Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-10 / 107. szám

(Vil(iq px&lelarjal eijijeiulfeh ' 0t irat IKeletmaqyarorszaq z Az MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja XIV. évfolyam, 107. szám 1957. május 10, péntek Valóságos szavazás a néphatalom mellett és a kormány támogatásának kifejezése az a tény, hogy ipari és mezőgazdasági termelésünk mind biztatóbban fejlődik Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka Az országgyűlés- új ülésszaka csü­törtökön délelőtt megkezdte ülésezését. Néhány perccel 10 óra után a kép­viselők tapsa közben lépett az üléste­rembe Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár Já­nos, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, s a kormány tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, dr. Ilolcscháll Frigyes, Dögéi Imre, Horváth Imre, Kállai Gyula, Kossá István, Ma­rosán György, Dr. Mönnich Ferenc, Révész Géza. A diplomáciai páholyban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képvise­letek szányts vezetője és tagja. A kar­zatokat zsúfolásig megtöltötték az ér­deklődök. Az ülést Rónai Sándor, az ország­gyűlés elnöke nyitotta meg. — Országgyűlésünk mai ülése történel­mi jelentőségű események után kezdi meg munkáját — mondotta többek kö­zött. Beszélt a fegyveres ellenforradalmi támadásról, melyet félévvel ezelőtt az amerikai imperialisták által pénzelt nem­zetközi reakció a hazai ellenforradalmi elemekkel szövetségben robbantott ki. — A párt és állami életünkben az elmúlt' években elkövetett hibákat — hangoztatta — népünk belső ellenségei, a Nagy Imre—Losonczy csoport felnagyí­tották, demagóg módon tárgyalták, tá­madták a párt és állami szervezeteket és ezzel elősegítették, hogy az ellenforradal­mi erÖK felsorakozzanak, s rohamra in­duljanak népköztársaságunk megdöntésé­re, 1956. júliusa után minden lehetősé­Ezután Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke emelkedett szólásra. A Népköztársaság alkotmányának rendelkezései értelmében jelentést kell tennem az Elnöki Tanácsnak az ország­­gyűlés 1956. évi augusztus 3-án berekesz­­tett ülésszaka óta kifejtett működéséről •— kezdte beszédét, majd arról szólt, hogy az ellenforradalom alatt is sikerült fenn­tartani a Népköztársaság Elnöki Taná­csának, az országgyűlés szünetelése ide­jén működő legmagasabb államhatalmi szervünknek a működését, a jogfolyto­nosságot. Hangsúlyozta, hogy ami ebben az országban október 23 óta történt, olyan események sorozata, amelyekről •— ha hűséges munkásai és harcosai va­gyunk a szocializmus új világának —• minél többet kell beszélgetnünk, tanács­koznunk, vitatkoznunk hogy okoljunk a fapasztalatokból. Meggyőződésem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőiben meg­van a tisztánlátás és az elhatározottság, hogy a múlt évek sikereinek és tévedé­seinek tanulságait levonják és kialakít­ják azt a politikát, amely, hazánkban a szocializmus egészséges ütemű építkezé­sének, dolgozó népünk felemelkedésének érdeme szerint való nyugodt, boldogulá­sinak politikája lesz, günk megvolt ahhoz, hogy a hibákat fo­kozatosan kijavítsuk. Ez a cél lebegett a képviselők előtt az országgyűlés múlt évi ülésén. Ezért hoztunk létre 10 állandó bi­zottságot. — Ezt az országgyűlést a dolgozó ma­gyar nép a legdemokratikusabb választó­jog alapján választotta. Igazi népképvi­selet, amelynek 298 tagja között 127 mun­kás, 97 paraszt, s 74 értelmiségi. De nin­csenek köztük tőkések, bankárok és nagybirtokosok. Éppen ezért akarták ezt a népképviseletet Mindszentyék, Eszterhá­­zyék feloszlatni és helyébe a tucatszámra alakult reakciós, fasiszta pártok veze­tőiből, s a különböző forradalmi taná­csokban vezető szerepet játszó etlenfor­­radalmárokbót nemzetgyűlést létrehozni. Velük nemcsak- egyetértett, hanem in­tézkedéseivel mindezt elő is segítette a Nagy Imre—Losonczy áruló csoport. — Azokban a novembereleji napok­ban, amikor úgy látszott, hogy minden el­veszett, s a sötétség éjszakája borul a ma­gyar népre, felragyogott az örömhír, hogy Kádár János elvtárs vezetésével megala­kult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kor­mány, melynek kérésére a Szovjetunió testvéri segítséget nyújtott a magyar nép­nek. a munkás-paraszt állam, a nemzeti függetlenség, az elért szocialista vívmá­nyok megvédése érdekében. (Hosszantartó nagy taps.) Ebben a harcban nemzetközi proletárforradalom, s a nemzetközi reak­ciós erők ütköztek meg egymással, s ve­reséget szenvedeti a reakció, győzött a preletárinternacionalizmus hatalmas ere­je, (Nagy taps.) Köszönet és hála a szovjet nép hős fiainak, köszönet a szovjet nép vezetői­nek, a mi drága, igazi barátainknak. Kö­szönet a testvéri népi demokratikus or­szágoknak, a világ kommunista párt­jainak. a nemzetközi munkásmozgalom­nak a felbecsülhetetlen segítségért. Az elmúlt fél esztendő számos fényes bizonysággal Szolgált arra, hogy a magyar munkások és parasztok, a néphez hű ér­telmiségiek, a Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetésével készek fegyverrel is megvédelmezni a néphatalmat. Az ellen­­forradalom fegyveres leverésére folyta­tott harcokban népünk legjobb fiai, a Szovjetunió hős katonáival együtt a leg­drágábbat, életüket áldozták a néphata­lom védelméért. Örök dicsőség övezze mindannyiuk emlékét. Az országgyűlés egy perces néma fel­állással adózott a hősök emlékének. Rónai Sándor javaslatára ezután az országgyűlés elhatározta, hogy üdvözlő táviratot küld a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége jelenleg ülésező Legfelső Tanácsának. A távirat szövege a.következő: „Kedves elvtársak, barátaink! A Magyar Népköztársaság országgyűlése, az egcsz dolgozó magyar nép nevében testvéri üdvözletét küldi a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetségo Leg­felső Tanácsának. És forró köszönetét mondunk a Szov­jetunió Kommunista Pártjának, a Szov­jetunió kormányának, az egész szovjet népnek azért az önzetlen, testvéri segít­ségért, amelyet az ellenforradalom le­küzdésében, szocialista vívmányaink meg­Dobi István elvtárs beszéde Meggyőződésemben azokra a tapasz­talatokra támaszkodom, amelyeket no­vember 4. óta a Magyar* Szocialista Munkáspárt vezetőivel való együttmun­­kálkodás során szereztem. A .Magyar Dolgozók Pártjában már 1956 októbere előtt jelentős lépések tör­téntek a korábbi hibák jóvátételére, a szocialista demokratizálódás meggyorsí­tása érdekében. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az országgyűlés augusztusi ülésszaka után a pártból indult egészséges kezdeményezé­sek értelmében végezte munkáját. A ta­nácsüléseken mind gyakrabban hangzot­tak el értékes, alkotó célú javaslatok. — Október 29-re összehívtuk az országgyű­lést, erre az ülésszakra azonban az el­lenforradalmi események következtében már nem kerülhetett sor. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ab kctrr.ánv-jogkörében eljárva választotta meg október 24-én Nagy Imrét miniszter­­elnökké. Október 25-én megválasztotta a 24 tagú Minisztertanácsot, egy miniszter­elnökkel, három elnökhelyettessel és egy államminiszterrel. Később még két ál­lamminisztert választottunk meg. M ir akkor látni lehetett, hogy a kormány ve­zetők szű^ebbkörüen szeretnék intézni az országos ügyeket, arra törekszenek, hogy a határozathozatalokban megkerüljék a ténylc-gcs kormányt, Dobi István ezután az Országházban lezajlott ellenforradalmi eseményeket ismertette. Mikor Nagy Imre átvette a minisz­terelnökséget, ennek az országnak had­serege, rendőrsége és államvédelme volt — mondotta többek között. — Nagv Imre minden módon kifejezésre’juttatta, hogy semmi közösséget nem vállal az államvédelem katonáival, akikről pedig jól tudta, hogy munkás- és paraszt fiúk sorozott katonák. Intézkedéseivel szét­verte a hadsereget és rendőrséget. Elő­ször maga is kérte a szovjet csapatok se­gítségét, ezután kérte a csapatok vissza­vonását Budapest területéről.. A tűzszü­­neti paranccsal pedig megpróbálta le­fegyverezni ’ azokat, akik harcoltak az ellenforradalmárok ellen, valójában ki­szolgáltatta ezeket az embereket a láza­dók syilkos bosszújának. Naev Imre nem a hadsereget akarta talpraállítani, hanem az ellen-forradalmároknál keresett maga mögé fegyveres erőt. Itt a narlamentben Dudás Józseffel tanácskozott az ország jövőjéről, az ellenforradalmi bandák ve­zetői között keresett és talált honvédelmi minisztert. Hogy Maiéternek nem a népi hatalom fennmaradásáért dobogott a szíve, hanem va'ami egészen másért, ab­ban Nagy Imrének és barátainak nem igen lehetett kétségük. De ha mégis lett őrzésében, szabadságunk cs függetlensé­günk megvédésében nyújtott, övezze örök hála és dicsőség az ellenforradalmi bandák elleni harcokban életüket és vé­rüket áldozó szovjet hősöket. Az Önök népeinek hősies helytállása, politikai és gazdasági támogatása talál­kozott ezekben a sorsdöntő napokban népünk legjobbjainak akaratával és le­hetővé tette, hogy a magyar országgyű­lés ezekben a napokban szocialista or­­szágepítő munkánk kérdéseiről tanács­kozzék. Egész dolgozó népünk örömmel üdvözli és teljes erejével támogatja a Szovjetunió kormányának új kezdemé­nyezését, amely a világ békéjének bizto­sítására. a leszerelésre, az atom- és hid­­rogénfegyver betiltására, a különböző tár­sadalmi rendszerek békés egymás mellett élésére irányul. Szilárdan hisszük, hogy a szocialista tábor országaival egységben folytatott harcunk elnyeri a világ valamennyi jó­­akaratú népének elismerését és támoga­tását. Eltökélt szándékunk, hogy hűek maradunk a proletárnemzetköziség ma­gasztos eszméjéhez, fokozottan mélyítjük népeink testvéri barátságát, erősítjük a szocialista országok egységét és hazánk­ban is diadalra visszük a szocializmus ügyét. Ebben a szellemben kívánunk önöknek, a Szovjetunió legfelső Taná­csának sikerekben gazdag munkát. A Magyar Népköztársaeág országgyűlése.” Az országgyűlés egyhangúlag elfo­gadta a távirat szövegét s egyetértett an­nak elküldésével. volna, minden kételyükét eloszlathatta, amikor Maiéter Pál. az egyik miniszter­­tanácsi ülésen megkérdezte: nincs-e ki­fogás ellene, ha ő a szovjet csapatok mozdulatairól és elhelyezkedéséről szer­zett értesüléseit átadja az angol katonai attasénak. Megmondtam akkor Maiéternek, ha ő ezt kérdezi, akkor már át is adta az ér­tesüléseit a nyugatiaknak. Erre a meaiesv­­zésemre ő nem felelt. A szovjet csapatok akkor zárták körül Budapestet, amikor Nagy Imréék az utcán kibontakozott fehér-terror ellen Kádár János ismételten hangoztatott kérésére egyetlen szót sem —óltrk egyetlen intézkedést nem tettek. És idebent a parlamentben már csak a vak nem láthatta, hogv a kormány jobb­felé rohan és a vezetők egymást próbál­ják túllicitálni a reakciónak adott enged­ményekben. A szovjet csapatok szerencsére itt voltak Budapest- környékén és az or­szágban. És amikor Kádár János látta, hogy a Nagy Imre-kormánytól semmit sem lehet remélni az ellenforra­dalom, a gyilkos fehér-terror letö­résére. néhány hűséges politikai barátjával át tudott jutni a swiv­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom