Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-02 / 77. szám
4 KELETMAGYABORSZAG 1157. április 2, kedd céfLrilliL tt&fjCL (Utánzását nem ajánljuk) Új könyvek * Nagy László: A vasárnap t gyönyöre. Kb. 107 oldal, kötve 8.50 forint. Andris kora hajnaltájban álmos szemekkel kibotorkált a konyhába egy pohár vízért. Hát uram, teremtőm, az ablakon át beszűrődő sápadt napsugár, egy szörnyen megriadt, le s fel szaladgáló kövér egérkét világított meg. Gyorsan előkerült a sarokból a seprő, keményebb vége lecsapott és — vége az egérkének, Andris lapátra sepri, kidobná, de hirtelen eszébe ötlik valami. Éppen április elseje van, ■— gondolja, jó lesz meg-: tréfálni az asszonyt. J Újságpapírba fogja, úgy' viszi a szobába a kihűlt , áldozatot. óvatosan az ágy végé., re, Mariska lábához teszi: Aztán mintha mi sem történt volna, vissza fekszik a helyére, és megvárja amíg az asszony ébredez- ♦ ni kezd. Tyüh, az áldóját — kiáltja akkor — te Mariska egér rágja a lábadujját. Az asszony eltorzult arccal, sikoltva kirohan a szobából. Sír, zokog, sehogy sem lehet megvigasztalni. Na hagyd már abba — rimánkodik a férfi, amint látja, hogy kissé túl lőtt a célon. Nézd csak döglött egér volt. — Tréfa az egész, áprilisi tréfa. Est így szokták ilyenkor, magyarázza — így illik, megtréfálni egymást. De hasztalan a szép szó, a könyörgés, az asszony még ebédkor is duzzog. Alig szól, éppen csak annyit kérdez, hogy mégis mondjon valamit: Oszt ízlik-c az étel? Hogyne ízlene — áradozik Andris, — ilyen finom gulyás levest még az anyám házában sem ettem. Aranyat ér a te kezed Mariskám. Ennyi dicsérő szóra máskor már, régen a nyakába borult volna az aszszony, de most oda se néz. Hátat fordítva tesz-vesz a mosatlan edények kő-, zott. < Andris vagyon elszán- * tyolodik, végül is bocsá-1 natkérésre szánja el ma- ♦ gát. Felejtsd már el azt a j büdös egeret, megkövet- " lek szépen. Tudom durvaság volt, amit reggel tettem, de többet nem csinálok ilyet. HUMOR - HUMOR — HUMOR A fenyegetés Egy angol prédikátor így szólt a gyülekezethez: — Van itt közietek egy férfi, aki egy másik férfi feleségével kapcsolatot tart fenn. Ha nem tesz egy fontot a perselybe, legközelebb innen a szószékről felolvasom a nevét. Amikor a perselyt kinyitották. hat darab egy fontos bankjegyet találtak benne, meg egy borítékot seaoe. * tíz shillinggel és a követ-ÁCS ANDOR t kező szöveggel: „Csak Máskor még tréfából semt viszem közeledbe azt az% átkozott férget. Az asz-| szony Andris felé fordul ‘ az arca mosolyog. No — mondja megbékülve, akkor én sem fogom többet, még tréfából sem bele főzni a levesedbe. A francia munkásosztály hősi harcát ismerteti meg nézőivel ez a film. A Béke-filmszínház április 4-től tűzi műsorára. Csütörtökön délután érakor ünnepi díszelőadással kezdik a bemutatót. ennyi pénz volt nálam, a többit megküldöm A próba Coster angol elmeorvost egy kisváros kultúr - egyesülete felkérte, tartson a városban előadást. A tiszteletére adott vacsora után a kultúregyesület elnöke megkérdezte Costertól: — Mondja professzor úr, hogyan állapítja meg tulajdonképpen, hogy ki az elmebeteg? •— Rendkívül egyszerű — válaszolt készségesen az orvos, — Felteszek néhány kérdést. amelyet minden normális ember meg tud válaszolni. Például: Cook kapitány három világkörútat tett. Ezek egyikén meghalt. Mit gondol, melyiken halt meg? Az elnök egy kissé gondolkozott, aztán rendkívül zavartan így szólt: — Az igazat megvallva, a történelem mindig gyenge oldalam volt. Talán valami mást kérdezne... Az utolsó nemzedék — Papa, igaz, hogy a nagy kínai porcellan váza az irodában öt nemzedéken keresztül volt a mi családunké? — Pontosan, fiam! — Akkor én voltam az Utolsó nemzedék..: Nagy László — különösen legutóbbi verseskötete, a Nap jegyese óta — a fiatal, magyar költőnemzedék élvonalába került. Hangjaj erős népi ízeket őriz, ugyanakkor modern is, — üde és nagyerejű. Tóth László: Fekete ga-j lambok. Kb. 296 oldal, köt-l ve 18.50 forint. A szép, tartalmas novel[lás könyvben az író nem[csak sajaí életélményeit ! sugározza hiteles erőyel, |hanem igyekszik megérteni ’ korunk minden eleven U►pusát. A Fekete galamOoJC [figurái a mai paraszti viliágból erednek. A verekedők, a városvégi lu.n[penproletárok és a szegé-1 ínyek sorsát villantja fel. (35. folytatás.) Jeff már megint a felülről jövő hangokra figyelt, minden áron ki akarta fülelni, nem művel-e valamilyen szokatlan dolgot Corra odafent a hálószobában. Jeff mindaddig nem nyugtalankodott, amíg Corra mozdulatainak lehallatszó neszét ismerősnek vélte. Attól rettegett, hogy később netán egészen má3 zörejt fog hallani, azt, amikor Corra kemény elhatározással egy bőrönd zárját pattintja össze vagy azt, amikor egy útitáskát dob majd le a padióra. Amikor az imént Corrát odefent hagyta a lakásban, Jeff meglehetősen nyugodt volt; úgy vélte, hogy Corra már nem fogja faliépnél hagyni őt, de azért még mindig fennáll a veszély, hogy Corra esetleg belelovalja magát véleménye megváltoztatásába. Odaintette Bertet és a fülébe súgta: — Menj most ki és nézz utána, hátha hallasz valamit Samról — utasította és igyekezett halkan beszélni, hogy Cissy ne hallja meg, amit mond. — De aztán szedd a lábadat és haramosan gyere vissza. Nagyon nyugtalankodom Sam miatt, hátha kárt tettek benne. Bert azonnal távozott. — Nos tehát ... — 6Zólt türelmetlenkedve Cissy. Hát akkor figyeljen ide, Cissy — szólt Jeff. Megfordult és egyenesen Calhoun asszony szemébe nézett. — Mondja csak, ki írta azt a történetet, ami arról szól, hogy Kisztus visszatért a földre és használt autókkal kereskedett? Nem maga, ügye nem? — Nem, McCurtain seriff, nem én Írtam. Én csak az eladásával foglalkozom. — És a többi ember elhiszi, hogy Krisztus csak úgy fogta magát, lejött a földre és ócska tragacsokkal kereskedett, mint ahogy azt a történet állítja? — Én nem nyilatkozhatom azokról az elmélkedésekről — jelentette ki az asszony, miközben kényelmetlenül feszengett a széken — de helytállók a Bibliáért. Jeff idegesen fel-felpislogott a mennyezetre. — Nem azért jöttem ide, hogy az elmélkedésről beszéljek magával —r jelentette ki gyorsan Cissy. •— Hát akkor miért jött? ‘— A folyamodvány miatt — világosította fel Calhoun asszony; ugyanabban a pillanatban felugrott és a nehéz köteg papirost Jeff elé dobta az íróasztalra. —■ Na már most, Cissy « , * — kezdte el Jeff. 68 — Figyelmeztetem, McCurtain er.rítt, ezek ioOk. «,i» —, j folytatta komolyan és az íróasztalra könyökölt. — Aä hU**.*m, maga is ; tudja, milyen világot élünk manapság. Valamit nekünk, m tennünk ‘Wn. Valamennyi niggert haladéktalanul vissza kell küldendőit Afrikába, oda, ahonnan származnak. Ezek a niggerek olyan félelmetes gyorsasággal szaporodnak, hogy a fehér embereknek nemsokára már arra sem jut elég helyük, hogy lélekzethez jussanak. A niggerek . . . — Na mái- most, Cissy — ismételte tehetetlenül Jeff — a magamfajta ember, aki politikai tisztséget visel, nemigen mehet bele abba... — Én színes emberek között nőttem fel — vágott közbe Calhoun asszony és a szeméből szenvedélyes láng csapott ki — és mindig is igazságosan bántam velük. De ez még akkor volt, mielőtt elkezdték vásárolni azokat a förtelmes Feketejézus-Bibliákat, amelyekben úgy ábrázolják Krisztust, mintha ő maga is fekete nigger lett volna . . . Dejszen ez nem is bűn, Cissy — ellenkezett Jeff. — Éri azt hiszem, hogy a niggereknek ugyanolyan joguk van Krisztust feketének mondani, mint amennyi joggal fehér felebarátaink fehérnek mondják őt. Hiszen nincs útja-módja annak, hogy bebizonyítsuk, ilyen volt-e vagy amolyan. j r gaz-e? Az asszony szeme félelmetesebben csillogott, mint valaha. — Ami azt illeti, éppen úgy fekete is lehetett — folytatta akaratoskodva Jeff. — McCurtain seriff! Julie kerületében soha többé nem fogják seriffnek megválasztani, ha ilyesmit védelmébe vesz — jelentette ki kémé- i nyen az asszony. — Ha nem hajlandó aláírni ezt a kérvényt, hogy ezzel is hozzásegítsen minket ahhoz, hogy kivétel nélkül minden egyes niggert a saját hazájába, Afrikába küldjünk vissza, oda, ahonnan jöttek ... — De hiszen nem mindegyik Afrikából jött ide, Cissy — jegyezte ineg reménykedve Jeff. — Szép számban ismerek niggereket, akik a szomszédos sikátorban látták meg a napvilágot. Az elmúlt hónapokban is két nigger csecsemő született ott. — Tudcm, — jegyezte meg vad keserűséggel Cissy — de én most nem ezekről, hanem a nigger fajról beszélek. Nekünk, fehéreknek, mindannyiunknak legelemibb kötelességünk, hogy Ashley Dukes szenátorral szövetkezzünk és a nigger-fajzatot visszaküldjük Afrikába. — Miért? kérdezte Jeff, akit láthatóan nem győztek meg az asz- j szony érvei. — Mert! — felelte Cissy konokul. Ezek után jó ideig némán ültek ott és meredt tekintettel bámulták egymást. 69 (Folytatjuk.)
