Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-11 / 84. szám
4 Ktr f/tmagyarorszAg 1957. április 11, csütörtök i Lengyel Endre és Mező László a Pablo Casals világversenyre készülő gordonkaművészek nagysikerű hangversenye a Besse n/ei-klubbanj C zombaton este a ^ senyei-klubban Besmu.atkoztak be, Lengyel Endre és Mező László a párisi Pablo Casals világversenyre készülő ifjú gordonkaművészek. A műsoron a verseny kötelező és szabadon választolt műveiből Bach J. S., Bocherini, M. Marais, Haydn, Dvorékművek szerepeltek. Minden komolyzene kedvelő, aki nem hallgatta meg, ezeket a fiatal művészeket, sajnálhatja a művészi szempontból is nagy értéket képviselő hangverseny meghallgatásának elmulasztását. Nyíregyházán az utóbbi években alig volt iiyen hangverseny, ennek ellenére nagyon gyér volt az érdeklődés. Mégis ha csak kevés számú, de lelkes és művészetet kedvelő hallgatóság előtt is nagy sikert aratott a két ifjú gordonkaművész. A bemutatott műveken keresztül a hallgatók is meggyőződhettek arról, hogy Lengyel Endre kiforrott művész. Tökéletes technikai megoldások, elmélyültség, könnyedség jellemezte játékát. Az előadott művek, Bach J. S. Preludium és Fuga a cmoll Siute-ből, Marni Marais: La Folia előadása nagyon megnyerte a hallgatóság tetszését, de különösen Haydn D-dur versenyművének művészi megreformálásával keltett nagy hatást a hallgatókban. Mező László, bár egészen fiatal (tizenhét éves és csak öt éve hogy elkezdte a zenei tanulmányait), nagy virtuóz és művész is. A legnehezebb részeket könynyedén, tökéletesen oldotta meg. Csillogó technikai felkészültségével sokszor ejtette ámulatba a hallgatóságot. A bemutatott Bocherini: B-dur verseny I. tétel, Caplet: Kisnégerek tánca művészi megoldásain, valamint a Dvorák: H-noc.’! versenyművének igen meggyőző előadásával igazolta, hogy mindent tud, amit egy művésznek tudni kell, és ezt művészien, sokszor káprázatos könnyedséggel adja. Korának megfelelően az elmélyültség sem hiányzik művészetéből. Wenetianer Rózsi zongoraművésznő is minden elismerést megérdemel, ő is részese az est komoly sikerének. Összességében mind a bemutatott zeneművek, mindazok művészi előadása, s a művészi teljesítményeket jutalmazó vastapsok s a kialakult általános vélemény alapján nyugodtan fogalmazhatjuk meg így e hangverseny alapján véleményünket: hisszük, hogyj Lengyel Endre és Mezőt László méltóan fogja kép.j viselni a magyar zeneművészetet a párizsi Pablo Oasals világversenyen. Megjegyzés M ég egynéhány szót! Városunk lakóinak zenei ízlésére, úgylátszik, mégis helytálló az a megállapítás, hogy általában csak a könnyűzenének van sikere. Ha egy plakáton az a három „bűvös” szó áll: Rok and roll, ezrek rohannak jegyért, pedig erről azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, hogy csak egy szezon zenéje. (Bár azt sem tagadhatjuk, hogy a magyar sajtó is nagyobb propagandát csinált ennek a „műfajnak”, mint amit megérdemelt.) Ezzel szemben az a zene, amit Lengyel Endre és Mező László valamint a többi művészek nyújtanak hangversenyeiken, minden időben és divat-évszakban is érték. Lehet, hogy ez annak az eredménye, hogy városunk lakói a megfelelő adottságok hiányában nem ismerkedhettek meg a komoly zenével, nem kerülhettek annak vonzáskörébe. Éppen; ezért igyekszik a Zeneiskola és a TTIT művészeti; szakosztálya ezt az elmaradást pótolni s a jövőben, még ha kezdetben kisebb’ számú hallgatóság előtt is, hasonló szóló esteken és ka-! marazenei rendezvényeken keresztül minél szélesebb' körűvé tenni a komoly, min-' denkor művészi értéket; képviselő zene vonzáskörét; kiterjeszteni. Reméljük, el munkán keresztül talán el-' érik az ilyen hangversenyeknek a művészi sikere; mellett meg lesz a közönségsikere is. Reméljük, ebben a munkánkban a jövőben városunk illetékes; szerveitől és magától Nyír-; egvháza közönségétől na-! gyobb támogatást kapunk.; Lábas Menyhért i*************************** ■ Április 30-ig van biztosítva a korpajuttatás i • A téli takarmányozás megkönnyítése és a tejtermelés fokozása érdekében kormányzatunk úgy határozott, hogy a téli időszakban tejár-kiegészítésként korpajuttatásban részesíti a termelőket. — Eredetileg ez a korpajuttatás március 31-ig lett biztosítva. A legújabb rendelkezés értelmében ezt a határidőt április 30-ig hosszabbították meg. Tehát az április folyamán beadott tejmennyiség után ■ > is részesülnek a tejtermelők korpajuttatásban. Rozsnyai György.;; A 306-0S SZÁMÚ ÜGY Bemutatja mától a Béke íilmszíuház M\ este egy veszettül száguldó Pobjeda kocsi eü' ütött egy ismeretlen öregasszonyt és keresztül gázolt a rendőr őr szemen is, aki a baleset után le akarta állítani az autót... Ennyit tud az ügyről Mozarin nyoinozó, amikor a borongás augusztusi este megérkezik a helyszíni szemlére. Látszólag egyszerű közlekedési baleset történt, egy meggondolatlan gyorshajtó gázolása, aki megrémülve tettén, újabb gázolással tetézte azt, hogy elke* rülje a felelősségrevonást. E jeltevések szerint jog hozzá Mozarin a nyomozáshoz, az ügy azonban egyre jobban bonyolódik. Az előkerült kocsi tulajdonosa azt vallja, hogy ismeretlen egyének ellopták autóját és semmi* sem tud a balesetről. Ám a nyomok c‘..lene bizonyítanak. Ekkor azonban a gyanú az egyik tanúra terelődik és a nyomozás során egyre világosabbá válik, hogy a látszólagos közlekedési baleset gyilkossági szándékot takar. A film cselekménye végig izgalmas és leköti a nézőt. Érdekes bepillantani egy rendőrnyomozó életébe és megismerkedni azokkal, akiknek a nyomozás során valami közük van a 306-os számú ügyhöz. Pillanatképek ezek az életből, különböző embertípusokról és sok esetben jól sikerült pillanatképek. Pl. a kis öregasszony, aki legjobb szándékával segíteni akar a nyomozónak, de öreges bőbeszédűségével nehezen tud a tárgyra térni. Vagy az elgázolt asszony társbérlője, aki boldogan ragadja meg az alkalmat, hogy szomszédnője titokban kihallgatott beszélgetéseit, kulcslyukon kilesett ügyeit, vélt és valót-- meglévő hibáit kibeszélhesse, s elpanaszolhassa valakinek: a társbérlet „kibirhatatlanságát”. Iróilag és színészi alakításban is jól sikerült figurák ezek, de nem mondhatjuk ezt ilyen jenntartás nélkül a jilm főhősére, Mozarin nyomozóra. Bár a színész jó alakítást nyújt, né-, hány naivan jeljogott epizód rontja a Jigura hitelességét. J egjőbb hibája azonban a filmnek, hogy az érde■L/ kés és izgalmas témából, az életszerű történetből a végső jelenetekben, a befejezésben kémfilmet csináltak, mégpedig a gyengén sikerült kémfilmek sémája szerint. A tör' net végén kiderül, hogy a gázolást kémek és diverzánsok egy csoportja készítette elő, mert az áldozat a esc bort egifk tagját le akarta leplezni. A hibáktól eltekintve azonban a film érdekes és izgalmas témájú, a jó színészi a okítások, a rendezés és az operatőri munka r -zehangoltsága biztosítják, hogy a néző nemcsak szórakozik a filmen, hanem bepillantást nyer az egyszerű szovjet embereiz éleiébe. — A 306-OS SZÁMÚ ÜGY méltán számíthat a mozilátogató közönség érdeklődésére. (4L folytatás.) Egy ideig senki nem szólt egy szót sem. A déli nap kérlelhetetlenül ontotta magából perzselő sugarait. Most már .a többiek is a gazban fulladozó gyapotot nézegették, de észrevételt egyikük sem fűzött hozzá. A girbe-gurba úton közeledő kocsi most már befordult az udvarba. Abból is férfiak szálltak ki, vadászpuskát és vontcsövű fegyvert szorongattak a hónuk alatt. Shepet a körülötte álldogáló férfiak egyike könyökével oldalbabökte. — Shep, mi elgondolkodtunk egy bizonyos dolgon, — kezdte el akadozva. — És most szeretnék valamit megkérdezni tőled. Shep a sarkán megállva fordult feléje. — Mit? — kérdezte dühösen. — Shep, úgy-e te nem szóltál semmit a seriffnek erről a dologról? Hogy a pokolba szóltam volna! — kiáltott fel és a körülötte álldogálók arcába bámult. Most már eltűnt a feszültség a férfiak arcáról. — Hát akkor mire várunk itt? — szólt az egyikük és a hóna alá dugta a puskáját. — Ha egy nigger arra vetemedne, hogy erőszakot kövessen el családom egyik fehérnépén az egész vidéken, mind egy szálig agyondurrantanám őket, amíg csak az igazit meg nem találnám. — Majd meglátjátok, hamarosan idejön a seriff, magával hozza a vérebeit is és az orrunk elől fogja azt a niggert elcsípni, ha végre nem mozdulunk el innét, és nem mi kapjuk el először a nyakát, — jegyezte meg egy másik. — Amíg élek, nincs olyan seriff, aki azt a niggert elcsípheti előlem, — nyutatta meg őket Shep. — Ez a helyes beszéd, Shep! Shep félrelökte az útjában álló embereket és egyenesen kifelé tartott, arra, ahol a kocsik álltak. — Nagy tömeg van amarra lent, az Oconee-mocsarak táján, — figyelmeztette Shepet az egyik férfi, aki utánaszaladt és most már vele eryüít ment tovább. — És azonkívül szép számban vannak emberek az erdősegekben is, az Earnshaw-hegygerinc oldalán. Mondd, Shep, mi lesz a következő lépésed? Az a nigger egyszerre csak egy helyen lehet, két helyen nem. Mit gondolsz, hol lehet most? Shep nem feiC-lt. — Az emberek közül sokan elúnták ma reggel, hogy ilyen sokáig kellett várakozniok rád és így aztán csoportokra oszolva elindultak a 79 _ _ _ _ _ _ i nigger keresésére. De én ittragadtam és megvártalak, Shep, mert nem szeretem a civakodást ilyen nehéz időkben. Katy kijött a tornácra és szétnézett az udvaron elszóródva álldogáló férfiak között. Odaállt a lépcső mellé vert oszlophoz és nekitámaszkodott. A férfiak közül néhányan megfordultak és nézegettek öt. Katy rájuk mosolygott. A kint várakozó kocsik egyikében egy magányos férfi ült. Kiszállt és az udvar- felé tartott, hogy Sheppel találkozzék. Clint Huff, az andrewjönesi ács volt. — Megállj, Clint! — kiáltott oda neki egy férfi. — So neked, se Shepnek semmiféle oka sincs arra, hogy ilyen komoly időkben nekimenjetek egymásnak. Egy fehér leányt meg.... Clint félrelökte őt és Shep felé tartott. Ö és Shep azóta veszekedtek és verekedtek, amióta elég idősek voltak ahhoz, hogy bicskát tarthattak a zsebükben. A legutóbbi alkalommal a seriff ökörsütéssel egybekötött évi majálisán szólalkoztak össze. Ez az elmúlt nyáron történt. — Shepet egy csaknem tíz centiméter hosszú, a méhkasán látható sebhely emlékeztette a történtekre. Most megint farkasszemet néztek egymással, de azért tisztes távolban maradtak egymástól. — Mi a szándékod azzal, hogy egy ilyen lincselő bandát próbálszz összeszedni? — kezdte el a vitát Clint. — Ügy teszel-veszei itt, mintha te akarnál a vezérünk lenni, mi? Clint benyúlt a zsebébe, kihúzta a zsebkését és felcsatíintotta a nagyobbik pengéjét. — Hé! Te! Várj egy percig Clint! — avatkozott be valamelyik a férfiak közül és kettőjük közé lépett. — így soha nem kerítjük elő azt a niggert. De különben is, mindenkinek alkalma és módja van rá, hogy elfogja őt. Clint félrelökte a közbeszólót. Shep még mindig nem szólt egyetlen szót sem, de kezét már a zsebébe süllyesztette, nyilván azzal a szándékkal, hogy ő is kirántsa a kését. — Biztosan te magad rejtegeted valahol azt a niggert és Jeff McCurtainnek tartogatod — vádaskodott Clint. Megfordult es tekintetét sebtiben végigjártatta a körülöttük álldogáló embereken. — Aki egy ilyen nőmüló niggert kiszoláltat a seriffnek, maga se különb, mint az a Hitvány nigger. Shep ujjainak egyetlen mozdulatával már ki :s nyitotta késének pengéjét. A férfiak megpróbálták, hogy Clintet es Shepet távoltartsák egymástól. de a két ellenség óriási erőfeszítést fejlett ki, hogy az őicet lefogni igyekvőket lerázzák magukról. Most már csak alig öt lépés választotta el őket egymástól. _ Shep kissé elörehajolt és megmarkolta a kést. Clint a kalapjai ® földre dobta és körözve közeledett Shep felé. t)0 (Folytatjuk.)
