Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-21 / 116. szám

RELETM AGY A KORSZAG 1957. május 21, kcflJ 2 nt Halász Sánüorné elvtárs­­nö elmondotta, hogy a baktalórántházi Flóra-ta­nyán is megalakult a KISZ-szervezet 31 taggal. „Ezeket a fiatalokat min­den érdekli: művészet, iro­dalom, politika, kultúrmun­­ka. Hetenként kétszer ta­nácskozunk együtt a fiata­lokkal. Kár, hogy nincs he­ly iségük. Igaz, lenne meg­­oioás, ha az állami gazda­ság segítene. A fiatalok rendszeresen olvasnak »aj­tót és sajtófelolvasást tar­tanak a tanya dolgozóinak, asik örömmel fogadják azt’ - - mondotta. — Szász Gusz­táv nyírbátori nevelő el­mondotta, nogy nehéz he’y­­zetben vannak, mert. nem akad nevelő, aki foglalkoz­zon ;; KISZ-szervezertel. Tiniké elvtars felszólalá­sában arra kérte a vezető­ket, hogy úgy foglalkozza­nak a fiatalokkal, mint apa az édes gyermekével. Kilo­­gásolta, hogy kevés az anyagi támogatás, amit a KíSZ-szervézefeknek nyúj­tanak. Javasolta, > ogv minden járás kapjon egv. égy gépkocsit a fiatalok ré­szére ez álljon a varast KISZ-bizottságok rendelke­zésére. Más szervek is se­gíthetnék az ifjúsági moz­galmat, kiselejtezett tu­tajjal, csónakkal, vagy más hasonlókkal, amelyeket a fiatalok hasznosíthatnának, s így romantikusabbá ten­nék az ifjúsági munkát. — A párt bizton számíthat a szahoics-szatmári értelmiségi dolgozok nagy többségére Ifjúsági Kérdésekkel is foglalkoztak a kommunista pedagógusok megyei értekezletén Agárdi elvtárs, a nyíregy­házi IV. számú iskola igaz. gatója elmondotta, hogy ő is a fiatalok anyagi támo­gatása mellett van, csak­hogy nem akárhogyan. „A végzett munka arányában támogassuk az ifjúsági szervezeteket’1' — mondot­ta. Ez lesz a gyümölcsöző, mert ösztökélni fogja a többieket is jobb mun­kára. Az úttörő-mozgalom fej­lődéséről, hibáiról is sok szó esett. Horváth elvtárs­nő azt javasolta, hogy az úttörő. vezetőnek ne legyen több funkciója, s helyes lenne, ha a következő na­­vi párttaggyűlések az út­törő-mozgalom kérdéseivel is foglalkoznának. Láczai elvtárs nyírtéti pedagógus ártól beszélt, hogy ne csak a kitűnő és jeles ta­nulók legyenek tagjai az úttörő szervezetnek. „Több szempontot vegyünk fi­gyelembe. A szorgalmat a rendet, a mulasztást stb. és ezzel adjuk meg annak a hármas tanulónak is a le­hetőséget arra, hogy úttörő legyen’’ — mondotta. Október záróvizsga volt a pedagógusok számára is Szász Gusztáv nyírbátori pedagógus arról beszélt, hogy a nevelők októberben megbuktak. Ezzel a több­ség nem értett egyet, hi­szen a tanítók tanárok nagy töbsége passzívan vi­selkedett abban az időben s ezeket nem lehet és nem szabad egy kalap alá ven­ni azokkal, akik sárbati­­porták a munkáshatalom szimbólumát és eladták magukat az ellenforradal­mároknak. S mint Láczai elv társ mondotta: Nem buktunk meg, csak nem jói vizsgáztunk. S ezeket a nevelőket pótvizsgára kell engedni. Urai elvtárs el­mondotta, hogy valóban záróvizsga volt október a nevelők részére is s elér­kezett az ideje, hogy saját portánkon rendet teremt­sünk. „A múltban követett káderpolitikával gyökere­sen szakítani kell. Nem szabad megengedni, hogy nagy szaktekintélyeknek udvaroljunk, mint azt a múltban tettük. Az ingado­zókat le kell váltani a ve­zetésről, s olyan elvtársakat megbízni, akik helyt álltak még akkor is, ha az illető pártonkivüli. Ügyelni kell arra, hogy ne csak a párt­tól követeljék meg a bi­zalmat egyes pedagógusok, hanem ők is forduljanak bizalommal a párthoz. Ez kölcsönös dolog. Egyeseket még mindig cirógatunk, hogy jöjjön vissza közénk a pártba. Ügy vagyunk va­lahogy, mint a tékozló fiú esetében az apa a megté­vedt gyermekével. Jobban szeretjük a megtévedtet mint azokat, akik szilár­dan helyt álltak. Ennek vé­gét kell vetni” — mon­dotta. Dz iskolai munkáról és néhány fontos problémáról A felszólalásokból kitűnt, hogy az alsóbb párt- és tanácsszervek még mindig keveset foglalkoznak a ne­velőkkel, azok munkájával és az iskolákat érintő problémákkal. Erről beszélt Szász Gusztáv (Nyírbátor) elvtárs is. Elmondotta hogy 5 éve biztatják a gimnázium építésének a befejezésével, de nem ha­lad előre. Szólt a felelősség kérdéséről is, s ecsetelte, helyes volna, ha azokat az embereket felelősségre von­nák az illetékes szervek, akik rossz helyre tervezték és építették az iskola épü­letébe a kazánt, mert azt fűtésre nem lehet hasz­nálni. Horváth Gabriella elv­társnő (Vásárosnamény) felszólalásában azokról az áldatlan állapotokról be­szélt, amelyek a vásárosna­­ményi gimnáziummal kap­csolatban állnak fenn. — „Évek óta harcolunk egy kastélyért, amely mégolda­ná a gimnázium ügyét, s nem tudjuk elintézni. Eb­ben kérnénk segítséget sür­gősen, mert bizony volt már olyan szülő, aki mikor meglátta, hogy milyen kö­rülmények között, tanulnak a növendékek, kiíratta gyér. mekét az iskolából” — mon­dotta. Több pedagógus foglal­kozott az iskola és a család viszonyával valamint az ezzel kapcsolatos problé­mákkal. Urai Miklós elv­társ (Vásárosnamény) el­mondotta, hogy több szülő túlsók kényelmet biztosít gyermekének, de ugyanak­kor keveset törődik azzal, hogy ellenőrizze tanulását. „Nagy hiba volt, hogy az oktató-nevelő munkánkban a múltban nem támasz­kodtunk eléggé és elsősor­ban a kommunista szülők­re. Ezen most sürgősen vál­toztatni kell; hisz ezek a szüTök sok segítséget ad­hatnak a munkánkhoz, s a szülői munkaközösségek munkáját is jó irányban befolyásolhatják ’ — mon­dotta. S ezzel kapcsolatban fej­tette ki véleményét Agárdi elv társ (Nyíregyháza) is, aki elemezte, hogy a múltban háttérbe szőrűit a nevelés az iskolákban, melynek oka elsősorban a ncvelöképzésben volt. „Biz­tosítani kell a pedagógu­soknál az egyirányú neve­lést, s a szakmai és ideoló­giai anyagok tanítása egy vonalú legyen, s emellett sokkal jobban, mint eddig a szülők között nagyobb pedagógiai agitációs mun­kát kell kifejtenünk. Csak így érhetünk cl komoly és maradandó sikereket” — mondotta. Kifogásolták egyes elv­társak azt az opportuniz­must, amely egyes tanács­szervek munkájában mu­tatkozik meg az iskolapoli­tikát illetően. Sok az olyan gyermek, aki nem végzi el a kötelező általános iskolai tanulmányait. S ennek egyik oka az, hogy a szü­lök elvonják a gyermeke­ket az iskolától, a másik egyes tanácsszervek libera­lizmusa. „Az adó fizetése minden állampolgárnak kö­telező. Aki nem fizeti meg­büntetik. Ezt érvényesíteni kell az iskolai mulasztá­sokról szóló rendelet vég­rehajtásával is. Ahol nem használ a szép szó és notó­rius hiányzások vannak, még annak ellenére is, hogy a nevelő többször be­szélgetett a szülőkkel, ér­vényt kell szerezni a tör­vénynek. Az egyik tanítvá­nyomat felkerestem. Szülei kijelentették, hogy nem hajlandók iskolába járatni. A fiú az apja helyett vé­gez kéményseprői munkát” — . mondotta felszólalásá­ban Láczai György nyírtéti pedagógus elvtárs, majd így folytatta: „az ilyen ese­tek nem jó hatással van­nak a tanulókra sem, mert látják, hogy hisz azoknak semmi bántódásuk nincs, akik kerülik az iskolát. Többen foglalkoztak a nedagógusok sérelmeivel. Többen szóltak a lakás­­problémákról, melyek aka­dályozók — különösen a fiatalok — letelepedését. Ezek a fiatal pedagógusok vándorolnak s nem tudnak gyökeret verni. „Az is hiba — mondotta Horváth Gabriella elvtársnő (Vásá­rosnamény), hogy több he­lyen a pedagógusoknak já­ró lakásokban mások lak­nak. Vámosatya községben például a pap. Tűrhetetlen dolog, és sürgős orvoslásra szorul. A pedagógusok ré­szére járó földdel is baj van. Sok tanács úgy haj­totta végre, ahogy akarta.” A rendeletekből ki kellene törölni a ha szót, mert ez nem helyes. Ugyanis azt mondja ki a rendelet, hogy a pedagógusok részére járó földet tartalékföldből, ha ebből nem másból, ha ab­ból nem ... és igy tovább. Ezzel nem lesz megoldva a dolog — mondotta Horváth elvtársnő. A pedagógus csak úgy tud helyesen tanítani, ne­velni, ha maga is tanul, tapasztal, lát, fejlődik. Töb­ben javasolták, hogy a fel­sőbb vezetés nyújtson na­gyobb segítséget a pedagó­gusoknak a külföldi utazá­sokban. így megismerked­hetnek a környező népi demokratikus országok né­peinek életével, munkájá­val az ottani pedagógusok tapasztalataival, melyet itt­hon gyümölcsöztethetnek. Urai elvtárs a hazaíiságra és a proletárinternaciona­lizmusra való nevelés szem­pontjából igen fontos fel­adatnak jelölte meg, hogy a jövőben felállítandó Ta­nítóképző Akadémia olyan nevelőket készítsen fel az életre, akik megismerték hazánk minden táját, azo­kat a hatalmas alkotáso­kat, amelyeket a 12 év alatt alkotott a magyar ncp, s kellő Ismeretük van a népi demokratikus országok eredményeiről is. Csak így biztosítható a helyes szo­cialista hazafiságra való nevelés az iskolákban. Az ellenforradalmárok a pedagógus szakszervezetet is feiosziatták Tripsánszki elvtárs fel­szólalásában elmondotta, hogyan oszlatták fel az el­lenforradalmárok a pedagó­gus szakszervezetet. „Több. alsóbb szervünknél — így a tiszalökieknél is — ga­rázdálkodott az ellenforra­dalom. Itt például Lénári Béla tanító, a volt főjegy­ző fia külön programot dol­gozott ki, s voltak akik megtagadták szakszervezeti tagságukat. A területi bi­zottság igyekezett helyt állni, azonban a felső ve­zetésben is súlyos hibák voltak.” Elmondotta, hogy a te­rületi bizottság is súlyos hibákat követett el abban az időben amikor az ellen­forradalmat népi megmoz­dulásnak ítélte, s több helytelen nézetet sorolt fel amelyet a pedagógus aktí­va egyöntetűen elítélt, s levonta a megfelelő tanul­ságokat. Az ellenforradal­­márok azon igyekeztek hogy új választásokat tűz­zenek ki. Ezt egyes isko­lákban, sajnos, meg is csi­nálták, Az volt a céljuk hogy így a párthoz, néphez hű szakszervezeti vezetőket kiteszik a vezetésből, s ők az ellenforradalmárok ka­parintsák kezükbe a peda­gógus szakszervezet irányí­tását. Tripszánszki elvtárs négy feladatot jelölt meg: a tisztánlátás biztosítása a pedagógusoknál, az ideoló­giai képzés fokozása, az ér­dekvédelem helyes biztosí­tása, valamint a pedagógu­sok részére járó föld bizto­sítása. Benkei András elvtárs felszólalása „Megyénk kommunista pe­dagógusai tanácskozásának n?gv jelentősége van. Ti­zenkét évnek kellett eltel­nie, hogy egymással első ízben találkozhassanak. Mi ebből a nagyaktivából lát­juk, hogy a kommunista pedagógusoknak meg van a bizalma a párt iránt. Mi is bízunk az elvtársakban, s hisszük azt, hogy sokat, na­gyon sokat fognak segíteni aDban a hareoan, amelyet pártunk folytat megyénk­ben a szocializmus építé­séért. A munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó szellemű értelmiségi dolgozók, s ezek közül is elsősorban a kommunis­tákkal együtt biztosan mondhatjuk, hogy nem fog­juk azokat a hibákat elkö­vetni, amit elkövettünk a múltban. Az ellenforradalmárok el­sősorban a pártot a ma­gyar nép vezető erejét tá­madták. Az MDP-t ugyan sikerült szétverniök, de a kommunistákat nem! A kommunisták éltek, dolgoz­tak és dolgozni fognak! (Taps.) Itt az egyik elvtárs azt fejtegette, hogy megbuk­tunk október 23-án. Ez nem igaz! Mi nem buktunk meg elvtársak. Voltak, él­tek a kommunisták, lett pártunk, volt Kádár Jáno­sunk, akik érezték a fele­lősséget, mertek és akar­tak, Elére álltak a bajba­jutott országnak. S most te­kintsünk szét, nézzük meg mennyit fejlődtünk a hat hónap alatt! Sokat, na­gyon sokat! Az igaz, hogy nehezen álltunk talpra, nem volt kezdetben táma­szunk, de hol van már ez?! A múlté. Ma elvtársak 14.000 kommunista áll eb­ben a megyében munkára, harcra készen s hirdeti a párt szavát, igazságát. A megyei vezetésnek bizony sok nehéz problémával kel­lett megküzdenie az első nehéz időkben. Az a sok fajta bizottság, s emlékez­nek az elvtársak a megyei munkástanácsra. Harcol­nunk kellett, s harcunk si­keres volt, mert ezeket az ellenforradalmi szerveket szétvertük, megsemmisítet­tük. Nekünk kellett ezt megtennünk kommunisták­nak, akiket a párt nevelt fel, a marxi-lenini szellem vezérelt. Elvtársak! Kétségtelen vannak olyan „pedagógu­sok” akik megbuktak eb­ben a harcban, akik szé­gyent hoztak a pedagógus névre. Ezeknek nincs he­lyük a nevelők társadalmá­ban. Nem lehet és nem sza­bad osztályismétlésre vinni őket. Azonban többségét, akik megtévedtek, osztály­­ismétlésre kell vinni, s nézzük meg, hogyan vizs­gáznak. Én láttam már olyan tanulót, aki kétszer 'imételt egy osztályt és ké­sőbb a felső iskolában ki­váló tanuló lett belőle. At­tól függ, hogyan tanítjuk, neveljük őket. Ezzel mi is fogunk vizsgázni. Sokáig gondolkodtam azon, hogyan is szóljak én most az elvtársakhoz, hi­szen valamelyik elvtárs itt azt mondotta, hogy a pe­dagógusok nagyon érzé­keny emberek. Hát min­den ember érzékeny elvtár­sak. Nem?! S én most itt azt látom, hogy bizony, an­nak ellenére, hogy érzéke­nyek, határozottak az elv­társak. harcosak, s meg­mondják ami a szívükön van. Megmondom őszintén, hogy joggal türelmetlenek: az elvtársak egyes kérdé­sekkel kapcsolatban. Mi türelmesek voltunk eddig. Időt adtunk minden peda­gógusnak, hogy tisztázza a hol a helye. Mostmár úgy, gondoljuk, hogy ez a tü­relmi idő lejárt, s az a ké­résünk, hogy a megyei mű­velődési osztály június 15-ig teremtsen rendet sa­ját portáján, távolítsa el az elienlorradalmi elemeket, (Nagy taps.) Néhány elvi kérdést sze­retnék tisztázni ezek után- Szász Gusztáv nyírbátori pedagógus elvtárssal nem lehet egyetérteni abban, amikor az „Élni tudtunk a szabadsággal” jelszót úgy magyarázza, hogy az hely­telen volt, s úgy tűnik, mintha nem tudtunk volna ezzel a szabadsággal élni; Ez nem igaz, ellenséges nézet. Mi 12 éve szocializ­must építünk. Az más kér­dés, hogy ez idő alatt hi­bákat is követtünk el. De ha nem tudtunk volna élni a Szovjetunió által adott szabadsággal, akkor nem szocializmus épült volna ebben az országban. Már pe­dig az építettük. (Derült-’ ség.) Timkó elvtársnak (Tl­­szaszalka) a nézete is ve­szélyes. Nem helyes úton jár. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a materialista világnézetet az emberek nem öröklik (Nevetés.) azt meg kell tanulni. Timkó, elvtárs azt állítja, hogy so-1 kát beszélünk az ellenfor-! radalomról. Én azt mon-; dóm nem eleget! Hiszen sok réteghez még nem ju-.' tott el a párt szava, sok a zavaros nézet, s ezeket ne­künk tisztázni kell az em­berek fejében. S bizony a magyarországi ellenforra-j dalomról még ötven eV múlva is beszélni fognak,! Sok tapasztalatot szűrnek! le belőle a népi demokra­tikus országok s valameny­­nyi kommunista és mun­káspárt. Azt mondja Tim-| kó elvtárs, hogy: „Hagyjuk' gondolkodni a pedagóguso-; kát, s az a nézet, amit ki­alakítanak helyes lesz.” Jó volna, ha így lenne. De ezt sajnos nem igazolta aa éiet. A párt alakíthat ki1 helyes nézeteket a párttag-] ságra, a népre támasz-i kodva, s ezek alapján dol-l gezzanak a mi nevelőitnk.” Ezek után foglalkozott Benkei elvtárs az ifjúságot' érintő kérdésekkel az út-' törő mozgalom egyes prob­lémáival, mellyel kapcso­latban a következőket mondotta: „Több helyről p*nasz me­rült fel, hogy nincs a tan­testületekben olyan fiatal nevelő, aki vezetné az út­­lórö-mozgalmat. Arra hi­vatkoznak egyesek, hogy, öregek. Ezzel nem lehet egyetérteni. Senkit nem ver meg az isten, ha ne­künk hatvan-hetven éveg úttörő vezetőink lesznek. Ezeknek az őszhajú peda­gógusoknak sok tapasztala­tuk van az életben s leg­alább tudják hasznosítani. Gondolkozzon ezen Rom­­hanyiné elvtársnő is. (Nyír­egyháza, III. sz. iskola.) Miben kérünk segítséget az elvtársaktól? — tette' fel a kérdést ezek úján Benkei elvtárs. Az iskolai munkájuk’ mellett támogassanak ben­nünket az iskolánkívü’i fiatalok nevelésében. A pe­dagógus hivatása nagyon szép. A gyermeket szinte születésétől végig kíséri az; életben. Mindnyájunk fel-j adata, hogy az iskolából ki-1 (Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom