Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-18 / 90. szám
4 RFrPTMAGYARORSZAG 195}.április IS. csütörtök cÁ rOíyifní Színház. íijra &zaSioIcsI>an Szabolcs-Szatmár megye a Déryné Színház (Ali. raluszinház) működésének, a színház aiakuiasa óta, egyia legiátogatottabo termete volt. A színház ötéves fennállása alatt 30 daraoot mutatott be a megyeoen obi» előadáson, 191.403 néző előtt. A színház hosz. szú idő után e hó 20-án Szaboicsoan újra jelentkeziK. Azzal akarja jelezni bizalmat a nézők művészi megértését* n és hitét a színház eredményes és sikeres munkájában, hogy egyszerre két darabbal érkezik a megyébe, magyar szerzők két eredeti bemutatójával és egyszerre Két ünnepi jubiláns előadással. Ugyanis Nyírmadán lesz „A csóknak próbája” c. vígjáték öO-ik előadasa es Nagy. kallóban a „Déryné útrakél” c, operett 100-ik előadása. „A csóknak prooaja" lesz a Déryné Színház májusi müsoi darabja Budapesten. Gombos Imre történelmi vígjátékában szerencsés kéz. zel választott olyan témát, amely mulatságos fordulataival nagy sikerrel derítette fel — ahol eddig bemutatták ■— a tatai szénmedence bányatelepeinek, Veszprém, Fejér, Zala megye községeinek lakosait. Az alapötlet: Apafy erdélyi fejedelem névnapi ajándékaképen feleségére, Bornemissza Annára ruházza egy napra a fejedelmi hatalmat. A darabról a következőket írja a szerző: „Népmeséi elemek, anekdóták,és a reális történelmi valóság összeolvasztásával igyekeztem valószínűsíteni a kort. A történelmi jellemeket készen kaptam. Apafy Mihály, Bornemissza Anna aiakján szinte mit sem kellett változtatnom. Gergő, a nyugatos diák is jóiismert típus. A haracsoió főnemesekről pedig — kiknek borízű hangja átharsog a századokon — már Heltai Gáspár is elmondta a magáét. A vígjáték legjellemzőbb alakja, a tréfacsináló Vida, szintén ott ágál a korban, csak színre kell léptein! Koiunbán János avult históriájából. S ha a maga idejében az egész országot megkacagtatta tréfáival, nekünk is szólhat egyet-mást a rnulattatásunkra és talán az okulásunkra is. — A népnyelv és az emlékiratok nyelve tolmácsolja a szereplők nyerseségét, gyengédségét, jóságát és kajánságát. Remélem: szót értünk belőle.” A darab szerepeit Fenyvessy Balázs, Sallay Kornélia, Szávay Bajos, Kádár Flóra, Fekete Tibor, Pálffy Ferenc, Sólyom Ida, Madarász László, Szőke Vilma, Kulcsár László, Honffy József, Sallay Tibor, Olasz János és Hajdú Endre elevenítik meg Kertész László rendezésében. A vígjáték megyei ütemterve: ápr 20. Mátészalka, 21. Nyíregyháza, 22 Nagykálló, 23. Tumcse, 24. Nyírmada. A „Déryné útrakél” című daljátékban a múlt század eleji magyar hőskor úttörő harcosai mutatkoznak be: Kilényi színigazgató a társulatával Dérynével, Megyerivel, Murányinéval, Szentpétery Zsigával, Sza. kolczayval, Czakóval. A történetben az útszéli kocsJ| ma ivójában megjelenik í A Szabolcs-Szatmár megyei Nőta: nács megtartotta első ülését. Ezen az • ülésen az általános feladatokon kívül ; ;megbeszélték a május 5-i anyák napja, ; valamint a nemzetközi gyermeknap ün- 1 népségeinek előkészületeit is. Elhatároz; tók, hogy május ötödikén a megye na-Rozmaring, a Felvidék be-; ’ tyárja és tanúi lehetünk;;' Katona József szemérmesen;! férfias szerelmének, amely-;; iyel Dérynét Kassáig kö-; 1 veti, de a végén Kecskémé-; * ten a nagy szerelem zá-'; tonyra fut. A mókás szí-;; nésztársaságban sok a!ka-:] lom adódik a vidám dalra,;; táncra és a szerelem érzel-] ■ mes hangulatait a pesti né-:: met direktor kacagtató fel-;;] sülősei teszik mulatságosan::! változatossá. Déryné —;;' Széppataky Róza és Katona; !j József szerelme alkotja;;] egyik fővonalát a darab-::' nak. A másik oldalon áll;;] az a harc, melyet a színé-: 1 szék az osztrák elnyomás, a; ;i német színészek befolyása''] ellen a magyar nyelv meg-;;' tartásáért vívtak. 1:] Szlnetár György szőve-;; gét Pongrácz László szőtte;;, át dalokkal, melyek máris; ;i megszerezték az énekszó-; ] mok népszerűségét. f] J, A daljáték szerepeit Kol-5, lár Lívia, Mátrai Teri, Som-;'i faj Margit, Csatoay János,: Sághy István, Biró Tiha-!: mér, Dékány János, Bakos:: Tamás, Markovits Andor,'' Pataki Dezső, idősb, és ifj.j • Tóvári Pál, Bende László;; és Fodor Dezső játszók; • Kertész László rendezésé-;; ben, Az operettet a következő] ]' helyeken játszák: ápr 20. ■ Nyírmada, 21. Nyírbátor,:; 22 Nyíregyháza, 23. Kölese,: I 24. Kisvárda, 28. Mátészal-: I ka, 27. Nagykálló, Több SzubolcsSzutmár megyei községben rendezik me y május 5-én az anyák nagygyűlését OROSZ JELLEM gyobb községeiben és Nyíregyházán megrendezik az anyák nagygyűlését, amelyeken közéleti személyiségek mondanak majd ünnepi beszédet. Ezen a napon gyermekek köszöntik az anyákat, s az ünnepségeken sor kerül a sokgyermekes anyák kitüntetéseire, valamint jutalmazásaira. Irodalmi újdonság M. Solobov „Egy ember sorsa" című elbeszélését már milliók olvasták, — uemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is. Az elbeszélés témája: egy fogságba esett szovjet katona tragédiája, áki végigszenvedi a rabság minden gyóti elmét, elveszíti családját, ü a háború utolsó napjaiban megnal egyetlen öröme és támasza, hős fia Is. Az egyszerű katona, Andrej Szokolov mégis falai magában annyi erőt, hogy tovább éljen, s egy örökbefogadott árva gyermeket szeressen. Gyötrődik elveszett kedvesei után, mégis él, mégis dolgozik, mégis reménykedik. „Két elárvult ember, két kiskutya, melyeket a háború soha nem látott erejű forgószele idegen tájakra sodort... Mi vár rájuk? Hinnünk kell, hogy ez az orosz ember, ez a töretlen erejű ember magáratalál, b atyai gondoskodásával felneveli azt, aki majd mindent el le tud győzni, ami az útjában áll, ba erre hívja a haza”, elmélkedik a szerző, amikor leírja, hogyan megy cl Andrej Szokolov és „ ... a kisfiú ... az apa vattakabátjának jobb sarkát szorongatva, egyre szaporábban szedi lábait a nagyokat lépkedő férfi mellett”. M. Solobov egyszerűségével és kemény igazságával meggyőző új műve arra készteti az olvasót, bogy elégedetlenkedjen és egydttérezzen, forrón szeressen és szenvedélycsen gyűlöljön. üololiov új hősében, Andrej Szokolov ban az egyszerű szovjet katona feledhetetlen alakját rajzolja elénk. Olyan emberét, aki mindent elvisel, mindent leküzd... les milyen nemesnek formált alak Andrej Szokolov kedves, okos élessége, az arva Irinka, aki gyermekotthonban nevelkedett! Hűségével, önfeláldozó szerelmével Nyekraszov nagyszerű orosz asszonyaira emlékezteti az olvasót. Solohov nemcsak Külsejét, de legbonyolultabb lelki „Lola Gregg története66 — Howard Fast legújabb regénye ; Megjelent Howard Fast legújabb regénye, a „Lola ;Gregg története.” Ez Kast ■harmadik olyan könyve, ;amely a macaxthyzmus kor. Szakával foglalkozik. ; Az író magával ragadó ;stilusban ismerteti Lolának, 'Roger Gregg kommunista Dr. Bánóezl Dezső. aktivista feleségnek életét, .‘’érjél a FBI üldözi, majd letartóztatják, végül is az egyik fogolytársa megöli, mert amint mondja: „Az egyetlen olyan erényes cselekedet, amelynek fejében megyeimet kérhet az amerikai kormánytól, az, ha megöl egy kommunistát.” i’c£uüléseit ia plasztikusan rajzolta meg. Keudhi . ul meglepő az elbeszélés tömörsége: egy család egész életéi, a uáborut, a fogságot niDguoau foglalja. Meg «.stmálatosauu áuurcj Szokolov jeliemének kiboutakoii&tasa. Az elbeszélés aránylag szűkre* szabóit terjedelmén belül Soiohov örötnoen, bánatban, gyűlöletben, szeleteiben, bcKéá munkában és háborunan aorázolja hősét. Andrej Szokolov alakja mögött a sokmilliós, jó, sokat szenvedett dolgozo nép, áll. Es mennyire átformálódott ez a békés ncp a háborús ínségek éveiben: Andrej Szokolov az orosz katona tipikus tulajdonságait testesíti meg. Minden képzeletet felülmúló állhatatosság, kitartás, magasrendü erkölcsi tulajuonságok a háború, a fogság, s a háború utáni élet legnehezebb perceiben... „összeszedtem magam, hogy félelem nélkül nézzeK a pisztoly csövébe, ahogyan katonához Ülik, nehogy az ellenség utolsó percemben meglássa, hogy mégis nehezen válók meg az élettől...”, — mondja Szokolov. A katona nemes büszkesége ez: 'nem akarja elárulni az ellen# ségnek halálfélelmét, mert a Jszégyeu szörnyűbb a halálnál. ♦ Solohovot, a kiváló művészt, egész élete, gondolkodásmódja a nép életéhez, gondolataihoz és reményeihez fűzi. Alkotó munkásságát a nép bölcsességének, nagy igazságának és szépségének eleven forrásai táplálják. Ez az oka annak, hogy müvének minden részlete, egész hangvétele élethű. Az elbeszélés legnagyobb érdeme talán abban rejlik, hogy az emberi lélek legmélyebb rezdüléseinek hü feltárására épült, (A „I-ityeraturnája Gazeta*’-ból.) (46. folytatás.) Néhány másodperccel később odafordult Berthez. — De Sam már megjött, úgy-e? — Nem, seriff úr, Sam Brinson végleg eltűnt. Az egész városban nem találtam senkit, alti bármit is hallott volna róla. — Ez bizony rossz hír — mondta Jeff lassan. — Nagyon rossz hír. Lassú léptekkel a tornác sarkához ment és felnézett az égboltra. Már ragyogtak a csillagok, de a holdnak még nem jött el az ideje, — Mi van Ben Allen bíróval?’— kérdezte. — Telefonált? — Nem, uram — válaszolt Bert, Jeff hallgatott, gondolkodott. — Az a nigger fiú már elég hosszú ideje van szabadon, hogy elcsíphessék — jegyezte meg később. — Magam is tudni szeretném, mi tartóztatja fel a dolog folyását. — Hiszen csak huszonnégy órája, hogy megszökött — emlékeztette Bert. — A baj csak tegnap este kezdődött, ilyen Időtájt. Reggelre már valószínűleg el is fogják. — Ami az időt illeti, igazad lehet, de én mégis úgy érzem, mintha már egy egész hete a világ minden cifra gondja-baja a nyakamba szakadt volna. De Sam Brinsont már régen elvitték. Nyugtalankodom miatta. Bert nem szólt semmit. Türelmesen várakozott, hátha a főnöke ad valamilyen utasítást. — Sok mindenért nem adnám, ha tudnám, ml történt Sam-mel, — mondta Jeff és a járdán visszaverődő fényfoltokat bámulta. — Senki emberfiának nincs joga ahhoz, hogy se szó, se beszéd, csak úgy egyszerűen elhurcoljon egy embert. Büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekedet elrabolni egy állampolgárt, ha néger is. Sam széles e világon senki ellen nem vétett. Szelíd természetű ember. Soha az életében eszébe se jutott, hogy bárkinek is ártson. Jeff megindult a tornácon, sokszor fel-alá járt, a homlokát ráncba vonta. Gondolataiba mélyedt, Bert az ajtónál gubbasztott, hogy kéznél legyen ha a seriffnek szüksége lenne rá. Körülbelül öt percig járt Jelt fel-alá a tornácon. Végre megszólalt: — Add ide a kalapomat, Bert — mondta gyorsan és megindult lefelé a lépcsőn. Az utcán álló kocsija felé tartott. Azonnal vigyél ki Flowery Branch-ba. Kicsit körülnézek, 87 •— De kérem, Jeff seriff úr , ,, — Nem hallottad mit mondtam? A kalapomat! Amikor Bert főnöke kalapjával kijött a fogházból, Jefí már bent ült a kocsiban. Bert szótlanul odaült a kormánykerékhez. — Bert, te meg én most hivatalos útra megyünk, hogy egy befejezetlen ügyet elintézzünk. Nem politikai ügy, tisztára csak személyes ügyről van szó. A Flowery Branc felé vezető útra mutatott és intett Bertnek, hogy indítsa el a kocsit. Lassan, hajtottak kifelé a városból és néhány perccel később már maguk mögött hagyták a házakat és a szabad országúton gördültek tovább. A kocsi erős reflektorai az út két oldalára szorították a sötétséget és élesen megvilágították előttük a terepet. Bár még kora este volt, útközben alig láttak néhány kivilágított ablakot. Többször elhaladtak a néger-kunyhók előtt, ahonnan kiszűrődött némi világosság. A néger viskók sötétségbe burkolóztak, minden olyan kihaltnak látszott, mintha az emberek elmenekültek volna. A következő félóra alatt több lassan haladó autóval találkoztak. Az egyik útkanyarnál nagyobb embercsoportosulást zavartak meg. Amikor a seriff autójának fényszórója váratlanul megvilágította őket, szétreb- Dentek és az útmenti bokrok közé rohantak Mielőtt a kocsi megzavarta őket, sűrű füstöt eresztő tűz körül álltak. A Flowery Branch-patakon át vezető hídhoz közeledvén, tompa fény túnt fel előttük. Idővel ki lehetett venni, hogy a híd előtt sok autó áll nagy össze-visszaságban. Több autó fényszórója világított és néhány kocsi majdnem a hídon állt. — Állj meg, Bert, — szólt Jeff szorongva. Alaposan szemügyre vette a híd előtti autók csoportját. — Kapcsold ki a fényszórót és lassan hajts tovább. Lassan folytattál! az utat, majd néhány méterre a legközelebbi autótól megálltak. Embereket nem láttak, csak a hídról hallottak kiabáló hangokat. — Úgy látszik, elcsípték — mondta Bert idegesen és olyan halkan, hogy alig lehetett hallani. — Kit? — kérdezte Jeff. — Sonny-t. — Gondolod? — mondta türelmetlenül Jen. Intett Bertnek, hogy álljon a kocsival az út szélére. Amint megálltak, Jefí kiszállt a kocsitól. — Nehogy azt hidd, hogy megfeledkezem magamról — mondta mintegy védekezőén. — Még mindig azon vagyok, hogy ne keveredjek politikailag ebbe a lincselésbe, De nagyon aggódom Sam miatt. 88 (Folytatjuk.)
