Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-08 / 105. szám

rOtfá(j ft tó-le tár/ai tqyeiíilfelek ■ f \ Keletmaqrarorszáq Az MSZMP megyei intéző bizottságo és a megyei tonáes lapja 4ps* 50 Sllér XIV. évfolyam, 105. szám 1957. május 8, szerda Holnap összeül az országgyűlés-----------­­-------------­Kommunisták felelőssége a Nagyhalász! Kender- és Matracüzemben „Megbocsátás" vagy humanizmus? VERSENYRE HÍVJUK A BIRl TÁNCSICS TSZ-TI Cél: olcsón, minél többet termeljünk! Látva a munkásosztály most ki bon tali ózó, őszinte versenylendületét s tudva azt, hogy ipari és mezőgaz­dasági közszükségleti cik­keink bőségét, csak jobb és több munkával vagyunk képesek biztosítani, elhatá­roztuk, hogy mi is versenyt kezdeményezünk. Párosver­senyre hívjuk az érpataki Alkotmány TSZ nevében a biri Táncsics Termelőszö­vetkezetet az egész évi munkák legjobb minőség­ben való elvégzése, a szö­vetkezeti vagyon gyarapo­dása érdekében. Versenyfeltételeinkben nem követjük az elmúlt évek sablonos, üres, ezért igazán nem is értékelhető módszereit. Elvünk — mi­vel gazdasági és természeti adottságaink megfelelőek —, hogy versenyünkben a ráfordított munka és anyag arányának megfelelően ér­jünk el nagyobb hozamot a növénytermelés, a állatte­nyésztés és a gyümölcster­melés terén. így a burgo­nya, kukorica, cukorrépa, dohány, gabonafélék stb. holdanként! hozama; a hol­danként! gyümölcsterme, les mennyisége és expo t­­százaléka; a tej hozam tény­leges emelkedése s a pil­langós takarrpunyíélék ter­melésének kihatása az ál­lattenyésztés jövedelmező, ségére. Mindehhez még fi­gyelembe vesszük, hogy minél kevesebb munkaegy­séggel és anyagráforditás­­sal oldhassuk meg felada­tunkat. Vagyis; olcsón, mi­nél tcbbet termeljünk. A vállalt feladat sikere érdekében KlSZ-szerveze. tünk fiataljai a munka nvnden területén jó minő­ségben végzik a rájuk bí­zott tennivalókat s a Tán­csics fiataljait kihívják az időben következő részfel­adatok elvégzésére. Ilyenek • cukorrépa sarabolás, do­hár yültetés, szelekciós munkák, gyümölcsösök per­metezése, a szálastakarmá­­nj -k betakarítása, az ara­tás időben való elvégzése. Az ifjúság tervezi, hog.\ kukoricából 27, burgonyá­ból 100, cukorrépából 20C( mázsás átlagot, s almából / 75 s ázalékos exportminősé-, g ér el. Versenyünk egész éves. Végső értékelését a gazda- ' sági év végén, a közbeeső' febfc szakaszok értékelését v a két szövetkezet vezető-( sege által meghatározott | idöponban végezzük. Nánási Gábor tsz. elnök. Krizsai Ferenc párttitkár. I Jugoszláviába távozott 14 éven ; aluli gyermekeket a szülök » kívánságára visszajuttatják családjukhoz Bajorhegr-tan;a is villanyt kapott A Magyar Vöröskereszt és a Jugoszláv Vöröskereszt közvetlen megegyezése alapján, a hazájukból Ju­goszláviába távozott 14 éven aluli gyermekeket — a szü­lők kívánságára — vissza­juttatják családjukhoz. E megegyezés értelmében 1957 május 9-én a Magyar Vöröskereszt 42 gyermeket vesz át a Jugoszláv Vörös-1 kereszttől Horgoson, a ju­goszláv határállomáson. Ez a kis település — alig 100 családot számlál —pát­­roha község közelében van, "hhoi. is tartozik. Néhány évvel ezelőtt megmozdult a tanya népe. Pátroha villanyt kapott. Ez u tény nem hagyta nyugod­ni a bajorhegyieket sem e$ addig jártak, kilincseltek, ar. _ ők is meg nem kap­ták az engedélyt a villany levezetésére. Nem kímél­tek fáradtságot, költségei . — maguk adták a villany-1 oszlopot — és ez év máju­sira elkészültek a .munká­val. Még az ellenforradal-' m es (tények sem zavar- l hattik meg a település'a-í kőit munkájukban, s ennek / k. ‘szönhető, hogy ma már, Villanyién-- csillog a ta­nyán. A mátészalkai kórház dolgozói megálltak helyüket az elleníerradalom napjaiban is; Azt hiszem, minden be­csületes magyar -emberben élnek még az októberi el­lenforradalmi események borzalmai. Ez idő alatt volt legnagyobb szükség a dol­gozók becsületes helytállá­sára. , A mátészalkai kórház dolgozói becsülettel helyt­álltak, végezték munkáju­kat. A kórház igazgatója felkérte a dolgozókat, hogy senki ne hagyja el munka­helyét, hanem becsületesen dolgozzon. így is volt. A vi­dékről bejáró dolgozók al­kalmi járműveken siettek a kórházba, akármilyen rossz idő is volt. A fiatal ápolónők benn aludtak a kórházban, hogy az ügyeletesek le­váltása, helyettesítése zavartalanul történjék. A gyakori áramhiány ideje . latt izgatottan, elkesered­ve, de féltő gonddal végez­ték a szülészek zseblámpa fénye mellett munkájukat, nehezebbnél nehezebb mű­téteket a sebészekkel együtt. Sokszor egész éjjei nem aludtak. Petróleum­­lámpa mellett vizitelt az or­vos, gyógyszereit a nővér. Komoly nehézségeket oko­zott a szén és a gyógyászati segédeszközök hiánya is. Még Budapest utcáin dörögtek a fegyverek, amikor a gondnoknő Péterfi Tiborral, a kór­ház gépkocsijának ve­zetőjével anyagbeszer­zésre indult a fővárosba. Ha nehezen is, de szerez­tek annyi anyagot, hogy to­vább végezhettük a gyógyító munkát. Jelentős gyógyszer­mennyiséget kaptunk a Szovjetunióból is. Majd megfagytunk az osztályon, de nem emlék­szem olyan dolgozóra, aki nem jött volna be a szolgá­lati idejét letölteni. A szakrendelést, — hogy ta­karékoskodjunk a fűtő­anyaggal — az osztályokon végeztük. Sztrájkban, felvonulá­son nem vettünk részt. Az akkori úgynevezett forradalmi tanács meg is jegyezte rólunk: „Nem ezt vártuk a kórháztól.” 1957 februárjában nálunk is megalakult az MSZMP. Igaz, hogy csak három tag­gal, de már öten vagyunk. Bízunk abban, hogy többen leszünk, s az Orvos kartár­sak közül is egyre többen találják meg helyüket népi, demokráciánk politikai éle,, tében, s becsülettel dolgoz­nak tovább, s többen közü­lük a párt tagjai lesznek. Bállá Erzsébet párttitkár. Igazságosan, emberségesen! .4 napokban az egyik üzem pártszervezetének a taggyűlésén egyetlen napirendi pontot tárgyaltak a kommunisták: a volt MDP-tagok átigazolásának a kérelmét. A sok jó tanulság, tapasztalat mellett né­hány aggasztó jelenségre figyelhettünk fel, amely­ről beszélni kell. Tudvalévő, hogy az MSZMP Köz­ponti Bizottsága úgy döntött, hogy május elsejei határidővel lezárja a volt MDP-tagok átigazolását. Ez tehát azt jelenti, hogy azok a volt MDP-tagok, akik április 31-ig nem adták be az illetékes párt­­alapszervczethez átigazolási kérelmüket, csak új tagként kérhetik felvételüket a pártba. Tehát meg­szűnik a párttagsági jogfolytonosságuk. Akik kér­ték az átigazolásukat, azoknak az ügyét a kommu­nisták megtárgyalják, s döntenek: hozzájárulnak, megszavazzák az átigazolásukat, vagy nem. Az áp­rilis havi taggyűléseken sok volt MDP-tagnak tisz­tázták már az ügyét, átigazolták az MSZMP-be. Itt van azonban még a május hónap és sok átigazolá­sát kérő elvtársnak az ügyében kell dönteni. A má­jus havi taggyűlések ezért nagyon fontosak, s min­den kommunistának helyén kell lenni a szivének, eszének, hogy felelőssége tudatában mondja ki az igent, vagy a nemet. A pártszervezetek vezetői, a kommunisták ta­pasztalták és tisztában vannak azzal, hogy most megindult az áramlás a párt felé. Világosan, jó­zan ésszel kell megfontolni, kiket vesznek soraikba. Hiszen a sok becsületes, de megtévesztett, s bi­zonyos hibákat elkövetett volt MDP-tagok metis.t olyanok Is kérik átigazolásukat a párt soraiba, akiknek ott semmi keresnivalójuk nincs. Nagyon ügyeljünk erre, hiszen a karrieristák, revizionisták,’ talpnyalók, soviniszták és a hasonszőrűek arra tö­rekednek, hogy a párt egységét bomlasszák, zűrza­vart keltsenek a pártban. Ezt minden erővel meg kell akadályozni, ébernek kell lenni. Nem megnyugtató jelenség azon’--a, hogy egyes pártvezetőségek nem nézik meg alaposan az átiga­zolásukat kérők ügyeit, s úgy terjesztik a taggyűlés elé döntésre. Az esetek többségét kivéve ez tör­tént az építőipari vállalat taggyűlésén is. Számtalan átigazolását kérő elvtárs ügye ke­rül ebben a hónapban a taggyűléseken a kommu­nisták elé. A pártszervezetek vezetői legyenek eb­ben a nehéz, bonyolult és komplikált munkc'-un hivatásuk magaslatán. Nem szabad könnyelműen dönteni megtévedt, vagy megtévesztett volt MDP- tagok felett. Nagyon fontos, hogy a pártvezetőség alapos vizsgálatot folytasson az ilyen esetekben, hi­szen emberek sorsa felett döntenek, de mind e mellett az sem közömbös, hogyan növekszik a te­kintélye a pártvezetőségnek. Mert bizony, mint ahogy ezen az emlékezetes taggyűlésen is történt, a kommunisták elmondották, hogy sajnálják az esetet s megrendült a bizalmuk a párt vezetőségben. Ezután nem hisznek el olyan könnyen mindent és volt, aki véleményét visszavonta az illető elvtárs­sal kapcsolatban, amikor megtudta, hogy a „vádak” nem igazak. A pártvezelöségek, a kommunisták munkájá­ban az átigazolásoknál a pártegység erősítésének gondolata mellett az igazságosság, emberiesség, tár­gyilagosság elve érvényesüljön. Sajnos, ez nem minden esetben van meg. Több párttagunk nem az objektív helyzet, a tények ismerete alapján mond ítéletet a most jelentkezett kommunisták felett, hanem a szubjektív, egyéni érzelmei alapján. Nem helyes! Erre nagyon vigyázni kelt, s ki kell zárni még a gondolatit is. Nagyon gondosan foglalkozzunk az átigazolá­sukat kérő elvtársak ügyével. Hisz nem kis dolog­ról van szó. Felelősségünk és a tények tudatában mondjuk meg annak, aki nem közénk való, s fo­gadjuk szívesen, örömmel azokat a becsületes mun­kásokat, termelőszövetkezeti tagokat, egyénileg dolgozó parasztokat, értelmiségieket — még akkor is, ha hibát követtek el —, akik egyetértenek a párt politikájával, célkitűzéseivel, becsületesen dolgoz­nak. Hisz ezekkel erősítjük a pártot. Ne döntsenek a kommunisták elhamarkodottan. Emberekről, sor­sukról van szó. Vegyek ezt minden esetben figye­lembe, S a pártalapszervezetek vezetői, mielőtt ki­mondanák: nem javasoljuk, vagy javasoljuk, néz­zék meg alaposan, igazságosan, tárgyilagosan min­den oldalról. Ha így cselekednek, akkor járnak el helyesen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom