Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-04 / 79. szám
1957. április 4, esütörtök RELETMAGYARORSZAG a A FELSZABADULT 12 EV K MŰVELŐDÉS EREDMÉNYEI MEGYÉNKBEN 4 művelődés területén, ahol az iskolai oktatás és az iskolán kívüli népművelés * *■ eredményeit vizsgálhatjuk, különösen nyilvánvaló, hogy megyénk mennyi sokat köszönhet a felszabadulásnak. Régebben mindig olyan híre volt ennek a keléti résznek, hogy ez az analfabétizmusnak és a szellemi sötétségnek elsőrendű szálláshelye. Lássuk most, hogy megváltozott gazdaság-politikai viszonyaink mennyi új lehetőséget adtak a szocialista kultúra terjesztésére, az általános és alapműveltség egyre szélesebbé tételére: hogy szocializmust építő népünk minél több művelt emberfővel rendelkezzék. »,' isö helyen kell említenünk általános iskoláinkat. Régebben a tankötelezettség *-J 12 éves korig tartott. Aki tovább akart tanulni, annak a polgári iskolát vagya gimnázium alsó osztályait kellett elvégeznie: itt viszont az iskolák kis száma, a magas tandíj megannyi nehézséget okozott. De baj volt az is, hogy a gyerekek nem nagy iskolákban tanultak. Minden községben több kisebb iskola volt, ahol a tanulókat nem tanították osztályonként külön, hanem egyetlen teremben tanultak — életkorra való tekintet nélkül, ugyanannak a nevelőnek az irányítása alatt. Ez volt a felekezeti érdek: mindegyik egyháznak legyen iskolája a községben. Az oktatás eredménye nem volt szempont. Az I. világháború előtt a megye mai területén a tanulócsoportok száma 728 volt, ez a szám 1943-ra még csak 996-ra emelkedett. Közvetlen az államosítás előtt meghaladta az 1500-at, tíz év alatt pedig 2677 lett belőle: ennyi tanulócsoport működik ma megyénkben. Nyilvánvaló, hogy minél jobban szétválaszthatok a korban, tanulmányi anyagban nem egyforma igényű tanulók, annál eredményesebb, igényesebb lehet a tanítás. Ma már a tankötelezettség 14 éves korig terjed. S ma már ott tartunk, hogy minden 10 tanuló közül 9 olyan iskolába járhat, ahol teljesen osztott tanítás folyik, s a felső tagozatban szaktanárok oktathatják. Ez persze megkívánta, hogy a pedagógusok számát emelni kelljen. A mai megye területén 1925-ben csak 906 tanító működött, a felszabadulás évében is csak 1390. Ma ez a szám felül van a 3300-on. Ez utóbbiból pedig kis híján ezer felsőtagozati szaktárgyak tanítására képesített okleveles tanár. Aki tovább akart tanulni, annak legalább polgári iskolát kellett elvégeznie, vagy a gimnázium alsó négy osztályából kellett vizsgáznia. A felszabadulás előtt az ilyen 10—14 éves középiskolás tanulóink száma alig haladta meg összesen a 3000-et. Most pedig, az elmúlt iskolai évben az általános iskolának csak a VIII. osztályában volt hatezer tanulónk. Óriási eredmények ezek: hatalmas lépések az igazán művelt, általánosan .képzett dolgozó nép eszménye felé. U asonló a fejlődés a középiskolák területén is. A felszabadulás előtt a megye mai területén 11 középiskola volt. A régi Szatmárban egyáltalán nem volt olyan iskola, ahol a 15—18 éves tanulók folytathatták volna tanulmányaikat. Az említett 11 iskola közül a leánygimnáziumok bizony nagyon csekély létszámúak voltak, s például a nagykállói gimnáziumban is volt a régebbi években olyan érettségi, ahol több volt a vizsgázó osztály tanára, mint tanulója. A felszabadulás utáni években új középiskolák alakultak Mátészalkán, Nyírbátorban, Fehérgyarmaton, Vásárosnaményban, Tiszalökön. Kisvárdán a régebbi két középiskola mellett most óvónőképző is működik.. A felszabadulás előtti középiskolák 15—18 éves tanulólétszáma évenként 1300 körül mozgott. Az elmúlt évben, 1956-ban pedig több, mint 4000 hasonlókorú, középiskolás tanulónk szerzett évvégi bizonyítványt. jV em is beszélve arról, hogy az általános iskolában ma egyáltalában nincsen tandíj, tanulságos összehasonlítást kapunk, ha erről is beszélünk. A harmincas években a középiskolai tandíj évi összege átlagosan 60—90 pengő volt. Ma a közepes tanulók ennél forintban lényegesen kevesebbet fizetnek, nem is beszélve arról, hogy a jobb előmenetelű tanulók esetleg teljesen tandíjmentesek. Ugyanígy: a régi középiskola tankönyvei darabonként 6—8—10 pengőbe kerültek: ma a könyvek ára 4—6—8 forint. A harmincas években a diákotthoni ellátásban a tanulóknak csak kis százaléka vehetett részt, mivel egy havi'ellátási díj több volt, mint egy-egy kezdő tanár havi fizetése. 1956-ban viszont a középiskolai tanulók 32 százaléka diákotthoni tag, s átlag 200 forintot fizetnek, s ez az összeg is lényegesen kisebb a ténylegesen felmerülő fűtési, világítási,, étkeztetési, korrepetálási stb. költségeknél. További 13 százaléka középiskolásainknak élvezi a tanulószobai ellátást, havi 50 forintért. Ezért ebédet kapnak és korrepetálásban részesülnek délutánonként. (Ugyanez megvan az általános iskolások számára is: 28 iskolánk mellett 61 csoportban 2400 gyermek élvezheti az altalános iskolai napköziotthon intézményét. Átlagosan havi 40 forintért kap a tanuló ebédet és délutáni korrepetálást.) |A e íg; folytathatnánk tovább, más vonatkozásban is. Például 1945-ben 32 óvodánk volt a megyében, s ezekben 850 gyermekkel foglalkoztak. 1956-ban viszont 105 ivódéban, 151 csoport van, ahol 200 óvónő 6000 gyerek felügyeletét, étkeztetését, gondozását látja el. Az elmúlt nyáron ezen kívül 108 idénynapköziotthonos óvodát állítottunk fel megyénkben, ahol 3800 gyermekre vigyáztak szakszerű felügyelettel, látták el őket étkezéssel, míg szüleik — elsősorban a mezőgazdaságban — voltak elfoglalva egész napon át. ¥ ehetetlen volna itt most részletezni annak a sok-sok millió forintnak az eredményét, amelyet új iskolába, új tantermi és szertári felszerelésekbe, felújításra, újjáépítésre, tanítói lakások emelésére fordított szocializmust építő államunk népgazdasága. Több lapoldal nem volna elegendő csak az adatszerű felsorolásra sem. JU asonló eredményeket ismerünk meg az iskolánkivüli népművelésben is. Csak egy-két számot a sok, nagyon sokat jelentő adathalmazból. 1947-ben megyénk területén összesen 3 (három) művelődési otthon volt, ma pedig 123 ilyen kultúrotthon hirdeti haladó hagyományainkat, a szocialista kultúra eredményeit, — évenként 400— 450 ezer főnyi közönség számára. Hasonló a helyzet a könyvtárak térén is: ma már a megyei könyvtáron kívül 7 járási könyvtár, 6 önálló községi és 268 letéti könyvtár működik megyénkben. — 1944-ben 17 mozi volt megyénk mai területén, most pedig 153 gépegység működik, 197 helyen játszva a tömegek számára legkönnyebben hozzáférhető művelődési lehetőséget biztosító filmeket. Bontja zászlóit szülőföldem ! E táj néma volt. SiirgönypóznáU nem dudoraszták szét dalai. S vándorok lábai sem hordták más vidékre ritka porát. Látszani dűlőkön túl nem mert, rejtegette félénk halmait. Még a jegenyefák sem lengtek — mint máshol, — oly magasra itt. S a főid, mely mint olvasó pergett rögöt morzsoló ujjakon, oly gazdag áldást sohse termett, hogy híre szállt volna szárnyakon. Csak rozs nőtt, a szőkén hajlongó, a lágy, sugárzó, illatos, a kis halmokról völgybe omló hullámú, pipaccsal habos. Völgyek fészkén lágyan borzolva kotlóalj krumpli üldögélt, s a tengeribe kapaszkodva napraforgósor mendegélt. Oly csendes, lombok alatt alvó, s érintetlen volt ez a föld, akár a földgömbőn áthajtó trópusi öv, a páva-zöld, Mikor ébredt szerte az ország, o is felnyitotta egét, s beszívta mélyen a szabadság keleti-szél leheletét. S hogy a hazának tudtál adja létét: méltó szavakra lelt. Fontolt tettekkel fogalmazza a hírt, mit magáról jeleni. Első szava új állomás volt, s a tiszalöki turbinák, Pirulva dicsekedtek pár szót a sóstóhegy! almafák. Szorgalmasan és igyekezve buzgólkodik sok kis üzem. A dohánygyár szivarfüst-enybe illatot lehelve üzen. A határ tarka pántlikáit megvarrta a szövetkezet: bontja zászlós búzatábláit szülőföldem és integet! A völgyek meleg mellkasában dobognak forró traktorok; hallják meg szerte a hazában, — itt is piros jövő buzog. Nagy feszültségű vezetékek idegein már felremeg az árain, ez az új eszméiéi s jövőbe villant képzelet, mely falvak villanylámpájábaii felgyűl, felizzik, mint a táj ragyogó-szép fantáziája, mellyel a kommunizmust látja már. VÁCI MIHÁLY. Április 4. WÍ ok adat ez, de még többet sorolhatnánk fel, hogy az elmúlt 12 év eredményeit kellőképpen megmutathassuk. Szocializmust építő államunk nagyon jelentős összegeket biztosít az állami költségvetésben a művelődés céljaira. Miénk ez, nekünk adta ezt a magyar dolgozó nép: éljünk is vele. Serkentsük hát gyermekeinket az iskolák szorgalmas látogatására, a tanulásra, s mi magunk is használjuk fel a kultúrotthonok, könyvtárak, mozik hatalmas, műveltséget terjesztő erejét! Mint hűvös cellából szabaduló fogoly, S mint virágölben a rnagnevelő erő, Kit felüdít a nyár langyos levegője: Buzog népünkben a teremtő akarat: Téli rabálmából úgy ébred az idő, Nyomortanyák helyén munkáslakást épít, A szabadság örökifjú szeretője, Szerbtövises sziken rizst, gyapotot arat. Minden sejtben zsibong a tavaszi mámor, Kombájn zúg és traktor dübörög a tarlón, Fában, fűben, szívben forradalmi láz van. Fejtőkalapácstól harsog a széntárna. S új élet fogamzik a természet ölén Villanyerőmű és gyár-gyár után épül. Megtermékenyítő napsugaras nászban. S munkás-paraszt ifjak mennek iskolába. Hol van az az erő, amely visszagyűrje Április négy! Te új világot teremtő, Giz-gaz alá a most zsendülő fűszálat S szabadságérlelő, áldott tavaszi nap! S visszakényszeritse kéregbörtönébe Köszönjük e dústermésű magyar nyarat A rügyet, ha benne az élet megárad7 Néked és a béke hős katonáinak. Április négy! Te új virágot fakasztó, S mint ahogy nincs erő, amely visszagyűrje Üj életet hozó áldott tavaszi nap! Bimbóbörtönébe a nyíló virágot, Te hoztad nekünk a magyar szabadságot,Nincsen erő, amely rabbilincsbe verje Gazdag ajándékát Kelet fiainak. Mégegyszer a dicső magyar szabadságol! BALOGH BÉLA, Ibrány
