Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-14 / 61. szám

4 KFÍFTM AGYARORSZÁG 1937. március 14, csütörtök C sendes bes&elyetés Juhász Gyulával, a tiszalöki járás tanulmányi Hány ember egy járási tanulmányi Jelügyelő ? Felelet: öt ember, de legalább három. Én: Ezt hogyan kell ér­teni? Juhász elvtárs: (Ko­moly, megfontoltan, hig­gadtan beszélő középkorú férfi, aki legalább öt mon­dattal előre gondolkozik.) A i úr ásókban ezelőtt 5 munkaerő végezte azt a munkát, ami ma egyetlen emberre marad. A főbb tisztségek, amelyeket vi­selnem kell: 1. tanulmányi felügyelő, 2. művelődési felügyelő, 3. járási sportügyek in­tézője. Én: Ügy tudom, a mun­kahelyek megszűntével a hatásköröket is elvette a megye? Juhász elvtársí Való­ban. A személyi hatáskör a megyénél, a gazdasági a járási számadó igazgató­nál van már. De elképzel­dalmi ügynek is kellene lennie. Az iskolában, ha ritkán is, előfordul, hogy a gyermekek némelyike provokációs kérdést tesz a pedagógusnak. Ez arra utal, hogy az iskolán kí­vüli ráhatást hezza be az iskolapadba. Nagyobb együttműködés kellene a pedagógusok és szülők kö­zött. Sajnos, a pedagógu­sok tekintélye meglehető­sen apadt. Én: S miért? Juhász elvtárs: Mert minden népszerűtlen fel­adatra őket használták a községekben. Az egyik volt járási tanácselnök egy ízben kijelentette: Aszerint értékelem a peda­gógusokat, hány téesz ta­got szervezett. (Az erő­szakos szervezés során.) Másik oldalon: az ideoló­giai nevelés sem volt tö­kéletes. Regényt lehetne elbeszélni a bizalmatlan­ságról, velük szemben. Helyes volt? Amikor 20— 30 éves tanítói működést úgy ítéltek meg, hogy le­venteoktató is volt a peda­gógus, s megfeledkeztek arról, hogy egyszerű pa­rasztszülők gyermeke. Na­gyon örülök Balogh Ele­mér múltkori Nyíregyhá­zán tartott beszédének, amikor kijelentette: az ér­telmiség nem osztály, de osztályértel.niség. Munká­sok és parasztok gyerme­kei. Én: Mi volt a tapaszta­lata az ellenforradalom napjaiban? Juhász elvtárs: Szemé­es tapasztalatom: levál­tottak. Egy úgynevezett forradalmi járási tanács­ülésen történt. Velem együtt a járás dolgozói­hető, hogy a megye egyet­len munkaügyi előadója például kielégítően tud foglalkozni a megye mind a négyezer pedagógusának ügyeivel? Nem. A problé­mákkal továbbra is a já­rási tanulmányi felügyelő­höz fordulnak. (Mosolyog.) Döcög a szekér, de azért haladj Ab értelmiség nem osztály, de osxtály­­értelmiség Én: Vannak-e nagyobb döccenők az oktatásban? Juhász elvtárs: Az ok­tatás kérdése nem csupán ‘skolaügy, hanem társa- » VILLON EST NYÍREGYHÁZÁN Kedden este történt. A József Attila Művelődési Ház nagytermében irodal­mi műsor keretében Villon szavalóestet hallhattunk. A XV. századi francia köl­tő verseiből értékes mű­sort állított össze a debre­ceni irodalmi kör együtte­se. A máskor zsúfolásig megtelt nézőtér soraiban, sajnos, csak kevesen él­veztük a nyújtott művészi élményt, de annál lelke­sebben ünnepeltük a vá­rosunkba érkezett színé­szeket, pedagógusokat és egyetemi hallgatókat. 42 együttes tagjai között volt Mensáros László is, a Csokonai Színház tagja, aki három szavalatával éppen olyan feledhetetlen élményt nyújtott, mint a tavalyi Hamlett alakításá­val. Karácsony Sándor pe­dagógus összekötőszövege kitűnően szólaltatta meg a villoni kort és rámuta­tott az előadott versek lé­nyegére. A Villonról ki­alakult hamis képet helyes megvilágításban mutatta be. Ebből láthattuk, hogy Villon szerette az egyszerű embereket, s érzéseinek hangot adott nem törődve a következményekkel. Az első szubjektív francia költő volt. Nemcsak a színészek szavalatát élveztük, hanem a műkedvelők is igen nagy sikerre, szerepeltek. Egészen újszerű, hogy < képzőművészek, rádiósok < és egyetemi hallgatók is; felléptek, akik szintén az irodalmi kör tagjai. Öröm­nél üdvözöljük a. jó kez­deményezést annál is in­kább, mert cs. k néhány ilyen kör működik az or­szágban, Jó lenne, ha más­kor is ilyen élményben részesítenének bennün­ket. Hallottuk ugyanis, hogy ehhez hasonlóan a jövőben néhány irodalmi műsort akarnak összeállí­tani. Készülnek például Juhász Gyula, Kosztolá­nyi, Vörösmarty művei­nek tolmácsolására. ‘ Sz. M.' felügyelőjével nak kétharmadát. S ho­gyan? Egy példa: Pocsai Gyula panaszügyi előadót azért, mert nem ismerték. Ha nem ismerjük — mon­dották —, akkor bizonyo­san rosszul dolgozott. Ta­pasztaltam, hogy voltak, akik a nehéz napokban kiálltak. Mint Borivó Lászlóné, községi pedagó­gus, aki vállalta, hogy! miért kommunista. Álta­lában a pedagógusok pasz-, szíván viselkedtek. öt. nevelő ellen folyt, illetvo. folyik fegyelmi vizsgálat,! Milyen tervekkel foglalkoznak a járás iskolái ? Én: Gondolok itt a tá­­volabbiakra. Juhász elvtárs: A iisza­­löki iskola a monoki isko­lával áll testvérségbeijj Cserekiránduláson voltak tavaly is. A tiszavasvári I. számú iskola már két éve egymásután a magyar Felvidéket járja nyaranta. Az idén is ezt tervezik. Mi egy pedagógus kollek­tívát szándékozunk ve­zetni gyermekekkel együtt Rimaszombatba. Gyönyörű vidék, s nincs több ide 200 kilométernél. A tisza­vasvári II. sz. iskolát a budapesti repülőtiszti is­kola patronálja. Évente több ezer forintot ajándé­koz a tiszavasvári iskolá­nak. Tájmúzeumot is ilyen ajándékpénzből alapítot­tak. Minden évben itt va-nak az úttörőavatáson, s két gyermeket visznek fel a repülőtiszti iskolára tanulni. Ez, remélem, az 'dén is folytatódni fog. Sipkay Barna,' Ujabh hazatérők A „Szabad földről” a napokban visszaérkezett újabb magyar csoporttal jött meg Nádori László, a volt OTSB módszertani osztályának vezetője, aki a melbournei olimpián szerepelt magyar sportküldöttség­nek is egyik vezetője volt. Nádori elmondotta, hogy az Ausztriában tartózkodók közül Róka és Somogyi haza akarnak jönni, ebbeli szándékukat már meg is írták. Ats és Záborszky, bár jól megy nekik az úszás, Amerikába készülnek. Az Amerikában túrázók közül az úszók és vízilabdázók már befejezték szereplésüket, a vívók és tornászok 15-én érkeznek túrájuk végére San Franciscóban. Azok, akiknek nincsenek kint hozzá­tartozóik, március 31-ig valamennyien hazajönnek. (23. folytatás.) * Amint az autó az út végén hirtelen megállt, a tömeg előbbre nyo­mult és vastag gyűrűt vont a kocsi köré. Néhány zseblámpa fénye éles sugarakat vetett az autóra; mind a négy ajtaját hirtelen felszakították. De hamarosan kiderült, hogy nem a seriff ül benne. Egy ismerősnek tetsző férfi mászott ki a kocsiból, félősen hunyorgott a vakító fényben, és néhány an nyomban megállapították, hogy ez Del/>ach, az andrew­­jonesi borbély. — Mit akartok, emberek? — kérdeze félénken és a kocsi felé hát­rált. Nem tettem én semmi rosszat! — Mit keresel erre? — csattant fel egy hátrább álló férfi kér­dése és abban a pillanatban már át is furakodott a tömegen és kihí­vóan megállt előtte. — Hallottam, hogy egy nigger megerőszakolt egy fehér lányt. El­jöttem, hogy segítsek a vadászatban — magyarázkodott a borbély. — Már nem egyszer vadásztam niggerekre és most sem akartam kima­radni a heCcből. — Hagyjátok, nincs vele semmi baj — kiáltott fel egy másik férfi a tömegből. — Régen ismerem. Hozzá szoktam hajvágásra járni. A tömeg lassan visszaszivárgott az udvarba. A borbély mesnvu­­godva a tűz felé közeledett. — Történt már valami? — érdeklődött. Senki nem szólt, csak néhányan rázták tagadóan a fejüket. — Csak a napokban gondoltam arra, hogy itt lenne mar az ideje, hogy valami ilyesféle dolog történjen — fecsegett a borbély. — A Rim­­ról-kerületi lincselés óta a niggerek, mintha megemberelték volna ma­gukat. Annak már jó egy éve. Már attól tartottam, hogy a legközelebbi disznóság valahol az ország másik végében üt ki, olyan messze, hogy nem lesz módomban oda elmenni. De hát nem így történt. Ha jól meg­nézzük a dolgot, kiderül, hogy a nigger disznóságok olyan pontosan kö­vetkeznek be, mintha órára járnának. É11 figyelemmel kísértem ezeket a dolgokat, mióta csak Andrewjones-ban borbélykedom, annak pedig már kilenc éve. Ügy látszott, mindenki egyetértett vele, de senki sem szólt. Azok közül, akik a tűz körül álldogáltak, legtöbben farmerek voltak, Shep szomszédai, akik egész életüket itt töltötték ezen a vidéken. Andrew-44 jonesból csak néhányan jöttek el és ezekre, mint városiakra, az embe­rek idegenkedve néztek. A szomszédok ezt a mostani esetet személyes ügyüknek tekintették és rossznéven vették, hogy a városiak ide tola­kodtak és úgy handabandáztak, mintha nekik is annyi közük lenne a dologhoz, mint jómaguknak. — Legutóbb három évvel ezelőtt voltam niggervadászaton —1 mondta a borbély. — Az akkor volt, amikor azt a négert felakasztot­tuk lent a Feeney-kerületben. Nehéz dió volt, elhihetitek! Három nap és három éjszaka kergettük azon a mocsaras vidéken, amíg megtalál­tuk. Az is éppen ilyenkor történt, mint most, a nyár közepén. Mielőtt az andrewjonesi borbély megérkezett, a várakozó emberek mindenfélét össze-vissza beszéltek Katy Barlow megerőszakolásáról, bár senki sem tudta biztosan, hogy tulajdonképpen mi is történt. Egye­sek kétkedve rázták a fejüket. Az idősebbek közül többen ki is mond­ták: furcsának találják, hogy egyedül Narcissa Calhoun állította, hogy Sonny Clark megerőszakolta Katy Barlowot. Hiszen mindenki tudta, hogy Calhoun asszonyság éppen most egy petícióval házal és azt köve­teli hogy küldjék a négereket vissza Afrikába. Ezideig Katy maga nem nyilatkozott és orvost sem hívtak, hogy vizsgálja meg a lányt. Ez a néhány ember vonatkodott elhinni, hogy egy ilyen jónírű, tizennyolc­éves négerfiú fehér lányhoz nyúlna még akkor is, ha Katy Barlowról van szó, hacsak a lány nem bátorította a fiút. Egyesek nyíltan meg is mondták ez az egész dolog úgy fest, mintha Narcissa Calhoun találta volna ki, hogy több aláírást szerezhessen a petíciójára. De a legtöbben mégis nagy hajlandóságot mutattak arra, hogy egy négerről mindent elhigyjenek. Egyikük, Oscar Dent, fűrészmalom tulaj­donos a kerület déli végén, arról volt híres, hogy ahol csalt tudott, ár­tott a négereknek és a legcsekélyebb ürügyet is kihasználta a nége­rek ellen. Oscar gyakran dicsekedett, hogy már annyi négert küldött a másvilágra, nem is tudja számontartani őket. Az elmúlt télen a fate­lepén lőtt le egy négert, egy másikat feszítővassal ütött agyon. A ^gyíl­­kosságok miatt sohasem került bíróság elé, mert minden esetben önvé­delemre hivatkozott. A kerület ügyésze jónéhányszor megkísérelte, hogy emberölés miatt vád alá helyezze, de aztán felhagyott a hiábavaló pró­bálkozásokkal, mert, mint mondotta, kár kidobni az ablakon az állam pénzét. Az izgalom, amely megelőzte az andrewjonesi borbély érkezését, azóta lecsillapodott. Az emberek halkan beszélgettek. Sokan a tűz komi álltak és némán bámulták az izzó zsarátnokot. A legtöbben a gyapot várható őszi áráról vitatkoztak. Ha a gyapot ára fontonként nyolc cent alá esne, ez a legtöbb farmer számára azt jelentené, hogy az elkövet­kező évben ennivalóra sem jutna elég. De ha a gyapot ára tiz cent fölé emelkedne, nemcsak jól ehetnének, de egy pár új ruhát és nehány da­rab bútort is vehetnének. Életükben nap mint nap a gyapot ara volt a legfontosabb beszédtéma,! 45 I (Folytatjuk;

Next

/
Oldalképek
Tartalom