Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-21 / 93. szám
4 KEL RT M AGV A RORSZ A G 1951. április 21. vasárnap Volly István: I—'TŐáwéti fúiáiizetlh ^^/KiJXimiJtqXJApLULt/L A kis kertben jártam, Rózsafát találtam, El akart száradni: Szabad locsolódni?! — Előkerül a kis üveg. Vászonnal van lekötve és sugárzik belőle a szagos viz. A gyereksereg egyre jön, árad befelé. Egyik a másiknak adja a kilincset és szebbnél szebb versek váltogatják egymást. Mind mást mond: fíégi szokás hazánkban a húsvéti tojásküldés, ajándékozás, — már a Sándor-kódex emlegeti. Ezt pedig a mohácsi vész előtt írták. Maga a húsvéti tojásajándékozás Svájcban, Német-, Cseh- és Lengyelországban is kedvelt szokás. De, hogy külön erre a célra szerkesztett énekkel szedjék a húsvéti hímest, — ilyen népszokás csak Magyarországon ismeretes, hazánkban is csak pár megyében, éppen jBeregben és Szatmárban, itt is mindössze (8—9 faluban. Kizárólag a mi megyénkre ’jellemző népszokásokról van tehát szó! A HŰSVÉTI TOJÁSSZEDŐ DALLAMOK legszebbjét Bartók Béla fedezte fel 1912-ben Nagygúton, Bereg megyében, egy másikat Lajtha László Nyírmeggyesen 1934-ben, a legfrissebbet pedig e so’rok írója találta Vitkán 1956-ban. A dalvers azonos azzal, amelyet az első magyar költőről: Balassi Bálintról Balassiversnek nevezünk; ez is nagy régiséget sejtet. A budapesti rádió autója nemrégiben ellátogatott Nyírmeggyesre, ebbe a virágzó almafákkal körülvett faluba. Hangfelvétel. készítettek az ottani húsvéti népszokásokról. Most alkalom nyílik rá, hogy mindazt a szépet és kedveset, amit a dédapák hagyományoztak a falura, — elmondják, elénekeljék, elverseljék a rádión keresztül ■ország-világ számára a nyírmeggyesnek. A rádió húsvéthétfői közvetítésében megszólalnak a tojást festő lányok és asszonyok, a tojást szedő legények, a zenészek, a kicsinyek és nagyok; mindazok, akiknek része van e. nyírmeggyest húsvéti tojásszedésben. A KÉSZÜLŐDÉS napokkal előbb jkezdődik. Nagypénteken a fiús anyák, 'akiknek 10—15 éves fiúgyermeke van, |5—6 nyerstojást küldenek a lányos anyák gázához. Ki-ki a „keresztlányához’' küldi a tojásokat. A lányok a sok tojást — száz is összegyűlik egy-egy háznál — a tavalyról őrzött viráglevéllel, falevéllel, lóherelevéllcl letakarják és selyemharisnya-darabba vagy vászondarabba csavarják és így festik meg vöröshagyma léivében vagy festékben. Ahol a virágszirom vagy levél rátapad a tojásra, ott világosabb színfolt marad a héjon. Így ké!szül a húsvéti hímes. A LEGÉNYEK — tizenhattól fölfelé, Hmíg meg nem nősül az illető — húsvét\vasdrnap esteién 5—6-os csapatokba verődnek, és egy csendes, félreeső helyen rendesen az istállóban — összegyűlnek, hogy ne zavarja őket senki. Megtárgyalják a húsvétéjjeli tojásszedés módját, összehangolják az éneket, a zenészeket. Ki-ki hoz magával egy szál kolbászt, fél sonkát, húsvéti kalácsot, bort. Esznek-isznak, vígságra hangolódnak. Tizenkét óra tájt már igen jó hangulatban vannak, kicsit mámoros is némelyik. Ilyenkor azután nem nagyon válogatják, hogy melyik házhoz menjenek előbb: minden lányos ház sorrakerül, és egyik csapat a másikat követi. Csöndesen lopódznak az ablak alá és megzendül e híres nyírmeggycsi húsvéti köszöntő; ébreszti az ágyban szunnyadó eladó-lánykát. Ma van húsvét napja, másodéjszakája, Jól tudjátok, jól tudjátok! ünnep első napján Jézus feltámadván Dicsőségben, dicsőségre! Még a madarak is, mindenfele fák is örvendeznek, örvendeznek! Juliska, Boriska, Rebeka, Zsuzsánna, Kegyes szüzek, kegyes szüzek, Keljetek fel ágyból, cifra nyoszolyából, Arra kérlek, szépen kérlek! Hirnes tojás légyen öt vagy hat pár készen Mi számunkra, mi számunkra! Mert ha nem úgy lészen, — vízipuskáir. készen, Számotokra, számotokra! Ablakon bétartom, reálok bocsátom: Mind megáztok, mind megfáztok! Ez az egypár suhant- hadd menjen tovább is. Már ne álljon, már ne fázzon! Az ének messze zeng az éjszakában, összefonódik a szomszéd házaknál köszöntő csapatok danájával. Ébresztgetik a „kegyes szüzeket" illő verssel, diákos udvarlással is: Ma derült fel húsvét második hajnala, Mellyen szokott járni az ifjak tábora. Kelj fel, gyönge kislány, mélyen elaludtál, Mint egy bazsarózsa, szépen kinyitottál! Add ki hát a hímest, tudod megígérted, Hogy minden legénynek párjával rendeled! Add ki hát szaporán, ne késsél sokáig. Ez a pár sulianc-lcgcny hadd menjen tovább is! Szívemből kívánom! A versmondást új dallam követi: aféle régi-régi— virágének, szerenád lehet, amilyennel a messze városokból hazalátogató diákok gyönyörködtették valaha a lányokat : Ugyan édes párnám csúcsa. Mit álmodtál az éjszaka? — Én egyebet nem álmodtam. Véled, rózsám, mulatoztam! Csöndes folyóvizet igyál, Ott is rólam gondolkodjál... — Ha elmegy is, járj békével, Könnyező két szemeiddel!... A most következő szavakba huncutság is vegyül: kéreti magát az eladó: — Keresztanyám, keltse fel a lányát! — Nincs itthon, elment a vásárba! . — Itthon van az, hiszen láttam az este, a piros ruhában sétált! — Hát ha már úgyis tudjátok, hogy itthon van, akkor gyújts világot, lányom! ... — Hányán vagytok? — szól ki a lány álmosan, — mintha most ébredt volna fel az édes álmából. Gyújtja a világot, nyílik az ablak, vagy az ajtó, és kiadja hímes tojásokat. Sötét van, nem látja, — legfeljebb sejti, hogy hányán vannak és köztük Van-e a „szeretője" is. Annak két pár jár, a többinek fejenként egy pár hímes. Ha rosszul számolt a lány, akkor beszél a tréfás legény: — Keresztanyám, jövőre több tengerit adjon a tyúkjainak, hogy többet tojjanak az ilyen legények számára..! — Tojást! — vágja rá egyszerre az egész legénysereg, hogy csak úgy hangzik az utca tőle! EGYSZER IDEGEN VENDÉG aludt húsvétkor Nyírmeggyesen. Dehogyis aludt, hiszen egész éjjel hallotta a legénycsapatok hangos énekét, verselését. ... Mikor már vagy a huszadik csapat kezdte: „Keresztanyám, keltse fel a lányát ...“ — nem állhatta tovább és megszólalt: „Ejnye, de sok keresztfia van, kamámasszony!..Az idegen vendég persze nem tudhatta, hogy Nyírmeggyesen minden legény keresztanyámnak szólítja a lányos anyát..; Régebben a fösvény gazda kiszólt: — Elkaparta a tyúk a tojást! — és nem adott a köszöntőknek. A legények bosszúból leakasztották a kapuját és elvitték a másik utcába, vagy kihúzták a szekerét a falu szélére. Reggel a fösvény gazda mehetett utána és cipelhette viszsza. A falu meg nevette. Ha a leány „szeretője", vagyis a vőlegény-jelöltje is ott van a köszöntők között, akkor az ajtó kitárul és betessékelik a sereget. A muzsikusok rázendítenek a csárdásra és táncolnak is a terített asztal mellett: Látod babám, ezt a tearózsát, Reggel nyílik, este járok hozzád! Este járok, mikor senki se lát, Mégis irigy rám az egész világ ... frigyeim, hagyjatok szeretni, Hagyjátok a szemem reá vetni: Rászokott a szemem az intésre, Gyöngye karom (a) szép lány ölelésre! És a „gyönge" karok átölelik a lányt és megperdítik a csárdásra. Egy-egy legény száz tojást is „megkeres" húsvét éjszakán. Ki lehet számítani, hogy legalább ötven háznál kellett elénekelnie a tojásszedők énekét! El lehet képzelni, hogy milyen hangos Nyírmeggyesen a húsvétvasárnap éjjele, és ez a danázás tart egészen a hajnali órákig. HÜSVÉT HÉTFŐN KORA REGGEL a kisgyermekek, az iskolások sietnek, szinte futnak, hogy még nekik is jusson a maradék hímes tojásokból. A kicsik is csapatosan jelentkeznek. Felírják egy papírdarabra, hogy kikhez kell elmenniök, hány „keresztanyám"-hoz, ahol fiatal leányka vá~ja a locsolódást. Megállnak az ünneplő ruhás gyerekek az ajtó mellett és fújják a rigmust: Ajtó megett állok, l'iros tojást várok. Ha nem adják párját. Estig is itt állok! Adjátok hát lányok, fia nem sajnáljátok. De ha sajnáljátok. Bizony megbánjátok, Tisza facsaró víz Lészen a ruhátok! Kicsi vagyok, székre állok, Onnan egy nagyot kiáltok, Hogy mindnyájan meghalljátok: Boldog húsvétot kívánok! ★ i Zöldülnek már a vetések, csörögnek a szar Icák, Azt hallottam, Nyírmeggyesen a hímesek tarkák! Adjátok hát lányok, ha nem sajnáljátok. Mert ha sajnáljátok, csupa víz lesz a ruhátok! f ~ ' * ★ Én kis kcrtészlcgény vagyok. Rózsavízzel locsolgatok. Szépen kérem az apját. De még jobban az anyját, Engedje hozzám a lányát, Hadd locsoljam meg piros két orcáját! Jó reggelt, jó reggelt, friss jó egészséget, Kérek a gazdától engedelmességet, Tudom, a gazdasszony megengedi lányát, Meglocsoljam rózsavízzel piros két orcáját! Szívemből kívánom! ★ Én kis görög, hömbörödök, Hol betérek, tojást kérek! Ha nem adtok, mind meghalló!;. Reám marad a házatok! ★ Keljetek fel lányok, cifra nyoszolyából, Adjátok a hímest arany kasilából. Mert ha ne madjátok, vízipuskám készen, Meglocsollak szépen! Te kislány!... Előkerül a kosárka, a szépséges régt nevén: ,,kasita", A kislány benyúl az „arany kasitába" és adja a hímest párjával. Előfordul, hogy a tojásban kis csirke van! Véletlenül... Az ilyen tojást visszaviszi a gyerek és anak a háznak a kerítéséhez vágja, ahol kapta. HÜSVÉT MÁSODNAPJÁN bál van a faluban. Vig muzsika szárnyain táncolnak a tojást festő lányok és a tojást szedő legények, ki-ki a párjával, jövőre talán egy pár lesz belőlük; ez az élet rendje! Hiszen a nóta is azt mondja, csak párosán szép az élet, — mint ahogy a hímest is mindig párosán osztogatják Nyírmeggyesen. Boldog, akinek része lehet benne! ************************************************************************************1 Keresztrejtvény megfejtés Az április 7-i számban megjelent keresztrejtvény megfejtése: Vízszintes sorok: 1, Búj, 83. Anarcsi sírokról, 90. András bácsi, 4. Jósa András. Függőleges sorok: 12. A nyíri pajkos, 20. Kemecsei, 21. Orvos, 23. Bronz csólár, 25. Nagykáiló, 48. Szabolcsi földvár. A helyes megfejtők közül a következők nyertek könyvjutalmat: dr. Berecki József Nyíregyháza, Körte utca 14, Tarcsa Bálint Nyíregyháza, Luther-ház B. fsz. 4. MŰVELŐDÉS a Megyei Tanács Művelődési Osztályának összeállítása Köleséből való keresztszemes kendövég. Színezése: világoskék, sötétkék és fekete. Koroknay Gyula gyűjtéséből.
