Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-12 / 59. szám

KELETMAGYARORS2AG 1557. maiexus 12, í1 edd 1848 igazi örökösei a kommunisták és a szocializmust építő dolgozó nép Tézisek as 1848-~49*cs polgári forradalom és nemzeti függetlenségi harc li)9* évfordulójára (Folytatás a vasárnapi számból.) A magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép, a Kommunisták Magyaror­szági Pártjának vezetésével 1919-ben vívta ki első nagy győzelmét. Az 1919-es Tanácsköztársaság azoknak az uralmát döntötte meg, akik 1848—49-ben, vagy nyomban utána, a forradalom ügyét el­árulták, s szembefordultak a magyrt néppel. Dolgozó népünk harcához a pél­dát az orosz forradalom adta, az erkölcsi és eszmei segítséget az orosz kommunis­ták, akik Lenin vezetésével megdöntöt­ték a cári zsarnokságot, a mi Habsburg elnyomóinknak 1849-es szövetségét. Az 1919-es munkáshatalom hajtotta Végre először a gyárak, bányák, bankok kisajátítását és a nagybirtokok kisajátí­tását is. A Magyar Tanácsköztársaság ta­lált elsőnek megoldást a nemzeti kér­désre, az egyenlőség és önrendelkezés alapján. Ez a rend biztosította először a „kunyhók lakóinak” is az állampolgári jogokat, s e jogok gyakorlásának anyagi feltételeit — ahogyan azt Petőfi köve­telte. Ez a forradalom hívta zászlai alá 1849 óta az első hadsereget, amely az or­­stóg függetlenségéért vívott dicső har­cot az antant imperialista hódítók ellen; A Tanácsköztársaság leverése után a hazaárulásban fogant horthysta ellen­forradalmi rendszerrel szemben ismét a magyar munkásosztály legjobb fiai, a kommunistáit emelték magasra a nép­­szabadság és nemzeti függetlenség lobo­góját A magyar kommunisták védték meg Kossuth, Petőfi és Táncsics alakját, de­mokratikus és függetlenségi eszméit az ellenforradalmi történetírás ferdítésé­vel, rágalmaival szemben. A marxista­­leninista világnézet alapján ok tárták fe! tudományosan a maga teljességében 3848—49 hagyatékát, HL A negyvennyolcas demokratikus nemzeti feladatok teljesítésére a Szovjet­unió felszabadító harca adott lehetőséget e magyar népnek. A második világháború idején a negyvennyolcas szabadságharcosok pél­dája azt jelentette: harcolni a nemzetkö­zi reakció főereje, a hitleri fasizmus, s pnnak hazai szövetségesei, horthyék és a nyilasok ellen, szövetségben az összes antifasiszta erőkkel, szövetségben a de­mokratikus nagyhatalmak koalíciójával, mindenekelőtt pedig e demokratikus ko­alíció vezető erejével, a szocialista Szov­jetunióval. A magyar kommunisták és népünk sok más hű fia. becsülettel vál­lalták ezt a feladatot. Ezrek tettek vé­rükkel hitet a nemzeti szabadság és em­beri haladás ügye mellett. Abból a mély szakadékból kellett kiemelni nemzetünket, amelybe a Horthy­­rendszer taszította, amikor hazánk a szovjetellenes rablóháború részese és a hitlerista Németország utolsó csatlósa lett. A Szovjetunió felszabadító harca meghozta nekünk a várva várt függet­lenséget, Attól a néptől kaptuk a szabad, sógor, amely ellen bűnös háborúba vit­ték hazánkat. A magyar dolgozó nép. óién a kommunisták vezette munkásosz­tállyal, kezébe vette sorsa intézését, meg­kezdhette a negyvennyolcas demokrati­kus és nemzeti feladatok teljesítését is. Felosztotta a nagybirtokosok földjét a nincstelen és kevés földdel bíró jobbágy­utódok között. Megteremtette a nép demokratikus államát. Eltávolította az államhatalomból a nagybirtokos és nagy­tőkés osztály képviselőit. Az irányító he­lyekre a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság fiait állította. Szembefordul­tunk a reakció soviniszta politikájával és rendeztük viszonyunkat a szomszédos népekkel is. A Szovjetunió nemzetközi tekintélyére, s önzetlen segítségére tá­maszkodva, megvedtük hazánkat az im­perialista világ beavatkozási kísérletei ellen. IV. A magyar munkásosztály, a kom­munisták vezetésével nemcsak végrehaj­totta azokat a nemzeti feladatokat, ami­ket az 1848-as forradalom örökül ha­gyott, hanem tovább is ment. Valójában 1848 forradalmi szelle­mének, Petőfi szellemének megtagadása lett volna, ha csupán a múlt században meg nem oldott, vagy félig megoldott feladatokat hajtja végre, s nem megy tovább a történelemszabta úton: harc­ban a mai fejlődés akadálya, a burzsi­­zia ellen, a mai kor haladó rendjének, a szocializmusnak felépítéséért. Petőfi -s Vasvári, a legmesszebb tekintő márciusi fiatalok sem akartak félúton megállni a kizsákmányolás, nyomor és szolgaság eileni küzdelemben. „A XIX. század költőihez” írt versében a költő a leg­tisztább fogalmazásban mondja ki: „Ha majd a bősép kosarából Mindenki egyformán vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk...” Mi más ez, mint a kommunizmus prófétai megálmodása? A magyar kom­munisták Petőfi szellemi örökösei vol­tak, afnikor a földesurak elüzetése után harcba vezették a munkásságot, 'hogy űzze el a tőkéseket is, ádja a nép tulaj­donába a gyárakat, bankokat, szövetség­ben a dolgozó parasztsággal vegye ke­zébe az államhatalmat. E nagyszerű harcban a magyar dolgozó nép történel­mi feladatot hajtott végre. A szocialista átalakulás során né­hány év alatt nagy eredményeket ér­tünk el. Kiemeltük az országot a fa­siszta Horthy-rendszér és a háború okoz­ta pusztulásból és nyomorból. Lényegé­ben megszüntettük az embernek ember által történő kizsákmányolását társadal­munkban. Erős ipart teremtettünk, amely nélkül Kossuth szavaival „félkarú óriás a nemzet”. Megnyitottuk a falu szocia­lista fejlődésinek útját. Letörtük a volt kizsákmányolj oszályok művelődési egyeduralmát, megnyitottuk a középis­kolák és az egyetemek kapuit a munká­sok és dolgozó parasztok gyermekei előtt. A magyar kommunisták célja volt és marad, hogy a szocialista építés ered­ményeképpen évről évre nagyobb darab kenyér jusson a dolgozók asztalára, hogy egyre szélesebben terjedjen a mű­veltség, hogy a dolgozó nép demokrati­kus czervei révén egyre inkább valóban maga is igazgassa önmagát, s hogy növe­kedjék államunk anyagi ereje, öregbed­­jck tekintélye a világban. Bár a szocialista építésben nagy ered­ményeket értünk el, a Rákosi-^éle veze­tés súlyos hibái' következtében ezeknek a céloknak az elérése törést szenvedet. A bürokratizmus eltorzította a viszony­lag békés körülmények közö” létrejött proletárdiktatúrát. A magyar népi de­mokrácia mint diktatúra nem volt elég hatékony az csztélyellenséggel szemben: demokráciánk ’-ódig nem volt elég adui. gozók számára. S ugyanakkor, amikor a forradalmi és haladó nemzeti hagyomá­nyok ápolása és továbbfejlesztése terén nagy munkát végeztünk, ezt beárnyé­kolta az, hogy a Rákosi-féle vezetés több vonatkozásban megbántotta a magyar nép nemzeti érzéseit is, s ezzel ártott a proletámemzetköziség eszméjének is. Mindez érthető elégedetlenséget vál­tott ki a nép körében. Ezt az elégedet­lenséget szította felelőtlen demagógia, amelyet a hibák eltülzásával és a párt hátbatámadásával,: Nagy Imre—Lc­sonczi-féle csoport a nyílt ellenforradal­mi erőkkel szövetségben folytatott. 1955 októberében az így keletkezett tömeg­hangulatot állította szolgálatba elleníór­­radamli céljaira a nyugati imperializmus és a hazai osztályellenség. V. A népi demokrácia ellenségei, októ­ber 23-tól kezdve fegyveres támadást in­dítottak a Magyar Népköztársaság rend­je ellen. Céljuk a népi hatalom megdön­tése és a kapitalizmus visszaállítása volt. A népi demokrácia ellenségei a dol­gozók megtévesztésére általános demok­ratikus szólamokat hangoztattak s nem átallották kalózlobogóul még 1848 anti­­fcudális forradalmi jelszavait is felhasz­nálni a proletárdiktatúra ellen. Az ellenforradalmárok egyik meg­tévesztő jelszava az „új forradalom” hirdetése volt. De miféle forradalom volt az amely a vörös zászlók leszaggatásával kezdődött, s MincSzentynek herceg Esz­­terházynak kiszebad'tásával, a forra­dalmárok legyilko'ásával fo’ytatódcit és oda vezetett, hogy a hatalom a polgári restauráció képviselőinek a kezébe ke­rült. A mai Magyarországon, az 1848-as hősök utódainak felszabadult hazájában csak az nevezheti forradalmárnak ma­gát, aki a munkásosztály hatalmáért, a proletárdiktatúráért, a szocialista de­mokráciáért harcol a burzsoázia és a földesurak hatalmának restaurációja el­len, aki a forradalmi munkásosztállyal fog össze és nem az eUeníorradalmárok­­kal, aki a szocialista országokkal lép testvéri szövetségre és nem az imperia­lista hatalmak kegyeiért esedezik. Az ellenforradaimárok sokakat megtévesztettek októberben azzal a ha­mis jelszóval is, hogy ők a szabadságért harcolnak a diktatúra Ulen. A szabad­ság és a diktatúra szembeállítása a reak­ciós burzsoázia jól ismert fogása. Ez a két fogalom egy és ugyanannak a dolog­nak a két oldala. Hiszen éppen azon fordul meg minden, hogy valamely tár­sadalomban kivel szemben gyakorolnak diktatúrát. A polgári államban a kizsák­­mányolóké a szabadság — az egész rend­szer a tőkés kizsákmányolás szabadsá­gán alapul — a munkások és parasztok pedig az elnyomottak. A szocialista tár­sadalomban viszont a lakosság hatalmas többségének, a munkásoknak, á dolgozó parasztoknak, a néphez hű értelmisé­geknek jár a szabadság és a régi uralko­dó osztályok restaurációs • kísérleteit — éppen a dolgozók szabadsága érdekében az államnak a diktatúra eszközeivel kell elnyomnia. Milyen esztelenség lett volna az el­követett hibákat katasztrófával tetőzni: Feladni a nagy szocialista vívmányokat és visszaállítani a kizsákmányolás sza­badságát! (Mert ugyan mi más a szabad, ság, amelyet Habsburg Ottó, József fő­herceg, Horthy, Franco és Dulles olyan melegen üdvözölt?) Az előttünk álló feladat éppen az, hogy szilárdabban ala­pozzuk meg a párt vezetésével a mun­­káspsztály diktatúráját! S ha ez a dik­tatúra a népszabadság szélesítésével egyidöben, s éppen annak védelmében kemény kézzel sújt le az ellenforradalom erőire, a magyar kommunisták ebben is negyvennyolcas szabadsághősök szelle­mében járnak el. Petőfi pusztulást kiál­tott a belső bitangokra és szoros nyakra­­valót ajánlott a dicsőséges nagyuraknak. Kossuth vésztörvényszéket állított fel, amikor a belső ellenség a fogát csattog­tatta. A szabadság és emberség ügye kö­vetelte meg, hogy ne ismerjenek irgal­mat az árulókkal szemben. Az ellenforradalom a többpártrend­szert,a reakciós burzsoá földesúri és papi pártokat, a kapitalizmus visszaállítására akarta felhasználni. A politikai hatalom birtokában aztán ismét megkaparintotta volna a földet, gyárat, bányát, bankot. A hangzatos jelszavak az ellenforradalom népellenes szándékainak leplezésére szolgáltait. 1956 októberében a tét való­ban már a szocialista Magyarország léte volt. Az események során a szinte na­ponta újjáalakuló kormányban csakha­mar többségbe kerültek a burzsoázia, a polgári restauráció képviselői. Tucat­szám bukkantak fel a különböző ellen­forradalmi pártok. Az utcán a hatalom a Dudások, a fasiszta terroristák kezébe került. A kommunisták, a haladó erők üldözése mind féktelenebbé vált. Mind­­szenty József és B. Szabó most már nyii. tan is előálltak a polgári restauráció programjával. A Nagy Imre-kormácy tevékenysége ugyanakkor nem volt más, mint az ellenforradalom leplezése és á­­mogatása. Különösen súlyos bűne volt a Nagy Imre-kormánynak az, hogy az ellenforra­dalom követelésére felmondta a varsói szerződést és kinyilvánította az ország semlegességét. A magyar nemzeti függetlenség nem­zetközi biztosítéka ma is a világ forra­dalmi ereje: a Szovjetunió-vezetle szo­cialista tábor. A magyar társadalmi haladás, a szo­cializmus és egyben a nemzeti függet­lenség ügye követelte a múlt év novem­berében a testvéri szocialista országok segítségét. Forradalmi nemzetek egy­másnak nyújtott fegyveres segítsége meg­felel negyvennyolcas forradalmi hagyo­mányainknak is. 1848-ban is kaptunk fegyveres külország! segíséget, lengyel, olasz és bécsi önkéntes alakulatok har­coltak Kossuth seregében. A magyar kommunisták 1S48 szelle­mében is cselekedtek tehát, amikor az átmeneti ellenforradalmi túlerő vissza­szorítására és a nyugati beavatkozás megakadályozására a szovjet csapatokat hívták segítségül. A Szovjetunió proletár internacionalista kötelességét teljesítette, amikor a magyar népnek katonai segít­séget nyújtott szocialista hatalma meg­védéséhez. A Szovjetunió segítsége nemzeti füg­getlenségünk óriási erőt képviselő bizto­sítéka volt és maradt. Korunkban a független Magyaror­szág csak szocialista Magyarország lehet, testvéri szövetségben a szocialista orszá­gokkal. Ma is, akárcsak 1848-ban a nem­zeti függetlenség és a világszabadság ügye elválaszthatatlan. 1849-ben elbuk­tunk, mert a nemzetközi reakció a forra­dalmi mozgalmakkal szemben túlerőben volt Ma győztünk, mert a Csendes­­óceánig terjedő hatalmas szocialista tá­bor és az egész haladó emberiség a mi igaz ügyünk, a béke, a szabadság, a szo­cializmus ügye mögött áll. Ha hűtlenekké válnánk ehhez a táborhoz, ha megtagad­nánk az emberi haladás szolgálatát, ak­kor elárulnánk 48 szent forradalmi ha­gyományait is és az imperialisták vére? terveinek martalékául dobnánk oda a hazát. 1848 március 15-ének emléke arra int bennünket, mai magyarokat, hogy bát­ran haladjunk tovább a szocialista forra­dalom útján. Legyünk kérlelhetetlenek a belső bitangokkal, az ellenforradalom sötét erőivel szemben, mint Petőfi vök. Ne engedjük bemocskolni a szabadság Zászlaját a labanc hazaárulóktót, akik 1319-ben is, 1344-ben is és 1950-ban is az örvény szélére taszították nemzetün­ket. Állítsuk talpra és fejlesszük tovább népgazdaságunkat munkásaink, paraszt­jaink, értelmiségünk becsületes munká­jával, hogy mielőbb megleljék a bőség­nek közös kosara. Ébresszük fel minden hazánkfiában a közéleti felelősség komoly tudatát, fejlesszük tovább a szocialista demokrá­ciát. Tegyük erőssé a munkásosztály éa a dolgozó parasztság szövetségét, a nem­zet haladó erőinek egységét. 1848 zászlaját ma az emeli magasra, aki a szocializmusért harcol, 1848 nyom­dokain ma az jár, aki az imperializmus ellen küzd. A zsarnokság világa ott van leáldozóban: a szabadság világa itt nyí­lik, előttünk a szocializmusban. S ha hosszú és nehéz is még az út, a kanaán — amelyről a'márciusi legjobbak, amely­ről Petőfi álmodott — a bőség, az egyen­lőség és műveltség boldog rendje itt épül fel, harcaink nyomában, kezünk munká­jával. 1848 forradalmi zászlaja a miénk és soha nem engedjük át a nép ellenségei­nek. Magyar forradalmi munkás-paraszt kormány Magyar Szocialista Munkáspárt Hazafias Népfront Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége Magyar Nők Országos Tanácsa Magyar Forradalmi Ifjúmukás Szövetség Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége Magyar Egyetemisták és Fő skolások Egységes Szövetsége Egységes Parasztit! óság Országos Szövetsége Magyar Szabadságharcos Szövetség (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom