Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-09 / 57. szám

4 KbLEI M AG V A KORSZAG 1957. március 9, szombat A megyei tanács ipari osztálya nincs megelégedve a Mátészalkai Sütőipari Vállalat működésével, mert nem rentábilis. Vizsgáltuk ennek okait. Sándor József, a megyei tanács ipari osztályának dolgozója ismeri a sütő­ipart, a mátészalkai válla­latot is. Úgy látja, hogy a vállalatnál nincs meg a fel­tétele a rentábilis műkö­désnek. Annak ellenére, hogy a vállalat bérhánya­dát 11.8-ról 14 százalékra 'emelték, s a felhasználás 16.4 körül van. íii erre a magyarázat ? Papp Lajos igazgató vá­lasza: — A béremelés előtti időben, tehát az ellenfor­­'radalom előtt a termelő munkások normára dolgoz­tak. A normák olyan feszí­tettek voltak, hogy csak úgy tudták túlteljesíteni, ha 8 óra helyett 10—ll-et dolgoztak s az ennyi idő alatt elért termelést csak 8 óra idővel osztották, illet­ve számolták el. így elér­ték a 120—125 százalékot, a végzet munka bérét is meg­kapták, hiszen nem órabért kaptak, no meg a vállalat se járt rosszul. A kitünte­tés és elismerés miatt tet­ték. — Most aztán, amióta megszüntettük a normákat, Miéü nem működik rentábilisan a Mátészalkai Sütőipari Vállalat? a vállalat igazgatója az üzemi mmt aásiunítcs i>!nőho i .^Slí IStOBlti erről li váltóiul /«mtnyvelojc & az üzemi párttiíknr 1$ a megyei tanács ipari osztálya ® személyi órabérért termel­nek a dolgozók. Természe­tes, elő van írva, hogy óránkint mennyit kell ter­melni. Azonban mégsemér­jük el azt a termelési szin­tet, mint korábban, csak úgy, ha túlórát fizetünk — magyarázta az igazgató. Most üt vissza az, hogy fe­lettes szervünk nem tudta, hogyan tel leshettük koráb­bi tervünket. Ehhez még Pataki Béla főkönyvelő véleménye. — Tervünk megmaradt, aminek teljesítéséhez túl­órát fizetünk ki, máskép nem hajlandó dolgozni a munkás, hiszen időbért kap. Tehát ugyanannyi terme­lésnél, mint bérrendezés előtt, túlórákat kell fizetni, a munkásállománynál ke­vesebbet, a kisegítőknél többet. Laza a munkafegyelem! — Meg fogom értetni a munkástanács tagjaival, hogy nem tiszteletbeli, ha­nem aktív cselekvőképes tagokra van szükség. Aki úgy látja, hogy erre nem képes, jobb lesz helyette mást választani. Virágú elvtársnak jó tapasztalatai vannak a szervezésben. El­várjuk, hogy többet segítsen a tapasztalatainak átadásá­val. Szakszervezetünk az utóbbi időben szinte kizáró­lagosan jótékonykodó szerv lett, pedig most a bizott­ság tagjainak is feladata a vállalati rend, a termelési és munkafegyelem megja­vítása, megszilárdítása, Ez Virágh János párttit kár megállapítása. Az idő­bér bevezetése lazította : termelési és n .mkafegyel met. Különösen tapasztal­ható ez a szállítóknál. Húz zák. fecsérlik az időt. hogy elszámolhassák a 31 forint kiküldetési díjat. Ez is túl­lépést okoz a bérfelhaszná­lásnál. Előfordult, hogy Oláh Károly 13 óra szállított gépkocsin 17 má­zsa kenyeret oda-vissza, összesen 80 kilométeres úton. Csáki Ferenc például 1 órával több kiküldetési időt számolt el, mint a sép-; kocsivezető a menetlevelén, — csak azért, hogy megle­gyen a napidíja. Lakatos Bertalan úgy látja, hogy szükséges lesz felülvizsgálni a korábban megállapított órabéreket, de azt is szükségesnek tartja, hogy a megyei tanács emel­jen a bérhányadon, hiszen | a dolgozók megélhetésére I nagyobb tekintettel kell alatt 1lenn^- A munkástanács tag-Bz igazgató otrektiv okokban látja a hibák forrását jai beszélni fognak a dol­gozókkal, hogy a becsületes munkáért megkapják bérü­ket, dolgozzanak fegyelme­zettebben, becsületesebben. Ml legyen az igazgatóval? A megyei tanács ipari osztályán olyan vélemény alakult ki, hogy Papp Lajos igazgatót le kell váltani. Igaz, hogy többször kapott fegyelmit olyan intézkedé­sekért és vásárlásokért, vagy pénz kifizetésekért, amihez a megyei tanács nem járult hozzá, s amit ki­fogásoltak. A vállalat pél­dául a harmadik negyed­évben nem kisebb problé­mákkal küzdött, mégis di­cséretesen működött. A visszaesésre keresi a ma­gyarázatot a megyei tanács s bizony sok igazság van abban, hogy az utóbbi hó­­j napokban alábbhagyott az I igazgató jó munkára való törekvése. Engedékenyebb, s hibákkal szemben közö­nyösebb. Magatartásában is kifogásolható a fölényes­kedés, a mindent jobban tudás és a segíteniakarás figyelmenkívül hagyása. Sokkal szerényebbnek, szi­lárdabb kezűnek, a mun­kástanács, a pártszervezet é a 'vállalati műszaki, va­lamint adminisztratív veze­tői véleménye iránt figyel­mesebbnek kell lennie. •— Velem sokszor „kitolt” az ipari osztály. Háttérbe szorított, mikor beruházá­sokról volt szó. Más válla­latok előnyösebb helyzet­ben voltak. Még a tröszt fennállása idején Fekete József beruházási előadó azt mondta, hogy „ha lesz pezsgós vacsora, juttat fel­újítási alapot a vállalat­nak”. Megmonriam neki a magamét, s magamra hara­gítottam a központi embe­reken En sem vagyok hiba nélküli. Főleg türelmetlen vagyok, amikor azt tapasz­talom, hogy -térbe szorí­­tan. k, A kisvárdai sütőipari v Malat igazgatójának a ta­nács kérésére kölcsön ad­tam egy vízkeverő tartályt és több hordót, amire mar nagy szükségünk lenne, s a tanács ebben sem segít, hogy visszakapjuk. Furcsa volt az az eset is, mikor Tóth Béla, a megyei tanács élelmiszeripari osztályának őadója kijelentette ne­kem, hogy nekem felmon­danak és ő jön ide igazga­tónak. Mikor mondtam, hogy ~z csak fegyelmi úton történhet, azt válaszolta: „olyan igazgató nincs, aki ellen ne lehetne valamiért fegyelmit indítani.” Nem kiegyensúlyozott, sőt elmérgesedett a helyzet az igazgató és a megyei ta­nács Ipari osztálya között),. Nem szabad, hogy a sze­mélyi sértődöttség, vagy harag a továbbiakban ki­hasson a vállalat rentábi­lis működésére. Orosz AndráSi Bővül a kulturális szórakozás lehetősége: Új élei indáit a liiár.ct Zsípond Hmalsdisi Házban Az Igazgató örült, hogy fölpanaszolhatta magát. El­mondta, hogy a vállalatnak 116 községet kell kenyér­rel ellátni, s ehhez tgy TE­­FU gépkocsi, négy vállala­ti teherautó és néhány ló­fogat áll rendelkezésre. Sok bai van a szállítással. A szállítómunkások kifize­tett bére mögött nincs meg az arányos termelés. S k a holtfuvar, kapacitás hiá­­nva miatt. Knpaeitás kelle­ne. A meevel tanács adion felújítási alapot Vásárosna­ményban egy négykemen­­cés üzem építéséhez. Ez na-! ponta 15 mázsa kenyér-: többlet termelését jelente-: né. Körülbelül 180 ezer fo­rint kellene hozzá. — Csak akkor leszünk; rendben a szállításokkal, ha megfelelő lesz a kapacitá­sunk, ha elkészül a szálkái hat gőzsütőteres kenyér­gyár és a csengeri négyke­­mencés üzem. Több ke­nyérszállító gépkocsira len­ne szükségük. n pártszervezet titkára nem ígv látja a dolgot Virág elvtárs egyetért az­zal, hogy sok a holtfuvar. De a szállítás megjavításá­nál is elsőr-ndű feladat­ként a fegyelem megjaví­tását és a jobb szervezést jelöli meg. Az igazgató. — mint Virách elvtárs mond­ta — „túl jő szívű“, nem vonja felelősségre a fegvel­­mezetien, pazarló, csaló dol­gozókat, a részegeskedős miatt munkából kimaradó­kat. Keményebb kezű ve­zetésre van szükség. Nem lehet eltűrni ezt, ami pél­dául Erdélyi Béni esetében történt. Egv hétig önkénves távoliét után visszasírta magát a vállalathoz. Ab­ban igaza van hogy a vál­lalat proh’ö—sír.nlí megol­dásához, a hibák kijavítá­sához sokkal több segítsé­get adhatna a munkásta­nács, mint amennvit ad. M! a véleménye a munkástanács elnökének? Lakatos Bertalan, a vál­lalat munkástanácsának elnöke, egyetért a Virág elvtárs által elmondottak­kal. Úgy látja, hogy az Igazgató, a munkástanács, s pártszervezet és az üze­mi szakszervezet jobb együttműködé-' -* összefo­gására van szükség a prob­lémák rendezésében. Elis­meri, hogy az utóbbi idő­ben keveset foglalkozott ilyen kérdésekkel a mun­kástanács. Gondot okoz az elnökségi értekezlet meg­tartása, mert az elnökség és még szélesebb körben a munkástanács tagjai a köz­ponttól távol laknak és munkaidő .án bizony nem s ' en ke "-pároznak, vagy utaznak kilométere­ket, hogy az értekezleten részi, vehessenek) Francois Villon Ha nevét hallom, mindig a felleghajtó garabon­ciás diák tüneményes alakja jelenik meg előttem. Sovány, faragott arccal, izzó szemmel, röpdöső köpö­nyeggel megáll köztünk és beszél. Minden szava ta­pasztalatra vall, világos végkövetkeztetés a világról, az emberekről, a szerelemről. Szeretettel és félelem­mel hallgatjuk, mint az olyan embert, akiről tudjuk, hogy jót és rosszat egyformán csinál; nemcsak dicsér, de büntet is; nemcsak áld, de ver is. Lesnénk a sza­vát ki tudja meddig, de ő igazít egyet a csodás köpö­nyegén és megy tovább. Szeretnénk követni, de felei­met parancsoló sötét szemöldöke megbénítja az em­bert, nem tudunk nyomába szegődni, nem tudjuk tit­kát felfedni, csak szemmel kísérni és látni, mint vész bele alakja a magábatámasztotta vihar homá-; lyába. Ki volt ez az ember? „Francia vagyok Paris városából, Mely lábam alatt a piszkos mélybe vész...” Tehát francia volt és párizsi, helyesebben Párizs- 1 ban is francia maradt. Nevelkedéséről keveset tu­dunk. Annyit, hogy 18 éves korában bakkalaureus — azaz letette az érettségit —, aztán huszonegy éves korában — 1452-ben — már ő is magiszter. Hogy mit és hogyan szeretett volna tanulni, arról alig tudunk valamit. „Tanultam volna — Istenem! — ifjúságom bolond korában! Ha éltem volna szelíden, házam lehetne, puha ágyam! De ritkán ültem iskolában, kerültem, mint a rossz gyerek... Ezt írva — minek magyarázzam? — bánat hasítja szívemet.” Villon mégis kijárta az élet iskoláját, az élet S „egyetemét” is sikerrel elvégezte. Volt is erre alkalma t és módja, hiszen hányt, vetett életet élve nagyon so­kat tapasztalhatott, próbálhatott a világból, így ír erről: „A panaszok, a könnyek és a sóhajok, a rettegések, a bánat és az epedés, a kóborlások, szenvedések, — élességet a tompa észnek ezek adtak...” Szokás Villont afféle „alvilági költőnek’’ tartani, aki csak azért „érdekes”, mert különös módon nyilat­kozik a szerelemről az ivásról, a nőkről. Sokan éhe­sen és csámcsogva keresik költészetében ezeket a szí­neket. Tagadhatatlan, hogy Villonban van valami „al­világi”, de Villon nem az alvilágiságával világít ke­resztül messzi száza okon, hanem igaz, forradal­már lelke . zéből szülét -tt költészete, művészete teszi halhatatlanná. Ideje és illő dolog Villont, mint em­bert a művészt a maga iga ságában és teljességében megismerni. Ezt a mégis: -érést igyekszik elősegíteni' a József Attila Művelődés Ház vezetősége azzal, hogy kedden este Villor-estet rendez. SZABÓ CYÖRGY. Egy , hete indult az SZLViT Móricz Zsigmond Művelődési Házának uj élele. Már hónapok óta ang lenetett hírt hallani a művelődési házról, mivel munka vajmi kevés folyt a szókháznan. A kettős gazdarendszor (SZMT és F,piték) erősen hátráltatta az egészséges munkame­netét. Űj vezetőség kezdte meg működését Gábor Áron igazgató irányításával. — Gábor Áron személyét már sokan ismerik a szín­padról es eddigi munka­helyéről, a megyei tanács népművelési osztályáról. A művészeti előadói állás még nincs betöltve, igy jelenleg még Kosa Pál, a művelődési ház könyvtá­rosa látja el ezt a felada­tot is. A fiatal, tetterős kultúrmunkás huszonhét éves, de már nyolc éve dolgozik népművelési te­rületen. fiz első lépések: az elhanyagolt kultúr­­ház otthonosabbá tétele Az idők folyamán a mű­velődési ház meglehetősen elhanyagolt állapotba ke­rült. A nagyterem füstös, az agy on dekorálás a falait tönkretette. Ezt és a töb­bi helyiségek nagyrészét is újra kell tatarozni, fes­tetni. Berendezési tárgyait felújítani, illetve kiegé­szíteni. A megcsinosodntt, ott­honosabb reűve’ődési ház­ban nagyabb kedvvel in­dul majd a szakkörök munkáía is. A színjátszó csoport már tartott egy próbát A tánccsoport most alakul. Még e hónapban valószí­nűleg kezd a szaN3-varró tanfolyam is. Tervezik, hogy az üzemek dolgozói­nak részvételével nívós énekkart hoznak létre a nagynevű nvíreg'-házi Munkás Dalkör utódja­ként. Egy esztendeje járja már a megyét, és névre tett szert a megyei ms­gyarnóta művészegyüttes, az együttes eddig igazi otthonra nem talalt, mi­vel erre a József Attila Művelődési Háznak lehe­tősége sein von. (Leltet most már konkurrálni!) A csoport terve: Tisza­­lökón es a tisziaiöki já­rás más községe oca adjak elő most vasúi.lop a „Ti­szán innen, Dunán túl” népdal műsorukat, (irie.y oly sikert aratott legutóbb Nyírmadán), s rövidesen fellépnek új műsorukkal, a „Szól a figomadár” cí­mű szabolcs-szatmári nép­­aaicaOA.or.uj, ni-ij uea osa­­szenölő szövegét ivla.góc^y József és Gacsó Lászlóná írják. Rövidesen megkez­dik próbálni a közkedvelt daljátékokból és operet­teknél összeállított műso­rukat, melyben a Zeneis­kola művésztanárai ia közreműködnek majd. A nagyterem kihasznált­ságát és nem utolsó sor­ban a bevétel növekedé­sét is szolgálni fogja egy normál fhmjátszó mozi lé­tesítése a művelődési há­zon be.ül. A filmedátott­­ságtói függ majd, hogy ea a mozi is naponta játsz­hasson, mivel lehetősége vetekedni fog a Bessenyei moziéval. A fiatalok is megtalál­ják szórakozásukat: ping­pong, biliiárd és sakk tér,: mekben és az új köny­vekkel bővült kb. ezer kö­tetes könyvtárban. Havonta két alkalommal bált rendeznek. A bálra csak meghívóval lehat majd eljönni, melyet az üzemi fiataloknak a vál­lalatuk szakszervezeti ve­zetősége adja ki. A veze­tőség kívánsága: csak jó tánczenekarral jó rende­zéssel és helyes, illő vi­selkedésű fiatalokkal ad­nak lehetőséget a táncra, hogy a szórakozás való-' ban kulturált legyen. E sorokon túl reméljük, hogy a tervek megvaló­sulnak, és ezentúl gyak­rabban találkozunk a Mó­ricz Zsigmond Művelődésii Ház nevével. Sipkny Rama*

Next

/
Oldalképek
Tartalom