Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-06 / 54. szám
4 KELETMAGYARORSZAG 1957. március 6, Sierda Elképzelem, hogy egv kis kerek asztálnál együtt ülök a művelődési minisztériummal, mint személylyel és e ritka alkalom ötömében néhány égető gondunk-bajunk után érdeklődőin. Azt *iiszom, ezt bátran tehetem, hiszen megyénk művelődési dolgo«óiMdi <5gyelme kísérés kötele*. A kérdéseink mögül » bízat ont sem hiányzik, a válaszadásban is n izünk, mer* az új művelAJési aoparótus kigondixiója é« megteremtője =nags a minisztérium volt, '•éhé* a legjobb feleletet •**•>. tői# várhatjuk. Tudjuk, hogy meg i* teszi ezt, hár néhány nappal ezelőtt még nagyon hasonlított az olyan hajóra, amelynek célja és útvonala is meg van már határozva, a kazánjai is be vannak fűtve, de kapitánya még nincsen, most azonban ki lehet adni az indításra a parancsot, mert a művelődési ügyek intézésének kormánykerekéhez Kállai Gyula elvtárs került, aki mindenekelőtt szorgos tevékenységével és rátermettségével becsült és ismert. Nincsen szándékunkban senkit sem zavarni, nem is a minisztérium az első, akit megkérdeztünk, de feleletet senkitől sem kaptunk, mert a kérdezettek egyazon bajban leledzették, mint mi: nem láttak a művelődési ügyekben tisztén. Tehát, mint végsőhöz fordulunk SZABOLCS-SZATMARI AGGODALMAK 7 NÉPMŰVELÉSI MUNKÁVAL KAPCSOLATBAN a minisztériumhoz. Első kérdésünk: Hogyan tartson kapcsolatot a községekkel a megyei művelődési osztály? Első hangzásra nagyon egyszerű kérdésnek látszik, amire egyszerűen azt is lehetne felelni, hogy „A beosztottam keresztül!”, vagy talán tréfásan azt, hogy „Jól!” Ezt csak azért mondjuk el, mert egy kis humorért nálunk sem kell a szomszédba menni és néhány művelődési dolgozó hasonlóan felelt. Lássunk azonban jobban a mélyére ennek a kérdésnek. Ebben a megyében 230 község van, Ezeket minden évben legalább kétszer meg kell látogatnia a művelődési osztálynak. A kétszeri látogatáshoz — az utazási időt is beleszámítva — négy napra van szüksége. A 230 község évi kétszeri látogatása összesen 920 napot igényel. A művelődési osztályon öt ember dolgozik. Ezek közül minden héten négy-négy napot vidéken tölthet — ideális elképzelések szerint — négy. Tehát a 920 nap négyfelé oszlik, egy emberre jut 230 nap, azaz 115 látogatás. Mivel heti négy napi kintlétnél többet nem számolhatunk, 57.5 hétre lenne szüksége. Egy esztendőben azonban — pillanatnyilag — csak 52 hét van. Ha egy kicsit borusabb szemmel nézzük a megyei népművelők munkáját, akkor feltétlen gondolnunk kell arra is, hogy több kultúrházba, községbe nem kétszer, hanem hatszor is ki kell majd menni. Ez viszont azt jelenti, hogy két év Í9 kevés lesz ahhoz, hogy a ráeső napokat kint tölthesse. A járásokban még roszszabb a helyzet, mert csali egy, illetve a nagy járá-Ezt a kérdést több falusi kultúrház vezetőjének feltettük, de csak azt felelhették, hogyha elfogy a 131 forint, akkor üljön kerékpárra vagy motorra és járja a községeket. — Ügyhisszük, hogy ezt 1957-ben nem kívánhatjuk még attól sem, aki hivatástudatban és lelkesedésben óriás. Napidíj nélkül, A megyétől egy esztendőben két látogatást elvárhat — ha igényes, — -—a járástól azonban még ennyit sem. Megyénkben sokban két embert fogytak: egy oktatási és egy művelődési felügyelőt. —• Ezek az emberek csak ellenőrzéssel és segítségadással vannak megbízva, Hogy ezt jól elláthasiák, minden papírmunkát magára vállalt a megye, (Ezzel még tetőzte a saját bajait.) Ezeknek a járási embereknek idejük bőven van, de mégsem tölthetnek havonta négynégy napnál többet a községekben, mert nincsen hozzá pénzük. A havi keret 131 forint. Ez kereken négy napidíj és valami kevéske útiköltség. Ezek után megkérdezhetkerékpáron karikázni hétről-hétre több, mint amit egy embertől kívánni lehet. Ehhez persze hozzá kell számolnunk azt is, hogyha estig nem végzi el a dolgát, akkor kint kell hálnia — a saját költségére. Ezek után feltehetjük a harmadik kérdésünket: átlagosan 23 község esik minden járásra, tehát a járási művelődési felügyelő — havi négy napos kiszállásokkal —• csak minden hat hónapban, tehát évenként kétszer látogathatja meg ugyanazon községét. A községi művelődési dolgozó tehát háromszázhatvanöt munkásnapjából csak hat napi segítséget várhat. Négyet a megyétől és kettőt • járástól. Hová vezethez ez? A kulturális és általában az embert művelő munka nagyfokú leromlásához. Engedtessék meg az a merész kijelentés, hogy a művelődés ügye sokat vesztett azzal, hogy csak most kapott minisztert. Es ha változást nem hoznak emberi és anyagi erők tekintetében, a népművelési apparátus nem fogja tudni megoldani a ráváró feladatokat. Különösen fáj Amerikai film készült Vincnt Van Gogh életéről, a festőt Kirk Douglas alakítja. * Carlo Ponti olasz filmgyártó tervet dolgozott ki olasz-szovjet kooprodukcióra. Három filmet óhajtanak közösen forgatni, ezek a „A három nővér”, „Marco Polo” és a „Vörös sátor”, * Franciaország védekezik a külföldi filmek beözönez nekünk Szabolcs-Szatmáriaknak. Mert közismert dolog, hogy megyénk lentebb van műveltség dolgában a többi megyénél. Lentebb van, bár jóllehet a felszabadulás óta nagyobb utat tett meg, mint akármelyik más megye, kezdve a művelési munkát sokkal lejebb, mint mások. Ehhez a munkához soha sem kaptunk annyi anyagi segítséget, mint mások a kevesebbhez, mindig szűkölködni, vagy okoskodni kényszerültünk ebben a tekintetben. Tehát most megkettőzötten érezzük a súlyát a népművelési hálózat nagyfokú megnyirbálásának és pénztelenségének. Legyen ez és a jövőért érzett aggodalmunk mentség arra, hogy ezen írásban túlléptük azt, amit az első sorokban ígértünk: nem csak kérdeztünk, de hibáztattunk lése ellen, az elmúlt évben összesen 130 filmet engedett be, hogy ezzel is támogassa a hazai filmgyártást. * Sophia Loren, Rossano Brazzi és John Wayne a Szahara kellős közepén forgatnak filmet. „Az elveszett legendája” igen költséges film lesz, előállítása 3.5 millió dollárba kerül. jük: Hogyan ellenőrizze és segítse a falusi művelfdési dolgozókat a járási felügyelő? Kitől várjon segítséget a falusi művelődési dolgozó? IS. Szabó György. Filmhirek ri8. folytatás) De éppen abban a pillanatban, amikor kissé jobbra forgatta a kormánykereket, egy másik autó fényszórója villant fel oldalról. A kocsi közvetlenül mögötte bukkant fel és váratlan zökkenéssel megállt. Jeffnek még arra sem volt ideje, hogy megmozduljon és máris felismerte az autó utasát. Jim Couch volt. Örülök, hogy még idejében elfogtam — mondta Jim kifuladtan. — Ha eléri az öblöt, holnap reggelig sem találom meg. '— Mi történt már megint, Jim? — kérdezte Jeff. — Ben Allen bíró úr hivatja — felelt kapkodva Jim. — Azt üzeni, hogy most azonnal beszélni akar magával. — Te szerencsétlen! — kiáltott fel Jeff — hát mért nem mondtad meg neki, hogy már elmentem a Lord-öbölhöz. Nyilván csak azt akarta tudni, hallottam-e már erről a csúf galibáról és egyenesen idejöttem-e. — Kérem, Jeff seriff úr, én ezt meg is mondtam neki — folytatta Jim és egy pillanatra sem vette le tekintetét főnökének arcáról. — De ő azt mondta, hogy ön azonnal jöjjön vissza és keresse fel őt. Jeff keze lecsúszott a kormánykerékről. Érezte, milyen he/esen lük- ’ tét az ütőerében a vér, és a nagy darab ember bizony elgycngült Kissé. — Igazán nem tudom, mi ütött Ben Allen bíróba, — mondta Jeff — egyáltalán nem vall rá, hogy így megváltoztatja a véleményét és egyszerűen nem akarja, hogy lejöjjek az öbölhöz. — Ezt én sem értem Jeíf seriff, de a bíró nagyon határozott hangon beszélt a telefonba. Jeff kelet felé révedezett és sóvárogva jártatta végig tekintetét a földeket véges-végig beborító kukoricatermésen. Az út másik oldalán olyan eleven és sokatigérő élet hívogatta őt, mint még soha; úgy érezte, mintha a mocsár kígyózó növényzete a testére tekerődzne és magához húzná. Milyen békés, nyugalmas vidék és az öböl már csak alig egy ugrásnyira van innen. A hold már magasan állt az égen A harmat csillogó párájában fürdő bokrok és a rajtuk visszaverődő, ezüsttel átszőtt hűvös lény azt a feledhetetlen éjszakát idézték fel benne, amikor sok-sok évvel ezelőtt vagy tizenkét kilométert gyalogolt, hogy mielőbb eljusson Corrához és udvaroljon neki. Ez volt az az éjszaka, amikor először tet'e neki a szépet. Jeff eltűnődött, hogy miért éppen ezt az éjszakát sodortál vissza emlékezetébe a párás bokrok. Bárcsak visszavarázsolhatná azt f ■ napot, amikor oltár elé állt Corrával és bárcsak megint egészen előíró kezdhetné az életét. Ha ezt megtehetné, úgy elkerülné a politikát, min a dögvészt, — Pedig tudod Jim, már nagyon számítottam erre a néhány békés, nyugodt napra az öböl mellett — mondta panaszosan Jeff. — Ez az. egyetlen igazi pihenés, amit szakíthatok magamnak. — Ben Allen bíró talán csak egy pár szót akar váltani magával — mondta Jim megértőén, — aztán füstént visszajöhet ide. Jeff reménykedve nézett helyettesére. .— Lehet, hogy úgy van, ahogy mondod, Jim. — Nem hiszem, hogy a bíró most valami nagy változásokat forgatna a fejében — mondta Jim. — Elvégre még jó messze vagyunk a jelölő választásoktól. — Na jó — jelentette ki Jeff. — Begyújtotta a motort, kissé hátrált a kocsival és amikor egyenesbe jött, cdaszólt Jimnek. — Most mindjárt visszahajtok a városba és felkeresem Ben Allen bírót. Te és Bert pedig ügyeljetek a rendre á fogházban, amíg megjövök. Rálépett a pedálra és mindjárt nagyobb sebességre kapcsolt át a motor. Helyettesét az úton hagyta. Andrewjones hozzávetőleg harminc kilométernyire , volt on rum, da a seriff nem egészen fél óra múlva már a város főterén robogott. Két óra utón néhány perccel már a bíróság előtti teret szelte át és most már egyenesen a Maple-utcába hajtott, hogy mihamarabb Ben Allen bíró háza elé érjen. Útközben látta, hogy az éjjeli szolgálatot teljesítő benzinállomásnál három vagy négy férfi áll. Benzint tankoltak a .kocsik tartályába. Jeff még nagyobb sebességre kapcsolt, nehogy felismerjék. Biztosra vette, hogy ezek az emberek is Flowery Eranchba készülnek, hogy ők se maradjanak ki az izgalmasnak ígérkező hajtóvadászatból. Amikor Ben Allen bíró háza előtt a kocsifeljáróhoz ért, éles fordulattal rákormányozta a kocsit és egyenesen az épület szárnya alá hajtott. Ezt a részt kizárólag az odaá’ló kocsik számára építették. Jcff olyan gyorsan préselte ki magát a kocsiból, amennyire méretei ezt megengedték és sietségében még arról is megfeledkezett, hogy bezárja a kocsi ajtaját. Felment a lépcsőn, átvágott a tornácon és erélyesen bekopogtatott a kemény faborítású ajtófélfán. Ben Allen bíró több mint húsz esztendeig töltötte be a körzeti törvényszéki bírói ■ tisztet és csak hatvanöt éves korában vonult nyugalomba. A felesége már tizenegy évvel ezelőtt meghalt és így a bíró igazán egyesegyedü! állt a világban. Ha netán vojtak is közeli rokonai, Erről Andrewjonesban senki nem tudott, mivel Ben Allen soha nem emlegette őket. Vendégeket nem fogadott, csak politikusok látogatták olykor-olykor. Ezek is csak megbeszélték vele a folyó ügyeket és nyomban távoztak. Ügynevezett társadalmi látogatást senki sem tett nála. Ben Allen bíró galambokat tenyésztett az udvarában. Maga a háromemeletes épület Andrewjones legnagyobb és legfehérebb haza volt. Angol .georgiai stílusban épült, vastag, gömbölyű oszlopai n földtől egészen a tetőig nyúltak fel. 3ö (Folytatjuk.)
