Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-28 / 98. szám

1957. április 28, vasárnap

keletmagtarorsxa©

a

Egy járási művelődési ^ felügyelő tervei az

ifjúság nevelésének területén

Most, hogy a művelődési osztály és az ifjúság megyei vezetői egyetértve, közös határozatban foglaltak állást a „műveltebb falusi ifjúság“ ügyében, eljött az ideje annak, hogy a művelődési munkások komoly terveket dolgozzanak ki az ifjúság nevelését illetően.

Mindjárt elöljáróban megmondhatom, hogy nálunk: a nyírbátori járásban úgy akarjuk az ifjúság kulturális igényeit kielégíteni, hogy a szórakoztatás mellett neveljünk is.

Az ifjúság érdeklődési területe igen nagy. Sokakat érdekel a hasznos ismeretek és keresik ezek megszerzésének lehetőségét, mások különböző sporttevékenységben vesznek részt, de a művészeti munka — a színjátszás, ének, népitánc — is nagyszámú fiatalt vonz.

Mi most úgy tervezzük meg az ifjúság foglalkoztatását, hogy minden fiatal találja meg érdeklődési területét.

Tervünkben — mint egyik legfontosabb feladat — Szerepel az énekkarok, dalkörök szervezése. El akarjuk érni, hogy minden EPOSZ szervezetben állandó jellegű kórus működjék. Ez jelentené a daloló, vidám ifjúságot az EPOSZ-ban. Az énekkarok népdalokat, népdalfeldolgozásokat, tömegdalokat és énekes mesejátékokat tanulnak majd.

Növelni fogjuk a népi tánccsoportokban résztvevő fiatalok számát a meglévő csoportoknál és azon igyekszünk, hogy új táncosokat neveljünk. Ebben és az énekkari munkában már komoly eredményeink vannak az ömbölyi, nyírgelsei, nyírlugosi és Nyírbogát István-tanyai EPOSZ szervezeteknél. Az új szervezéseknél az ő tapasztalataikat felhasználjuk.

Az ifjúsági ismeretterjesztő munkán keresztül olyan hasznos ismereteket kívánunk nyújtani, amelyek segítik az ifjakat a termelő munkában. Az eddig is jól bevált mezőgazdaképző tanfolyamok szervezését tovább folytatjuk. Itt is jó példa áll előttünk: a nyírvasvári tanfolyam példája. Azoknak a fiataloknak, akiknek munkája nem mezőgazdasági vonatkozású — rádiós- és motoros-köröket indítunk, s hogy a lányok is megtalálják a helyüket, részükre kézimunka, szabó-varró és főző tanfolyamokat szervezünk,

Eddigi tapasztalataink is azt mutatják, hogy a társas táncók tanítása iránt nagy az érdeklődés a fiatalok között. Ezen a téren a jövőben is számítunk Deér Imre tánctanár eredményes munkájára, aki nemcsak a társastáncokat tanítja meg, hanem az egymás közötti helyes viselkedés szabályait, az „illem‘’-et is megismerteti a fiatalokkal.

A járási múzeum értékeinek összegyűjtésében nem kis szerepe van már eddig is az ifjúságnak, nem utolsósorban úttörőinknek. Meglévő néprajzi értékeink felkutatásában és gyűjtésében szintén bevonjuk a fiatalokat.

Természetesen a népművelési munka elválaszthatatlan az iskolától és ezzel együtt a pedagógusok irányító, segítő munkájától. Az énekkarok, tánccsoportok szervezésénél, azok vezetésénél feltétlenül számíítunk a nevelőkre. Csak velük együtt valósíthatjuk meg feladatunkat: a szocialista ember kialakítását s Vadon József,

a nyírbátori járás népművelési felügyelője.

Milyen műsor less május elsején a Sóstón?

Két híres népiegyüttest láthatnak majd többek között Nyíregyháza dolgozói a május elsejei sóstói ünnepségen: a nyírlugosit és a vállajit. A nyírlugosiak a ^Nyírségi páros tánc”-cal és az „Üveges tánc”-cal lépnek fel, a vállajiak rézfúvós zenekarukkal most

mutatkoznak be a megyeszékhelyen, azonkívül bemutatják az „Este falun’’ című népi játékot és a „Meg kén házasodni’ című népi játékokat. A két vidéki együttes után a „Tiszán innen, Dunán túl” együttes népdal műsorát hallhatják az ünneplők.

rjsuieretlen

rBes lentf ei-dö kuniéit In

a nyíregyházi Állami Levéltárban

A nyíregyházi Állami Levéltár ismeretlen Bessenyei-dokumentumokat rejtett magában, amelyek csak az utóbbi hónapokban kerültek elő. Az iratok úgy jutottak el Nyíregyházára, hogy mikor Pusztakovácsiból, Bessenyei bihari jószágáról, ahol életének utolsó évtizedeit töltötte, Bessenyei hamvait Nyíregyházára hozták, a községben egy ládára való iratot is találtak. Ezeket Túri Sándor tanító, a lelkes Bessenyei-tisztelő a nyíregyházi Állami Levéltárnak adta át megőrzés végett. Az iratok — az idők folyamán, úgy látszott, elvesztek, de dr. Nyárády Mihály és a boldogult levéltáros, Kiss Ernő buzgólkodásából végül is megkerültek.

Az iratok jelentősek, mert fontos kortörténeti, társadalom-gazdaságtörténeti adatokat tartalmaznak.

Bennünket természetesen leginkább a Bessenyei személyével kapcsolatos iratok érdekelnek. Ezek főleg az 1782—88. közötti évekből származnak, s így méltán számíthatnak érdeklődésre. Ez a korszak ugyanis Bessenyei életének egyik legválságosabb időszaka.

Mi történt 1782-ben?, Bessenyei otthagyja Bécset, a fényes- császárváros ragyogó látványait, udvari ünnepélyeit, gazdag könyvtárait, franciás, lüktető kulturális életét, és hazajön Szabolcsba, a fullasztó vidéki életbe, a durva, műveletlen nemesek közé, a pörösködések lélekvesztő világába, egy gazdaságilag zülleni kezdő nemesi család elszomorító vidéki viszonyai közé. Ez a Szabolcs már nem az a régi táj, amelyet Bessenyei ifjúságában oly szeretettel énekel meg': bővizű lápjai harsogó hajóival, a Tiszapart óriási jegenyéivel, az ifjúi boldogság hangulatával, amikor, ahogy Bessenyei mondja ifjúkori költeményeiben: Szerelemmé válik a természet..: Ez a Szabolcs már a kiábrándulás tája lesz számára, ahol ifjúi szerelmi álmok helyett súlyos adósságlevelek, terhes családi kötelezettségek, kicsinyes helyi perpatvarok, vérizgató pörök, a távlattalan élet fájdalmai és szenvedései várnak rá.

E sivár és keserűséggel teli évek idején, vezet el bennünket az egyik ismeretlen nyíregyházi dokumentum, amelynek lényege az, hogy" könnyelmű, felelőtlenül költekező és pereskedő Bessenyei-család több tagja Bessenyei Györgyre igyekezett hárítani minden kötelezettséget, amely alól ily módon menekülniük lehetett. Megtudjuk belőle, hogy Bessenyei Boldizsár és Julianna, György testvérei annyira el voltak adósodva, mint a dokumentum említi, hogy három máriásig, azaz kb. egy forintig terjedő összeget sem lehetett rajtok behajtani. Megtudjuk, hogy pénzeket vettek fel kölcsön, hivatkozva a berceli és gávai birtokokra, s mikor a hitelezők jelentkeztek, a fizetést egyszerűen megtagadták, a végrehajtást elutasították azzal, hogy hiszen ezek a birtokok Bessenyei Györgyé, . náluk semmi keresnivalójuk nincs a hitelezőknek. És hogy milyen gazdák lehettek ezek. jól jellemzi őket Bessenyei, mikor azt mondja, hogy „ha kezükbe kerülne a föld, akkor egy szeget se revarálnának meg és egy barázda felszántásával sem törődnének“... Hogy milyen lehetett az élet közöttük, mi sem bizonyítja jobban, mint az a kitétel, hogy „e birtokok dolgában már csaknem gyilkosság is esett a családban.’“ Végül a költő a sok huzavona és embertelen csalafintaság, élősködő lelkiismeretlenség láttára így kiált fel: „Itt is az a cél, hogy én pusztuljak el!“

IV em csoda, hogy Bessenyei ebből a pokolból

1 ^ igyekezett menekülni. Még két évig kitartott azért, míg valami rendet próbált teremteni, de azután menekült tovább, Biharba, azt hivén, hogy ott nyu-INNEN — ONNAN

Május elsején avatják fel a tiszarádi új művelődési otthont. Az ünnepélyes megnyitásra a falusi parasztfiatalok A Noszti fiú esete Tóth Marival című színművet tanulták meg Kriston Sándor művelődési otthon igazgató vezetéséivel,

A csengeri állami gazdaság kiskörzeti mozit működtet. — Csengersimába, Csengerújfaluba és Nagygéc községekbe viszik a keskenyfilmes ’ vetítőgépet, hogy ezek a községek se maradjanak filmek nélkül.

galmasabb helyre talál, ahol ismét folytathatja írói munkásságát, amire Szabolcsban e két év alatt bizonyára nem volt semmi lehetősége. Pedig 1782-ben a katonai társzekér, amely elé négy pejló volt fogva, s amely Bessenyei bécsi holmijait szállította Belcelre. gazdag könyvtárát és eddigi írásait is magával hozta.

Csak most, az új dokumentumok alapján láthatjuk teljes egészében azt a helyzetet, amelyben Bessenyei György 1782—85 között Tiszabercelen volt. Eddig átköltözésének motívumát, amely miatt elhagyta Tiszabercelt, főleg a Bessenyei Mihály-féle bihari örökségben látták, amelyet Györgynek a bátyja hagyott a családra. Kétségtelen ez alkalmat adott arra, hogy György otthagyja Bércéit, de az ok volt elsősorban az a nyugtalan, erőszakosságokkal, igazságtalan vagy igazságos de mindig szinte késre menő pörösködések okozta helyzet volt, amelybe a család, a testvérek miatt bonyolódott az író Bercelen. Ilyen . körülmények között Bessenyei György nem tudott dolgozni, nem tudott alkotó tevékenységet folytatni. Nem messze járunk az igazságtól, ha ezek után azt mondjuk, hogy Bessenyei valósággal menekült Bércéiből és szinte megváltásnak látszott, hogy Biharba költözhetett. Jó hírnevét ezenkívül családi pletykák is kikezdték, amelyek seholsem maradhatnak el, ahol az emberek, ha ártani akarnak egymásnak, akkor a nyelvükkel is mérgezik egymást p edig Bessenyei György nem ez után a zűrzavar ros, rosszakarattól és gyűlölettől mérgezett légkörű világ után vágyott.

De azt kellett tapasztalnia, hogy Biharban sem várták szívesen. Életírói ugyan szépen elsorolják: „Az agglegényül elhalt Bessenyei Mihály a maga bihari birtokait, amelyek részben Nagyszalonta környékén, a Fekete Kőrös vidékén, részben a Sárréten, közel Berettyóújfaluhoz terültek el, három kedvelt öccsére, a nehézkes Boldizsárra, az eleven Sándorra és az okos Györgyre hagyta", — azonban halljuk csak, mit vallanak ezekről a birtokokról a nyíregyházi dokumentumok? Az egyik tanú pl. ezt vallja az emiatt megindult pörben:

Tudja a tanú úr bizonyosan, hogy amely jószágot bírnak Bessenyei urak ezen Nemes Bihar Vármegyében, az a Nadányi famíliát illető jószág^ Néhai Bessenyei Mihály Pálóczi Horváth Ádám úrtól erőszakkal foglalt el egynéhány telket és kúriát. Tehát valamit bírt néhai Bessenyei Mihály, az mind Horváth Ádámot illeti, melynek is mindaddig békességes birodalmában volt említett Horváth Ádám úr, míglen Bessenyei Mihály által igazságtalanul és erőszakosan ki nem vettetett volna. Amit Bessenyei Mihály bírt, azt mind árendában bírta más uraságtól. Bessenyei Mihály uram, mindent, ami néki tetszett, erőszakkal vett el másoktól, erővel és hatalommal fogta el az idevaló birtokos uraktól.

eái így várták ellenfelei Bessenyei Györgyöt Biharban. Persze, ezekből a tanúvallomásokból le kell számítani az ellenfelek hazugságait, de cselszövényeik mégis azt eredményezték, hogy évekig tartó pörök keletkeztek, s van ezek között olyan is, amely az író halála után 50 évvel fejeződött be.

Mindez nem közömbös hatású Bessenyei osztályhelyzetére és haladó felfogására sem. Ö a nemesi osztály más haladó gondolkodású tagjaival együtt érezte, hogy nem lehet már a régi módon élni és kormányozni, becsületesen kereste saját felfogása szerint a nép felemelésének módját, s előkészítette az utána következő haladó írók fellépését, leleplezve a feudális társadalom bűneit és embertelenségét.

Az új nyíregyházi dokumentumok tárják fel tehát igazán, milyen sötét viszonyok vették körül Bessenyeit Biharban is. Ennek ellenére, vagy éppen ezért még inkább megalkuvás nélkül küzdött tovább, a sötétség, az előítéletek, a kapzsiság, az embertelenség ellen, magasra emelve az értelem, a haladás és felvilágosodás zászlaját. És így az új dokumentumokon keresztül Bessenyei még közelebb kerül hozzánk, mert látjuk, hogy mily viszonyok között kellett küzdenie egy jobb,! igazságosabb, boldogabb Magyarországért,

Dr, MERÉNYI OSZKÁR