Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-05 / 53. szám
I keletmagyarorszAg '1957. mSrcfu* S, "hcdi Eu is itt vagyok As írókongresszuson egy író a vita hevében oda• kiállja egy másiknak: — Maga a legnagyobb idióta, akivel életemben tolálkoztam. Az elnök méltatlankodva liözbcszól: — De uram, ne {elejtse el, hogy én is itt vagyok, Tőkéiét és uttvariassng <— Képzeld, —' meséli kollégájának egy bűnügyi nyomozó, — tetten értem egy betörőt, aki 30 éve él betörésből és egyszer sem sikerült elcsípni, — És mit szólt, amikor letartóztattad? — Azt mondta: Gratulálok. Két kis történet Toscantmrűl A milánói Scala egyik hangversenye után a 86 éves Toscanini kis társaságot látott vendégül. A vendégek között volt egy régi nőismerőse, aki már elmúlt 90 éves. Az asszony szívélyesen kezetsz'ritott Toscaninivel és így szólt: — Arturo, azt hiszem, rólunk megfeledkezett a jóisten... — Pszt, ne olyan hangjsan — figyelmeztette súgva Toscanini, — még meghallja és eszébe jutunk! .., * Egy riporter megkérdezte Toscaninit, hány nyelven beszél. — Négyen — válaszolta a mester: — ha egy szépasszonnyal társalgók, franciául beszélek, ha a gázsimról tárgyalok, angolul, ha valakit meg akarok ijeszteni, németül. De ha egyszer borotválhozás közben megvágom magam, csak hallana az anyanyelvemen beszélnapokban ellátogattam legjobb bará, tóm, Berecz András festőművész otthonába. Egyszerű Ids lakásban fogadja ő vendégeit, ahol a csöndes, de barátságos hangulat mindenkiből élénk érdeklődést vált ki. Régen ismerjük, mint barátok, s mint kollégák egymást. A festőiskolái évek is színes emlékeket idéznek fel mindkettőnkben. Ha együtt voltunk, sohasem kellett beszédtémáért menni a szomszédba, mert általában a mély emberi és művészi problémák foglalkoztattak bennünket. Most tfty kis időkiesés után örömmel kerestem fel újra barátomat, hogy megnézhessem a főiskola elvégzése után alkotott munkáit, örömmel is tett eleget ezen kérésemnek, mert az őszinte, közös bírálatnak mindig van felkutató, megtaláló ereje. Mint ember, külsőleg, bel-; sőleg az egyszerűségének; megőrzésére vigyázott és: mindig arra törekedett,; hogy a közvetlenséget, tér-; mészet és emberszeretetét: művészetében a legegy-j szerűbb úton juttassa ki-: fejezésre. Ezért hát most: is rövid beszélgetés után; átadta a szót képeinek. A: falakon kívül csakhamar; varázsosan megtelt a sezlon, asztal és székek tele képekkel, még a padlóra is jutott belőlük. A képek többnyire akvarellek, pasztallek és különböző technikájú rajzok voltak, Kimondhatatlan jó érzés az, amikor így az ember egy kis időhöz jut és leülhet egy kollégájával a képek sokasága közt, hogy számadást csinálja, nak, zsűrizzék és bírálják önmagukat. A legfigyelemreméltóbbak a tömör színekkel festett akvarelljei. Különösen egy több figurás kompozíció vázlata, melyet egy képe. Akvarell és pasztell csendéletem is az látszik, hogy állandóan kutatja a fény-árnyék nagy szerepét különböző színű tárgyakon, hogy ezáltal öszszefogott legyen és az egységes képszerű meglátás terén minél nagyobb teret hódíthasson. Megjegyeztem neki — úgy látom, hogy mindig kedvenc EGY FE5TO OTTIIOiVÁK freskó-tervhez készített —. árulja el legjobban a festői meglátását és az akvarellfestés terén eddig megtett útját. Rajzában és színben összefogott, flott és könnyed ecsetkezeléséről tanúskodik e kép. rJ,etszésemet fejeztem ki, amire ő is megjegyezte, hogy jelenleg neki is ez a legkedveltebb színeid a feketék, barnák és sötétvörösek. Rendszerint egy-két főszin dominál, különösen csendéletein. Rajzai közül a pittel és szénnel készített portrék is azt bizonyítják, hogy a legkevesebbel, szinte néha csalt egy vonallal és kevés tónussal igyekszik megalkotni az emberi arc belső, legkife-Munkásokat keresnek! Munkaalkalom 706 építőipari dolgozónak A nyíregyházi Munkásfelvételi Iroda vezetője értesítette a szerkesztőségünket, hogy más megyékben lévő munkahelyekre több, mint 700 építőipari dolgozót keresnek. Budapestre 50 kőműves, 80 kubikos 130 segédmunkás, 10 ács, 10 épületasztalos és 13 mázolófestő jelentkezhet. Kazincbarcikára 40 kőműves, 160 kubikos és 140 segédmunkást keresnek. Szederkényre 10 ácsot, 10 álványozót és 5 villanyszerelőt. T iszapalkony ár a pedig 40 kőművest és 2 csiszoló szakmunkást vesznek fel — Jelentkezni lehet a Munkásfelvételi irodában, Nyíregyháza, Rákóczi utca 7, ahol az érdeklődőknek részletesebb felvilágosítást adnak,. jezőbb lényegét. Nem tét-S ték elbizakodottá az ed-? dig elért eredményei, mert| ö nagyon jól tudja, hogy hosszú az út és nehéz a teljes kibontakozásig. — Mennyi munka — mennyi szépség, hát még ha megfelelő helyiség és idő is; állna a rendelkezésére. S: itt már arról szól, — hogy; mindnyájunk nevében beszéljek, ami valóban úgy van, hogy Nyíregyháza; művésztársadalmának már régi óhaja egy elfógadha-? tó közös műterem, amely.? ben az elvégzett munkaf elsősorban megyénk és városunk dolgozó társa-í sadalma javára szolgálna.* Ahol a termékenyebbj munka mellett állandóan! összejöhetnénk és értéke-? sen cserélhetnénk ki ta-í pasztalatainkat. Ezen felté-| telek után többször tud-í nánk kapcsolatot teremteni a dolgozókkal megrendezett kiállításokon keresztül és így mi is mél-j tán elvárhatnánk azok tá-í mogatását. De kik azok,| akik végre megszívlelik! ezeket a sorokat és íelis-f merik megyénkben a mű-* vészét létfontosságát és támogatását? Berecz And-| rás is félve tekint a művészete teljes kibontakozása felé, mert rajztanári funkciója nemcsak az idő nagy részét veszi el tőle * de ráadásul nincs meg-f felelő helyisége, ahol a? még ambícióval tele művészetét a dolgozó nép és? a maga javára ki tudná* fejleszteni. Soltész Albert.! Filmhírek innen-onnan A párizsi stúdió 43 filmszínházában reprizclték a „Rimszkij Korzakov” című szovjet filmet, amely felújítása alkalmával újból sajtóbírálatot kapott. 4 Abel Gance szerint a jövő filmje a „magirama’ polyvíziós eljárással készül. Az igen eljárással készült film három szimultán képből áll, a cselekmény közepén játszódik le, * Lengyelország és aa Egyesült Államok között filmesére egyezmény lé-4 tesült. Bukarestben bemutatták) a „üollárpapa" című ma-, gyár filmet, mely a romául sajtó szerint sikerült sza-i tíra. ¥ Az Vruguay-i Montevii deóban csehszlovák filnU fesztivált tartottak, ame-t lyen bemutatták a Va-j rázsduda, Smetena, A vé\ titka és a Bajaja hercecj című filmeket. Az Egyesüli Államok4 ban új nemzetközi film\ forgalmazó cég alakultJ amsly kizárólag nem ame-j lkai filmek megvételének és forgalo bahozatalávau foglalkozik, mert ezela iránt jelenleg igen nagyj az érdeklődés Amerika-j bún. Jugoszláv filmművésze még ez évben el akarjáli készíteni a francia Marcell Carné rendezővel közösen „A büntetőtábor foglyai”-, című filmet. Az olaszok-', kai is készülnek egy ko-\ produkcióra Cesar e Za-l vattini és Alfredo Guarinil rendezésével. I 117. folytatás.) És most már valóban elindult Sonny. Hatalmas falatokban ette a kukoricakenyeret, nem volt türelme hozzá, hogy megrágja, olyan mohón nyelt, hogy belefájult a torka. Amikor a kunyhó mögé ért, megállt és fülelt, de semmi gyanús neszt nem hallott. Még egy utolsó pillantást vetett az anyja viskója felé, majd átmászott a Henry kunyhója mögötti kerítésen és elindult a földeken át az Earnshaw-hegygerinc felé. De alighogy a szántóföld közepére ért, eszébe jutottak a nyíllak. Nem messze állt egy datolya-szilvafa. Négykézláb arra felé mászott. Amikor odaért, a fatörzsnek dőlt. Onnan, úgy vélte, látja már a kerteket, pedig még jó kilométernyi távolságra volt tőlük. Nagyanyja a csirkeól háta mögötti ketrecekben tartotta a nyuiakat. Ott állt mozdulatlanul a fa alatt és azon töprengett, gondol-e Mammy arra, hogy az ő távollétében is meg kell etetni a nyuiakat. Könnyen lehet, hogy Mammy, miatta való aggodalmában megfeledkezik erről. Akkor a nyulak bizony két-három napig sem kapnak enni, sőt talán egy egész hétig sem, ha ennyi ideig maradna távol otthonától. — Minél tovább nézett a nyulak felé, annál nyugtalanabb lett. Mammy már nagyon öreg és nagyon feledékeny. Fájt neki a gondolat, hogy a nyulak a ketrecbe zárva éhen döglenek. Elhatározta, hogy most azonnal odamegy a csirkeól mögé és megeteti a nyuiakat. Lassan lépkedett a szánlóíöldön, míg odaért az árokhoz, melyben a hosszúszárú fű nőtt. Mohó marokkal tépdeste a magas füvet és nyitott ingmellébe gyömöszölte. Amikor már nem fért több az inge alá, nesztelenül végigfutott a sövény mentén, míg eljutott Mammy kunyhójának háta mögé. A csirkeól ott volt néhány méternyire tőié. Látta már a csillagoktól megvilágított éjszaka fényében, hogyan ülnek a nyulak a ketrecben, hogyan bökdösik rángatózó orrocskájukat a ketrec elé feszített dróthálóhoz. Amikor észrevették, hogy gazdájuk utmászUc a kerítésen és feléjük tart, örömteli ugrándozásba kezdtek. Sonny a kis fülkéket teletömte a finomillatú, ropogós, friss fűvel és mindegyik rekeszbe bedugta a kezét, hogy megtapogassa i.z allétok k A két nőstény nyúl a szokott helyén ült és jólesően tűrték, hogy gazdájuk tapsiíülüket hátrasimitsa és ujjaival végigrzántsa sima szű z í iket. A hím már óvatosabb volt. Az egyik sarokba húzódéit és mehó (■'vággyal rágcsálta a váratlan elemózsiát. Az egyik füle álit, másik laposan feküdt a nyakán. —• Na, Jim Dandy, mi van veled? Szívesen falatozol, mi? Különösen, ha van mit?! — szólt a hímnek és még egy maroknyi füvet tolt oda neki. — Az ember téged egész nap csak etethetne. Mohó kis jószág vagy te, Jim. Boldog foglalatossága a nyulakkal olyan bűvöletet varázsolt köréje, hogy ijedten ugrott fel, amikor eszébe villant, hogy voltaképpen mit is kell tennie. A csirkeól sarka mögül körülnézett és aztán a kunyhójukon felejtette tekintetét. De ez éppen olyan sötét volt, mint a többi. Bárcsak most bemehetne a kunyhóba, felébreszthetné a nagyanyját és elmondhatná neki, mi történt vele. • De eszébe jutott Henry tanácsa és szomorúan elfordult. Amikor most már másodszor elhaladt a nyúlketrec előtt, megállt és megint benézett. Jim Dandy és a nőstények annyira elmerültek a friss fű máj szólásában, hogy egész idő alatt el sem mozdultak a helyükről, A ketrec mintha roskadásig tele lett volna nyulakkal, mert most már a kis nyuszik is a zamatos füvet rágcsálták, ide-oda ugráltak, itt is, ott is belekóstoltak a friss fűbe. Sonny éppen azt forgatta fejében, hogy most már nem vesztegeli tovább az időt, hanem átmászik a kerítésen, amikor egyszerre csak váratlan ötlete támadt visszarohant a ketrechez és kiemelte az egyik kis nyúlat. Kezében melengetve a csöpp jószágot, mászott át a kerítésen és vágott neki a szántóföldnek. Amikor az egyik árokhoz ért, ahol egy kis fű nőtt', megállt, leszakított néhány marokkal és az ingébe gyömöszölte. A nyúlat is az inge alá tette és azután óvatosan begombolta az ingét. Átszaladt a szántóföldön és meg sem állt, amíg a sövényt a másik oldalon el nem érte. Átbújt a sövény alatt és amikor felállt, érezte a kis nyúl orrocskájának hűvös nedvességét a csupasz mellén. Barátságos érzés volt ez, nem volt már egyedül. Az Earnshaw-hegygerinc felé sietett a szűk ösvényen, de mindvégig nagyon ügyelt arra, hogy könyöke az oldalához simuljon, nehogy testének rázkódása túlságosan megijessze az állatkát. IV. FEJEZET. Jeff McCurtain már elhagyta Andrawjoncst, kocsija lassan végiggördült a laparyos vidéket átszelő országúton. Nagyon hiányzott a felesége, már most úgy érezte, mintha leglább is három vagy négy napja nem látta volna. Majd csak talál valamilyen négert valahol az öböl körnvé- i in, aki főz neki és társalog vele, de tudta, hogy minden perc csak boldogtalanságot jelenthet számára, amit az öbölben el kell töltenie. Senki ezen a világon nem pótolhatta Corrát, sem a főztiét, sem a táraságát, különösen éjszaka. Az országút sima és egyenes volt és Jeff sokkal gyorsabban érte el , a Lord-öböihöz vezető keskeny mellékutat, mint ahogy szerette volna. ...ussitolla a motort és még egyszer vágyakozó pillantással visszanézett ; szélesen elterülő lapályra, mielőtt bekanyarodott a mindenféle Jsokor. al és bozóttal benőtt ingoványos területié, amely az öblöt hurut vnegy -méter szélességben körülvette. r 34 (Folytatjuk.)
