Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-07 / 55. szám
*» RELFTMAGTAROnSZÄG 1957. március 7. csdíőrliW Vita a kenyér körül f M apagyi öur£ciípf«mefcK Közeit Az elmúlt napokban e „Keletmagyarország” hasábjain rövid közlemény jelent meg, mely szerint a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat saját üzemeiben megkezdte a kenyér árusítását E közlemény hatására a vállalat üzemeiben a fogyasztók napról, napra próbálkoztak — akik az üzemek közelében laknak — kenyeret vásárolni 3 sütőüzemben. S az ott dolgozók kifejezték, hogy nagyon örülnek annak, hogy végre a sütőüzemekben is lehet kenyeret kapni. A sütőipari vállalatot a kereskedelem részéről többen felkeresték és nehézményezték az üzemi árusítást, valamint azt, hogy a kereskedelem nem kap friss kenyeret, s ezek miatt a kereskedelemben a kenyér árusítása csökkent. S a szokásos tervte!jesítése elmaradt. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat kívánjuk a közönség tudomására hozni: Az üzemekben történő értékesítés az Élelmiszerügyi Minisztérium és a megyei tanács vb. engedélye alapján történik, s annak bevezetése az egész országban folyamatban van. Célja pedig a mór fentebb említettek, vagyis az, hogy a dolgozók a nap folyamán állandóan kaphassanak kenyeret. Ezt kívántuk elérni akkor, amikor Nyíregyházán és a vidéken saját üzemeinkben az értékesítést bevezettük. Célunk volt az is, hogy a kereskedelemnek segítsünk a kenyér árusításban. A sütőipari vállalatnak a kereskedelmet megbénítani a kenyéreladásban Nemrégiben ülésezett a! MÉSZÖV választmánya. Amikor Szabó Miklós elvtárs a vitaindító beszédet elmondta, az elnöklő Farkas András megkérte a választmányi tagokat, hogy ».aki hozzászólást akar eszközölni, az a szünetben egy kis cédulán jelentse be ezándékát“. Ekkor én nem tettem cédulát az asztalra. Erre több okom is van. Először: nem vagyok választmányi tag, másodszor az újságíró nem beszélni, hanem hallgatni és írni szokott, harmadszor: közel egy évtizede, hogy én a szövetkezeti mozgalom .,belső munkatársa“ voltam és azóta sok víz lefolyt a Tiszán. Most, miután meghallgattam a felszólalásokat, mégis úgy döntöttem, hogy én ts „hozászólok“. Ne vegyék nincs szándékunkban, s a kereskedelemmel a jó viszonyt ugyanúgy, mint eddig, továbbra is fenn kívánjuk tartani. A kereskedelemnek főleg a szikkadt kenyér a panasza. Köztudomású, hogy kormányzatunk végre kifejezésre juttatta a sütőmunkás egy évtizedes álmát, hogy megszünteti az éjszakai munkát az iparban. Ebből kifolyólag tájékoztatnunk kell a város közönségét, illetve a kereskedelmi hálózatot, hogy a fejlődés folyamán városunkban a sütőipar, a termelést úgy szervezte át, hogy amíg Nyíregyházán a felszabadulás után fű üzemben termelt sütei.r' nyt és. kenyeret, addig » ma összesen 7 üzemben termelünk két műszakban kenyeret és süteményt, a népgazdaság érdekeit szem előtt tartva. Tehát érthető az. hogy a du. 5 óra után sütött kenyeret kiszáll!-* tani a kereskedelmi há-í lózatnak nem tudjuk, mert f az üzletek zárva vannak. Ezek a kenyerek benn maradnak üzemeinkben és ez lesz másnap reggel a kiszállított első kenyér. A műszakok csak reggel 1 órakor kezdenek da gasz- i tani. 5 órakor kezdik a táblamunkát, 0 órakor kezdődik a vetés és 7 órakor kezdődik a kenyér első sütése. Tehát ezúton is kérjük a kereskedel-J met, hogy amikor csak 8* órakor tudunk szállítani friss kenyeret, ami kevés szikkadt kenyér van, azt fogadja el. mert az éjszakai munka megszüntetése és végrehajtása más- < különben nem lehetséges. * A fentiek alapján kérdést intézünk a város és a megye lakosságához, helyesnek és jónak látják-e az üzemekben történő értékesítést? Véleményünk szerint helyes intézkedés az üzemi értékesítés, mert egyrészt a lakosság igényeit elégítjük ki azzal, hegy kora reggeltől késő estig lehet kenyeret kapni az üzemben, másrészt azért, hogy dolgozóinkat megmentettük az éjszakai munkától. Kérjük a dolgozókat, 2 hogy e kérésünkben fog- X laljanak állást, és írják * meg véleményüket a szerkesztőségnek. A Nyíregyházi Sütőipari 5 Vállalat munkásai. Minap az apagyi tanáesháza előtt egy kisebb embercsoport beszélgetett. Tréfásan ugyan, de komoly dolgokról. A szót leginkább N. Biró Jó?Síi vitte, aki nemcsak öles termetével emelkedik ki a beszélgetői: közül, hanem ízes, okos szavaival is. — Éppen arról folyt a vita, hogy milyen nagyságú vetőgumó a legjobb. A mellette átló, neki alig a váltóig érő emberhez fordul* va Így szólt: — Neked soha nem lesz olyan magas fiad, mint nekem. Nagyot derültek rajta, mert éppen olyan emberrel példálózott, akinek jól megtermett felesége van és a fiúk több, mint 180 X X X J ******************************************************* ,************************'*+1 rossz néven, ha kontárkodom. Előre bocsátottam, én akkoriban dolgoztam a szövetkezeti mozgalomban, amikor FOK-ból SZÖVOSZ- szá vedlettünk, amikor a Fékosz bakancsokban elindultunk a fényes csizmásaktól elhódítani a Hangyákat. Azok is szép idők voltak, de a mostani legalább elvan szép harcokat ígér. Nem vágok a dolgok elé, hadd mondjam sorjában. Az értekezleten elhangzottakkal egyetértek, különösen, ahogy az ellenforradalmat értékelték. Tudom, hogy a további munkához az volt a legfontosabb, hogy a választmány egyetértsen a munkás-paraszt kormánnyal. Ez az egyetértés megvolt. Inkább azzal nem értek egyet, amit nem mondottak el. Kossuth Lajos és az urak (NÉPMESE) L ossuth Lajos egyszer maga köré gyűjtötte urakat, és ott helyben megkérdezte tőlük: — Ki érdemli meg a szőlő levít? Az urak mind az jelelték, hogy az, akié a tőid. — Na urak, megyünk akkor kapálni! ' ♦ Neki i3 fogtak. Kossuth Lajos kapált legelői, de nem olyan közönségesen, hanem hegynek felfelé. Eltelt egy kis idő, akkor egy kis pihenőt engedett nekik, és azt kérdezte: — Ki érdemli meg a szőlő levit? Az urak megint mind az felelték, hogy akié a föld. — Na urak, megyünk akkor még kapálni! Neki is fogtak megint, csak úgy izzadlak bele az urak. Kossuth megint megkérdezi: — Ki érdemli meg e. szőlő lenit? — Az is, akié a föld, meg az is, aki megkapálja, és izzad vele. De Kossuthnak még ez sem volt elég, hanem megint azt mondta: — Na urak, menjünk akkor kapálni! Még egy jó csomót mcgkapáltak, aztán Kossuth újra megkérdezte: — Ki érdemli meg a szőlő lenit? De er, e már mind azt felelték az urak, hogy az, aki megkapálja, és jó, ha egy kicsi jut annak is- belőle, aki csak a lábát lóbálja. (Megjelent Lukácsy Sándor Kossuth c. könyvében.) centi magas. A hasonlat sikertelensége ellenére is elkapták a gondolatát és többen is kimondták helyette, hogy apró, esenevész, kis krumplikat nem érdemís ültetni. Akkor lett csak nagy hahota, am kor elmondatták vele a tolvajűző verset. N. Bíró Józsefnek mindig az elsők között van a burgonyája, dí nemcsak korai az, hanem a fajtája is jő.. Ezért a községben élő néhány csirízeskezű, kapcsi emberrel minden esztendőben meggyűlik a baja. így volt ez a múlt nyáron is. Gondolt egyet, verssel riasztja el a tolvajt. Egy hasított végű karóba kartonpapírt húzott, amire az alábbi ve> sike került és kiszúrta azt a burgonyaföld sarkába: Az idők szavát nem é ted meg. Tavaly is te hercltcd meg, Most is sor dán msgheré'ted, Égjen ki tő'e a b-led! De ha egyszer itt megfoglak, Az már biztos, hogy megmcs'ak. Megmondom én neked konkrét: Nem fogsz lopni többet komprét. A jó termésnek több titka van. Egy azonban biztos: lehet jó trágyás föld, kifogástalan időjárás, — ha rossz a vetőgumó, a, termés is rcssz lesz. Ezért iparkodik hát bizonyos időközönként N. Bíró József idegín tájról hozott jó fajtákkal cserélni. AZ elmúlt években, amikora kelleténél kevesebbet törődtünk az egyénileg do’» gezó parasztokkal, ő ak-< ker is úgy forgatta magát, hogy valamilyen úton-' módon felújítsa a burgó-i nyavetőgumóját. Három évvel ezelőtt úgy lett szert néhány kiló velőgumóra, hogy a Magyi Állami Gazdaság s?é-i hereiről lehullt burgonyát szedte össze szemenként* Néhányan meg is mosolyogták, amikor látták, hogy hét és fél holdas gazda létére ott scmfordál a szekerek után és rakja zsebre az elhullatott gumókat. Ha megtelt a z^ebc lelépett a2 átszáll árokba és a vízőr es ckbe dugta gyűjteményét. Az első esztendőbe nagy .gonddal, külön tövenként számontartva szaporította az új fajtát. (Nevét nem tudja, csak annyit, hogy valamilyen kisvárdai fajta.) Ekkor 16—18 kilót szedett fel négyszögölenként. Tavaly, amikor inár nagyobb területen termelte 10—12 kilót szedett ölenként. Még ez is 160 mázsa körüli termést jelent katasztrális holdra át- • számítva. Apagy község dolgozói számára is biztosít kormányzatunk szerény mennyiségben (ahogy az erőnk futja) kisvárdai nemesítésű Aranyalma fajtájú burgonyát. N. Bíró József és a többi haladó gazda azt tolmácsolja lapunk e kis cikkében is, hogy aki csak hozzá tud jutni, három-négy évenként cserélje ki a vető»1 gumóját. C?. B. Egy el nem hangzott hozzászólás ugyancsak eláztatták. Gondolkoztam: ennyi 'Személyi bosszú mégsem lehet itt, ha fele igaz, amit elmondtak, az is sok. Megkérdeztem tőlük, mondják már, szövetkezeti tagok maguk. ..Azok“ — hangzott az egyöntetű válasz. Még ilyen embereket is ritkán láttam Egynapos értekezlet kérés arra, hogy sok mindenről tárgyaljanak. Egy dolog azonban mégis nagyon hiányzott nekem. Nem esett arról szó, hogy miként akarják az elfordult tömeget visszaszerezni. Az elmúlt évek alatt nemcsak a párttól idegenedlek el a tömegek. A szövetkezeteket Is állami szektorként kezeltető Rákosi-klikk politikájának a következménye itt is a közömbösség, a nemtörődömség lett. Ügy hiszem elsőrendű feladat most. hogy a szövetkezeti tagokat gazdává neveljük. Ez van most olyan szép és olyan nagv feladat, mint 1948— 49 telén a Hangyából kiszorítani a kulákokat, kupeceket. Az emberek bizalmát csak bizalommal lehet megnyerni és megtartani Merjünk mi bízni a szövetkezeti tagságban, merjük csak rájuk bízni a szövetkezet ügyeit. Néhány évvel ezelőtt egy gyűlésen voltam Nagyecseden. Az emberek egymásután álltak fel és egyi a kocsmárost, a másik a boltost, a harmadik valamelyik irodán dolgozót szapulta. Amikor a felszólaló* sek végére értek, a szövetkezet vezetőinek, alkalma* zotainak legalább a felét akik önmagukat szidják — mondtam nekik. Megdöbbenve néztek ram és csodál kozta kérdezték, hogy miért mondom ezt. Azért, mert a szövetkezet tagjai, a szövetkezet gazdái, akik megválasztják maguk közül a vezetőséget, azok pedig azt alkalmaznak, akit legjobbnak tótnak. Ezek szerint mi nem vályúnk gazdák, mondták egyértelműen az ecsedi parasztok, hanem itt a járás a gazda. Tudom, hogy ha valaki ezt a bírálatomat úgy fogadja, hogy mit kontárkodik ez a mi munkánkba, néhány ellenkező példával is elő lehet hozakodni, ahol ténj-legesen aktív volt a tagság és érvényesült a szava. Lehet, hogy olyan cáfoló levelet is kapunk, amelyben azt írják, hogy október óta így is elég nagy a demokratizmus, mi lesz, ha még tovább biztatjuk őket. Hadd válaszoljak erre, mielőtt megírnák az ellenvéleményt. Ahogy kormányzatunk sok októberi követelést teljesített és fokozatosan teljesít, úgy a földművesszövetkezetekben is külön kell választani a konkolyt a búzától, vagyis elutasítani, ami ellenforradalmi, de építeni arra, ami a fellendülést szolgálj#. áruházakat, mint eddig, de úgy, hogy a tagság azt a magáénak valja. Néhány gondolatot a tömegszervezeti funkció Letöltéséhez. A földmüvesszövetkezet főirányát, célkitűzését tekintve gazdasági alakulatnak nevezhető. Célja a kisgazdaság! egyedek tömörítése termelési, értékesítési és fogyasztási tevékenységük elősegítésére. Viszont, amilyen módon e feladatot megoldja, illetve meg kellene oldani az a tömegszervezeti jellegű munka, ahol a résztvevő tömegek különféle feladatokra önmagukat szervezik, igazgatják és ellenőrzik. Mindezt a napi politika íigyetembevé telével, valamint annak a célnak szemeiótt tartásával, hogy a földművesszövetkezet iskola is gazdasági, politikai és kulturális téren egyaránt, ahol a szocialista társadalom fel- I építését gyakorlatban tanulják a falu dolgozói. Ebből az iskolából, — ha jól j tanítunk és jó} tanulunk a í tömegektől — nem lesz nehéz eggyel előbbre lépni a ' szövetkezés magasabb firmájába. Hogyan valósul es meg a gyakorlatban ? Es a szép munka Tömegszervezetfé tenni a földművesszövetkezeteket, -zzá. ahogy eddig is hívtuk, de tisztelet a kivételnek, sok helyen csak szervezet volt tömeg nélkül. Hiányolom ezt azért 's, hogy nem íp»lalkozott vele a választmány, mert a következő időkben sokkal többrétű feladata lesz a szövetkezeteknek, mint a közrimúltban volt. Ezt pedig a tömegek támogatása nélkül akármilyen képzett is az a néhány vezető a szövetkezet élén, nem lehet elvégezni. Keserű szánkíze van az elmúlt évekből, amelyek egyben tanulságot is kell hogy jelentsenek. ! .lei óráig lehet eredményeket is elérni a diktáló poll ül ivei— val, de ha a tömegek nem állnak mögötte, az előbbutóbb megbosszulja magát. Szövetkezetekre konkretizálva: építsünk még szebb Üj recepteket nem tudok javasolni, azokat kellene beváltani, amelyeket már megírtak a marxizmus-V- ninizmus klasszikusai és amit ehhez a tizenkéitves gyakorlatunk hozzáírt. A kibontakozás kulcsát, mim azt már fentebb is fejtegettem, abban látom, hogy a szövetkezeti tagok gazdának érezzék magukat, kiűzzék azt, hogy nem azért alakítottak szőr eik izéiét. mert ott néhány, vagy több ember kenyeret kap, hanem az össz-tagság érdekében. Ezért a vezetésben, a; ellenőrzésben a legteljesebb demokratizmust kell megvalósítani. Különösen meg kellene erősíteni az ellenőrző és boltos bizottságokat, mert az ellenforradalom miatt néhány cikkből nem tudjuk úgy kielégíteni a vásárlókat, mint keltene, vagy ha elegendő .s valamely áru, de az sok esetben a sógor-kománál felhalmozódik'. A’’ eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a fogyasztási tevékenység ellenőrzésében különösen ló munkát végeztek az asszonyok, ahol működtek Lj'en bizottságok. Természetesen egy fogyasztási bizottságnak nemcsak az áruelosztás ellenőrzése a feladata, de arra egy ilyen általános
