Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-05 / 53. szám

fciv. évfolyam, 53. szám 1951. március 5, kedd Turlsfvándl kommunisták VVVVVvVvVvVVvV\A<VvVvVvVvVV\VvYVWvVvVvVvVV*'\VvVVWVVvVWWvVvVvVvVVVVV\AAAAAVvW Épül 91á(é§%alkán a hat isütőtereii kcnyérgjái* a.\VV\\5.\\V\X.V\V\\\\\NWVA\\A\<t\\?VM.V\\\\\\\\\W\.V\VV\\,VVVA .VV.VSI Szót emelünk — kirakatügyben «itiimiiMiiiitiinHniiusniiiiiiMimtiiiiiifiiiiiimmiiiitiiiiituMtiiiiiititMHiiiMi iiiiiiiiiim Megölték támadójukat — a hívóság felmentette őket Van munka, jó a termelési kedv — a porosaimat kender feldolgozó üzemben jfl — Egész évre van mun­kánk! — dicsekedett Var­ga András, a porcsalmai kenderfeldolgozó üzem ve­zetője. A termelési kedv is jó az üzemben, hiszen átlagosan 40—45 százalék­kal emelkedett az üzemi dolgozók bére. Öröm is a vezetőnek, aki rendről, fegyelemről, a munkások jó termelési kedvéről adhat számot. A tyukodi, porcsalmai lápi területen kiváló minőségű és jó hozamú szálkender terem. A tavalyi termés' ott van már begyűjtve és jórészt áztatás után kaz­­lazva az üzem területén. Anyaghiány miatt nincs és nem is lesz termelési kiesés egészen év végéig, az új kendertermést is túlhaladva. ( is sokan kötnek kender-termelési szerződést, hiszen például az I. osztályú szálken­­úer mázsájáért a korábbi 70 forinttal ’ szemben 125 forintra szerződhetnek és még 25 forintos ingyenes Textilutalványt is kai­nak.) Mosolyognak a lányok tilolás közben, s szinte megvidámult mindegyikő­jük, amióta a 7—850 fo­ntos bér helvett 1300— 1400-at visznek haza. Szak­mánybán dolgoznak és igyekeznek minél többet termelni, hiszen kifizető­dik. A minőségre is vi­gyáznak, mert ők érzik kárát, ha rossz a minőség. A legjobb ti’ósok cso­portjának élén most is Górgyán Mária és Király Emma van; naponta át­lagosan 50—60 kiló a ter­melésük, a fizetésük meg .elül van 1600 forinton. Az utóbbi -.etekben azon­ban veszélybe került a több éven at tartott első helyük, mióta Tóth Lajos­­né fogadást tett, hogy szebb termelési eredmé­nyeket fog elérni mint a két „hires” lány. Bizony meg kell fogni a kender­­-somót a ülőkéseknél a lányoknak, nemritka nap, amikor Tóíhné 60, sőt 66 kilót -cl. Ha így halad, nárcius végére az ő neve lesz az első a tilósok név­során, s az ő nevét fog­ják példaként emlegetni a kenderüzemiek s még a lukaiak is. Hogy mit szól mind­ezekhez a két neves lány, -zt a jövő dönti el. Szovjetunióhoz, a kínai birodalomhoz és a népi demokráciákhoz való testvéri ragaszkodás és a velük való szoros együttműködés, létünk vagy nemlétünk kérdése Dobi István rádióbeszédéből Népköz Dobi István, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke vasárnap rádióbeszé­det intézett a magyar nép­hez: — Testvéreim! Parasz­tok, munkások, értelmi­ségiek! Más esztendőkben, csendesebb időkben ilyen­kor, március elején alig volt egyéb országos gon­dunk, mint az időjárás és a tavaszi mezőgazdasági munkáknak az indítása. Ez a gond az idén semmi­vel sem kisebb, mint más­kor, de az elmúlt hónapok folyamán ezer egyéb baj és elvégezni való csatlako­zott hozzá és ha egyrészük­­kel meg is birkóztunk, bő­ven van tennivalónk és eh­hez minden tisztességes és jószándékú magyar ember­nek az összefogása szüksé­ges. A helyzet és a felada­tok megbeszélésének a szán­déka állított a rádió elé és Veszélyben forgott népünk sorsa, a béke ügye is csak másodsorban ax & gondolat, hogy dolgozó pa­rasztságunkat közvetlen előtte álló tennivalókra és az idei mezőgazdasági munka különleges jelentő­ségére emlékeztessem. Sohasem becsültem vala­mi sokra a propagandának azt a fajtáját, amit az el­múlt években különösen kedveltek: rádión, vagy saj­tón keresztül mozgósítani a parasztságot valamilyen munkának az elvégzésére. Nem hiszem, hogy eb­ben az országban rádió-A TE JUTÓN JÁRTUNK... Bolygó keverő kád, álló zenit és egy 18 éves csillag Nem akarunk senkii félrevezetni. Becsületesen beismerjük, hogy ahol a minap jártunk, az nem azonos a világmindenség tejútjával, következéskép­pen nem a fónybilliók tá­volságában ismertük mqg rakétáról, hanem Máté­szalkán, a, naponkint 20 ezer liter tejet mohó ét­vággyal szürcsölő híres sajtgyárban jártunk. Egy fénymásodperc alatt rájöttünk, hogy ha nem akarunk valamelyes „tej” betegséaet kapni, jobb lesz időben tovább állni. Mert — csak a környék fülébe ne jv tna — u „Pannónia” ahogy a városka igyekvő lakó i nevezik a kis üze­mei, — gyógyíthatatlan bé poklosságban szenved. P ózaibb nyelven sohasem e ’gszik meg, annyival, a nennyit 88 község és hét gazdaság önt ezer meg ezer sajtárral feneketlen gyomrába. Ez volt az első benyomás, melyet szemé­lyesen Horacsek Pál te­lepvezető is szentesített. Bocsánat a mesélő ked­vért, de kinek nem röp­penne emlékezetébe a pajkos gyermekkor, ami­kor alkalmasint belenéz­tünk az óriási tartályokba, melyek úgy ásítozterk ránk, mint sivatagi orosz­lánok. Nagymamánk min­dig a szétnyitható asztal szélén csüngette a túrós zacskót, ott folydogált a kékítő színű savó. Alig lestük, hogy becsapódjon öreganyánk fekete szok­­ája után az ajtó, fele­­szájjal csámcsogtuk a sárgás, zamatos eledelt, olykor még mézet is cső­­pögtettünk bele. Jobb volt az akkoriban, mint a gö­rög istenek felséges ele­­lele. De most amint ott álltunk az úgynevezett tiírós zacskó, helyesebben a túró csurgató kád fejé­nél, melyben legalább fél mázsa túró érlelődött, megrettentünk s az jutott eszünkbe, mi lenne, ha *•üníetésből meg kellene enni mindet... A tejút első állomásán egyébként érdekes boly­gókkal is találkoztunk. Nem ámítás, az egyikei úgy hívták, hogy bolygó keverő sajtkád, születeti a csehszlovákiai Skoda­­gyárban, ismertetőjele, hogy miniatűr száján kettő és félezer liter tej fér be. Vigasztalásul a telepvezető elújságolta, hogy még ugyanebből a fajtából rö­videsen három érkezik. Pársze, ezenkívül más, hasznos és érdekes dolgo­kat is mondott Horacsek telepvezető. Az óriás né­met Zenit hűtőgépek mel­lett megsúgta, hogy az a .lágy alkotmány a magyar tejszínérlelö mellett; egy dán köpülőgép, amelyból hét-három mázsa vaj for­dul ki egyszerre, sőt a ko­moly termelési problémák után kutatva kijelentette, hogy jelenleg „Pannónia” sajtot gyárt az üzem bel­földi célra és oltott ká­éiul — ezt a sokminden­re alkalmas műanyagot, állítólag, ha beválik, ex­portra is. Aggódik, hogy esetleg túlterhelik az üze­­•mei, amely a minőség, vagy a higiénia rovására mehet és jobb szeretnék, ha profiloznák rövidesen a gyárat, a kifizető sajt­­gyártásra. A bolygó keverő mel­lett, túl a Zeniten buk­kanunk rá egy 18 éves csillagra a tejút végén, a lagromantikusabb helyen. Nem árulunk zsákba­macskát, ez a 18 éves csillag nem egy égitest, hanem egy földi. Általá­ban a bolygók és álló csil­lagok közötti átmenetet képviseli, Magyar Ilona 18 es laboráns, aki a tej zsír és savfokát méri centrifugális masinánál. Bár nem v;tás, hogy töb­ben is vannak ilyen fia­tal csillagok a mátészal­kai sajtgyárban, úgy hisz­­szük neki «.an a legtöbb bolygója. HAMMEL—PÁLL beszédek vagy újság­cikkek itatása alatt az évek folyamán egyet­len barázdával többet szántottak volna a pa­rasztok, egyetlen kiló maggal többet tettek volna a 1 old be, mint amennyi józan eszük és ítéletük szerbit he­lyes és szükséges volt. Ha most mégis szükséges­nek tartom hangsúlyozni az előttünk álló tavaszi mezőgazdasági munka kü­lönleges fontosságát, csak azért teszem, mert általá­ban beszélni akarok a me­zőgazdaság helyzetéről, s annak jelentőségéről, hogy az idén minden szem ter­ít ményt kihozzunk a földből, amit egyáltalán megter­melni képesek vagyunk. Ez most egyformán érdeke a parasztságnak és a kor­mánynak, s hogy ennek az előfeltételei meg legyenek, a kormány minden lehetsé­ges támogatást megad a dolgozó parasztoknak. Dobi István ezután fog­lalkozott az ellenforradalmi eseményekkel. Vázolta mi­lyen veszélyben forgott né­pünk sorsa, elért ered­ményeink, sőt a béke : ügye is. : Eszeveszett jobbfelé ro­­íhanás volt itt. október vé­­{gén Nagy Imre kormányé­iban és a kormány körül. ■ Kádár János is látta a (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom