, valamint a Minisztertanács működésének összehangolására, működési területük megfelelő elhatárolására javaslatot dolgozzon ki és azt legkésőbb 1957. április 1-ig terjessze az országgyűlés ele, továbbá, hogy a legközelebbi ülésszakig dolgozza ki és terjessze az országgyűlés elé a képviselők jogaira és kötelezettségeire vonatkozó részletes szabályokat.

Uw„ ....akkor felhívta a Minisztertanácsot, hogy dolgozza ki az országgyűlési választásokra vonatkozó törvénytervezetet: és azt legkésőbb 1937. április 1-ig terjessze az országgyűlés elé. Az ellenforradalmi események megakadályozták, hogy ezek a határozatok határidőre megvalósuljanak, ezért javaslom az országgyűlésnek, járuljon hozzá ahhoz, hogy ezek a javaslatok későbbi időpontban kerüljenek az országgyűlés elé.

Miután az országgyűlés a határidő meghosszabbítására vonatkozó javaslatot elfogadta. Rónai Sándor bejelentette, hovy az üzemekből, termelőszövetkezetekből, különböző társadalmi szervezetekből számos távirat érkezett az országgyűléshez, c nelyek kifejezik a dolgozók egyetértését a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programjával. Rónai Sándor ezután az országgyűlés ülésszakát bezárta.