Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-12 / 109. szám

KELETMAGYARORSZAG A* orsxággjíílés pénteki ülése (Folytatás az l. oldalról.) Helyes úton járunk, a párt és a kor­ány politikája a magyar nép érdekeit szolgálja. Beszélt a szocialista munka­versenyről és a teljesítmény bérrendszer­ről is. A szocialista munkaversenyt cél­tudatosabbá, rendszeresebbé kell tenni. Minden vezető szervnek oda kell hatni, hogy liónapról­­hónapra megbeszéljék a dolgo­zókkal az üzem előtt álló leg­fontosabb feladatokat. Meg kell hallgatni a dolgozók észrevé­teleit, tanácsait, javaslatait és gondos­kodni kell arról, hogy azok ne pusztába kiáltott szavak maradjanak, hanem ér­vényesítsék a termelési folyamatok meg­gyorsításában, tökéletesítésében, az ön­költségcsökkentésért folytatott harcban, általában a gazdaságosabb termelés ér­dekében. A közeljövőben a szaktanács el­nöksége a kormány elé terjeszti a szocialista munkaverseny rend­szerével kapcsolatos javaslatait. Megítélésünk szerint helyes lenne visz­­szaállítani a szakma kiváló dolgozója jelvényt. Ennek feltétlenül nagy becsü­lete van. A teljesítmény-bérrendszerrel kap­csolatban elmondotta: minden erővel segíteni kell, bogy a teljesítmény bérrendszert min­denhol bevezessük, ahol csak mód van, mert a teljesítmény­­bérrendszer alkalmazásával tud­juk érvényesíteni a szocialista elosztás elvét. Ahol esetleg nincs meg a létjogosultsá­ga a teljesítménybérrendszernek, —mert '-annak ilyen helyek — ott is meg kell nézni annak módját, hogy az időbér mellett milyen ösztönzést lehet alkal­mazni annak érdekében, hogy a dolgo­zókat jobb minőség előállítására, több­termelésre és szakképzettségük növelé­sére serkentsük. Horváth Endre képviselő Horváth Endre országgyűlési képvi­selő szólalt fel ezután. Bevezetőben az ellenforradalom Győr megyei tevékenységét ismertette, majd arról beszélt, hogy a kormány november 4. után bebizonyította, hogy seggem akar a fizika: dolgozók helyze­tér Ezt igazolják azok a béremelések, arr veket az elmúlt hetekben fizikai és mu.zaki vonalon a kormány utasítására végrehajtottunk. Nem kell azonban kü­lönösebb hozzáértés ahhoz, hogy min­denki megértse, mit jelent a tervet 79 százalékban teljesíteni és 120 százalékos bért. kifizetni. Grökké nem élhetünk abból, ho-sv a baráti cszágok, a Szov­jetunió. Kína. Csehszlovákia és a több! ország adott nekünk, hoe-v úrrá legyünk a eazdasánd nehézségeken, záros batáridőn belül be k**'! vehetni a teljesít­ménybérezést. Az elnök ezután bejelentette az or­szággyűlésnek. hogy a Szovjetunió Leg­felső Tanácsához küldött üdvözlő táv­iratra a Legfelső Tanács a következő táviratban válaszolt: ..A SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTA RSASAGOK SZÖVETSÉGÉNEK LEGFELSŐ TANÁCSÁTÓL — A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGGYŰLÉSÉNEK. Budapest Drága elvtársak és barátaink! A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­ségének Legfelső Tanácsa szívből jövő köszönetét fejezi ki a Magyar Népköztár­saság országgyűlésének baráti üdvözle­téért. A Legfelső Tanács küldöttei forró baráti üdvözletüket küldik önöknek, or­szággyűlési képviselő elvtársak, az Önök személyen keresztül as egész magyar népnek. • A Magyar Népköztársaság országgyű­lésének ülésszaka felelősség teljes időben ült össze, amikor a magyar nép — miután meghiúsította a nemzetközi és belső re­akciónak a földesúri kapitalista rendszer visszaállítására irányuló törekvéseit — mind szorosabban tömörül a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt köré és egész erejét latbaveti az ország népgazdaságá­nak helyreállításáért, további szocialista építésért. Baráti üdvözletünket küldjük a Ma­gyar Szocialista Munkáspártnak és a Ma­gyar Népköztársaság kormányának. A szovjet emberek mindig testvéri szeretet­tel kísérték figyelemmel a tehetséges, szabadságszerető magyar nép életét, har­cát és most teljes szívből örülünk sike­reinek. A magyar nép győzelme a hazája szabadságáért és függetlenségéért vívott harcában és eredményei a szocialista rendszer megerősítésében, jelentősen hoz­zájárulnak a világ békéjének és biztonsá­gának megszilárdításához. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának szilárd meggyőződése, hogy a magyar nép a re­akció minden mesterkedése ellenére, szo­ros egységben, együttműködve a szocialis­ta tábor népeivel, rövid időn belül új, ha­talmas sikereket fog elérni hazája gazda­sági és kulturális fejlesztésében, a nép jólétének emelésében. Mi tudjuk, hogy hatalmas feladatok állnak Önök előtt, a nép képviselői előtt, akik a dolgozók mélységes bizalmát élvezik. Hisszük, hogy méltó módon betöltik megtisztelő küldetésüket. Drága elvtársak! Sok sikert kívánunk nemes munkájukhoz! A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségériek Legfelső Tanácsa" (Nagy taps.) Bejelentette az elnök, hogy a Viet­nami Demokratikus Köztársaság Nem­zetgyűlésétől is üdvözlőtévirat érkezett az országgyűléshez, amelyre választáv­iratot küldtek. Z. Nagy Ferenc képviseld Ezután Z. Nagy Ferenc képviselő emelkedett szólásra. Sok kormánynyilatkozat után hang­zott el már ezen a héten a bizalmi, nyi­latkozat, de merőben más most a helyzet, amikor a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány iránt nyilvánítjuk bi­zalmunkat. Ennek a kormánynak félévi munkáját mérlegelve figyelembe kell vennünk, hogy honnan indultunk el, mert félévvel ezelőtt még a nép puszta megmaradásáról volt szó. A továbbiakban a mezőgazdaság kér­déseiről szólott s többek között kifej­tette: Lehetőségeink a mezőgazdaságban ennél nem kisebbek és talán még biz­tatóbbak is. Ha a jövő útját kiépítjük, sokkal nagyobb súllyal kell rátérnünk a mező­­gazdaság fejlesztésére. Kádár elvtárs — folytatta — beszélt a többpárt rendszerről is. Néhányan va­gyunk még itt, akik az 1930-as évek óta annak idején a kisgazdapártot szervez­tük. Sok-sok áldozatot, munkát, hitet öltünk bele. És amikor mostanában fel­vetődik, hogy mit keresek én, aki több évtizedes múlttal a kisgazdapártban voltam a szocialisták táborában, kertelés nélkül meg szoktam mondani, hogy megvan rá a komoly okom. Láttam a való életben a kisparaszti élet küzdel­mét és elgondoltam, vajon nem volna-e valami más. megnyugtató emberi élet­forma, amely biztosítaná az emberi éle­tet vagyonszerzés nélkül is. Akkor még a szocializmusról igen keveset tudtam. De a döntő dolgokat ahhoz, hogy hitem legyen a szocializmusban. 1945 után láttam, amióta képviselő vagyok. Láttam, hogy azok akikről én évtizedeken át azt olvastam az újságokban, hogy ..szocia­lista-’ vezérek, tőkeellenesek. végülis egy táborba’ kerültek kint Amerikában: Payer Károly. Fábián Bála. Varga Béla. — mindegy volt, hogy gróf vagy klerikális. (Marosán György közbeszól: a Horthy-parlament együtt van Ameri­kában!) Én magyar vagyok — folytatta — és rájöttem arra, hogy ha hitem szerint jó magyar vagyok, csak ott. lehet a he­lyem, ahol a békét, az embernek ember­hez való közeledését építik. Z. Nagy Ferenc befejezőben a nép­front kérdéseiről beszélt és hangsúlyozta: Ha a szocializmus mögé tömeg­bázist akarunk építeni, meg kell találnunk a népfront kiépítésé­nek módját. Csibész Józsefné felszólalása: Ezután Csikesz Józsefné képviselő szólalt fel, visszautasította azokat a rá­galmakat, amelyek szerint a magyar munkásosztály is részt vett az ellenfor­radalomban, harcolt a proletárdiktatúra ellen. Ellenforradalmi rágalom az is — mondotta —, hogy a fiatalok mind résztvettek a néphatalom elleni cselekményekben. Világo­san le kell szögeznünk, hogy az ellenforradalom fő bázisa sem a munkások, sem a fiatalok, hanem a börtönbői kiszabadult huligánok. bűnözők, különböző fasiszta elemek voltak. Befejezésül a képviselők feladataival foglalkozott. A kormány beszámolóját elfogadta. Beresztóczy Miklós országgyűlési képviseld protonotárius kanonok szólalt fel ezután. A mi feladatunk — mondotta töb­bek között, —: hogy 1 azt keressük és azt szolgáljuk, ami összeköt, nem pedig, ami elválaszt egymástól. Ilyen közös pozitív tétel: a békét minden erővel, ,egész oda­adással megvédeni. Nem fontos számomra, hogy kinek javaslata eredményezi a béke megszi­lárdulását. Kitörő örömmel fogadom a szov­jet leszerelési javaslatokat éppen úgy, mint a nyugatnémet atom­tudósok nyilatkozatát a nukleá­ris fegyverek elleni harcban, XII. Pius pápa megrázó figyel­­megtelését és Albert Schweitzer professzor szavait, amelyek egy­aránt arról tesznek félelmetes bizonyságot, hogy az atomkísér­letek folytatásával, a föld légkö­rének megmérgezésévcl nemcsak a jelen, hanem az emberiség jövője is pusztulásra lehet ítélve. Nem engedhetjük az emberiséget egy újabb világháborúval újra szakadék szélére vagy mélyére rohanni. A magyar kormány legfőbb törekvé­sei közé tartozik hazánk és a világ ’ bé­kéjének előmozdítása. A magyarországi római katolikus püspöki kar — amely­­lyel való tárgyalásokról a kormány be­számolója is megemlékezett — ez év áprilisában adott nyilatkozatában támo­gatáséról biztosítja a, kormányt e béke­­törekvéseiben. Meggyőződésem, hogy e támogatás nemcsak a püspöki kar tagjai­nak, hanem a mögéjük sorakozó és irá­nyításukat követő római katolikus pap­ságnak és hívőseregnek is szilárd elha­tározása. A második pozitívum: a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét, a kialakulóban lévő szocializmust történel­mi fejlődésünk egyik állomásának te­kintem. Ezért helyeslem a magyar­­országi római katolikus püspöki kar már előbb idézett nyilatkozatának egy másik, igen hangsúlyos kijelentését, amely ..elítél minden olyan törekvést, amely a Magyar Népköztársaság állami és tár­sadalmi rendje ellen irányul.” Ezután azt fejtegette, hogy a szo­cializmus nem ízlés dolga, nem divat­kérdés. Egyesek, vagy külső-belső érők megkísérelhetik, hogy a fejlődés ütemét lassítsák, vagy megakadályozzák. A tör­ténelem kerekét azonban nem lehet visszafelé forgatni. Ezért hatott rám megdöbbentően — folytatta, — amikor az októberi ellenforradalmi események alatt külföldön tartózkodva, közvetlen hírforrásból olvashattam Horthy beje­lentését, amellyel a magyar nép vezeté­sét magának igényli, vagy Habsburg Ot­tónak nyilatkozatát a királyi trónra való igényéről. Viszont megerősített a magyar / 1957. máius 12. vasárnap nép józanságába vetett hitemben az, hogy november derekán hazatérve, itt ugyanaz a gondolat fogadott, amellyel Pöstyénben, egy csehszlovákiai paraszt búcsúzott tőlem, aki azt mondta: „Nem akarunk újra nagyurak cselédje lenni!” A nyolc párt, amely a múlt év ok­tóberében nevébe a katolikus jelzőt is felvette és így indult a szocializmus el­len harcba, nem a katolikus milliók: egyesülése volt, — állapította meg. Majd arról szólt, hogy a magyar paraszt, a magyar munkás és a magyar értelmi­ség gondolkodó rétege nem akar é9 nem fog e fejlődés útján megállni, még kevésbé azon visszakanyarodni. A szo­cializmus fejlődésében nálunk is — ta­gadhatatlan — voltak hibák. Honfitár­sainkat úgyis, mint honpolgárokat, úgy is, mint hívőket sérelmek is érték. Ki ne óhajtaná szívből és ki ne dolgoznék teljes erőből azért, hogy ezek többé- ne forduljanak elő? A magyarországi pap­ság és hívősereg e téren is biztatást nyert a püspöki kartól, amely leszögez­te „A püspöki -kar bizalommal nézi a kormány törekvéseit, amelyek a múlt hibáinak felszámolására és a sérelmek orvoslására irányulnak . . Ezeknek a törekvéseknek a megvalósulása a ma­gyar nép .jólétének fejlődését és a szo­cializmus megerősödését jelenti. A Magyar Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány november óta egész se­reg intézkedést tett, amelyek munkássá* gunk, parasztságunk és értelmiségi dol­gozóink életszínvonalának emelését, sor­sának jobbulását hivatott előmozdítani. Tisztelt országgyűlés! Hallottuk kor­mányunk beszámolóját és programjának felvázolását. Kormányunk beszámolójában a magyar nép dolgos igyekezete, sorsát építő törekvése és jövőjét védő elszántsága nyert hangot. A mi szavunkban pedig ugyanez az igyekezet, törekvés és elszántság visszhangzik. Lehet-e mással összefoglalni mindazt a készséget, segíteni akarást és elismerést, amelyet népünk és kormányunk törek­véseivel szemben érzünk, mint a ma­gyar püspöki kar nyilatkozatának ün­nepélyes zárószavaival: „Kérjük a min­denható áldását e békés törekvések si­keréhez!” (Taps.) Klujber László a kormány beszá­molójának a bányászokkal foglalkozó­­részéhez szólt hozzá. , , Parragi György: A néptömegek követni akarják a párt iránymutatását A pénteki ülésszak utolsó felszólalója Parragi György volt. Beszédét nagy de­rültség közepette azzal kezdte, hogy ki­látásba helyezte, rövid lesz. Felszólalását két főgondolat köré csoportosította. Elő­ször a népfront-mozgalom fontosságáról, továbbá fejlődéséről beszélt. A nemzeti összefogásnak — hangoztatta — nemcsak külső szimbóluma, hanem egyik megvaló­sítója is a Hazafias Népfront. A ncpíümegek még inkább, mini a múltban, követni akarják a párt iránymutatását, elsősorban azért, mert a párt mentetle meg a magyar nép belső békéjét, elhárította a polgárháború ka­tasztrófáját, megmentette Ma­gyarországon Közép-Európa, de talán az egész világ békéjét. Biztosra, veszem, tisztelt országgyűlési — jelentette ki Parragi György —, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány osztja a .pártonkívüli millióknak azt a jogos várakozását és reménységét, hogv a népfront-mozgalom a párt vezetésével ' alóban aktív tényezője lesz politikai éle­tünknek. a magyar dolgozó nép sorsa ala­kításának. A másik fő gondolat, amely Parragi Gvörgv beszédét uralta, az volt. hogy az ellenforradalom nem 20 milliárd forint anyagi kárral okozta a legnagyobb vesz­teséget az országnak, hanem a lelkekben végzett felbecsülhetetlen rombolással. Parfagi György ezután az írástudók árulásáról szólott, arról beszélt, hogy a: Mérai Tiborok, Déryk, a Háy Gyulák és (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom