Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-20 / 66. szám
J.8ä7, március 29. szerda KELETMAGYAKORSZÄG i * ♦ ♦ ♦ I ♦ ♦ 4* ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Korszerű, kulturális szövetkezeti kereskedelmet 1. seárn Megjelenik kéthetenként Jő hír a falusi lakosságnak (gumicsizma, kerékpár, motorkerékpár, mosógép, fényképezőgép, karóratea és kerékpárbclsö érkezik « Szovjetunióból (fjapjúszÖTctcí, lepedő — len — és pam útvasúnál, inganyagul, kordbársonyt, flanelig karion! és pizsama anyagul kapunk Lengyelországtól .1 A népi Leafa’oszojuz és a demokráciák szövetkezeti központjai hatalmas összegű segélyt és áruhitelt ajánlottak lel a magyar szövetkezeteknek, hogy a lakosság áruellátásában fennakadás ne legyen. Az elmúlt hetekben ebben az ügyben utaztak Szövosz delegációk a Szovjetunióba és longyelországbav A küldöttségek tagjai arról számoltak be, bogy igen előnyös árucsere üzleteket kötöttek a Szovjetunióban és Lengyelországban. Közei öt millió rubel értékű árucsercforgalmi szerződést kötöttünk, csupa olyan cikkre, amelyre a falusi iakos♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*« Ságnak nagy szüksége van.ílajándckaként ez cv júniu- Többek között kapunk: j sában és augusztusában 30.000 pár férfi, női, gycr-||100—100 magyar szövetke mek gumicsizmát, 5.000 kerékpárt, 800 motorkerék-J párt, 4,000 mosógépet, 1.100! hűtőszekrényt, 3.600 fényképezőgépet, több mint! 14.000 karórát, 30.000 gar-j nitura evőeszközt, 3 tonna' teát. 60.000 darab kerékpár-] belsőt és külsőt. zeti gyermeket látnak ven-J dégiil tengerparti és hegy-J vidéki üdülőkben. | A lengyelekkel megkö-f lőtt szerződés eredménye-* ként gyapjúszövetet, lepedő.} len- és pamutvásznat, ing-J anyagot, kordbársonyt,* flancllt, kartont és pizsa-j maanyagot kapunk. A l,en-* gyei Szövetkezeti Központ* Huszonkét motoros permetezőgép ügyében folytatunk tárgyalásokat Csehszlovákiával Főleg h gyümölcstermelő szakcsoportok olvassák bizonyára örömmel azt a hírt, hogy a földművesszövetkezetek megyei központja Nagy Sándor megyei kertészeti felügyelő javaslatára megkezdte a tárgyalásokat huszonkét motoros permetezőgép szállítása -ügyében a csehszlovák szervekkel. Nagy< Sándor szerint az ügy! kedvezően halad előre és< még a permetezési idény! megkezdése előtt megér- j keznek a gépek a föidművesszövetkezetekhez, amelyek sorrendben kölesönzik azokat nek. igénylőik- * 79 szakcsoportot tartanak nyilván megyénkben lezögépekre amelyek* kiadására a közeljövőben* i.crül sor. Az utóbbi időben sorra alakulnak a földművesszövetkezet kebelében a különböző szakcsoportok * >♦♦♦♦*•♦»**♦*♦♦»**♦*♦♦♦♦♦*♦♦*►♦♦♦«♦■*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Szabolcs-Szatmárbati fő- * leg gyümölcs és méhész } szakcsoportok kértek működési engedélyt, de jócskán van rizs, zöldség és burgonyatermelő szakcsoport is. A szakcsoportok tagjai jórészt gépekkel, saját felszereléssel rendelkeznek. A vajai, kálmáubázai szakcsoport például több mint 12 darab per-;; melezőgéppcl és permete-!! zéshez szükséges felszereléssel, a kálménházi öntözéses berendezése« szívómotorral. rendelkezik. Nyfrturán. az elmúlt héten alakult meg a gyümölcstermelő szakcsoport 13 hold gyümölcsössel és 1(1 taggal. Ügy határozta!-:, hogy minden munkát közösen végeznek és évvégi tisztajövedelembő. az elvégzett munka, valamint a gyümölcsterület arányiban részesülnek. A föld-} művesszövetkezet mes ígérte, hogy a növény-} védőszereket, műtrágya-* féleségeket őszi hitelre* biztosítják számukra, tb-i ányban a napokban akt kult meg négy gyümölcs-1 termelő szakcsoport. Ta i } jalk máris bejelentették | isénvüket motoros perme- * Az igazgatóságok, elnökeinek legutóbbi megyei értekezletén felszólalt Kassai József elvtárs is, a rakamazi igazgatóság elnöke. Elmondotta többek között, hogy szövetkezetük 1956-ban több mint másfélmillió forint tiszta jövedelemmel zárt. Szép összeg ez. S ha hozzávesszük, hogy nerr. is olyan régen még a legrosszabbak között emlegették a rakamaziakal, akkor figyelemreméltó ez a beje.entés. Hogyan értek el eddig? — kérdeztük a lcgilletékesebblől, Kassai elvtárstól. — Nem volt könnyű dolog — hangzik a válasz. Az 1951-es kiskereskedelmi forgalom még alig haladta meg az egymilliót. 52-ben egyesültünk Tiszanagyfaluval, 53-ban 1 Tímárral, ez is segített. De még ekkor is „csak” 8 milliós kiskereskedelmi forgalmat bon- okítottunk le. A pálfordulás 1954-ben következett. Változás nélkül 11 és félmillióra ugrott fel boltjaink forgalma. Az elmúlt évben pedig már 17 millióra. S még néhány szemléltető adat: 1951-ben 73 e er forint veit a saját forgóeszközünk, tavaly év végén pedig I millió 307 ezer. helyesebben •— sajnos — még ma is az vagyok. Hogy miért járom cn a kálváriát 1956. augusztusától, azt én magam sem tudom, bár többször kértem crrcvonalkozó felvilágosítást a Szőlőoltvány. és l'acsemcterorgalmi Vállalat nyírteleki kirendeltségétől. S most már —megfelelő történelmi távlatból vizsgálva a dolgokat — nem is csodálkozom ezen. Mert Pesten is jártain az ügyben közel egy hónapja — ígéretet ott is kaptam, de azt ugyanúgy nem követték alkotó tettek, mint az előbbieket. Hogy miért vagyok én rövidesen jubileumot ünrenlő ügyfél? Erre válaszolok: A megyében működő gyümölcstermelő szakcsoportok — nevükhöz híven -- szeretnék felújítani gyümölcsösüket, illetve űt területekkel akarják növelni a, szabolcsi l»nathán-kultúrát. Mintegv 30.000 darab csemetét igényeltek tehát a szövetke-* zctek megyei központján } keresztül, gondolva arra,} hogy a közös megrendelés nagyobb eredményt szül. Áz idő bizonyította be, hogy nem mind arany, ami fénylik, , azazhogy* egyetlen darab gyümölcs-' fa sem érkezett a megye szakcsoportjaihoz. Pedig az ültetés ideje már nagyon itt van. Es, ha egycgy szakcsoporttag Cfcletii bújában magánosként próbál szerencsét — a legtöbb esetben sikerrel jár. Magunk is meggyőződtünk arról, hogy a cscueték cgyrésze — bár szilárd halmazállapotú — fc-f kclc csatornákon folyik cl.} Es ezért emelünk ez el-} lén is szót. Azt kérjük,} hogy tekintsenek az illaté-} lcesek más Kapcsolataik} mellett a mi közel egy* éves kapcsolatainkra is.* Magyarul: sürgősen adják* ki a szakcsoportoknak* szükséges facsemetéket! * (gyetkó) ♦ Tízéves ünnepét ültük az elmúlt évben a földművesszövetkezeti mozgalom fennállásának. És az eredményekben, — mondjuk ki bátran — hibákban gazdag esztendők alatt ezrek és ezrek tanultak meg mozgalmunkban a közösségért dolgozni, harcolni, Megtanultak az egyszerű munkás és parasztemberek betűt vetni és számvetést csinálni. Ha á-t mondtunk, mondjunk b-t is. Szóljunk arról, ami nagyfontossága ellenére sem kapott eléggé tág teret propagandánkban, az elmúlt idők agilációjában, de amely immár szinte életszükséglete szövetkezeti kereskedelmünknek. Ez pedig nem más, mint a kulturáltság és a korszerűsítés. Szükség van erre? Égető! És ezt ma már egyre több igazgatósági elnökünk, sőt — dicsérendő — egyre több egyszerű választott vezetőségi tagunk is elismeri, követeli. Mert a tízéves múltat vizsgálva azt lehet mondani monopolhelyzetben voltunk. Ma pedig egyre inkább tért hódít a falun az állami és bizonyos fokig a magánkereskedelem. És én azt hiszem, mindenki belátja: ha nem tartunk lépést mind a boltok korszerűsítésével, mind az áruellátás iránti növekvő igényekkel, mind pedig az udvarias kiszolgálással, a kultúrált árukezeléssel — akkor nem kereshetünk előkelő helyet a kereskedelem nagy versenyében, ahol most kezdődik igazán a rajt, A napokban hallottam, hogy az ajaki parasztemberek cukrászdát, a mápdokiak sörkertet, a nyíregyháziak tejcsárdát, a tiszalökiek korszerű éttermes szállodát kérnek, megint másutt speciális kiskereskedelmi boltokat szeretnének. Hasonló igények a — községben dolgozó szövetkezeti emberek tudják a legjobban — szerte a megyében felmerülnek. A javaslatokat, a jó elgondolásokat figyelembe veszik a szövetkezetek legtöbb helyen. De nincs is inás lehetőség. Egy út van előttünk: állandóan kutatni a véleményt munkánkról, felszínrehozni és fel ínep is tartani a javaslatokat. Meg kell valósítani azokat! De azt sem lehet megengedni, hogy a szövetkezeti boltokban ne találjon a vásárló mindennapos szükségleti cikket. Fel kell mérni a szükséglett és annyira, javítani a bázisok áruellátó munkáját, hogy ne legyen többé árnyéka sem a ma még bizony fellelhető gyakorlatnak — tehát ne küldjenek oda, ahol az az árucikk nem szükséges és megfordítva. Az áruellátás korszerűsítése éppen olyan kötelességünk, mint a fent említettek közül ’ ármelyík. Örömmel tapasztaljuk, hogy a legtöbb helyen a felismerhetetlenségig megváltoztatják a régi, egykori „maszek“ boltok képét. De ez nincs így min- } denütt, mert például Vasmegyeren a szövetkezeti * bolt és kocsma épülete és berendezése néz ki a leg- * clhagyatottabban. Pedig elérkezett az ideje annak, ♦ hogy a szövetkezeti boltok tisztaságban, rendben, ? külsőben is hasonlítsanak a gyógyszertárakhoz És ez a követelmény nem csak a jövő követel- * ménye, hanem elsősorban a jelené. Kopka János * * t * ! * * i ♦ I l * ***•«**♦»*»»***«*♦*♦***** Közben persze fejlődött bolthálózatunk is. 1951- ben mindössze 1U boltunk volt, ma már 33 van. És ezek közöt textil-ruházati, as-műszaki, cipőbolt és tüzelőanyag telep is van. Tavaly építettünk egy minden igényt kielégítő cukrászdát. Van szikviz, téglaégető és betonüzemünk. Ezeknek a lényege elsősorban az, hogy a rakamaziak szinte kivétel nélkül mindent megkaphatnak a szövetkezeti boltokban. Nem kell időt tölteniük máshol, ha vásárolni akarnak. Sőt. Azt akarjuk — és volt is, van is példa —, hogy inkább máshonnan jöjjenek hozzánk, ha szükséges valami. A tagság anyagi érdekeltsége is párhuzamosan nőtt. Az 1954-es gazdásági évről 28.000 forintot, az 1956-osró! pedig 345.000 forintot juttattunk a tygoK- n.'.t nyereség visszatérítés címén. — Milyenek a k 011 r. geik? — összes költségs/.intiink y)54-ben 9.18 százalék volt, 1956-ban már 2 százalékkal kevesebb. Ezzel szemben Közel 3 százalékos a nyereségszint melkedásc. Így nyertük el tavaly a „Kiváló földművesszövetkezet” címet. Ehhez hozzájárult az is. hogy az 1954. évi 99 ezer forinttal szemben az elmúlt év vegére 146 ezer forintra emelkedett részjegyalapunk. — Ezéví terveik? — Befejezzük a virányos! italbolt építését, irodát, raktárát építünk a Tüzép-telepen, elkészítjük a betonüzem épületét, hogy télen is termelhessen (meg kel! jegyeznem, hogy 130 forinttal adjuk olcsóbb n az általunk készített kútgyűrűket, mint a magánszektor), új nagyvendéglőt nyitunk, új irodahelyiségbe költözünk, helyei igénylünk egy korszerű kisvendéglő és kerthelyiség számára. Építünk — közel egymillió forintért — egy 70 vagonos terményraktárt a vasút mellé. — Hogyan segítik a termelést? —- Elsősorban hasznos tanácsokkal, nem utolsósorban jó felvásárlási árainkkal, üc közvetlenül is. Tavaly ugyanis 1400 holdat vetettek be jutányos díjért (15 forint holdanként) kölcsönadott ve- Irigépeirikkel és állandóan Használatban volt 10 per metsző gépünk. (Napi 5 forint.) Ez összegből megtérül az értékcsökkenés és a javítási költség. Szakemberekkel műveltünk egy műtrágyázott kísérleti parcellát és ez bennünket igazolt. A rakamaziak pedig ügyes emberek es olyannyira, hogy az idén. mintegy 1200 mázsa műtrágyára jelentettek be igényt. Már eddig 60Ö mázsát adtunk el. Sajnos, a foszfát és pétisó máris mind elfogyott és nem nagyon számíthatunk újabb szállítmányra, — 1 .ehetőség van méhész, gyümölcs, burgonya és dohánytermelő szakcsoportok megalakítására: Ezt összvezetőségi értekezleten vitatjuk meg, amikor megbeszéljük az OFT és a MÉSZÖV választmányának határozatait. Az viszont a kérésünk, hogy kisgépeket jutassanak hozzánk, mert ez nagyon keresett minálunk: — Milyenek az első negyedévi tapasztalataik? — Az áruellátás sokkal körülményesebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában volt, mégis 15—20 százalékkal magasabb a forgalmunk, mint akkor; És januári, februári forgalmunk alapján 550 ezer forint a tiszta jövedelm ü tik.
