Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-02 / 51. szám

KELETMAGYARORSZAG 1957. március 2, szöulija: Vetőmag .ügyben: ■ (tsz-ek a járási tanácshoz egyéniek a föídmiívesszóvetkezetfiez forduljanak Apró hosszúságok Földrengés nyíregyházán? Kormányunk mindent eb­­ivóvet,, hogy az eueuiorra­­daiom áitai ért suiyos ná­luk ellenere is biztosítsa a zavartalan mezogazuasagi termelést, Sok ezer mázsa ivUionoozo veiumugoi. auj­­naz aozponti készletből a termeioszoveücezetek és egyénileg doigozo parasztok. A teljes igényt műiden ve­tőmag 001 az áriam előrelát­hatólag nem tud kielégí­teni. Az egyéni gazdák ipar­kodjanak tavaszibúza, árpa és lucerna vető­magjukat egymásközotti cserével beszerezni, mert ezekből elorelathatolag a készletek nem fede­zik az igényeket. A termelőszövetkezetek n tavaszi Kalászosok vető­magját háromféle módon szerezhetik be. Szokvány áruért cserébe, kölcsön vagy pedig készpénzért, Igé­nyeiket a járáai tanács me­zőgazdasági osztályán kel, benyújtani. Az egyéniek minden vetőmagot kész­pénzért a iöldművesszövet­­kezetnél szerezhetnek be. Lucernából, ha lesz is hiány, de lóheréből min­den igényt ki lehet elégíteni. A termelőszövetkezetek ré­szére 220 mázsa ólomzároit heremag áll rendelkezésre, az egyéni parasztok pedig 400 mázsát kapnak a Tér ményíorgalmi Vállalat készleteiből. Az ólomzároit • lóheremagot 31.50 forintért kapják az egyéniek a föld­művesszövetkezetektől. Kiváló takarmánynö­vény és egyben talajja­vító is, különösen a kalászosoknak elsőren­dű dővetemenye a ta­karmányborsó. Megyénkben eddig különö­sen az egyéniek kevésbé foglalkoztak ezzel a nö­vénnyel. Kormányzatunk 300 mázsa vetőmagot bizto­sít az egyéniek s-amara is. Kilónkénti ára 5.00 forint. Nagy mennyiségben érke­zik takarmányrépamag és tavaszbükköny is. Ezenkívül csibehúr, köles és még sok egyéb vetőmagból válogat­hatnak nemcsak a terme­lőszövetkezetek, hanem az egyénileg dolgozó parasz­tok is. Kiváló minőségű neme­sített napraforgómagot vehetnek a termelők a földművesszövetkezetek­ben kilónként 4.50 fo­rintért. A homoki gazdák örömé, re nagymennyiségű csillag­fürt vetőmag is rendelke­zésre áll a földművesszö­vetkezetekben. Takarmány­termelésre édescsillagfürt­­magból 1300 mázsa áll ren delkezésre az egyéniek szá­mára. Mázsánként! ára 400 forint. Zöldtrágyázásra 7.30( mázsa keserű vetőmagot szállít a föidművesszövetke zetekbe a Terményforgalmi Vállalat, amit 300 forintos áron vásárolhatnak meg a termelők. Meg van a lehetőség az őszi nagy pusztítás után is, hogy sokKal több takar­mánynövényt termeljenek a dolgozó parasztok, mint eddig. A kormány megtesz > mindent, a parasztságon a ; sor, hogy jó munkával ide­jében elvégezze a tavaszi vetést. Csikós Balázs. ; HAJNALI dübörgésre ébredtem. Álmosan azon gondolkoztam, hogy föld­rengés vagy ágyulövések ezek a dobbanások. Egyik sem. A Takaréképület előtt teherautók rakodtak és valami nagy súlyú tár­gyakat zuppatottak a földre. A csendes najnali órákban ezek valóságos ágyudörgésnek tűntek. —. Ez nem is az első eset. A késő éjjeli órákban is sokszor megtörtént, hogy ..rakodnak” a teherautók, Ez természetes is. De miért egy nagy bérház mellett? És miért ilyen durván és hangosan? Mégis csak figyelembe kellene venni, hogy né-i hány száz dolgozó éjsza­kai pihenését zavarják. Szabadpiac vagy kofaurafóm? 16 munkát, sok sikert a dohányfermentáló kultúrcsoportjának <t üzemi bizottság levele jVI integy három éve, 1853-ban indult el útjára a nyíregyházi Dohány­fermentálógyár kultúrcsoportja. Nagy lelkesedéssel fogott hozzá a Luxemburg grófja című Lehár operett tanulásához. Sokan nem hittek a csoportban, nem hit­ték, hogy elfogadhatót tud majd nyúj­tani, olyan nézőközönségnek, amely nem egyszer látott már színházi előadást hi­vatásos színészekkel. A szereplők azon­ban nem ismertek lehetetlent és 1953 novemberében meghirdették az első elő­adást. A terem zsúfolásig megtelt, sokan a lépcsőházi» szorultak. Sokan talán csak azért jöttek, hogy hitetlenségüket igazol­ják a csoport gyenge játékával. Kellemes csalódással mentek el az ilyen emberek, mások pedig, akik hittek és biztak a szereplők szorgalmában és tehetségében — diadallal. A siker még jobban lelkesítette a szereplőket, a csoport tagjait. Még ne­hezebb feladatra vállalkoztak: a Szabad szél című Dunajevszkij operett előadá­sára. Ismét sikerrel. így lehetne so-1 rolni — Csárdás királynő, a Gazdag fele­ség stb. — műsorokat és sikereket, ame­lyeket a szorgalommal szövetkezett te­hetség és Istványi Andor jó rendezése hozott meg. Most februárban — 9-én — újra előadták a Csárdás királynő ope­rettet a munkanélküli alap javára. Első­nek gondolt a csoport azokra a munka­társakra, akiket nem vár már szokott munkahelyük és most még nincsen kilá­tás elhelyezkedésre. A nyíregyházi elő­adást 2 előadás követte Öfehértón, 2 Tiszabercelen, Nyírbogdányban és Ke­­mecsén. A kemecsei előadás volt a Csár­dáskirálynő 25. előadása. A kultúrcsoport minden tagjának* lelkes, önzetlen munkája, szorgalma és* serény igyekezete hozta meg a sikereket.* Mi ezen az úton sikeres továbbhaladást, j jó munkát kívánunk a kultúrcsoport minden tagjának. Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat* Üzemi Bizottsága APRÖ BOSSZANTÁS­NAK számítanak a piaci árak kérdése is. Ha a vá­sárló végigjárja a piacot, azt tapasztalhatja, hogy fillérre egyforma árak vannak mindenből. Tej­termékek, vagy tojás, zöldségféle és minden áru ugyanolyan áron ke­rül forgalomba, akár ko­fánál vásárol az ember, akár termelőnél. Mi ennek az oka? Irá­nyított árak vannak? Igen. A viszontelárusító kofák kimondják reggel az árat és a termeltető ezt ma­gára nézve is „kötelező­nek” ismeri el. Mi volna a tennivaló? A termelőknek kellene az ára Icát letörni. Ha a bolgár kertészek vagy a tsz-ek és valamennyi ter­» Ismét a „talponállók“ A „TALPONÁLLÓK” szerepéről szeretnék még néhány szót szótan i. Ezek az úgynevezett söntések igazán nem állanak a „hi­vatásuk” magaslatán. Azt is elmondom miért. Mert piszkosak, (Tiszte­let a kevés kivételnek.) A levegő ezekben a helyisé­gekben borzalmas. A pá­linkagőz összekeveredik a bor és sör „illatával”, hozzászámítva a cigaretta melő szívén viselné a dol­gozók életszínvonalának emelését, —■ akkor azzal is törődnének, hogy a ko­fáknál olcsóbb áron ái-u-, sítsanak a piacokon. Aj piaci árakat a kínálat és a kereslet egymáshoz való viszonya szabályozza,. A szabad piacon ez az el-i mélet nem érvényesülhet, ha a piacot ktuzsorázö ko­fák irányítják. Az árak szabályozásánál nem járnak elő! jó példá­val a Zöldség és Gyű-, mölcsértékesítő Központ boltjai sem, ahol mindent drágábban árusítanak, mint * pl«*w»kon « kofák, (Például: egy kiló vörös­hagyma a sOidséRbcltok­­ban 12 forint, a piacon S forint.) Ez nem «egíli «19 az árak normalizálódását. és pipaszagot, .— elvisel­hetetlen bűzt Javasolnunk egy próba­tételt. Takarítsanak rend­szeresen naponta leg' alább kétszer és mossak le az italpultot óránként, mert onnan terjeng * bűz. Ezzel a „kúrává!’ megoldható lenne a jó le­vegő kérdése is. De egy­általán — szükség van a talponállókra?! rarttw pál. (io. imyiaias) _ — Fogd be a szád, ne fecsegj a Mammyról. Ez most nem alkalma: idő ana, hogy a Mammyról fecsegj. Megengedted, hogy egy züllött fe­hér lány bajba keverjen, most csak azon légy, hogy kiszabadulj ebből n galibából. Mert ha még tovább itt kujtorogsz a kunyhóm körül, engem is, meg a Mammyt is belekevered ebbe a csúnya galibába. Mert arra te ne számíts, hogy a fehér népek nem ütik bele az orrukat ebbe a do logba, még ha akár a Mammyról is van szó. Szedelőzködj már és fus: innét, mint ahogy már megmondtam neked. Sonny karja még szorosabbra fonódott Henry lába körül. — Ügy-e, Henry, megmondod a Mammynak, hogy egyáltalán nem az én hibámból esett meg az, ami megesett. Mondd meg neki, hogy Katy kisasszony volt az, aki kirohant a bokrok mögül és megfogot Űgy-e, Henry, megmondod ezt a Mammynak? — Persze, hogy mcgriiondom — ígérte Henry és egy erélyes moz­dulattal le akarta rázni magáról SonnVt. — Amint először összekerülök a Mammyval, megmondom neki. Egyelőre most nem sok alkalmam lesz erre. Ezek a fehér népek felkutatják az egész vidéket. Jó lesz őket ke­rülni, amíg ez a herce-hurca vadászat tart. Na, menj már, ahogyan mondtam. Mert már úgy vagyok magam is, hogy minden percben job­ban és jobban félek, ha még tovább itt kell állnom. Henry kiszabadította magát Sonny karjából és beugrott a nyitott ajtón át a szobába. Már be is csapta maga mögött az‘ ajtót, belülről be­zárta, szorosan elreteszelte. Sonny kint maradt a lépcsőnél. Sonny egy ideig ott guggolt a lépcső előtt és sokkal borzongatóbb érzések kering­tek benne, semhogy meg mert volna moccanni és maga mögé mert volna nézni. A holdnak még nyoma sem volt az égen, de a csillagos éjszaka, mintha világosabb lett volna éjfél óta. Amikor Sonny végül összeszedte bátorságát, hogy megfordítsa a fejét és a háta mögé pillantson, a szé­les lapályon keresztül-kasul futó sövénysorokat éppen olyan tisztán látta, mint fényes nappal, amikor a nap sugaraival elönti az egész vi­déket. Távolabb, a szántóföldeken túl, úgy rémleítek a magasba ágas­kodó datolya-szilvafák, mint az egek felé segítségért kapaszkodó ke­zek. Sonny becsukta a szemét, majd megint Henry kunyhójának ajtaja felé fordította sóvár tekintetét. Az a kunyhó, amelyben ő maga iakott Mammyval együtt, olyan messze volt innen, hogy nem láthatta. Túlsá­gosan félt, semhogy a védelmet nyújtó árnyékból ki mert volna moz­dulni. .( 29 Bob Watson napszámosai és részesaratói az út két oldalán, szét­szórt viskókban laktak. Egy tucat vagy talán ennél is több ilyen viskó állt itt, elég nagy távolságban egymástól. Az egész területen egyetlen fénypontot sem lehetett látni. Sonny a lehető leghalkabban cdaveregette tenyerét Henry ajtajához és fojtott hangon szólongatta barátját, de vá­laszt nem kapott. A kezén és a térdén kúszva megindult a kunyhó mellett, megkerülte mindkét sarkát, és végül is annyira merészkedett, hogy az egyetlen ablakot fedő, szorosan bezárt fazsalugáter alatti repe­déshez emelje a szemét. Csakhogy időközben Vi már hamuval lefojtotta az izzó fenyőhasá­bokat. Sonny semmit sem látott a sötétben. Henry! — suttogta be a repedésen. Hosszú ideig nem kapott választ, jól lehet Sonny hallani vélte, hogy odabent súgdolóznak Vi és Henry. Azt is hallotta, hogy Vi és Henry mezítláb topog odabent a padlón. Nyilván lehúzták a cipőjüket, nehogy akár a legcsekélyebb zaj is kihallatsszék. — Henry! — súgta megint Sonny, de most már jóval hangosab­ban. — Henry! — Mit akarsz már megint, te fiú? — szűrődött ki Henry suttogó hangja a szoba' sötétjéből. Nem volt barátságtalan, de érezni lehetett, hogy szerette volna, ha Sonny elmenne már. — Henry, nem tudom rászánni magamat, hogy csak úgy egyszerűen elfussak innét, mint ahogy te mondtad — szabadkozott Sonny. — En semmiféle olyan helyet nem ismerek, ahová elmehetnék. Én nem isme­rek senkit és engem sem ismer senki. Itt akarok maradni. Én semmit sem követtem el, Henry. Sonny hallotta, hogy Vi és Henry súgdolóznak odabent, de nem értett abból semmik Csak várt, pattanásig feszült idegeivel és ujjúinak végével az ablak párkányába kapaszkodott. — Ha nem akarsz olyan messzire, elmenni, mint ahogy mondtam neked, — suttogta vissza a hasadékon Henry — akkor olyan messzire menj el, mint amilyen messzire elvisz a lábad és amikor úgy érzed, hogy senki emberfia sem láthat téged, bújj el az erdőségben. De menj már innét Isten hírével. Ne lábatlankodj itt mór tovább, mert a fehérek bármelyik percben ránktörhetnek. Annyi eszed csak van, tudhatod, hogy megindul a hajtóvadászat utánad. Menj, amerre a szemed lét és a lábad visz és ha találtál valami jó biztos helyet, húzd ott meg magad és maradj ott, 'amíg csak lehet. Megígérem, hogy felkereslek, ha egyszer ennek a csúnya galibának végeszakad. Ha egyáltalán végeszakad. — Biztos, Henry? Megkeresel? — Tálán nem tartottam be mindig a szavam? — bizonykodott Henry. Vágj neki a legsűrűbb fenyőfa-rengetegnek, amilyen gyorsan csak telik tőled. Indulj hát végre, ahogy megmondtam. — Most már a hangja is feszült volt a türelmetlenségtől. 30 (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom