Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-23 / 118. szám
4 KFT FTM AGY APÓKAT AO 1557. május 23, csütörtök Egy kis túlzással azt mondhatnám, hogy líra és lírikus mindig volt és mindig lesz. Amikor az ősember jólakott kenguruhússal és boldog megelégedéssel végigdőlt a gyepen, mindjárt énekelt. Hogy miről? Talán a jólakott has örömeit öntötte dalba vagy talán az elfogyasztott kenguru szellemét dicsérte, A Urai termékek száma azonban igen változó: egyszer több, máskor kevesebb, mindig a szerint, hogyan engedte az adott kor kibontakozni a tehetségét. A mi korunk — én meggyőződéssel mondhatom — páratlan ebben is minden megelőző korral szemben. Ennek persze csak örülni lehet, hiszen már régen megmondták, hogy boldog az a kor, melynek sok költője van. Nekünk itt még kész költőink nincsenek, de lesznek — vagyis igen aranykor előtt állunk. Megkérdezhetnék, miből tudom én ezt? Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden olyan ember, aki a művészetek templomába indul, nekem mutatja be saruját és talpát. Az én dolgom megállapítani: tiszta-e a saru, sarulevétel után szépen villog-e majd a talpa az ifjúi hévvel befelé igyekvőnek. Én mindig lelkiismeretesen eleget is teszek kötelességemnek. mi több valósággal lesem az eljövendő évtizedek költőinek szavát. Jutalmul eljövendő nagyságuk biztos tudatának apás és pártfogoló mosolyával, mozdulatával simítják meg fejemet — sokszor szőrrel szemben — és megajándékoznak egy-egy rögtönzött strófa^ val, A minap például beállított hozzám egy fiatal, izzó* tekintetű ember. Magas volt, szikár, barna és sörlehajú. Beszélgetni kezdtünk. — Kérem! — szólt költői tömörséggel — szakállt fogok növeszteni, mert a lélek belső tartalmának. és céljának az arcvonásokban és a szőrzetben is ki kell fejeződnie. Bólintottam, mert féltem., hogy tollhegyre vesz, ha ellenkezni merek. De nem értettem vele egyet. Eszembe jutott, hogy manapság igen sok szakállas ember jár-kél. Mi több — sokan egyenest Kossuth-szakállt növesztenek. Miért? Megannyi Kóssuth-i lélek él? Ez nem lehet mert az újdonsült szakállasok közt igen kevés a megfontolt, meglett férfi. Inkább igaz az, hogy aki most Kossuth-szakállt visel, nagyon jól tudja magáról: sem a lélek fenköllségében, sem éleslátásban, sem tudásban, ♦♦♦♦♦«♦»♦♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦*♦♦♦♦*********************♦«*»»»»» EGY ARANYKOR ELŐTT Egy szelíd csevegd csevegése sem bölcsességben nem lehet a nagy forradalmárhoz hasonló — hát legalább külsőleg hasonlítson rá. Mindezt tudva sem szóltam, meg is kaptam a jutalmat. A szakállt növeszteni vágyó köllő ezzel a strófával ajándékozott meg: Kulágasra szállott a sas, Engem rózsám ne csalogas. sál, Mert, ha engem csalogatni fogöl, Meghalok a szerelemből kifolyólag! Megköszöntem. Kevcselte ezt és rámförmedt: — Maga kókler, tudja milyen sor ez, milyen mélység van abban, hogy „kifolyólag1’? Ha a mélységét és tragikumát éretné, menten zokogna. Zokogtam! Átéreztem e költő tragikumát. Sikerén fellelkesedve ment el és sok-sok versével ajándékozott már meg. Meg is őrzöm őket! Egy másik költő, illetve költönö is eljárogat hozzám. Persze ö szemérmesen — névtelen versekbe zárva magát jön hozzám. Nyilaz, korhol ostromol, szeszélyesen szid és dicsér, mert nem válaszolok neki. Hiába mondom ilyenkor védekezésül, hogy én nem vagyok költő, nem vagyok megszállottja a művészetnek és nem tudom annyira líraivá tenni magam, hogy költői hevületem lángolásán keresztül megértessem vele: Ne fájjon a szíved: Nem tudom a címed. Versed hat, mert ronda: Üvöltök Rád, haragomba’! Máskor, sarunézés közben, aggodalom vesz rajtam erőt. Elgondolkozom a jövő időkön, milyen is lesz a világ, milyen, is lesz az élet, ha mindenki költő lesz? És milyen lesz a költők között a munkamegosztás? Mert a költészetnek sok ága van — el kell egymás közt osztani, S hol lesz nekem, a helyem, mi lesz a beosztásom? Talán gyertyagyújtogató, fáklyaoltogató leszek valami lírikus pagodájában? Mindegy! Bárhogy is lesz, kedves emlékezéssel csöngetek majd minden strófára áment. (—ó, G—■) Megyei képviselőcsoportok elnökeinek értekezlete A megyei képviselőcsoportok elnökei szerdán tanácskozásra ültek össze az Országház épületében. Megvitatták az országgyűlés legutóbbi ülésszakának munkáját tanulságait, majd megtárgyalták a legközelebbi ülésszak előkészítésével kapcsolatos teendőket. A vita során a képviselőcsoportok elnökei több olyan javaslatot tettek. melyek elősegítik az országgyűlés munkájában a demokratizmus továbbfejlesztését és lehetővé teszik a legközelebbi ülésszak napirendjére kerülő népgazdasági terv, költségvetés és egyéb javaslatok alapos előkészítését, megvitatását. A képviselőcsoportok el nőkéi elhatározták, hog megyéjükben néhány napo belül összehívják a képvi selőket, hogy az ülésszakr készülve megbeszéljék a rá juk háruló felelősségtelje feladatokat. BICILLIN Ki ne ismerné a penicilnt? Emberek százezrei álásak azoknak a tudósokak, akik ezt a gyógyszert eltalálták. A közönséges penicillin azonban igen yorsan eltávozik a szerveeből, s ezért 3—4—6 óránint kell adagolni. A tudósok llhatatosan keresik az utat módot, hogy ennek az ntibiotikumnak a hatását meghosszabbítsák. Ma már bonyolul probléma megldásában komoly sikerekül számolhatunk be. Széleskörűen alkalmazzák nár az ekmonovicillint, melyet Z. V. Jermoleva rofesszor és J. N. Lazarova állított elő. Ez lehetővé eszi, hogy a penicillin 24— 6 óráig a szervezetben maadjon. Másik preparátum, novocillin 48 óráig hat. Különösen nagy távlaokat nyit meg az utóbbi evekben a Szovjetunióban s külföldön is előállított új eredeti penicillin-só, a bicillin. Ez a preparátum 300 ezer egységnyi adagban, egyetlen izombaadott injekcióval a szervezetbe juttatva, 6—7 napig megőrzi hatását. Ha a bicillin-adagot négyszeresére növeljük, akkor a penicillin 30, sőt több napig képes a beteg szervezetében maradni. Ez azt jelenti, hogy havi 180 injekció helyett egyetlen“ injekció is elegendő. Az új preparátum előál-! lítása óriási szerepet játszik a különböző fertőzések megelőzésében és gyógyításában. A vérben a penicillin állandó jelenléte megóvja az embert olyan betegségektől, mint a torokgyulladás, a lüdőgyulla-, dás, az agyhártyagyulladás,, a tetanusz, a gázüszök, al reuma, a skarlát stb. Szovjet műszerek a növények egészsegvizsgálatára Előfordul, hogy a növény zöld, s külsőleg normálisnak néz ki, de valójában nem egészséges, vagy éppenséggel már el is pusztult. A növény egészségi állapotát többek között az mutatja meg, hogy szövetei mennyire vezetik a villamosáramot. E jelenség alapján a Szovjetunióban műszert készítettek, amelynek segítségével azonnal megállapítható a növény egészségi állapota, az elektromos ellenállás mértéke szerint. & kanonok és a madarak Adelsburghban (Suffolk) Rupert Godfrey kanonok legutóbb szokásától eltérően vecsernye után nem búcsúzott el híveitől. Másnap a parókián hirdetmény jelent meg és a pap különös eljárását a következőképpen magyarázta : „Kanonokunk kénytelen vecsernye után a kápolna előterét azonnal elhagyni, mert a mennyezet szarufájában fészkelő madarak miseingét állandóan céltáblának használják. Mivel a tisztítás minden alkalommal 2 shillingbe kerül, az eklézsia anyagi helyzetére való tekintettel papunk igyekszik gyorsan visszavonulni.” (73. folytatás.) ' — Mit láttál a saját két szemeddel? — Amikor azok a fehér emberek megragadták Sonnyt, egy nyúl ugrott ki az ingéből. Ügy került elő onnét, mintha egyenesen a bendőjéből ugrott volna ki. De a nyúl alig ugrott néhányat, a ten ár embe a ,s tüzet zúdítottak rá és erre a nyúl úgy szétrobbant, hogy semmi se maradt meg belőle. És most, hogy ezt elmondtam, nem kívánom, hogy el is higgye nekem, mert én magam se hiszem el egészen, de a saját két szememmel láttam. Bert és Jeff tekintete találkozott, de egyikük sem szólt semmit. Jeff feszengett az ülésen, forgolódott és nézte az autó fenekén kuporgó Sam-et. Aztán megint előrefordult és meieven nézte, hogyan nyeli a kocsi az utat. Éppen mielőtt a Flowery Branch hídjához értek volna, két autó bukkant fel az ellenkező irányból és a felkavart sárga por fojtogató felhőjében közeledett feléjük. Mindkét kocsi olyan őrjítő iramban száguldott el mellettük, hogy lehetetlen volt a benne ülőket felismerni. — Ügy látszik, már be is fejezték, ahogyan Sam már pontosan megmondta nekünk, — következtetett Bért, — Ha valóban úgy van. hogy nem álltak meg félúton és megtették, amit szándékukban volt megtenni, hálás vagyok a sorsnak, hogy a kettő közül legalább az egyiket megmentettem — mondotta Jeff. Amikor már annyira közeljutottak, hogy alig nyolcvan-száz méter választotta el őket a hídtól, rögtön meglátták, hogy feltűnően sok autó áll az .úton, sőt teljesen eltorlaszolják az utat, de sok kocsi az útmenti kóróban is vesztegelt. Jeff kezét Bert karjára tette és az nagyon is jól megértette, hogy meg kell húznia a féket. Jeff egy másodperccel később a hüvelykujjával megbökte Bertet. hogy kormányozza le a kocsit az országútról olyan helyre, ahol kevésbbé valószínű, hogy felismerik. Sam, mihelyt érezte, hogy megszűnt a mozgás, szorongva kidugta gyapjas fejét és körülnézett. De már a következő pillanatban nyöszörögve visszarántotta. — Segítség nélkül semmit nem tehetünk. — állapította meg izgatottan Bert. — A legjobb volna, ha azonnal a városba mennénk hivatalos segítségért. 128 — Erre már semmi szükség — szólt Jeff. — Megtették, megtették már, fiam. Bert bekormányozta a kocsit a sűrű bozótba, ahol az út felől senki nem vehette észre. Jeff kiszállt és a bokron át a csermely partján elterülő fűzfaliget felé leselkedett. — Igazam volt, már megtették — súgta oda a mellette álló Bertnek. Tisztán látták a néger fiú testét, amint élettelenül leng egy faágon, amelyet serétek és golyók teljesen megfosztottak minden lombozattól. A fát, kisebb csoportokban még most is legalább negyven-ötven ember vette körül. Mások már távozóban voltak. Hallani lehetett, hogy a híd mellett álló kocsik közül egy-kettőnek megindították a motorját. — Itt most már semmi egyéb tennivaló nincs, mint hogy kiküldjük ide a halottkémet — jegyezte meg szomorúan Jeff. — Mi most már az égvilágon semmit se tehetünk itt, fiam. Bért megragadta a seriff karját. — Talán ajánlatos volna, hogy feljegyezzük néhány ember nevét, — indítványozta. — az esetre, ha Ben Allen bíró netán eljárást akarna indíttatni a bűnösök ellen. Jeff meghökkent. — Nem. — jelentette ki határozottan. — Semmiesetre se akarok politikailag belekeveredni ebbe a dologba. Az emberek. ■. ■, — De..; Jeff megindult a kocsija felé és Bertet szó nélkül otthagyta a bokrok között. De már néhány pillanat múlva valami megütötte a fülét. Bert hevesen suttogva hívta őt: — Seriff úr, jöjjön gyorsan ide — sürgette. Jeff visszament, hogy megtudja, mit akar tőle. — Nézze csak! — mutatott Bert az ellenkező irányba, arra. amerre a csermely folyt. Katy Barlow éppen akkor gázolt bele a csermelybe a másik partról. A fa körül álldogálók közül akkor még egyik sem vette észre őt, pedig Katy már alig tíz méternyire volt tőlük. Aztán hirtelen megállt, mintha cöveket vert volna a lába és kitágult szemmel meredt Sonny testére, amint az lassan forgott a kötélen, — Nem tette meg! — sikoltott fel torkaszakadtából. A felcsattanó hang csaknem egy percig visszhangzott a csendes ligetben. Katy továbbrohant. — Hazugság volt! Nem telte meg! -r Ezután hisztérikus sikoltozásba csapott át. (Folytatása következik.) 12!)
